Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-05 / 149. szám

1930 julius 5. OFT. W A GYA **. ff nsz AR 3 A belügyminiszter még mindig nem hagyta fóvá a város másfélmillió pengős függőkölcsönél Lejárí a bankterminus, nem tudják kiadni a munkálatokat (A Délmagijorors-ág munkatársától.) Május 17-én elhatározta a közgyűlés, hogy körülbelül másfél­millió pengő értékű függőkölcsönt vesz föl a külön­böző városi szükségletek fedezé ére. Mivel a leg­kedvezőbb ajánlatot az Angol-Magyar Bank tette, amely a mindenkori bankkamatlábon felül két és félszázalékot kért, a közgyűlés ezt az ajánlatot fo­gadta el. A bank azonban ugy tette meg ajánlatát, hogy azt a közgyűlés határozatától számitott har­minc napig tartja csak fenn. a városnak tehát har­minc napon belül meg kell szereznie a kölcsön felvételéhez a kormányhatósági jóváhagyást. A polgármester többször sürgette a jóváhagyást személyesen is, Írásban, telefonon is a belügymi­nisztérium és a pénzügyminisztérium illetékes osz­tályaiban, mindig biztató Ígéreteket kapott sür­getésére, azonban a »szóbaállási* terminus lassan letelt és a jóváhagyás míg mindig nem érkezett meg. A bank, tekintettel arra, hogy a késedelem véletlenül nem jelentett számára károsodást, mert a bankkamat valamit esett azóta, további termi­nust adott a városnak a jóváhsgyás megszerzésére. A sürgetések erre ujult erővel megkezdődlek. * A polgármester majd minden héten fölutazott Buda­pestre, ahonnan legutóbb azzal tért vissza, hogy néhány napon belül itt lesz a jóváhagyás. A pénz­ügyminisztérium a kölcsön néhány tételének jóvá­hagyását nem javasolja ugyan, de ez nem lehet akadálya annak, hogy a többit most már nagyon rövid időn belül jóváhagyja a belügyminiszter. A napok ismét tovább multak, a polgármester köz­ben elutazott szabadságra és dr. Tóth Béla fő­jegyzőt bizta meg az egyre késő jóváhagyás to­vábbi sürgetésével. A főjegyző is vagy kétszer járt már ebben az ügyben Budapesten, de a miniszteri döntést nem hozhatta magával, mert mindig akadt tnég néhány olyan ügyosztály, vagy referens, aki tanulmányozni valót talált a kölcsön aktái között. Igy elérkezett a határidő második terminusa, julius elseje is, anélkül, hogy a város megkapta volna a jóváhagyást. A helyzet most már igen komollyá vált, mert a kölcsön felhasználásának ideje is elérkezett. Több fontos munkálatot nem adhat ki a város amiatt, mert a kölcsönt nem veheti még fel. Ez a másfélmillió pengős kölcsön, mint ismere­tes, három csoportból áll. Az első csoport, amelyre a pénzt a város százhatvanezer dollár értékében veszi fel, az iparostanonciskola -berendezéséhez szükséges 26.000, a királyhalmi templom építésé­hez szükséges 15.000, a rálitásos épületek kisajá­tításához szükséges 91.040, a Templom-tér kövezé­séhez szükséges 200.000, a Templom-tér aszfaltozá. sához szükséges 75.000, az inségmunkák költségei­nek fedezésére szükséges 100.000, a kultuszminisz­ternek szánt kölcsönhöz szükséges 400.000 pen­gős tételből álL A második csoportba a belvárosi elemi iskola építéséhez szükséges százezer pengő tartozik, a harmadik 520.000 pengős kölcsönből pedig a város a felsőközponti gazdasági iskola 56.318 pengős épi­tési költségét, az iparostanonciskola belső beren­dező ének 60.000 pengős költségét kivánja fedezni, ezenkívül, pedig ebből a kölcsönből kívánta ki­egyenlíteni azt a 151.889, illetve 252.168 pengős deficitet, amely az OFB által redukált földbérek és a buzabérek esése következtében állt elő a mult évi zárszámadásban. Ezt a két utóbbi tételt nem javasolja-a pénzügyminisztérium, mert bizik abban, hogy ez a végképen elveszettnek hitt ősszeg ebben az évben mégis visszatérül a város pénztárába. Mivel sok olyan munkát meg kellett volna már kezdeni, amelynek fedezetét ezeknek a kölcsönök­nek a keretében jelölte ki a közgyűlés, dr. Pálfy József polgármestarhelyettes, értesülésünk szerint, hétfőn Budapestre ula'ík, hogy ismét megsürgesse a kölcsön jóváhagyását. Hétfőn bemutatjuk az első szines énekes beszélőfilmet az Sndíánsxerelmet Richárd Dlx attrakcióját a Belvárosiban. vert a rozstáblában, még pedig olyan módon, hogy az udvaron lévő rejtekhelyéről kiemel­ték. A csendőrség előtt ezt a feltevést az is megerősíti, hogy Huszár Gergely kihallgatása alkalmával azt mondotta, hogy ha bántalmaz­zák, akkor mindenütt azt fogja mondani, hogy a kényszer hatása alatt vallott. A csendőrség a bűnjelek között beszolgál­tatta azokat a rozsfejeket is, amik a puska körül voltak. Az iratok ismertetése után az ügyész kifej­tette, hogy nyomatékos gyanú merült fel az uj nyomozás során. Kérte a helyszíni szemle elrendelését annak a megállapítására, hogy a fegyver csövén talált Szikesföld azonos-e a Levajev udvarán lévő szikesfölddel. Kérte az uj nyomozás alatt kihallgatott tanuk meg­idéz*ését és Biró Balázs letartóztatott csendőr iratainak a beszerzését. A védő, dr. Kőváry Ottó teljes egészében ellenezte a bizonyítás elrendelését, mivel mindezek, amiket a csendőrség most előter­jesztett, nem alkalmasak arra, hogy azok ko­molyabb figyelemre méltóak legyenek. A fegy­vert Levajev ellenségei is elrejthették a földön, de különben sincs bizonyítva, hogy a fegyver tényleg Süléé volt. Huszár Veron nem járt a rozsföldön. Akit ott láthattak, ez az ő irodakisasszonya, Mikolovics Anna volt, aki jóbarátnője Huszár Veronnak. Biró Balázs irataira vonatkozólag előadta, hogy Biró és Pehány ugyanazt a vallomást tették és Biró mégis le van tartóztatva, mig Pehány tovább nyomoz az ügyben. A csendőr­ség nyomozásáról az a benyomása, hogy az teljesen elhibázott, rosszul megalapozott nyo­mozás volt. A csendőrök minden erejükkel Levajevre vetették magukat és elmulasztottak sok olyan körülményt, amelyek talán kézre adhatták volna a valódi gyilkost. A bíróság tizpercnyi tanácskozás után elutasította az Oqyész indítvá­nya if. A bíróság végzését azzal indokolta, hogy a felajánlott bizonyítást nem látja ügydöntő­nek. Nem ügydöntő még akkor sem, ha a fegy­ver tényleg Süléé volt, mert hiszen Huszár Gergely és Veron tagadott mindent. A vizsgá­lat folytatásától sem várható eredmény. Az uj nyomozás nem alkalmas arra, hogy valami pozitív eredményt elérjen. A bíróság a többi indítványt is — mint mellékeset — elutasította. A vádbeszéd azt igyekezett ezután bizonyítani, hogy mi­vel az öngyilkosság és a véletlen baleset, az orvosszakértők véleménye szerint teljesen ki­zárt, okvetlenül gyilkosság történt. Arra, hogy Levajevnek volt oka megölni Sülét, sikerült bizonyítékot szerezni, ugyanis a két férfi ösz­szezördült az adósság miatt. Kérte, hogy a törvényszék Ítéletét megváltoztatva, a bíróság bűnösnek mondja ki Levajevet. A védőbeszéd után az elnök Levajevet kérdezte meg: — A maga védekezése a törvényszék' előtt az volt, hogy ártatlan. Megmarad most is val­lomása mellett? Levajev zokogva válaszolta: — Isten és ember elölt ártatlan vagyok, nem öltem meg Sülét... A bíróság ezután ítélethozatalra vonult vissza. A döntés előrelátható volt, mivel az uj bizonyítási indítványt elutasították. De azért a közönség mégis találgatott, drukkolt. Levajevné és Huszár Veron kezet tördelve Hí Ítélőtábla is felmentette Lmmm Sándori a iaüitégirilRosság wádla alól A bíróság elutasította az ügyészség indjívánváf, mert az uj bizonyítékokat nem találta perdöníőeírnek Ljivalev e!S®n nincs bizonyíték — Senki sem tudta, hogyan történt a gyilkosság — A kocsmárost azonnal szabadiábra IseSyezfék (A Délmagyarország munkatársától.) Az ítélőtábla Kovács-tanácsa pénteken kétórás tárgyalás után felmentette a gyilkossággal vá­dolt Levajev Sándor dorozsmai kocsmárost. Az érdekes bünpör előzményeit ismertettük már. Megírtuk, hogy az újonnan indult nyo­mozás eredményét pénteken kellett az ügyész­ségnek a bíróság elé terjeszteni és ezzel kap­csolatban indítványt tenni a további bizonyí­tás kiegészítésére. Levajev Sándor ügye iránt szokatlanul nagy érdeklődés nyilvánult meg. Hatalmas tömeg szállta meg a bíróság folyosóit. A közönség érdeklődve szem­lélte az egykedvű oroszt, aki fegyőrei között várakozott a tárgyalás megkezdésére. Leva­jev családjából a felesége és mostohaleánya, Huszár Veron jött el. A dorozsmai csendőrség is küldött egy hallgatót. A tárgyalás megnyitása után dr. Kalmár Szilveszter ügyész átnyújtotta Kovács elnök­nek az uj nyomozás terjedelmes iratait. A pótiratokat azonnal fel­olvasták. A csendőrség jelenti, hogy Hajdú Antal földjén talállak egy fegyvert, amelyről később megállapították, hogy a meggyilkolt Süle László tulajdona volt. A helyszíni szem­lén arra a megállapításra jutott a csendőr­ség, hogy a fegyvert egy hónapja rejtették el a rozsföldön. Arra vonatkozólag, liogy a fegy­ver Levajev udvarán lévő rejtekhelyéről ke­rült a rozsföldre, a csendőrség több bizo­nyítékot szerzett. Igy a fegyver csövén szikes földet találtak, ami a Levajev udvarából szár­mazhatott, mivel a rozsföld futóhomok. A tanuk a fegyverben, egy-két ismertetőjel se­gítségével felismerték a tanitó puskáját. De bizonyítja Huszár Gergely szereplése is, hogy a fegyver Levajevéknél volt elrejtve. Huszár Gergely érdeklőd ölt a föld tulajdono­sánál, hogy mikor aratják a rozsot. Tanuk bi­zonyították, hogy a puska rejtekhelye közelé­ben pár nappal ezelőtt Huszár Veront és Le­vajev Emmát látták sétálni. Levajev udvarasa is fontos vallomást tett. Előadta, hogy Hu­szár Gergely egy hónappal ezelőtt mély gödröt ásott az udvarukban azzal, hogy az kacsa­úsztatónak kell, holott az udvarban már több kacsaúsztató volt. De felismerte abban a drót­ban, amellyel a fegyver alkatrészei voltak összekötve, az udvaros, a Levajev kerítéséből származó drótot. Tanú akadt arra is, hogy egyízben, amikor emberek az eltűnt fegyver­ről beszélgettek, Huszár Gergely megjegyezte: »Azt ugyan sohse fogják megtalál ni a A csendőrség vallatóra fogta Huszár Ger­gelyt, aki mindent tagadott. Tagadott Leva­jevné is, Huszár Veron is, aki kijelentette, hogy nem ő, de barátnője járt a húgával a rozstáblában virágot szedni. Mindezekből a járőr azt a meggyőződést szűrte le, ho«y Levaievék rejtették el a jegy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom