Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-27 / 168. szám

SZEöEO. SzerKeszlöséq: Somogyi ucca L em. Telelőn: 13—33. - Kiadóhivatal, naicíönhHnyvihr és Jegyiroda • Arntll ucca S. Telefon • 308. — Nyomda • L»w HP«M ucca 19. Telefon ; 16-34. TAvIrolI levélcím: Délmogyaronzág *zeged. Vasárnap, 1930 Julius 27 Ara 2.4 fillér VI. évfolyam, 168. szám A béke Ígérete Ennek a hétnek európai politikája a bébe jegyében zajlott le. Az idő rostája nem sok magot hullat talán ki a béke szavainak és diplomáciai iratainak ocsujából, de mint jelenség mégis csak tanulságos s nemcsak tanulságos, de Ígéretes is, hogy az európai politika orkeszterét a béke á-jához hangolják s mint ahogy a wagneri zenedrámák hőseinek, a b»ke politikusainak megvan a maguk sajátságos motivum-vk, melyekről rájuk lehet ismerni, mielőtt még a színpadra lépnek. A béke politikusai — mondottuk, ám van-e ma politikus, aki nem akarja magát a béke apostolai közé soroztatni? Ha a nemzetkőzi nyilvánosság előtti fellépésnek is volnának kaszinószabályai, ezek a szabályok azt követelnék meg a nyilvánosság minden szereplőjétől, hogy esküdjön fel a béke zászlajára. A nemzetközi élet érdeklődésétől senki sem kívánhat meghallgatást, a nemzetközi nyilvánosság pódiumára senki sem léphet fel, csak az, aki apostoli munka végzésére vállalkozik a népek békéje érdekében. Bár az apostolok szavai mögött még nem válnak testté az apostolok cselekedetei, ez a jelenség mégis reménytelenül nagy eredmény, a gondolatok kialakulásának sötét utjain világosító, hatalmas haladás. Ez a jelenség Európa népének közérzületét tárja fel, a mai kor szellemét, amit semmit nem követel olyan hatalmas erővel, olyan unl sons megnyilatkozással, mint a békét. Ennek a követelésnek tereket és időket betöltően zengő hangjai mellett szinte mellékes, hogy a feltisztuló erkölcsi belátás, a szárnyra kapó uj humanizmus, a végső védekezés ösztönössége a végső pusztulás ellen, vagy a nyomor és leromlás dekadenciája termelte-e ilyen általánossá és egyetemessé ezt a kívánságot. Az az egy kétségtelen, hogy a béke gyáva álmából a béke hangos, határozott, általános és egyetemes követelése lett s az már nem az alktás reálpo'itikusait, csak az elmélyedő kutatás kulturhistórikusait érdekelheti, hogy a tisztuló és megigazuló emberi érzés oltártüzeiből, vagy a rothadás lidércfényeiből ragyogott-e föl a kétségbeesés lelki s a nyomorúság testi szenvedéseinek útját járó európai ember felett a ^éke ígéretének napja. Ma még vannak álhitek és vannak álapostolok. Ma még lehet hirdetni s ma még az épülő uj világ fundamentumaként annak belátását lehet követelni, hogy nem az igazság fontos, hanem a béke. Tekervényes az igazság u*ja s nem nyílegyenes a béke sem. S vannak kufárjai a békének s lehetnek vámszedői az igazságnak is. Az az egy azonban bizonyos, hogy sem béke nincs igazság nélkül, sem igazság nincs béke nélkül. Békát követelni igazság nélkül nem lehet már csak ezért ^m, mert nincs semmi, ami biztosabb alapja es "védőbb-oltalmazóbb támasza lehetne a bégnek, mint az igazság. Miért van békére szűkig? Hogy örök lehessen az igazság. Elválaszthatatlan ikrek a béke és az igazság. Aki szétválasztja őket, elpusztítja mind a kettőik életét. Aki azt hirdeti, hogy nem az igazsás a fontos, hanem a béke, az életfeltételeitől fosztja meg a békét, amit meg akar teremteni. Lehet-e apostoli, lehet-e őszinte az a munka, mely életfeltételek nélküli életet akar teremteni. Béke nélkül lehet élni, de igazság nélkül nem. Az igazság olyan ösztönös követelése a léleknek, mint a tüdőnek a levegő. A gondolat érik, a követelés hatalmasodik, álapostolok akadhatnak, akik a mai élet apró érdekeit melengetik a felvillanó fény és felbuggyanó forrás szent vizei mellett, — az igazság és béke útját mindig járták farizeusok és írástudók is, a golgothán túljutott európai 1 embernek nincs már oka a vigasztalan kétség' beesésre. Az emberi szolidaritás pókháló szá ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-ZO Vidéken és Budapesten 3-eo, KUlflfldHn 6*40 pengő. — Egyes szám Ara hétkifz. nap 16, vasár- és Ünnepnap 24 llll.Hlr. detések felvétele tarifa szerint. Megjelenik héttA kivételével napnnla reggel lai egyre erősödnek s az elmélyülő értelem s fölvilágosodó belátás sokkal hatalmasabb erővel hajtják egymás felé ennek a világrésznek szenvedőit, mint ahogy a mérgezett szavak és elkendőzött cselekedetek távol tudják őket egymástól tartani. Minden igazán emberi szó, jel, megnyilatkozás ma már ezt a nagy összetalálkozást sürgeti, ezt a nagy összetalálkozást késziti elő. Az éledező lelkiismeret hozsannázva követeli már a nagy jóvátételt, ami ha a halott apákat és halott gyermekeket nem is tudja meszes sírjukból feltámasztani, életre fogja kelteni a gonoszság, gyülöltség és ostobaság hármas koporsójába zárt igazságot. S az igazság meg fogja teremteni a békét is. A legutóbbi olasz hivatalos jelentés már 2142 halottról 4551 sebesültről számol be Egyes földrengéssujtotta vidékeken még nem kezdték meg a mentési munkálatokat (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Rómából jelentik: A közmunkaügyi miniszternek Mussolini miniszterelnökhöz intézett jelentése, amit a szombati napon nyilvánosságra hoztak, az izgalmakat még jobban fokozta. Az a körülmény, hogy ez a hivatalos jelentés máTi 2U2 agnoszkált halottról szól és 1551 sebesültről, a közvéleményben igen nagy nyugtalanságot keltett, mert a jelentés megjegyzi, hogy az áldozatok kimutatott száma még távolról sem teljes, mert a mentési munkálatok egyes földrengéssujtotta vidékekre még nem is terjedtek ki. Róma, julius 26. Három napja folyik a mentési munka a délolaszországi földrengés sziiihelyén és még mindig találnak élő embereket a romok alatt. Laccdoniában pénteken este egy négyéves kislányt ástak ki, akinek sirdogálását három nap óta hallották és aki egyedül maradt életben egy egész családból. Viktor Emánuel király pénteken reggel megérkezett a földrengés á t •/ sújtott területre. Először Lacedonia városkába ment, ott több órán át jelen volt a mentési munkálatoknál. Mig a király Lacedoniában tartózkodott, a tűzoltók és katonák 35 holttestet ástak ki a romok alól. A romok eltakarításán raost már több mint 60.000 ember dolgozik, katonai alakulatok és polgári szervezetek egyaránt. Több helyen megkezdődött az újjáépítés munkája is. Nápolyban a rendőrség épületszakértői háromszáz lakást bezárattak a beomlás veszélye miatt Lezárattak hat nápolyi templomot is, mert falaik megrepedeztek, attól kell tartani, hogy összedőlnek. Melfiben összedőlt a fogházépület. A fogház vezeiősége nem vesztette el a lélekjelenlétét a katasztrófa pillanatában, ennek köszönhető, hogy hetven fogoly megmenekült. Mikor az első földlökéseket érezték, azonnal kinyitották a cellákat, elengedték a foglyokat. A 70 elitélt a szabadban, minden őrizet nélkül töltötte a kritikus éjszakát. Jellemző arra a rémületre, amely az embereken erőt vett, hogy a foglyok közül egyetlenegy sem kísérelte meg a szökést. Most elszállították őket a foggiai börtönbe. Aquiliona teljesen elpusztult Róma, julius 26. A közmunkaügyi miniszternek Mussolini miniszterelnökhöz küldött jelentéséből kitűnik, hogy Aquilionia teljesen elpusztult, Lacedonia igen súlyos károkat szenvedett. A hajléktalanok elhelyezésére minden szükséges intézkedést megtettek. A távbeszélő- és villamosvonalakat már sikerült rendbehozni. A tél közeledtére való tekintettel a miniszter elrendelte, hogy a tönkrement helységek mellett mielőbb egyszerű há zakat építsenek. Már lizenJ&áioimezer a kizárt oszirák nyomdászok száma (Dudapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bécsből jelentik: A nyomdásziparban duló harc szombat estig már tizenháromezer nyomdász kizárására vezetett. Csak az esti órákban enyhült a helyzet, mert a munkaadók és a munkások képviselői tárgyalásra ültek össze, amelyről azt hiszik, hogy eiedményes lesz. A nyomdászkizárás már-már azzal fenyeget, hosy az uiságszedő nyomdászat a kizárt munkások mellett szimpátia-sztrájkba lépnek. Mint a szakszervezeti hírszolgálat jelenti, a grafikai iparban kitört konfliktusról még nem lehet teljes áttekintést kapni a felmondások méreteiről. Eddig körülbelül 60 bécsi üzemben mondottak fel a személyzetnek. A lapoknál, a FreiheU kivételével, nem mondtak fel a nyomdászoknak. Kasinthiái ban egyáltalán nem történtek felmondások.