Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-08 / 151. szám

DEMAGYARORSZÁG SZEGED. Szerkesztőség: Somogyi ucca 22. L em, Telefon: 13-53.^Kiadóhivatal, HölcíUnkönyviar és fegylroda : Aradi ucca S. Telefon: 306. - Nyomda • LBw Lipót ucca 19. Telefon t 16—34. Tóvlratl és levélcím: Délmagyarorszag Szeged. Kedd, 1930 Julius 8 Ara 16 fillér VI. évfolyam, ISI. szám ELŐFIZETÉS: Havonta l»elyl»en 3-ZO vidéken és Budapesten 3-60, RUlfOldSn 6-40 pengő. — Egyes szóm óra hétköz. nap 16, vasér. és Ünnepnap 24 11(1. Hlrdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponta reggel A királykérdés Meg Kell mondani őszintén és határozottan, hogy a magyar közvéleményt sokkal inkább nyugtalanítja a királykérdés megoldása elleni tiltakozás, mint maga a királykérdés. Ugy tűnik fel, mintha a királykérdésből nem a mielőbbi megoldást sürgetők, hanem a megoldást ellenzők csinálnának politikát. 'A kírálykérdést ismét nem a megoldást sürgetők, hanem a megoldás ellen tiltakozók tettét aktuálissá. »A leghivatottab hely« annyi energiát, időt és fáradságot szentel azok ellen, akik szerint királykérdés nincs is, csak arról van szó, hogy az ország királya átvegye az őt megillető jogok gyakorlását, hogy elképedve s nem kevés nyugtalansággal kell egymástól megkérdeznünk, ki tud valamit közülünk puccstervekről és » kalandorkészülődésekről?* Mert a magyar polgárság, úgyis mondhatnánk: a magyar nemzet, semmiről nem tud semmit. Nem tud olyanokról, akik a nemzet megkérdezése nélkül Ottót egyszerűen királyként haza akarják hozni, nem tud tervezgetésekről, melyeknek célja a királyi trón azonnali betöltése, nem tud készülődésekről, melyek a nemzetnek ezt a fontos közjogi, társadalmi és életproblémáját akár a kezdeményezők legtisztább és legönzetlenebb meggyőződése szerint akarják megoldani. A magyar nemzetet ez a probléma foglalkoztatja, de nem nyugtalanít" ja. Most csak a tiltakozások, manifesztációk és megbélyegzések nyiigtalnitják: mégis komolyaknak kell lenni a készülődéseknek, ha a »legilletékesebb helye ennyire komolyan foglalkozik velük, mégis figyelemreméltóknak kell lenni a tervezgetéseknek, ha az egyik magyar miniszter világlapban fejti ki velük szemben a maga intranzigens, félreérthetetlen, sőt félremagyarázhatatlan álláspontját. A magyar nemzet a tüzet nem látja, csak a tüzilármát hallja. Attól kell azonban tartanunk, hogy a tüzilárma, amit hall, sokkal jobban nyugtalanítja, mint a tüz, amit nem lát s amiről kénytelen völt eddig azt hinni, hogy talán nincs is. A tüzet nem látja, ezek a tiltakozások mégis nyugtalanság harangját verik benne félre. Ha a gyári szirénák búgnak, a tüzoltókocsik vágtatnak, ha sikongat a félrevert harang, a félelem lesz úrrá az emberek felett akkor is, ha egyetlen gyufaszálat sem látnak égni. S a magyar politikai életben most ezt látja. Rohannak a tűzoltóautók, repülőgépen érkezik meg a parancsnok, búgnak a szirénák s az önkéntes tűzoltók hadtestté verődnek össze, konganak, bonganak a szavak félrevert harangjai. S a tájékozatlan nemzet bámulva néz szét: miért ez az egekéi ostromló hangzavar, miért ez a felzavart csend, miért ezek a nyugtalanító szavak? Tehát mégis csak kell lenni valaminek, amiért érdemes ez a harc és méltó ez a megnyilatkozás? Talán mégis benzines hordókkal csinálják a kulisszák mögött egyesek a mennydörgést s a puskaporos torony mellett eregetik fel rakétáikat? Mégis csak kell lenni valaminek a föld alatt, a felhők mögött, a határokon kivül, ha a méltóság, tekintély, Rrély és erő ilyen szimfóniával válaszol a suttogásokra. S ez a »mégis csak« higyjék el, nyugtalanítóbb, mint maga az ijesztés. A fenyegetéssel, amit látunk, majd szembeszállunk, de ha csak sejteni lehet a veszélyt, ha csak lehetőségek ijesztő kapui tárulnak fel, ha csak a bokorban mozdul meg valami, de az útra nem lép ki senki, ha csak arról hallunk, hogy nemi a szél zörgeti a harasztot — »ha zörren a levél, poroszlót jönni vél« —, akkor sokkal fenyegetőbb a csend, mint amilyen ijesztő maga a lárma és sokkal nagyobb veszélytől félünk, mint amilyen meg tudna ijeszteni. A nem ismert, a nem látott, a fel nem mérhető veszély mindig félelmetesebb, mint amivel szemtől szembe állunk. De a tiltakozással felkeltett félelem mögött ott settenkedik egy gondofat is. (Kétel-, kedem, tehát vagyok, — mondja a Gondolat.) Vájjon ez a példátlan felkészültségű tüzőrség tüzet akar-e valóban oltani, vagy csak — nagygyakorlatot tart? Hátha csak a felvonulás parádéja a fontos? A magyar polgárság arról szeretne hallani kinyilatkoztatást, hogy több lesz-e a kenyere s nyugodtabb lesz-e a munkája, több lesz-e a kenyér és több lesz-e a' munka a politika uj esztendejében, ami a nyári szünet után következik ránk. A magyar polgárság erről szeretne hallani, meg a közterhek csökkenéséről. A terhek csökkenéséről, meg a jogok gyarapodásáról. Akár szabadságjogok, akár személyi jogok, nem érünk rá válogatni. A magyar nemzet erről szeretne hallani kinyilatkoztatást s a királykérdésről hall szónoklatokat. Mintha a királykérdés megoldatlansága arra volna jó, hogy beszélni lehessen róla, amikor más szavakat és más tetteknek szóvisszhangjait várja ez a vigasztaló tettre és vigasztaló szóra szomjas nemzet. IWNIMMMMMMIWMMMMMMMÍMMMM Véres uccai J&arc Mexikóban 15 t>aloíial0 50 sebesüliíel (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Mexikó Cityből jelentik: A kongresszusi választásokkal kapcsolatban vasárnap este a fővárosban véres uccai harcok voltak. Az ellenséges pártok hivei és kortesei egymásra támadtak, feltépték az uccák kövezetét és félóráig tartó barrikádharc fejlődött ki, amelynek 15 halottja és 50 sebesültje volt. A rend.~ őrség sortűzzel választotta szét a szembenálló, feleket. Az osztrák kancellár Budapesten Budapest, julius 7. Schober osztrák szövetségi kancellár ma délben egy órakor Budapestre érkezett. Fogadtatására megjelent a pályaudvaron Walkó Lajos külügyminiszter és Bárczy István államtitkár. A kormányzó délután kihallgatáson fogadta Schober kancellárt. A kihallgatás után a kancellár Horthy Miklós kormányzó és felesége társaságában teázott. A kancellár az osztrák követ és Bárczy miniszterelnökségi államtitkár kíséretében háromnegyed 5-kör a miniszterelnökségre ment, hogy Bethlen miniszterelnökkel tanácskozzék. A tanácskozás másfél óra hosszat tartott. A miniszterelnök este fél 9-kor a miniszterelnökségi palotában Schober kancellár tiszteletére dinét adott, amelyre a kancelláron kivül hivatalos volt Caliee gróf budapesti osztrák követ és felesége, Junker osztrák rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, továbbá a felsőház és a képviselőház elnökei. Herczeg Fesiefich Tasziló főudvarmester, gróf Apponyi Albert és felesége, a kormány tagjai feleségestói, továbbá a hontvédség főparancsnoka és miniszterelnökség államtitkárai feleségestől, valamint gróf Bethlen András. A dinét fél 11-kor a miniszterelnöki palota összes termeiben fogadás követte, amelyre hivatalosak voltak a budapesti diplomáciai testület pagjai, a felsőház és a képviselőház elnökei, a két Ház külügyi bizottságainak tagjai, a polgári és katonai méltóságok, a legfőbb bíróságok vezetői, a budapesti társaság számos tagja, a közgazdasági és pénzügyi élet vezető tagjai, az irr>. dalom, tudomány, művészet számos reprezentánsa* a kül- és belföldi sajtó képviselői és a budapesti osztrák kolónia számos tagja. Élesen fámadták a bolettajavaslatot a felsőházi bizottságban, de a többség megszavazta „Komoly tárgyalásra nincs lehetőség, amikor a képviselőház csak szombaton fogadia el a javaslatol és hétfőn már a felsőházi bizottság elé terjesztik" Bjdapest, julius 7. Az egyesitett felsőházi bizottságok ma, délelőtt kezdették meg a bolettaijavaslat tárgyalását. A bizottsági ülés megkezdése előtt erősen kifogásolták a bizottság tagjai, hogy a képviselőház még csak szombaton fogadta el harmadszori olvasásban a bpiettajavaslátot és már ma délelőttre kitűzték a bizottsági tárgyalást, pedig még arra sem volt idejük a bizottság tagjaitnak, hogy a módosított szövegeket áttanulmányozzák. Popflvjcs Sándor, a Nemzeti Bank elnöke, aki a tanácskozásokat vezette, az eddigi szokásoktól eltérően maga is beszédet mondott, amely voltaiképpen clcs állásfoglalás volí a lörvény egyik legfontosabb fejezetével szemben. .Hangoztatta, hogy a javaslat második fejezete ellen, amely a gabonajelzá'.ogról intézkedik, sutyos aggályai vannak. Ez a rendelkezés ugyanis statuálja a dologi hitelt, ami azután maga után vonja a személyi hitelnek csaknem teljes megszűnését. Sotnssich László gróf élesen kifogásolja, hogy a javaslat, amelyet szombaton még a képviselőház letárgyalt, hétfőn már a felsőház egyesi telt bizottsága elé hozzák. Komoly tárgyalásra i't nincs meg a lehetőség. Végh Károly élesen bírálta a törvényjavaslatnak ama rendelkezéseit, amelyek a ha'árídőüzIeUt szaJ bályozzák. Szerinte a határidőüzlet megszüntetésé vagy korlátozása olyan hátrányosan és súlyosan érjnü a gabonakereskedelmet, hogy ebből a mezőgazdaságra is sokkal több kár fog háramlani, mint amennyi előnyt abból a kormány vár. Glücksthaf Samu felszólalásában erőteljesen tá. madta a gabonajelzálogof, valamint a zöldhitelrí vonatkozó rjészt is. A gabonahatáridő üzlet szabályozását egészen szercncséilunek tartja.