Délmagyarország, 1930. augusztus (6. évfolyam, 172-195. szám)

1930-08-02 / 172. szám

1930 augusztus 2. DftLMAGYA~"!*SZAG A döntőbizottság nem szállította le a szegedi vilSanyegységárakat pénteken zárt Ölésben hirdették ki a határozatot — A döntőbizottság 39.844 pengős költségéből 10.0G0 pengő lerheli a városi (A Délmagyarország munkatársától.') A város közgyűlése, mint ismeretes, hónapokkal ezelőtt utasította a polgármestert, hogy uj villanyegységár megállapítására kérje a gázgyári döntőbizottságot. A közgyűlésnek az volt az álláspont ja, hogy az évekkel ezelőtt megállapított döntőbizottsági egységár-klauzula ma már nem felel meg a tényleges helyzetnek és módosításra szorul, mert a jelenlegi egységárak indokolatlanul magasak. Mint budapesti munkatársunk jelenti, a gázgyári döntőbizottság pénteken délelőtt a kereskedelemügyi minisztériumban Feyér Gyula miniszteri tanácsos elnöklésével zárt ülést tartott és ezen a zárt ülésen hirdette ki az elnök a döntőbizottság ítéletét. A döntőbizottság tagjai voltak Borús Ferenc magánmérnök, előadó, Stark Lipót a város szakértője, Jakobovits Dániel magánmérnök és Ladányi Jenő miniszteri tanácsos. A várost dr. Szekerke Lajos tiszti ügyész képviselte. A Délmagyarország budapesti munkatársának telefonértesítése szerint a döntőbizottság tételről-tételre megvizsgálva a vállalat által feltárt adatokat, könyvvizsgálatot tartva és számításokat végezve, nem honorálja a városnak a •illanyegységárak leszállítására vonatkozó kérelmét, mert megállapította, hogy a mai bevételek a tőkeszolgáltatás terheit csak restringált mértékben képesek fedezni, az újítási alapra, befektetésekre pedig a bevételből egyáltalában nem jut Igy a döntőbizottság nem volt abban a helyzetben, hogy az egységárakat leszállítsa, de nem tehetett volna eleget az egységárak emelésére irányuló kérelemnek sem, ugy, hogy í döntőbizottság a legigazságosabb megoldásnak a mai állapot fentartását találta. A döntőbizottság az árammérő havi bérét az eddigi 14 fillérről 20 fillérre emelte. A bizottság saját költségeit és tiszteletdíját 39.SU pengőben állapította meg, ebből 10.000 pengőt a városnak kell megfizetnie, a többit a gázgyár viseli. A vállalat koncesszióiának meghosszabbítása ügyében a döntő bizottság a vélemény-nyílvánitásra nem tartotta magát Illetékesnek. A döntőbizottság döntésével kapcsolatban kérdést intéztünk dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez, aki a következőket mondotta: — Megnyugtatólag hathat a város közönségére, hogy a hatóságtól és a közönségtől teljesen független döntőbizottság ugy találta, hogy Szegeden a villanyegységár nem tulmagas. Ez nem annyit jelent, hogy a jövőben majd nem kell leszállítani a villany egységárát. Ha a szén olcsóbb lesz és olcsóbb lesz a munkabér, akkor ennek a leszállításnak be kell következni. Ez különben az eredeti döntőbizottsági klauzulában benne is van. Pongrácz Albert igazgató, akihez szintén kérdést intéztünk a bizottság döntése alkalmából a következőket mondotta: — Engem egyáltalán nem lepett meg a bizottság döntése. Aki ceruzával a kezében kalkulál, az nem juthat más eredményre, mint amelyre jutott a döntőbizottság. Igen könnyű, mondhatnám hálás szerep bármely vonatkozásban is ármérsékléseket követelni, ámde egy komoly üzleti vállalkozás nem igazodhatik hangulatokhoz, hanem kénytelen a tényleges viszonyokhoz alkalmazkodni kalkulációjánál. A vállalat az áramármegállapitásnál lemérsékelte igényeit a legvégső határig, a vállalkozás veszélyeztetése nélkül tovább nem mehetett, sőt ha valamivel még magasabban állapította volna meg a villany egységárát a döntőbizottság, azt sem kifogásolhatta volna, toert a szegedi villanyárak még mindig csaknem a legolcsóbbak az országban és a termelési költségekhez képest igen méltányosak. Arra a kérdésünkre, hogy a döntőbizottság határozatának van-e valamilyen jelentősége a szerződésmeghosszabbitásra, az igazgató a következőket mondotta: — A bizottság döntése természetesen semmiféle kapcsolatba nem hozható a küszöbön álló szerződésmeghosszabbitással. Szerintem azonban mégis van némi jelentősége most, amikor éppen afölött folyik a vita, hogy mennyit jövedelmez a gázgyár és mit ér a szerződésmeghosszabbítás. És ez a jelentősége abban áll, hogy a város hatósága és közönsége most már talán elhiszi, hogy azok az adatok, ameaki (A Délmagyarország munkatársától.) Lenin születésnapja, augusztus elseje, a legteljesebb csöndben múlott el Szegeden. Megelőző éjjel egyetlen ujabb röpcédulát nem szórtak el a városban, az uccák reggelre kelve békés, nyugodt képet nyújtottak. A munkások egyetlen egy üzemben sem szüntették be a munkát, sehol sem volt csoportosulás, rendzavarás. A rendőrség teljes permanenciában várta a nap elmultát. Kora reggel megerősített őrszemek cirkáltak az uccákon, a külterületeket lovasrendőrök ellenőrizték. A központi ügyeleten és a kerületi őrszobákon készültségek állottak egész nap, hogyha valahol rendbontás történik, azonnal a helyszínre siessenek. Erre Csütörtökről péntekre virradó éjjel, éjfélután egy óra felé a kávéházak közönsége körében az a rémhír terjedt el, hogy az alggői katonai lőpor, raktárak ellen az éjjel naggobbszabásu kommunista csapat merényletet követett el. Az emberek ijedten adták tovább a hirt: — Hallotta? A kommunisták és a katopaság között tűzharc fejlődött ki... — Hallotta? Vadászfegyverrel akarták lelőni a katonai őrszemet... — Hallotta? A kivonult katonaság hasoncsuszva közelitette meg a kukoricásban elbujt kommunistákat ... Ezek a hirek az ijedt emberek fantáziájában színeződtek szenzációkká, mig pénteken reggel az egész összeesküvés^ merénylet — humorba fulladt ... Mindezek a hirek egy kávéházi beszélgetésből pattantak ki. Az egyik kávéházban katonatisztek beszélgettek arról, hogy az éj folyamán a baktói katonai lőporraktárak körül az őrök több lövést adtak le egy gyanús emberre. Egy pincér meghallotta a beszélgetést és megsúgta a civil vendégeknek, akik természetesen azonnal az augusztus elsejére tervezett kommunista tüntetése'ke! hozták kapcsolatba a hirt A kávéházi fantáziák működésbe léptek és elhatározták egymás között, hogy a kommunisták fel akarták robbantani a katonai lőporraktárakat. A katonai lőporraktárnál aZ történt nyolc és kilenc óra körül, hogy eldördült a gyalogsági lőporraktár előtt szolgálatot teljesítő őrszem Manlichere. Ezt a lövést — állítólag — egy vadászfegyverből származó lövés viszonozta. Nemsokára megszólalt a 46-os és a tüzérségi laktanyában a telefon és a iőporraktár őre készültség kiküldését kérte, mert gyanús alakot látott az épület körül. Mindkét laktanyából kivonult az érős készültség. Féltizenegy óra tájban érhettek a helyszínre és azonnal hozzáláttak a kereséshez. Közben több puskalövés dördült el. Az őrszemes katona ezt mondta: 3 I

Hétfőtől szerdáig a legpazarabb kiállítása nagy lazz revü a „DIADALMAS JAZZ" Csupa szin, pompa, ragyogás, fény, csodálatosan szép melódiák, ének és grandiózus táncszámok Belvárosi Mozi lyeket rendelkezésre bocsájtunk és amelyek alapján tárgyalni óhajtunk, tényeken és igazságon alapulnak. A döntés megdöntötte azokat a hangulatos, de alaptalan számokat és- számításokat, amelyeket teljesen felelőtlenül terjesztettek a városban a villanytelep jövedelmezőségéről azonban nem került sor. Megállapítható, hogy az esetleges zavargások elmaradása nemcsak a rendőrség felkészültségének tulajdonitható, hanem annak, hogy Szegeden senki nem volt, aki tüntetni akart volna. A rendőrség elejétől fogva ellenőrizte Újszegedet és a Kállay-ligetet, de ezeken a helyeken sem történt csoportosulás. Mindezekből arra is lehet következtetni, hogy a szerdán éjjel elszórt, névjegyalaku vörös és fehér színű röpcédulák megjelenése nem tervszerű dolog volt. Valószínűnek tartják, hogy ezek a röpiratok még az elmúlt év augusztus elsejéről maradtak vissza és valaki, akinek a birtokában voltak, saját mulatságára elszórta azokat. — Cirkálás közben észrevettem, hogy a lőporraktár felé, vadászfegyverrel a vállán, egy gyanús alak közeledik. Rákiáltottam: — Állj, ki vagy... — Az alak azonban többszöri felszólításomra se engedelmeskedett, hanem futni kezdett a kukoricás felé. Erre lekaptam fegyveremet és utána lőttem... Az alak azalatt beért a kukoricásba és vissza viszonozta a tüzelést. Azonnal értesítettem a készültséget, majd a tüzérségi lőporraktár őrszemét Közben újból mozgolódást láttam. Ezúttal 8—10 gyanús alak járkált a kukoricásban és felém tartott. Újból rájuk lőttem, mire eltűntek... A katonai készültség egész éjjel kutatta a kukoricást Itt is, ott is látni véltek gyanús alakokat, de végeredményben Sehot sem volt senki. Az őr előadásából azt lehet kivenni, hogy több gyanús alak merényletet akart elkövetni a lőporraktárak ellen és tekintettel az augusztus elsejére, ezek a evanus alakok csakis kommunisták lehettek. A rendőrség még az éj folyamán jelentést kapott a történtekről. Reggel dr. Borbola tanácsos detektiveket küldött ki a helyszínre, akik egész délelőtt nyomoztak a környéke^ de minden pozitív eredmény nélkül. A hivatalos véleményekből azt lehet megállapítani, hogy az egész éjszakai kaland vagy « felizgatott képzelet játéka, vagy pedig a tényleges események túlzott kihangsúlyozása volt. Egy vezérkari ezredes az éjszakai eseményekről a következőket mondotta: — Az őrszem valószínűleg látott egy vadászfegyveres, gyanús alakot, akire aztán rálőtt. Ez az alak azonban valószínűleg orvvadász volt, aki véletlenül tévedt arra a környékre és ha viszonozta is a tüzelést, azt ijedtében tette. De elképzelhetetlen, hogy egy ember, vadászfegyver, rét a vállán, menjen a katonai őrszem felé azzal, hogy majd megtámadja. A 10—12 gyanús alak lé& felizgatott kávéháii fantázia ISporraktárak elleni merényletet lát Szegeden senki sem akadt, tüntetni akart volna augusztus elsején Szerdán éjjel tavalyi röpcédulákat szórtak el Rókason