Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-04 / 148. szám

SZEGED. $zerH.eszlOseq: Somogyi ucto 512. I. em. Teleion: 13-33.-KladrtWvnlnI, fcölcsönltönyvtAr Jegyiroda Aradi ucca 8 Telefon: 30Ö. - Nyomda: Löw Llpól ucca W. Telelőn 16-34. Távirati és levélcím: DélmoqynrorwAn Szeged. tmamsam Péntek, 1930 Julius 4 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 148. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vldéKen és Budapesten J-eo, KtllfHIdHn 6-40 pengO. — Egyes szém Ara hélkHz« nap 16, VBíftr- és Unnepnan Í4 illl. Hit« delések fel-vétele tarifa szerint. Megjelenik hélW kivételével naponta reggel Gyöngyélet a szovjetcsillag alatt A helyi, kerületi és központi tanácsok mellett a szovjetnek van még egy külön parlamentje: a tanácsköztársaság gerincét alkotó kommunista párt évi nagygyűlése. Akárcsak a részvénytársaságok és szövetkezetek elnökségei a közgyűlésükön, ugy szokott ezen a nagygyűlésen a kommunista párt vezetősége beszámolni egyesztendei tevékenységéről. Még azt a hasonlatosságot se lehet nagyon megtagadni ettől a nagygyűléstől, hogy a kisebbségi részvényesek jogait itt se túlságosan veszik figyelembe. Aki azonban esetleg meg mer mukkanni, annak drasztikusan intézik el a száját A kommunista párt nagygyűlése most ülésezik Moszkvában és tárgyalja azt a jelentést, amelyet a szövetkezett szovjet köztársaságok és egyúttal a kommunista párt elnöke, Sztálin eléje terjesztett. A mi lapjaink se a nagygyűlésről, se pedig a jelentésről nem nagyon vettek tudomást, külföldi újságok azonban elég részletes ismertetéseket közölnek. A felelősséget ezeknek az ismertetéseknek a szövegéért és a tényeknek megfelelő voltáért természetesen a szerkesztők viselik, mert köztudomásúlag Szovjetoroszországból csak központilag engedélyezett hirek kerülhetnek ki a külföldre. Mindenesetre van azonban némi érdekessége, hogy a szovjet urai mit mondanak a saját tevékenységükről. A jelentés szerint a nagyipar gyönyörűen fejlődik. Szovjetoroszország közgazdasága az indusztrializálódás irányában halad. A köztulajdonban levő ipari szektor tőkebefektetése az utolsó három esztendő alatt 335 százalékkal emelkedett és 4275 millió aranyrubelre rug. A magángazdaság ipari szektorának tőkebefektetése ugyanezen idő alatt 19 százalékkal megcsökkent és csupán 51 millió rubelre rug. A haladás Sztálin jelentése szerint oly rohamos, hogy előreláthatólag rövid időn belül Oroszország el fogja hagyni a kapitalista államokat. Mondjuk, hogy igaza van. A jelentés szerint az évnek egyik legőrvendetesebb eseménye, hogy a gabonakrizis véget ért. A különös az esetben az, hogy ugyanezt már 1923-ban, az uj gazdasági politikára való átmenet alkalmával is hallottuk. Annál jobb: kétszer is vége van a gabonakrizisnek. A másokat munkáltató gazdák — kulakok — ellentállása megtört és a mezőgazdaságban az egész vonalon a kollektív gazdálkodás elve érvényesül. Ennek tulajdonithatja Sztálin a következő örvendetes számokat: a mezőgazdáság terméseredménye a békebeli állapottal szemben 114 százalékra emelkedett, az ipari termelés 180 százalékra, az áruforgalom pedig 183 százalékra. Oroszország nemzeti jövedelme az 1926—27. költségvetési év 23 milliárdjával szemben ma évi 34 milliárd rubelre rug. Munkanélküliség tekintetében egyenesen varázslatos állapotok uralkodnak. Mikor a kapitalista Nagybritannia mukáspárti kormánya, a demokratikus Németország és az iparilag szintén némileg iskolázott Amerika nem tudnak megküzdeni a munkanélküliség veszedelmével, Oroszországban a munkanélküliség a legutolsó három esztendő alatt állítólag 32 százalékkal megcsökkent. Gyöngyélet lehet a szovjetcsillag alatt! Igaz, hogy rosszmájú külföldi szemlélők mindenféle bajokról, parasztlázadásokról, drágaságról, mindennek lezülléséről számolnak be, de mit jelent mindez a jelentésnek azzal a megállapításává) szemben, hogy ami eddig történt, az megadta egy egészséges és az életnek örülni tudó munkásgeneráció megteremtésének a — lehetőségét. De félretéve a gúnyolódó hangot, vannak a kommunista párt jelentésének nagyon komoly sorai is. Álszemérem ide, álszemérem oda, akár a háború viseléséhez, akár pedig a szovjetparadicsom megteremtéséhez három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Minthogy pedig papírból és levegőből aranyat csinálni nem lehet, pénzért azokhoz a sötét kapitalista kizsákmányolókhoz kell fordulni, akiknek a nemzetközi uzsorakölcsönök folyósítása. üzletkörükhöz tartozik. És itt a jelentés a legnagyobb erkölcsi megbotránkozás hangján említi meg, hogy a külföldi kölcsön felvétele mindenütt abba a nehézségbe ütközött, hogy az idegen pénzemberek a cári uralom idején felvett adósságok elismerését követelik. Bizonyára nagy rezignáció kell hozzá, ha a jelentés bevallja, hogy a mai viszonyok mellett az uj kölcsön elnyerése érdekében kénytelen lesz a cári adósságok egyrészét kifizetni. Szinte ugy tetszik ez a kijelentés, mintha a szovjet bizalmat akarna kelteni maga iránt, amivel majd alkalma lesz visszaélni. De egyben fentartás nélkül igazat adunk1 Sztalinnak. Tiltakozik az ellen, hogy a kapitalista országok a nemzetkőzi morál nevében követelik ezeknek az adósságoknak megfizetését Nemzetközi morál a világháború óta, mikor a győztesek teljesen a saját tetszésük szerint, az érdekeltek megkérdezése nélkül szaggattak szét országokat, nincs. Nemzetközi morálról csak az beszélhet, aki a morális maximákat nemcsak hirdeti, de maga is gyakorolja. Sztalinnak ugyan a romániai bojároknak kiszolgáltatott Besszarábia fáj, de ilyen Besszarábiák vannak nagyszámmal szanaszét egész Európában, egyenes megcsúfolásául a nemzetközi jognak és erkölcsnek. Ezt még Sztálin jelentésében is hajlandók vagyunk aláírni. örvendetesen vesszük tudomásul a jelentésből, hogy a kommunizmus megvalósította a vélemény- és gondolatszabadságot. Bizonyára ennek lehetett ellensége az a Trotzkfj, akit ugyanez a nagygyűlés örökre kitiltott a tanácsköztársaság területéről, valószínűleg azért, hogy ne zavarja a gondolatszabadság megnyilvánulásait. Hiába, szép lehet az élet a szovjetcsillag alatt. ISalíaszúr püspök éle$ -imJms^a üeíUIennelc „A londoni ut kudarcáért ne engem okoljon, Óaném önmagát és politikáját vádolja" A református presbitérium bizalmáról és ssereie-* téről biztosította a püspököt (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Debrecenből jelentik: Baltazár Dezső református püspök csütörtökön részletes nyilatkozatot tett Bethlen István miniszterelnök tegnapi felsőházi beszédjére: Elmondotta Baltazár, hogy még Károlyi Imre kormánya alatt, amelynek Bethlen István politikai ágense volt, felmerült az a gondolat a protestáns vezető emberek között, hogy a trianoni béke előrevetett árnyéka elhárítása végett a külföldi győztes és semleges államok vezető férfiaival fel kell venni az érintkezést — Ez a gondolat vezetett — mondotta Baltazár —, amikor Amerikába, Angliába és Franciaországba mentem. Minden lépésemről tudomása volt a magyar köröknek. Bethlen István kijelentette, hogy teljesen tisztában van azzal, hogy milyen beszédet mondottam a francia kamarában. Sőt azt is tudja, hogy két francia szociáldemokrata képviselő utján sikerült a kamara egyik református püspökével összeköttetésbe lépnem. Franciaországban nincsen református püspök. Ezt nem tudni, még magában véve nem nagy tudatlanság, de azt állítani, hogy két szociáldemokrata képviselő segítségét vettem igénybe, ezt a magában véve nem terhelő tényt demagógként kihasználni, erős fogyatkozást jelent az erkölcsi mérlegen. — Nekem még álmomban sem merült fel, hogy a francia kamara külügyi bizottsága előtt beszéljek, És hogy ez mégis megtörtént, ezért hálásak lehetünk a francia államférfiaknak. — A beszédemet illetőleg a miniszterelnököt teljesen félrevezették. Ottani beszédemben a francia oolitikusok segítségei és szimpátiáját kértem, hogy általuk Magyarország elnyerje a francia nemzet segítségét és szimpátiáját. Aki beszédemnek mást tulajdonit, az nem mond igazat. — Az ezután következő másfélórás tárgyaláson a feladott kérdésekre válaszoltam. Bethlen tehát olyanokat tulajdonit nekem, amiket én nem mondottam. Bethlen István fekete irodája most sem működött jól. A miniszterelnök hatalmát abban látja, hogy a felekezeti viszálykodásnak tág teret enged, sőt azt, ahol lehet, elő is segiti. — Bethlen beszédjével egyébként most, külföldi utam előtt nincs időm részletesen foglalkozni. De ha majd visszatérek, sort kerítek rá és minden mondatára válaszolni fogok. Még most csak annyit kívánok elmondani, hogy Bethlen londoni útját nem akartam elrontani, sőt nagyon örültem, amikor láttam, hogy rátér arra az útra, amelyet már régen mutattunk neki. Ennek az útnak a kudarcáért ne engem okoljon, hanem önmagái és politikáját vádolja, amely amilyen végzetes idehaza, olyan ellenszenves a külföldön. A református egyház presbitériuma egyébként csütörtöki ülésén foglalkozott az egyes lapok részéről Baltazárt ért támadásokkal. Az ülés határozatilag kimondotta, hogy nem kiván politikai ügyekben nyilatkozni, de a Baltazár püspököt ért támadások után egyembérként áll a püspök oldala mellé. A presbitérium ezután bizalmáról és szereteléről biztosította a püspököt. Baltazár Dezső pénteken utazik Newyorkba, visszafelé való útjában Párisba is elláloiíat,