Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-05 / 149. szám

1930 julius 5. OFT. W A GYA **. ff nsz AR 3 A belügyminiszter még mindig nem hagyta fóvá a város másfélmillió pengős függőkölcsönél Lejárí a bankterminus, nem tudják kiadni a munkálatokat (A Délmagijorors-ág munkatársától.) Május 17-én elhatározta a közgyűlés, hogy körülbelül másfélmillió pengő értékű függőkölcsönt vesz föl a különböző városi szükségletek fedezé ére. Mivel a legkedvezőbb ajánlatot az Angol-Magyar Bank tette, amely a mindenkori bankkamatlábon felül két és félszázalékot kért, a közgyűlés ezt az ajánlatot fogadta el. A bank azonban ugy tette meg ajánlatát, hogy azt a közgyűlés határozatától számitott harminc napig tartja csak fenn. a városnak tehát harminc napon belül meg kell szereznie a kölcsön felvételéhez a kormányhatósági jóváhagyást. A polgármester többször sürgette a jóváhagyást személyesen is, Írásban, telefonon is a belügyminisztérium és a pénzügyminisztérium illetékes osztályaiban, mindig biztató Ígéreteket kapott sürgetésére, azonban a »szóbaállási* terminus lassan letelt és a jóváhagyás míg mindig nem érkezett meg. A bank, tekintettel arra, hogy a késedelem véletlenül nem jelentett számára károsodást, mert a bankkamat valamit esett azóta, további terminust adott a városnak a jóváhsgyás megszerzésére. A sürgetések erre ujult erővel megkezdődlek. * A polgármester majd minden héten fölutazott Budapestre, ahonnan legutóbb azzal tért vissza, hogy néhány napon belül itt lesz a jóváhagyás. A pénzügyminisztérium a kölcsön néhány tételének jóváhagyását nem javasolja ugyan, de ez nem lehet akadálya annak, hogy a többit most már nagyon rövid időn belül jóváhagyja a belügyminiszter. A napok ismét tovább multak, a polgármester közben elutazott szabadságra és dr. Tóth Béla főjegyzőt bizta meg az egyre késő jóváhagyás további sürgetésével. A főjegyző is vagy kétszer járt már ebben az ügyben Budapesten, de a miniszteri döntést nem hozhatta magával, mert mindig akadt tnég néhány olyan ügyosztály, vagy referens, aki tanulmányozni valót talált a kölcsön aktái között. Igy elérkezett a határidő második terminusa, julius elseje is, anélkül, hogy a város megkapta volna a jóváhagyást. A helyzet most már igen komollyá vált, mert a kölcsön felhasználásának ideje is elérkezett. Több fontos munkálatot nem adhat ki a város amiatt, mert a kölcsönt nem veheti még fel. Ez a másfélmillió pengős kölcsön, mint ismeretes, három csoportból áll. Az első csoport, amelyre a pénzt a város százhatvanezer dollár értékében veszi fel, az iparostanonciskola -berendezéséhez szükséges 26.000, a királyhalmi templom építéséhez szükséges 15.000, a rálitásos épületek kisajátításához szükséges 91.040, a Templom-tér kövezéséhez szükséges 200.000, a Templom-tér aszfaltozá. sához szükséges 75.000, az inségmunkák költségeinek fedezésére szükséges 100.000, a kultuszminiszternek szánt kölcsönhöz szükséges 400.000 pengős tételből álL A második csoportba a belvárosi elemi iskola építéséhez szükséges százezer pengő tartozik, a harmadik 520.000 pengős kölcsönből pedig a város a felsőközponti gazdasági iskola 56.318 pengős épitési költségét, az iparostanonciskola belső berendező ének 60.000 pengős költségét kivánja fedezni, ezenkívül, pedig ebből a kölcsönből kívánta kiegyenlíteni azt a 151.889, illetve 252.168 pengős deficitet, amely az OFB által redukált földbérek és a buzabérek esése következtében állt elő a mult évi zárszámadásban. Ezt a két utóbbi tételt nem javasolja-a pénzügyminisztérium, mert bizik abban, hogy ez a végképen elveszettnek hitt ősszeg ebben az évben mégis visszatérül a város pénztárába. Mivel sok olyan munkát meg kellett volna már kezdeni, amelynek fedezetét ezeknek a kölcsönöknek a keretében jelölte ki a közgyűlés, dr. Pálfy József polgármestarhelyettes, értesülésünk szerint, hétfőn Budapestre ula'ík, hogy ismét megsürgesse a kölcsön jóváhagyását. Hétfőn bemutatjuk az első szines énekes beszélőfilmet az Sndíánsxerelmet Richárd Dlx attrakcióját a Belvárosiban. vert a rozstáblában, még pedig olyan módon, hogy az udvaron lévő rejtekhelyéről kiemelték. A csendőrség előtt ezt a feltevést az is megerősíti, hogy Huszár Gergely kihallgatása alkalmával azt mondotta, hogy ha bántalmazzák, akkor mindenütt azt fogja mondani, hogy a kényszer hatása alatt vallott. A csendőrség a bűnjelek között beszolgáltatta azokat a rozsfejeket is, amik a puska körül voltak. Az iratok ismertetése után az ügyész kifejtette, hogy nyomatékos gyanú merült fel az uj nyomozás során. Kérte a helyszíni szemle elrendelését annak a megállapítására, hogy a fegyver csövén talált Szikesföld azonos-e a Levajev udvarán lévő szikesfölddel. Kérte az uj nyomozás alatt kihallgatott tanuk megidéz*ését és Biró Balázs letartóztatott csendőr iratainak a beszerzését. A védő, dr. Kőváry Ottó teljes egészében ellenezte a bizonyítás elrendelését, mivel mindezek, amiket a csendőrség most előterjesztett, nem alkalmasak arra, hogy azok komolyabb figyelemre méltóak legyenek. A fegyvert Levajev ellenségei is elrejthették a földön, de különben sincs bizonyítva, hogy a fegyver tényleg Süléé volt. Huszár Veron nem járt a rozsföldön. Akit ott láthattak, ez az ő irodakisasszonya, Mikolovics Anna volt, aki jóbarátnője Huszár Veronnak. Biró Balázs irataira vonatkozólag előadta, hogy Biró és Pehány ugyanazt a vallomást tették és Biró mégis le van tartóztatva, mig Pehány tovább nyomoz az ügyben. A csendőrség nyomozásáról az a benyomása, hogy az teljesen elhibázott, rosszul megalapozott nyomozás volt. A csendőrök minden erejükkel Levajevre vetették magukat és elmulasztottak sok olyan körülményt, amelyek talán kézre adhatták volna a valódi gyilkost. A bíróság tizpercnyi tanácskozás után elutasította az Oqyész indítványa if. A bíróság végzését azzal indokolta, hogy a felajánlott bizonyítást nem látja ügydöntőnek. Nem ügydöntő még akkor sem, ha a fegyver tényleg Süléé volt, mert hiszen Huszár Gergely és Veron tagadott mindent. A vizsgálat folytatásától sem várható eredmény. Az uj nyomozás nem alkalmas arra, hogy valami pozitív eredményt elérjen. A bíróság a többi indítványt is — mint mellékeset — elutasította. A vádbeszéd azt igyekezett ezután bizonyítani, hogy mivel az öngyilkosság és a véletlen baleset, az orvosszakértők véleménye szerint teljesen kizárt, okvetlenül gyilkosság történt. Arra, hogy Levajevnek volt oka megölni Sülét, sikerült bizonyítékot szerezni, ugyanis a két férfi öszszezördült az adósság miatt. Kérte, hogy a törvényszék Ítéletét megváltoztatva, a bíróság bűnösnek mondja ki Levajevet. A védőbeszéd után az elnök Levajevet kérdezte meg: — A maga védekezése a törvényszék' előtt az volt, hogy ártatlan. Megmarad most is vallomása mellett? Levajev zokogva válaszolta: — Isten és ember elölt ártatlan vagyok, nem öltem meg Sülét... A bíróság ezután ítélethozatalra vonult vissza. A döntés előrelátható volt, mivel az uj bizonyítási indítványt elutasították. De azért a közönség mégis találgatott, drukkolt. Levajevné és Huszár Veron kezet tördelve Hí Ítélőtábla is felmentette Lmmm Sándori a iaüitégirilRosság wádla alól A bíróság elutasította az ügyészség indjívánváf, mert az uj bizonyítékokat nem találta perdöníőeírnek Ljivalev e!S®n nincs bizonyíték — Senki sem tudta, hogyan történt a gyilkosság — A kocsmárost azonnal szabadiábra IseSyezfék (A Délmagyarország munkatársától.) Az ítélőtábla Kovács-tanácsa pénteken kétórás tárgyalás után felmentette a gyilkossággal vádolt Levajev Sándor dorozsmai kocsmárost. Az érdekes bünpör előzményeit ismertettük már. Megírtuk, hogy az újonnan indult nyomozás eredményét pénteken kellett az ügyészségnek a bíróság elé terjeszteni és ezzel kapcsolatban indítványt tenni a további bizonyítás kiegészítésére. Levajev Sándor ügye iránt szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg. Hatalmas tömeg szállta meg a bíróság folyosóit. A közönség érdeklődve szemlélte az egykedvű oroszt, aki fegyőrei között várakozott a tárgyalás megkezdésére. Levajev családjából a felesége és mostohaleánya, Huszár Veron jött el. A dorozsmai csendőrség is küldött egy hallgatót. A tárgyalás megnyitása után dr. Kalmár Szilveszter ügyész átnyújtotta Kovács elnöknek az uj nyomozás terjedelmes iratait. A pótiratokat azonnal felolvasták. A csendőrség jelenti, hogy Hajdú Antal földjén talállak egy fegyvert, amelyről később megállapították, hogy a meggyilkolt Süle László tulajdona volt. A helyszíni szemlén arra a megállapításra jutott a csendőrség, hogy a fegyvert egy hónapja rejtették el a rozsföldön. Arra vonatkozólag, liogy a fegyver Levajev udvarán lévő rejtekhelyéről került a rozsföldre, a csendőrség több bizonyítékot szerzett. Igy a fegyver csövén szikes földet találtak, ami a Levajev udvarából származhatott, mivel a rozsföld futóhomok. A tanuk a fegyverben, egy-két ismertetőjel segítségével felismerték a tanitó puskáját. De bizonyítja Huszár Gergely szereplése is, hogy a fegyver Levajevéknél volt elrejtve. Huszár Gergely érdeklőd ölt a föld tulajdonosánál, hogy mikor aratják a rozsot. Tanuk bizonyították, hogy a puska rejtekhelye közelében pár nappal ezelőtt Huszár Veront és Levajev Emmát látták sétálni. Levajev udvarasa is fontos vallomást tett. Előadta, hogy Huszár Gergely egy hónappal ezelőtt mély gödröt ásott az udvarukban azzal, hogy az kacsaúsztatónak kell, holott az udvarban már több kacsaúsztató volt. De felismerte abban a drótban, amellyel a fegyver alkatrészei voltak összekötve, az udvaros, a Levajev kerítéséből származó drótot. Tanú akadt arra is, hogy egyízben, amikor emberek az eltűnt fegyverről beszélgettek, Huszár Gergely megjegyezte: »Azt ugyan sohse fogják megtalál ni a A csendőrség vallatóra fogta Huszár Gergelyt, aki mindent tagadott. Tagadott Levajevné is, Huszár Veron is, aki kijelentette, hogy nem ő, de barátnője járt a húgával a rozstáblában virágot szedni. Mindezekből a járőr azt a meggyőződést szűrte le, ho«y Levaievék rejtették el a jegy-