Délmagyarország, 1930. szeptember (6. évfolyam, 196-219. szám)

1930-09-20 / 211. szám

1930 szeptember 21. DÉLMAGYARORSZÁG 9 Ujtipusu l\>f -W7* -n 1T lf « kerékpárok rendkivQI erős JL JE-J SÜL JEm. U Jtm megérkeztek, eredeti STYRIA és NORMA kerékpárok kedvező részletfizetésre kaphatók péry Gépáruházban. Pfaíf varrógépek. Rádiók. 20 Gramofonok, Lemezujdonságok. (MMAMMMUMMMMM* AZ'HAIM* tsmtsxm DIJA IRTA: UMBERTO NOBILB 60 Az a gondolat, hogy egyedül visszamarad­junk, elviselhetetlennek tünt Cecioninak s sza­kadatlanul sirt, mint egy gyermek. Meg birtam érteni, hogy egy erős, izmos férfi, mint ő is, védekezni akar a pusztulással, az egyedülmaradással szemben. A katasztrófa meglepte őt. Sohasem gondolt arra, hogy ne legyen semmi lehetősége sem a hazatérésre. Nem akarta sehogysem megszokni azt a gon­dolatot, hogy velem együtt ittmaradjon egye­dül az állójégen, hogy megadással várja a ha­lált. Ezer praktikus indítványt tett, amelyeket mechanikai tudásával meg is tudott volna valósítani, ha egészséges maradj mint a töb­biek és nem törik el a lába. Cecioni e pillanatban tényleg saját magát tartotta a leghivatottabbnak arra, hogy a men­tőakciót megszervezze és erős meggyőződése volt, hogy bajtársainkat vissza kell a gya­loguttól tartania mindaddig, mig előkészületei be nem fejeződnek, mig a mi állapotunk annyira nem javul, hogy megengedi, hogy együtt vágjunk neki a jégmezőnek. Eszerint valamennyien egyszerre indultunk volna. • • • Május 28-ikán egész nap nem Kaptunk köz­vetlen híradást' a »Citá di Milánodtól. S. Paoloból tudtuk meg, hogy a hajó elérte a Spitzbergák északi csúcsát. Ennek ellenére sem hallotta rádiótelegráfiai segélyhívásunkat, noha sokkal közelebb volt most a »Cittá di Milano* hozzánk, nem sikerült felfognia le­adásunkat. Semmit sem javult a helyzet, sőt rosszabbodott. Ez megerősítette Biagit az ár­nyékzónáról vallott elméletében. Később, mikor Biagi a felvevővel S. Pao­loból fogta a hireket s a rádió jeleit szórói­szóra közölte velünk, Mariano és Zappi ra­gaszkodtak inditványukhoz, hogy egy csoport­nak meg kell próbálkozni, hogy, elérjék a oartot. Erre felszólítottam őket, tervüket pontosan fejtsék ki előttem. ök erre Malmgrent kérték, hogy beszéljen helyettük. Most már világos lett előttem, hogy ők hárman ezt a kérdést már akkor behatóan megtárgyalták egymással, amikor az állójég állapotát megvizsgáltuk a gyaloglás nehéz­ségeinek figyelembe vétele mellett. Malmgren engedett a kérésnek: »Minden reményünket, hogy a rádió újból működjék, lel kell adnunk, másrészt mindig messzebb sodródunk az Északnyugati-földtől'. Helyze­tünkben egyetlen mód van csak. a menekü­lésre, ha egypár emberből álló hiradócsoport útra kel az Északi-fok felé, hogy ott a mentő­expedícióhoz csatlakozzék.* Az Északi-fok közel van már a 20° meri­diánushoz Greenwichtöl keletre és odáig tart az a zóna, amelyet a »Cittá di Milano* át akart kutatni miattunk. »Ki megy hát?*, kérdeztem. Mariano válaszolt: »Én szívesen vállalkozom erre a feladatra.* »És hánynak kell eltávoznia?* Ezúttal Zappi válaszolt: »Legalább is négy­nek. A három tengerésztiszt és Malmgren. Malmgren ismeri az állójeget és kiváló vezető lesz.* Malmgren is helyeselte ezt és art ajánlotta, hogy Behounek, Trojani és Biagi maradja­nak velünk, sebesültekkel. Mindig tisztábban láttam, hogy Mariano, Zappi és Malmgren már mindent előre meg­beszéltek egymással. Először az volt a szándé­kuk, hogy akik csak képesek a gyaloglásra, mind induljanak el, kivéve Behouneket és Trojanit, akik — véleményük szerint — testi terjedelmüknél fogva komoly akadályai lettek volna a gyaloglásnak. Később tudtam meg, hogy Zappi Biagit is el akarta csalni, de Malmgren tiltakozott ez ellen. Alig fejezte be Malmgren a beszédjét, Be­hounek szólt közbe. Meglepett, milyen ener­giával beszéi. Szavai nyugodtak, de határo­zottak. »A magam részéről szívesen maradok a Tábornokkal. De kérem, maradjon itt egyik tengerésztiszt is. Az, aki ért a ponttáviratozás­hoz. Ezesetben természetesen fölösleges, hogy a rádiótelegrafista itt maradjon.* Meghallgattam. Behounek megjegyzése he­lyes volt. Trojani, Biagi, Viglieri hallgattak. Cecioni szólt mostan: »Nem. Egyáltalán szükségtelen elválanunk'. Együtt kell elindulnunk. Rövid szakaszokban, azaz, ha naponta csak 1—2 km-t teszünk is meg, elérjük majd a partot. A vezetőkabin romjaiból két szánkőt tudunk építeni: egyet nekem, egyet a Tábornoknak.* Hévvel beszélt. Érezni lehetett hangján, akarja, hogy kövessék tanácsát. Feltételezte, hogy ha az egészségesek elhagynak bennün­ket, a mi menekülési lehetőségünk semmivé lett. És meg akart menekülni. Nem akart visszamaradni. Az az eszme, hogy valameny­nyien együtt kíséreljük meg a part elérését, teljesen hatalmába ejtette és nem engedte, hogy bármi más indítványt is elfogadjon. Utána én jutottam szóhoz. Cecioninak megmondtam, hogy helyeslem a szánépitésre vonatkozó ötletét. Ezt azért láttam könnyűnek', mert eléggé biztam ügyes­ségében s tudtam, hogy adott körülményeink között sikerül majd neki szánokat ácsolnia. A szánoknak minden körülmények között hasznát látjuk: tehát jő, gyártsanak szánokat. Ellenben további javaslatai kivihetetlenek'. Se­besülteket szállítani, kivált ilyen természetű állójégen, egyszerűen lehetetlenség. Igen ter­mészetesen nem akartam útját állni, próbálja, kísérelje meg, hogy saját maga is meggyőződ­jék a nehézségekről. Malmgrennek, Marianonak és Zappinalc azt feleltem, hogy, ilyen komoly dolgot nem lehet elhamarkodni, azért azt indítványozom, né­hány napig várjanak. Ezalatt majd elválik, hogy valóban tartósan sodródunk-e délkeleti irányban, ahogy mi gondoljuk. Ez valótlan feltevés is lehetett. Erről akartunk meggyő­ződni előbb. Céltalan dolog lett volna hamar­kodni, előbb várakozni kell vele egy kicsit. Már ammiatt is, hátha felfogják valahol rádió­telegrammunkat. Éppen azon este fogtuk fel azt az újsághírt, hogy a »Hobby« felkészült, hogy a Hinlope-öbölbe jusson. Valóban, alig kételkedhetik az ember abban, hogy a hajón van rövid hullámhosszú rádiótelegráf állo­más is, amelyet bizonyára tapasztalt rádió­telegrafista kezel. Hát persze! Ennyi elemi in­tézkedést csak tettek! Végülis, ha a mi leadó­állomásunk tényleg gyenge volna s azért nem hallanak bennünket, amint azt Zappi gon­dolta, most, hogy a »Hobby« az Északi-fokhoz közeledik, mindent megtett lépésünkkel, de a hajónak minden megtett mérföldjével isi uj kilátásunk nyilik, hogy felfogják hivóje­leinket. Végkövetkeztetésül mégegys^eris ajánlottam, várjanak néhány napig, legyenek türelmesek, amig néhányan elindulnak közülünk, hogy a partot gyalogszerrel érjék el. Ezalatt Ce­cioni a többiek segítségével szánkót épit majd a vezetőkabin romjaiból. Ha ezzel elkészül­tünk, megpróbálhatjuk, hogy 400—500 métert közösen gyaloglunk a partok irányába. Ez a kisérlet majd meggyőzi Cecionit is inditvá-* nya képtelenségéről, hogy minket, sebesül­teket is magukkal vigyenek. Ez alkalommal mindjárt biztosabb helyet is kereshetünk' a sátor számára, amint ezt már Malmgren aján^ lotta is. Majd Mariano és Malmgren kikere-1 sik és meghatározzák' az uj táborhelyet (Folyt. köv>.)| Karlsbad - Világfürdő Évsaeáasadok óta Kipróbált gyógymóá. gyomor- és hé lbafoknál, epe­köveknél. kövérség, kösxvény és tropikus betegségek, esetén. 16 thermalforrás 40—72° Celsiusig. - Ivó- és lürdőknrák. - Hat nagy fürdőépület Modern komfort. * Sport. * Sxln&áx. * Koncertek. * Gyönyörű eráöségek. |pÜT Szezon: Májustól augusztusig. LEGOLCSÓBBAK, LEGJOBBAK, LEGTAUTÓSABBAK A BLAl-RUHÁK tr Oszi bevásárlásainál föltétlenül tegyen egy kísérletet. Telefon 20—53. 3l0 Kelemen ucca 5. I 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom