Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-31 / 195. szám

ijXbUEU. Szeruetzioaeq: Somogyi ucca JZ.L cm. Telelőn: 13—33.^Klndóhlvnlol, ^mcíönKönyviAr és Icgylroda -. Aradi ucca 8. Telefon: 30t> ^ Nyomda : Löw Llpól ucca 19. Telefon 16-34. Távlroll ét levélcím: Délmagyaronzég Sieged. Vasárnap, 1930 augusztus 31 Ara 24 fillér VI. évfolyam, 195. szám ELÖF1ZETES r Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten ,3-60, uUintldön 0*40 pengő. — Cgyes szám Ara hélköz. nap lO, vasár- és Ünnepnap 4-4 >111. Hir. detéseK felvétele tarifa szerint Megje­lenik Hél» Kivételével nnomia reggel Csak Szegeden nem? Gömör vármegye törvényhatóságának kisgyülése ülést tartott s elhatározta, hogy a kormányhoz s a törvényhozáshoz felira­tot küldenek az uj közigazgatási törvény módosítása érdekében. Csongrád várme­gye törvényhatóságának kisgyülése elha­tározta, hogy feliratot intéz "a kormány­hoz s a törvényhozáshoz az uj közigazga­tási törvény módosítása érdekében. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy a többi törvényhatóságnak nem ez a véleménye. A többi törvényhatóságnak csak alkalma nem volt még arra, hogy az őszi munka­évet — mi lesz ez, munkaév-e, vagy a munkanélküliség kálváriajárása? — a mai közigazgatási rendszer elleni tiltakozással kezdje meg. Két nap alatt két törvényhatóság kis­gyülése fejezte ki azt a kívánságát, hogy az uj közigazgatási törvényt meg kell vál­toztatni. S még csak nem' is a közgyűlé­seken érlelődtek ki ezek az elhatározások, hanem • a kisgyüléseken. És még hozzá vármegyei törvényhatóságok kisgvülésein. Ha most már meggondoljuk, hogy még a mai városi törvényhatósági közgyűlések­hez képest is mennyire előkelő, exkluzív • istületek a megyei törvényhatóságok, me­lyekbe alig-alig került be egy-két istentől elrugaszkodott liberális, vagy »hazátlan bitangmár fel tudjuk becsülni érdemét megközelítően ezeknek a határozatoknak jelentőségét. Pedig ez még nem az egyet­len mértéke a helyes ítélkezésnek. Hozzá kell még azt is vennünk, hogy kisgxjülé­sek határozták el a feliratokat a mai köz­igazgatási törvény hatályának fentartása ellen. Már pedig a kisgyülések állásfog­lalása külön beszámítás alá esik. Nem tévedünk nagyon, ha a szegedi példából indulunk ki. Á törvény — bizonyára nem kevesen vannak, akik ezt sajnálják — kor­látozta a megválasztható örökös tagok szá­mát. A mai rend szempontjából ez bi­zonyára nagy hiba volt. Mennyivel ké­nyelmesebb lett volna annyi örökös tagot választani, ahány tagja van a közgyűlés­nek! Mennyivel nyugodtabb lett volna a közgyűlés atmoszférája, mennyivel csi­szoltabbak a felszólalások, mennyivel elő­kelőbb a tónus, ha minden tagsági helyet örökös taggal töltöttek volna be, természe­tesen közfelkiáltással jutalmazva a társa­dalmi tekintély és társasági előkelőség káptalanjának kanonokjait. A szegedi köz­gyűlés, igy, fájdalom, csak egij Teleki Pált választhatott meg, holott azon a jogcímen, amelyen Teleki Pál a szegedi közgyűlés­nek életfogytiglani tagja lett, a magyar arisztokráciának minden nagykorú, csőd­ben nem lévő, közsegélyben nem része­sülő, hivatalvesztésre nem ítélt tagját meg 'ehetett volna választani. Akit azonban az örökös tagok numerus cJa_usus-a miatt nem lehetett megválasztani örökös tagnak, azokat megválasztották a kisgyülésbe. A tekintély és előkelőség hiásodik garnitúrájából került ki a kis­gyűlés. Közéleti hivatottság, tudás, felké­szültség jogcimei eltörpültek a párturalmi Megbízhatóság s a korteselőkelőség szem­pontjai mellett. Nem akarunk — ez So­mogyi Szilveszter szava: — városárulók 'enni s mégcsak feltételezni sem akar­ok, hogy máshol nem ugy van, mint Szegeden. S ha most már az uj törvény jólismert rendelkezései alapján, a válasz­tás eredményének módosításával összeállí­tott közgyűlésnek a kiválogatás ujabb szitáján keresztül a kisgyülésbe került ta­gok helytelennek és megváltoztatandónak tartják az uj közigazgatási törvény nem egy rendelkezését, nyomban szemléletes­sé válik, hogy milyen általános, milyen egyhangú, mennyire kivételekkel meg nem erőtlenitett lehet az a meggyőződés, mely jobbról és balról, alulról és felülről egy­aránt az uj közigazgatási tőrvény s vele: a mai közigazgatás rendszere ellen indul harcba. Csak Szegeden nem fodrozódik fel a legkisebb buborékja sem ennek az orszá­gos elégedetlenségnek. Budapest polgár­mestere elég erős támasza a mai rendszer­nek s elégért lehet hálás is a mai rend­szer képviselőinek, — Budapest polgár­mestere mégis nyíltan hirdette, hogy hely­telen, káros és téves a törvénynek az a rendelkezése, mely a szakbizottságok ülé­seiből kizárja a nyilvánosságot Szegeden még az a bizottság is zárt ajtók mögött tanácskozik, melyből nemcsak hogy tör­vény nem zárta ki, de a törvény alapján ki sem lehet zárni a nyilvánosságot. Rettene­tes államérdekek fűződnek ahoz, hogy pél­dául ne kerüljön a nyilvánosság elé a pénzügyi bizottságnak az a javaslata, ame­lyik megvonandónak tartja a Széphalom ezerpengős városi segélyét. Azt még ért­jük, hogy a nyilvánosság elől takaróznak azok, akik a kultúrpalota világhírű ása-. lásait, a város egyik legnagyobb büszke­ségét, pár száz pengő megtakarításának jelszavával homokba akarják fullasztani.^ De miért ragaszkodnak a zárt ülésekhez, a bizalmas tárgyalásokhoz, a sub rosa és sub suba elintézésnek rendszeréhez s miért nem talál alkalmat és jogcímet a szegedi kisgyűlés is arra, hogy harcot kezdjen a nyilvánosságért, harcot kezd­jen az önkormányzati jog visszaszerzé­séért, harcot kezdjen a polgári önren­delkezési jog érvényesüléséért? Amit Gömörben lehet és lehet Csongrád vármegyében is, azt Szegeden sem tilt­hatja el a kényelmes engedelmesség és tunya alázat Szeptember 1. elöli Garami Ernő: „A helyzet változatlan, a tüntetést megtartjuk" (Budapesti tudósítónk telefonjelenlése.) Sipőcz Jenő polgármester ma Vass Józsej mi­niszterelnökhelycttessel tárgyalt szeptember 1. ügyében, majd Farkas Istvánnal és Gál Be­nővel, a szociáldemokraták és a Szakszerve­zeti Tanács megbizottaival tanácskozott, hogy miképen lehetne eliminálni a szeptember 1-i eseményeket. A tárgyalások után — amelyek eredménytelenül végződtek — Gál Benő a következőket mondotta: , — Sipőcz polgármesternek kifejtettűk, hogy a munkásoknak a munkaalkalmak biztosítá­sán kivül még más kívánságaik is vannak. Először is kívánják, hogy az önhibájukon ki­vül munka nélkül maradottak segélyt kap­janak, éppen ugy, mint Európa többi orszá­gában. Másodszor pedig az, hogy a munkanél­küliség enyhítése érdekében rövidebb legyen a munkaidő. Ma egészen más technikai fel­készültséggel folyik a termelés, mint tiz év előtt A munkaidőnek meg kell rövidülnie olyan arányban, ahogy fejlődik a termelés. — A polgármesterrel való tárgyalások után a helyzetet mi változatlannak tartjuk. A moz­galomnak pedig már is van eredménye: a kormány a jövőben nem fogja megakadá­lyozni, hogy az önkormányzatok megkezd­hessék bürokratikus formaságok nélkül a munkákat Garami Ernő a következőket mondotta: _ — A helyzet változatlan. Szeptember 1-ét megtartjuk, a felvonulás meglesz. Ha a rend­őrség konciliáns lesz és nem fogja provokálni a tömegeket akkor a szociáldemokrata párt tud a tüntetés nyugodt lefolyásáról gondos­kodni. Hz egyház nem oldja fel Albrecht főherceg feleségének első házasságát? Bécs, augusztus hó. (A Délmagyarország bécsi tudósítójától.) Albrecht főherceg felesé­gét, Lelbach Irént a bíróság elválasztotta első férjétől, Rudnay szófiai magyar követtől. Ez a válás törvény szerint jogerős, azonban a római katolikus egyház a házasságok felbont­hatatlanságának álláspontját képviseli és ez az oka annak, hogy Albrecht főherceg csupán polgári házasságot köthetett. Néhány nap előtt bejárta a sajtót az a hir, hogy Albrecht főherceg a Vatikánnál felesége első házasságának érvénytelenítését kérte. Ez­zel a hírrel kapcsolatban felmerült az a ver­zió, hogy a római katolikus egyház nevében nem a Vatikán, hanem a szabadkai püspökség fogja a házasságot érvényteleníteni. Igy azután vitás lehet ugyan, hogy Albrecht főherceg kérése a Vatikán, avagy a szabadkai püspökség kompetenciája alá tartozik, bizo­nyosra vehető azonban, hogy Albrecht főher­ceg kérése a katolikus egyház részéről vissza­utasításban fog részesülni. Az osztrák keresztényszocialista párt hiva­talos napilapja, a Reichspost, amelynek ki­tűnő kapcsolatai nem csupán az osztrák klé­russal, de a Vatikánnal is közismertek, be­számol Frigyes főherceg és Albrecht főher­ceg nyilatkozatairól és a budapesti jelentéshez a következő megjegyzést fűzi: »...A főherceg állítólag a Szentszéktől az elvált asszonnyal való házasságának elisme­rését kérte. A katolikus egyház a házassági kó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom