Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-21 / 212. szám

SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi ucca « A r»A ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 22. L em, Telefon: 13-33.^KladAhlvatal, VfiSAFIldD. lüjU SZ6DI6IllD6r í\ vidéken és Budapesten 3-CO, kUIt»ld«n kfflcsönkönyviéí es fegylroda : Aradi ~ b-4<) pengő. Egyes szám Ara hétk»z. ucca S. Telefon: 306. , Nyomda : IBw Ara 24 fillér nap 16, vasár' és Ünnepnap a-* MII. HírLipót ncca 19. Teleion: 16-34. TAvlrnlI m/w ^ detések felvétele tarlla szertnt Megfe«S levélcím: Délmagyarország Szeged. • i. CVlOiyaiIl, SZÖill lenlk hétfő kivételével naponta reggel Tul a határokon Az álomból felvertek kábulatával olvassuk azokat a ragyogó beszédeket, melyeket a Népszövetség közgyűlésén a kisebbségi ügy tárgyalásán mondottak el a nemzetközi politikai élet legnagyobb szónokai. A szónokok nagy közönségsikert arattak, a szónokoknak hatalmas sikerük volt, de lesz-e akárcsak egy, parányi sikere az ügynek? Ez a vita több, mint 10 éve folyik váltakozó sikerrel, de változatlan hévvel. Közben a kisebbségi kérdésnek nemcsak egész irodalma, de külön stilusa, külön nyelve, külön argumentációja alakult ki. A kisebbségek helyzete maradt változatlan, mialatt külön elintézési formulái csiszolódtak a kisebbségi kérdésnek. A stílus egész sima lett, csak az élet maradt rögös továbbra is. S Genfben még mindig azon vitatkoznak, hogy hol az a határ, melyen összetalálkozhatok az államok szuverenitásának tisztelete a kisebbségeknek kijáró védelem aktivitásával? S bármilyen csodálattal, sőt hódolattal nézzük azt a munkát, amit Apponyi Albert gróf végez a kisebbségek érdekében, mégsem hallgathatjuk el azt a meggyőződésünket, hogy vannak még neki is olyan követelései, melyek az eszmék magaslati levegőjében életképesek csupán, de nem birják el a mindennapi élet legelső próbatételét sem. Minek áldoz még Apponyi Albert is időt, energiát és méltóságot tudásban és tekintélyben ama törekvés számára, hogy kisebbségi sérelmek tárgyalásán a Népszövetség ismerje el tárgyaló félnek a sérelmet szenvedő kisebbséget? Briand megállapította tegnap Genfben, hogy a kisebbségi panaszok száma egyre csökken, de még az ő szines fantáziája s olykor elragadó szónoki formakészsége sem jutott el ahoz a konzekvenciához, hogy a panaszok számának meggyérüléséből a kisebbségek helyzetének jobbraíordulására kell következtetni. A kisebbségek panaszkodnak, de — nem a Népszövetség előtt. Mit jelent az a népszövetségi eljárás, amire a kisebbségeket meg sem idézik, meg sem hallgatják, melynek során az érdekelt kisebbségek még tanuk sem lehetnek s a hozott határozatokról nem is értesitik a kisebbségeket, hogy még látszatát is elkerüljék annak, mintha a kisebbségek ügyfelek lehetnének. A nemzeti szuverenitás félreérteit, vagy félremagyarázott érzékenysége nevében tartják ennyire tiszteletben azt az államjogi kapcsolatot, mely a kisebbségek és az államhatalmak között fennáll. Ámde, ha minden elhatározásban sokkal döntőbb tényező az államok szuverenitásának tisztelete, mint a komoly és hatályos védelme a kisebbségeknek, mit remélnek még a kisebbségi küzdelmek legjobbjai is attól akívánságtól, hogy a kisebbségek maguk képviselhessék a maguk ügyeit a Népszövetség elölt? Jugoszláviában diktatúra van már második éve s a diktatúra kormánya olyan törvényt hozott, mely halállal büntet minden cselekvést és magatartást, mely a mai uralom ellen irányul, tíenfben azért harcolnak, hogy a kisebbségek maguk léphessenek fel a sérelmet okozó kormány ellen, Jugoszlávia korcsa mánya pedig halállal rendel! büntetni azokat, akik ellene fellépnek. Szép, szép az az eredmény, amit tavaly Madridban értek el a Népszövetség kisebbségi bizottságának tanácskozásában, de az áthelyezhetetlenségétől megfosztott jugoszláv birót nem a madridi események s nem a genfi tárgyalások anyaga érdeklik, hanem az otthoni ukázok. Próbálna csak a jugoszláviai magyar kisebbség olyan botor lenni, hogy a Népszövetség előtt bepanaszolja a kormányt! Lehet, hogy elkövetkezik még olyan tisztult kor, melynek nyugodt atmoszférájában az államok kormányai meg fogják engedni állampolgáraiknak, hogy nemzetközi fórum elé idézzék őket, — ám ebben az utópista korban már aligha lesz jelentősége a kisebbségi védelemnek. Az azonban kétségtelen a leggyönyörűbb orációk s a legemelkedettebb szónoklatok mellett is, hogy a kisebbségek mai nemzetközi helyzetén változtatni kell. A kisebbségek ma a kisebbségi perekben MMMMMMMMIIW MMMMMMMMMAMMMM nem peres felek, nem tanuk, hanem — pertárgyak. A pernek nem urai, hanem tárgyai. Körülbelül az a szerepük, mint a birtokháboritási perben nem a peres feleknek, nem a bírónak, szakértőnek, vagy tanúnak szerepe, hanem a megháborított birtoké. Az viszont nem kisebbségi védelem, mely a kisebbségeket lázadóknak, hűtleneknek, rebelliseknek tünteti fel saját uralmuk előtt s ha attól kell tartaniok, hogy az őket ért sérelem sz'óvátétele ujabb s még fájóbb sérelem forrásává válik. Amig a nemzetközi jogrend nem biztosítja a panaszemelés jogát, addig hatás* talan marad minden eredmény, bármennyi jószándék s bármilyen nemes gon-< dolat harcolta is azt ki. A kisebbségi védelemnek a Népszövetség előtt elbagatellizált ügyét uj tartalommal csak igy lehetne megtölteni s a kisebbségekben, a jogkultura ellátatlanjaiban csak igy lehetne ujrá visszaállítani a Népszövetségbe vetett, régen megrendült hitet. Hitlerék puccsra készülnek? (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.') Berlinből jelentik: Dr. Wirth egy amerikai hírszolgálati irodának kijelentette, hogy puccsveszélyről nem lehet szó. A véderőt a birodalmi elnök teljesen szilárdan tartja a kezében. Azok a kísérletek, hogy a birodalmi véderőn belül úgynevezett nemzeti szocialista sejteket létesítsenek, tökéletesen balul ütöttek ki. A rendőrségről ugyancsak elmondható, hogy megbízható eszköz. Minden olyan kísérletet, amely arra irányulna, hogy erőszakot alkalmazzanak az állam tekintélye ellen, csirájában elfojtanánk. Borzalmas fryiregyjfyátzáii Meggyilkolták Slatk Andor cégvezetőt és holttestét elásták egy fatelepen — A cégvezető hivatalnoktársát gyanúsítják a megdöbbentő bűncselekménnyel (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Nyíregyházáról jelentik: Borzalmas bűntény tartja izgalomban Nyíregyháza nyilvánosságát Szeptember 1-én eltűnt az Ehrenfeld Márton-féle fatelep cégvezetője, Slark Andor és azóta nyomaveszett. A cégvezető eltűnése előtt egy nappal érkezett vissza szabadságáról. Miután olyan levelet hagyott hátra, amelyben arra kérte egyik hozzátartozóját, hogy ne keressék, nem kutattak utána. Szombaton reggel a telep egyik munkásának feltűnt, hogy egy farakás nem azon a helyen áll, ahol eredetileg volt. A farakást elbontották és megpróbálták régi helyére visszahelyezni. A farakás alatt a föld porhanyós és süppedt volt, azonnal látni lehetett, hogy itt valami el van ásva. Erre ásni kezdtek és csakhamar feltűnt a szörnyű lelet: egy emberi fej, majd a váll. A munkások értesítették a rendőrséget, amelynek megjelenése után kiásták az egész holttestet, amelyben Stark Andorra, az eltűnt cégvezetőre ismertek. A holttest két méternyi mélységben guggoló helyzetben feküdt a gödörben. A kuporgó holttest' két lábát erős zsineggel" kötötték ö osze, felső teste és feje ponyvával volt letakarva. A fejen erős ütésektől származó sérüléseket fedeztek fel A holttest mellett megtalálták Stark Andor sétabotját, amelyhez vér és hajszálak tapadtak. A bizottságnak az volt a feltevése, hogy a gyilkosságot nem egg ember követte el. A nyomozás adatai szerint a gyilkosság egyik elkövetője Klein Sándor, a fatelep egyik tisztviselője volna, akit Stark Andor eltűnése ügyében szeptember 16-án hallgatott ki a rendőrség. A kihallgatás után Klein kivette szabadságát, Budapestre utazott és még aznap tovább utazott Törökországba. A rendőrség megállapította, hogy Klein Sándor hordatta el a farakást eredeti helyéről több munkással. A gyilkosságot az eddigi adatok szerint Klein szerelmi féltékenységből követte el és azért, hogy leplezze azt a sikkasztást, amit Stark távollétében követett el. A rendőrség Klein Sándort rádión körözi. A késő éjszakai órákban nyíregyházai detektívek érkeztek a budapesti főkapitányságra, akiknek ádatai azt valószínűsítik, hogy a gyanúsított még Budapesten tartózkodik. A budapesti főkapitányság most nagy apparátussal folytatja a nyomozást. Súlyos aulóelgázolás Budapesten (Budapesti tudósítónk telefonjelcnlése.) Szombaton éjjel Hartmann László, az ismert úrvezető a Szentkirály-ucca és az Üllői-ut sarkán elütötte Sipos Róza tanítónőt, akit Hartmann autójára emelt és súlyos állapotban beszállított a Bakay-klinikára. Hartmann azután önként jelentkezett a főkapitányságon, ahol megkezdték kihallgatását. Hartmann volt a favoritja a vasárnapi svábhegyi versenynek, de most valószínűleg nem indul.