Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-11 / 154. szám

SZEGED. SzerKeszMiis6g: Somogyi ucca 2.2. L. cm. Telefon: Kiadóhivatal, UOlctUnkBnyvtAi és Icgylrodo : Aradi ucca 8. Telefon: 306. — Nyomda • UJw Lipót ucca 19. Telefon ! 16—34. Távirati é> levélcím: DélmogyaronzAg Szeged. Péntek, 1930 julius 11 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 154. sz&m ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-60, KUlfOldcfn 6-4O pengő. Egyet szám ára hétkifza nap 10, vasár- és tlnnepnan iltl. Hir­detéseit felvétele tarifa szerint. Megje­lenik hélW felvételével naponta reggel A karteltörvény Most már nyugodtak lehetünk: készül a magyar karteltörvény. Nem is készül, már itt is van. Jóformán abban az órában, mi­kor a parlament szétment a három hónapos nyári vakációra, az igazságügy miniszter nyil­vánosságra hozta a karteltörvény tervezetét. Szép hosszú cimet is szerkesztett hozzá: Tör­vényjavaslat a gazdasági verseny szabadságát korlátozó megállapodásokról. A cim kifejezi a tartalmat. Csak korlátozó megállapodásokról beszél, de nem azok meg­akadályozásáról, vagy megszüntetéséről. Nem tudjuk, volt-e célzatosság a cimnek ilyetén megszövegezésében, de mindenesetre helyes­nek látjuk, hogy a cim nem ígért olyasmit, amit maga a tőrvény ugy sem fog beváltani. Mi ugyanis nagyon szkeptikusak vagyunk a kartelek megrendszabályozása tekintetében. A tőrvénytárunk szaporodni fog néhány oldal­lal, lesz egy deklaratív törvényünk, ámely bizonytalan módon ingadozik a szükséges és megengedett s a kártékony és meg nem enge­dett kartel fogalmi meghatározása között, de azt a célt, amelyet maga elé kitűzött^ ez a törvénytervezet nem fogja elérni. Legyünk ,vele tisztában: semmiféle kartel­tőrvény, vagy rendelet nem felelhet meg a céljának. Aki azt hiszi, hogy a gazdasági élet alakulásai papirtörvények korlátai közé szo­ríthatók, hiu illúziókban ringatja magát. Min­den karteltörvény- és rendelet csak a közhan­gulatnak tett koncesszió, amely elveket juttat kifejezésre, mugnyngfat bizonyos köröket, le­csillapít bizonyos hangulatokat, de azt a vala­mit, amit a közvélemény a kartelek visszaélé­seinek nevez, meg nem szüntetheti. Mert mi a kartelnek célja? A vállalatok rentabilitásának fokozása és nagyobb üzleti haszon elérése. Hogy ezt a kartel milyen mó­don akarja elérni, a beszerzés egyszerűsítésé­vel, a termelési költségek leszállításával,, az eladási területek rayonirozásával, eladási és hitelfeltételek megállapításával, vagy egysze­rűen az árak emelésével, a lényeg szempont­jából teljesen közömbös. És nincsen a világ­nak az a kartelbizottsága, vagy kartelbirő­sága, amely megnyugtató módon meg tudja állapítani, hogy mikor jogosult a kartel és mikor nem. Nincsen az a hatósági szerv, amely választ tudjon adni arra a kérdésre, hogy mely pontig szolgálja a kartel a kötelé­kébe tartozó vállalatok egzisztenciájának biz­tosítását és mely ponton válik úgynevezett illegitim haszonnak forrásává. Hogy ebben mennyire igazunk van, azt legjobban mutatja az idegen államok kartel­törvényhozásának példája. Nem sokan van­nak olyan országok, amelyek meg akarták rendszabályozni a karteleket, az igaz. A leg­többen visszarettentek a kérdés nagyon komp­likált voltától és a megoldás lehetetlenségé­től. De a példák még igy is nagyon sokat mutatnak. Mely államoknak vannak kartel­törvényei? A legelső ország, amely meg akarta rendszabályozni a gazdasági verseny szabad­ságát korlátozó megállapodásokat, az Egye­sült Államok volt. És ha azt nézzük, hogy hol leghatalmasabbak, a kartelek, trösztök és ha­sonló alakulások, azt látjuk, hogy az Egye­sült Államokban. Pedig ott a törvény kimon­dotta még azt is, hogy az ilyen alakulások több állam területére nem terjedhetnek ki. És erre mi történt? Alakítottak annyi formai­lag független részvénytársaságot, amennyire éppen szükség volt és ezek a részvénytársa­ságok látszólag függetlenül, központi direk­tívára dolgoznak. Németországban a közhangulat nyomása alatt 1923-ban birodalmi rendeletet bocsátot­tak ki, amely elrendeli minden kartelnek és kartelszerü megállapodásnak a berlini kar­telhivatalnál való bejelentését. Ez a kartel­hivatal, akárcsak a magyar törvénytervezet Kartelügyi Országos Bizottsága fel van jogo­sítva az üzleti könyvek, levelezések megtekin­tésére és a kartelekhez tartozó vállalatok ügy­vitelének ellenőrzésére. Az eredmény ugyanaz, mint az Egyesült Államokban. 1923 óta a kartelhivatal feljelentés alapján alig egy-két esetben járt el, de eljárásainak nem volt ered­ménye és az egész kontinensen Németország karteljei a leghatalmasabbak. Sőt mi több, hallgatólag maga a birodalmi kormány is tá­mogatja a karteleket és tudomásul veszi, hogy néniét vállalatok francia és angol vállalatokkal lépnek érdekközösségbe, hogy versenyképes­ségüket ezáltal biztosítsák. Azt mondja a magyar törvénytervezet, hogy a kartel csak akkor érvényes, ha szer­ződési feltételeit irásba foglalták és a szaba­dalmi bíróságnak bemutatták. Nos, mi tör­ténik, ha a feltételeket nem foglalják irásba és nem mutatják be a szabadalmi bíróságnak? Mi történik például, ha összeül három ur klubjának zőldasztalánál, vagy egy vendéglő fehérasztalnál és ugy felosztják egymás kö­zött Gsonkamagyarországot, mint ahogy kére­getés szempontjából az egyszerű turóci kol­dus odaadta négy fiának Felsőmagyarorszá­got, Dunántúlt, Duna—Tiszaközét és Tiszán­túlt Erdéllyel egyetemben?- Vájjon lesz-e rá mód, hogy a törvény beleavatkozzék, ha az egyik gyáros azt fogja irni a vevőnek, hogy sajnálja, de a jelen pillanatban nem tud neki szállítani? Vájjon meg lehet-e akadályozni, hogy írásbeli megállapodás nélkül is a ter­melő vállalatok ugyanazon, vagy megközelí­tőleg azonos árakon hozzák cikkeiket forga­lomba? Aki ezt meg akarja akadályozni, an­nak az ármaximálást is bele kell illeszteni a programjába, már pedig, hogy az ármaxi­málás mit jelent, azt nagyon jól tudjuk a há­borús és. háború utáni esztendők emlékeiből. A gazdasági nyomorúság esztendeiben na­gyon megértjük a kartelek megrendszabályo­zására irányuló törekvést. Ennek a törekvés­nek a honorálása esetleg levezetője lehet a háborgó áramlatoknak és indulatoknak. Már most megjósolhatjuk azonban, hogy gyakor­lati alkalmazása esetén a törvénnyel senki sem lesz megelégedve és megjósolhatjuk azt is, hogy még kevesebb lesz a megfogható ered­ménye. Kéthónapi börtönre ilélték az újvidéki magyar párt elnökét (Budapesti tudósítónk telefonjelentése Újvidékről jelentik: Érdekes politikai pórt tárgyalt ma az újvidéki törvényszék. A vád­lott dr. Brezovszky Nándor orvos, a magyar párt elnöke volt, akit az államvédelmi tör­vénybe ütköző bűncselekménnyel vádoltak. Februárban ugyanis egy1 banketten Brezovszky beszédet mondott és a mai időket a tatárjárás­hoz hasonlította. Akkor letartóztatták és később helyezték szabadlábra óvadék ellenében. A pör iránt nagy érdeklődés volt az egész Vajdaságban. Brezovszky ártatlanságát han­goztatta, beszédében nem volt politikai célzás. Egy tanú kivételével, még a szerbek is az or­vos mellett vallottak, mégis a bíróság az egyetlen terhelő tanú vallomása alapján bü­• nősnek mondotta ki és kéthőnapi börtönre. J 10.000 dinár pénzbüntetésre ítélte. 170 áldozata van a sziléziai borzalmas bányakatasztrófának Megrázó jelenelek a tárna bejáratánál Breslau, julius 10. Á neurödeí bányasze­rencsétlenség — amelyről tegnap beszámolt a Délmagyárország — az utóbbi évek legna­gyobb bányakatasztrófája. Eddig hetven halot­tat húztak elő a beomlott tárnákból, félő azonban, hogy a még bennrekedt bányászok közül aligha kerül elő sok élve, ugy, hogy a halottak végleges száma jóval száz fölött lesz. A lakosság körében leírhatatlan pánik és két­ségbeesés uralkodik. A bezárt tárnában levő munkások hozzátartozói nagy tömegben vár­ják a mentés eredményéről szólód híreket. A mentési munkálatokat a szomszédos < bánya­telepekről érkezett segélycsapatok végzik. A borzalmas katasztrófa mérlege reggelig a következő volt: A beomlott Kurt-tárnábán dolgozó 191 munkás közül csalc b8-at tud­tak élve kimenteni. Hetven bányásznak már csak a holttestét tudták felszínre hozni. A beomlott tárnában még hetvenhárom bánya­munkás van eltemelve. Az életbenmaradt és kimentett negyven­nyolc bányász legtöbbjét kórházba kellett vinni, miután súlyos széngázmérgezést Szen­vedtek. A bányaszerencsétlenség mentési munká­latai a reggeli órákban egyre nagyobb akadá­lyokba ütköztek. A Kurt-tárna tele van mér­ges szénsavgázokkal s az eltemetett munkáso­kat alig lehet megközeliteni. Egyre csökken a remény, hogy az eltemetett bányászokat, még életben találják'. A reggeli órákban a katasztrófa színhelyének közelében kőzetomlás történt, amely elzárta a tárna folyosóját, ugy hogy a mentési munkálatok elé ujabb nehéz­ségek gördültek. Nem sokkal később a Kurt-tárnában be kel­lett szüntetni a mentést, miután a tárnál any­nyira elöntötte a szénsavgáz, hogy nem lehet behatolni az aknákba. A kivonult segédcsapa­tok igyekezete elsősorban arra irányul, hogy megtisztítsák a tárnát a mérges gázoktól. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Breslauból jelentik: A tárnából egész napi munka után sikerült eltávolítani a szénsav­gázokat, ugy, hogy estére szabaddá tehették a

Next

/
Oldalképek
Tartalom