Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-30 / 170. szám

DÉLMAGYARORSZAG 1030 julius 30. Melfl pusztulása Képeink az olasz k'atasztrőfa centrumát, a nemrég még virágzó Melfit mutatják Kft Melfit a földrengés tudvalevőleg teljesen megsemmisítette. Találka után borotvával támadt kedvesére egy leszereli katona (A Délmagyarország munkatársától.) A Római­körut és a Bárka-ucca sarkán hétfőn éjjel 11 6ra tájban véres szerelmi dráma játszódott le egy cselédleány és egy leszerelt katona között. Tóth Anna cselédleány Pontyik István leszerelt katonával sétált 11 órakor a Római-köruton. A leány és a legény között szóváltás táma4t. Pontyik felelősségre vonta a leányt, mert idegen katonák­kai látta sétálni. Tóth Anna ingerülten válaszolt Pontyik kifakadásaira. A szóváltás mindig han­gosabb lett, ugy, hogy a járókelők is figyelmesek lettek a veszekedésre. Pontyi* -ri'"c hangon Kiabálta: — Megtiltom, hogy mással is sétálj 1 Tóth Anna azt válaszolta: — Azzal sétálok, akivel jólesik, nem tilthatoa meg... A leszerelt katona ekkor megfenyegette a leányt, hogyha tovább is ellenkezik vele, akkor baj lesz. Tóth Anna azonban erősködött, hogy azzal sétál, akivel akar és kijelentette, hogy ezek után nem is fogja megismerni Pontyikot A járókelők ez­után arra lettek figyelmesek, hogy Pontyik izga­tottan belenyúl a zsebébe és valami csillogó tár­gyat ránt elő. Mindjárt ezután a leány éikoltása hallatszott: — Segítség, megöli A leány ezután félreugrott a hadonászó fiatal­ember elől és a Bárka-ucca felé kezdett rohanni. Pontyik, kezében az élesrefent borotvával, ül­dözőbe vette a leányt és egyre azt kiabálta: — Most leszámolok veled. Nemsokára beérte a leányt és rátámadt. Addigra azonban odaértek a járókelők is és lefogták a dü­höngő embert. Hamarosan rendőr is került elő és mindkettőjüket bekísérte a központi ügyeletre. Közben értesíteni kellett a mentőket is, mert a leány arca erősen vérzett. A mentők megállapítot­ták, hogy Pontyik a borotvával elvágta a leány arcát. Az éles borotva a száj szögletétől pár centi­méternyire felmetszette a leány arcát A rendőrségen Tóth Anna előadta, hogy kora este találkozott Pontyikkal és amikor az eset történt, már hazatérőben voltak. Az uton Pontyik minden ok nélkül féltékenykedni kezdett és amikor ő visszafelelt, megtámadta. A rendőri kihallgatás során mindkettőjüket el­bocsájtották. Pontyik István ellen megindult az eljárás. RÉGI SZEGEDI CSALÁDOK Irta: dr. Szabö László . ,-y- 17 Bamberger. Rég! szegedi zsidó család. Az első, akit e családból ismerünk, Bamberger Ádám, sz. 1804 junius 2. Pollák Babettet, a Zsámbékról jött Pollák Salamon leányát vette nőül, akitől hét gyermeke született: 1. Sándor, sz. 1827, neje Bauer Rozál. 2. József, neje Benedict Nanett 3. Sámuel, neje Prosznitz Rozál. 4. Lipót, neje Czukor Józsa. 5. Mária, férje idősb Kulinyi Zsigmond. 1 6. Hermina, férje Eppinger Mór. 7. Erzsébet. Bamberger Ádám a negyvenes évek elején halt meg. özvegye újból férjhez ment Prosz­nitz Mihályhoz; e házasságból született Prosz­nitz Simon. Prosznitz Mihálynak Kronstein Júliával kötött első házasságából négy gyer­meke volt; ezek egyikét, Rózáit Bamberger Sámuel vette el, — azaz, itt az a riika eset történt, hogy két mostohatestvér kötött há­zasságot. Bamberger Eleonóra, nyilván ugyané csa­ládból, a mult század harmincas éveiben férj­hezment Politzer Salamonhoz. Ezeknek leá­nyát, Emmát Bamberger Károly vette nőül. Bamberger Sámuel, a család legkiválóbb tagja, 1827-ben szülelett. Apósának, Prosznitz Mihálynak a nagykereskedését vette át. Igen nagy tevékenységet fejtett ki a hitközségi élet­ben. 1860—64-ben, majd ismét 1866-ban a hitközség elnöke volt. Tagja volt a város törvényhatósági bizottságának es a Szeged­Csongrádi Takarékpénztár igazgatóságának s kereskedelmi ülnöke volt a szegedi kir. tör­vényszéknek. 1874-ben halt meg Bozenben. Özvegye, Prosznitz Rozál a piarista gimná­zium egyik tanulója számára ezerforintos ösz­töndij-alapitványt tett, melynek kezelését a zsidó hitközsésr" bizta. Bamberger Béla 1854 március 8-án sz. Sze­geden. 1871-ben tett érettségit a szegedi gim­náziumban. Ügyvéd lett Szegoden 1879-ben; 1881-ben Budapestre költözött. 1903-ban ne­mességet kapott Balástyáí előnévvel. 1906 j*, nius 12-én halt meg. Bangó. A legrégibb szegedi betyár, akit ög, szerint ismerünk, Bangó János. 1702 május havában bandájával megtámadta és kirabolta a szegedi határban a nagy katonai kísérettel utazó Marsigli grófot. Nemsokára kézrekerült és felakasztották. Banus. Rókusi család volt 1850—1879 kö. zött, de azután nyoma veszett Bar. Szegeden az első gyógyszerész Bar An­tal volt, Ausfeldt katonaorvos sógora. Gyógy, szertára a XVIII. század elején nyilt meg és »A Megváltóhoz** volt cimezve. Baracki. Az 1718-iki lajstrom szerint B*. racki Péter (akinek nevét talán »Baraki*-nafc ejtették ki) huszár volt a szegedi rác határ­őrségben. Háza volt Felsővároson. Barathyn. Az 1522-iki egyházi tizedlajstrom­ban Barathyn János Szent Demeter-uccai la­kos; szőlleje is volt Kamonchban. Baranyay. Már az 1522. évi egyházi tized­lajstromban szerepel Barooyay Orbán, aki­nek a vargák uccájában •'olt háza. 1719-ben a Felsőváros első adófizetői közt szerepel egy Baranyai. Baranyai István 1720-ban a tiszai rác határ­őrség harmadik századának lovaskatonája. Az előbbivel nem lehet azonos személy, mert a katona nem fizetett adót. Ellenben ugy lát­szik, hogy vagy az előbbi Baranyainak a ke­resztneve volt István,, vagy a huszár Bara­nyai hamarosan kilépett a katonai szolgálat­ból, mert 1723-ban az esküdt polgárok lajstro­mában már találunk egy Baranyai Istvánt, aki felsővárosi lakos volt. Ugyanez a Baranyai István 1741-ben a vá­lasztott község polgára. Baronyai Volfgang szintén 1741-ben Felső­városon tizedes volt. 1729-ben a piaristák szini előadásán sze­repelt Baranyai Miklós poéfa-osztáljbeli ta­nuló. 1850—1879 közt a rókusi plébánia anya­könyveiben gyakran előfordul a Baranyai név. Baranyl. Nem tévesztendő össze a Baranyai családdal. Az 1522. évi egyházi tizedlajstromban Bo­rony Demeter, Balázs, Benedek, Lázár és Já- I nos szerepel, ezeknek neve azonban Bárányi- | nak olvasható. 1728-ban és 1731-ben Bárányi János, aki­nek leányát megrontották' a boszorkányok, vallomást tesz különböző pörökben. Egyik jegyzőkönyv, azt mondja, hogy ez a Bárányi I »a Kószó juhásza*, 1691 körül született. Egy Bárányi Györgyöt, miután reábizonyult hogy paráználkodott, örökre kitiltottak 1738- | ban a város területéről. 1848-ban Bárányi János tizedes volt a sze­gedi nemzetőrségben. A Rókuson 1850 óta szereplő Bárányi csa­lád Jászai plébános, szerint nemesi Szárma­zású. Baráth. Több ily nevü család Is Sít Sze­geden. 1522-ben Barát Márton Félszer-uccal lakos. 1718-ban Andre Parath a tiszai rác határ­őrségben már husz év óta szolgál, dobos a hajdu-században, háza van Felsővároson. Barát Imre felsővárosi lakos 1723-ban es­küdt polgár. Mesterségére nézve halász volt; 1731-ben a Maros-torok halászatát bérelte több társával a kifogott hal negyedrészéért. 1731-ben Baráth György 28 éves polgár vall egy boszorkánypörben. Ugyanakkor vall Ba­ráth Imre felesége, Pap" Anna és Baráth György felesége, Szarvas Ilona. Baráth Pál 1741-ben Felsővároson tizedes. Rókuson 1820—1850 közt szerepel a Baráth család. Baráth János 1842-ben egy forintot ad az uj temető költségeire. Baráih. Baráth János ügyvéd, akit 1825-bea felvettek a polgárok közé, nem a szegedi Barátnők közül való, mert lutheránus vajlásn­Dr. GréHéle tanra yíis StnlnágÜ ugy illatánál, mint boraxtartalmáaál fogva kitűnő hatása. Csak zárt üvegekben kapható a Sssenl Rókus ayóayssertárbar^ Kto llveg Ara Í.IO. nagy Üveg

Next

/
Oldalképek
Tartalom