Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-03 / 147. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG 1930 fulius 3. H£lr&#fif 1 áe^lA és az Andrássy uti Színház SKmSi^SVm li^ffl^SlBf a Korzó Mozi nyári helyiségében. deritetlen gyilkosság. A körözések között azon­ban találtak olyan adatot, amely támpontot nyújthat a megtalált lábszárra. Több körözést találtak ugyanis, melyekben a Tisza partjá­hoz közelfekvő városok és községek rendőr­ségei és csendőrségei jelentettek eltűnéseket. Valószinü, hogy a most megtalált lábszár ezeknek valamelyikéhez tartozik. A detektívek szerdán délelőtt ismét fel­emeltették a fürdőház kosarát és így is ku­tattak a holttest után, a csáklyák azonban mindannyiszor üresen kerültek elő. A rendőr­ség értesítette a folyamőrséget és a jugoszláv területen lévő hatóságokat is arra az esetre, ha kifognák a holttestet. A lábszárat beküldötték a [örvényszéki or­vostani intézetbe. Dr. Jankóvics professzor csütörtökön közli részletes véleményét. A Magyarországi Újságírók Egyesülete szegedi <csoportjának ünnepi lakomája. Az asztalfőn dr. Szalay József, Róna Lajos, Sz. Szigethy Vilmos. Tiz pengőért rablógyilkossigot követett el a béreslegény Tizenhárom évi fegyházra iíéllék (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi törvényszék SA-uMé/y-tanácsa szerdán tárgyalta Ko. vács József 22 éves, Kőröstarcsai béreslegény bűn­ügyét. 1929 szeptemberének egyik éjszakáján a béres meggyilkolt és kirabolt egy özvegyasszonyt. Kovács József ezen az éjjel az egyik kőröstarcsai vendéglőben mulatott. Pénze hamarosan elfogyott, de tovább akart inni. Mivel a kocsmáros nem adott hitelt, utána nézett, hogy valamennyi kölcsönt szerezzen. A kocsmától nem messze lakott özv. Tóth Lászlóné, akihez többször járt dolgozni. El­határozta, hogy felkölti az özvegyet és pénzt kér. A kerítésen keresztül bemászott az udvarra és megzörgette az özvegy ajtaját Tóth Lászlóné mélyen aludt, az erős dörömbö­tésre sem ébredt fel. Kovács erre a konyha ab­lakán lévő dróthálót bicskájával kivágta és be­lépett a házba. A sötétben eltapogatózott az öz­vegy ágyához, majd felrázta az asszonyt és köve­telte, hogy adjon neki pénzt Tóth Lászlóné meg­rémülve nézte a legényt, pénzt azonban nem volt hajlandó adni. Kovács erősködött, hogy neki öt pengő kell és ha nem kap, akkor baj lesz. A béres erőszakos hangjára az özvegy felült az ágy­ban és belekapott a férfi arcába. Kovács erre rávetette magát az özvegyre. A béres elkapta az asszony torkát és fojtogatni kezdte, Tóth Lászlóné pedig véresre karmolta a béres arcát. A küzdelem rövid ideig tartott. Az asszony egyszerre elen­gedte a bérest és élettelenül roskadt vissza ágyába. Kovács József ezután hozzálátott a lakás ki­fosztásához. Az egész zsákmány mindössze 10 pen­gő és két gyürü volt, amiket a halott asszony ujjá­ról húzott le. Ezután ugy, ahogy volt, véres arccal visszament a kocsmába és folytatta a mutató zást. A kocsmárosnak feltűnt, hogy a béres arca csupa vér és megkérdezte, hogy hol szerezte sérüléseit. Kovács azt felelte, hogflvierekedés közben karmolf­ták össze. Másnap reggel felfedezték a gyilkosságot. A gyanú azonnal a béresre irányult. Rövidesen elfogták és kihallgatták. Először tagadott, később azonban meg­tört és mindent bevallott. A gyulai törvényszék annak idején szándékos emberölés és rablás bűn­tettében mondotta ki bűnösnek a legényt és 13 évi fegyházra Ítélte. Kovács József az Ítélet súlyossága miatt felebbc­zést jelentett be. A szerdai táblai tárgyaláson, az iratok ismertetése után a bíróság ítéletet hozott, amellyel helybenhagyta a törvényszék által ki. szabott 13 évi fegyházbüntetést. Kovács József az Ítéletben most már megnyu­godott, így az jogerőre emelkedett A Regdon~fiirdőnél talállak egy lábszárai, nyomoznak a testrészek után (A Délmagyarország munkatársától.) Ked­den a késő esti órákban az a riasztó hir járta be a szegedi strandokat, hogy a Regdon-fürdő medencéjében egy női lábszárat talállak, amely valószinüleg bűntény utján került a folyóba. Az egyik fürdőző észrevette, hogy az uszo­da kosarának lécei közül egy cipő látszik ki. Értesítette az úszómestert, aki megfogta a cipőt azzal, hogy kihúzza, Rövid ráncigálás után sikerült is kihúznia a cipőt, amikor megdöbbenve tapasztalta, hogy a cipőben egy leszakadt láb van. Rendőri bizottság azonnal kiszállott a helyszínre és megtekintette a lá­bat, amelyet addigra az úszómester újság­papírba csomagolt. így terjedt el annak a híre, hogy a lábat már a vízből is becsoma­golva húzták ki. A tisztiorvos megállapította, hogy a lábszár női testhez tartozott és már legalább két hónap óta lehet a vízben. A láb­száron lévő magasszáru füzőscipő arra enged következtetni, hogy a nő szegényebb társa­dalmi osztályhoz tartozott. A cipő sarka tel­jesen félretaposott és a talpa is lukas. Azon­nal átkutatták a kosár alját, hogy nincs-e ott a holttest többi része. A kutatás azonban a késő esti órákban nem vezetett eredményre. A rendőrségen teljesen kizártnak tartják, hogy a lábszár bűntény utján került bele a Tiszába. Majdnem bizonyosra veszik, hogy öngyilkosság, vagy szerencsétlenség történt, még pedig valahol a Tisza messzebb fekvő részén. A holttest azután hónapokon keresz­tül úszhatott lefelé á folyón, amíg meg nem akadt a Regdon-fürdő lécei kőzött. Amikor aztán az úszómester rángatta a cipőt, a láb­szár leválthatott az elmállott testről, a test pedig tovább úszott lefelé. A rendőrségen azért sem tartják valószínűnek azt, hogy a láb már a törzsről levágva került volna a vízbe, mert ez esetben a víz nem veti fel a lábat, sőt két hónap elmultával a láb teljesen elmerül a vízben. A rendőrségen megállapították azt is, hogy az ország, területén félév, óta nem történt ki­Szerdán délután az uccára lakoltattak ki egy nyugalmazott postaaltisztet (A Délmagyarország munkatársától.) Bába László nyugalmazott postaaltisztet négytagú családjával együtt szerdán délután kilakoltat-, tak lakásából — az uccára. Bába Lászlónak a Csongrádi-sugárut 66. szánj alatt volt lakása, Tori Sándor algyői lakos há­zában. A háztulajdonos márciusban május elsejére felmondotta a lakást. A felmondást azzal indokolta meg, hogy be akar Algyő­ről költözni a városba és ezért szüksége van a lakásra. Bába a felmondást nem fogadta el, mert ugy gondolta, hogy Tori Sándornak nincs joga felmondani a lakást. A háztulaj­donos erre a járásbíróságon megindította a pört A bíróság Tori Sándornak adott igazat és kötelezte Bába Lászlót, hogy május elsején hagyja él a lakást. Bába László ezt az Ítéletet megfelebbezte a törvényszékhez, amely má­jusban tárgyalta az ügyet. A törvényszék ugy ítélt, hogy ki kell mennie a lakásból, de mi­vel már május elseje ekkor elmúlt, junius l-ig haladékot adott. Közben pedig még május 1. előtt az tör­tént, hogy Bába értesítést kapott a szegedi; járásbíróságtól, hogy a május elsején esedékes házbért ne az eddigi haszonélvezőnek, Gera Pátnénak fizesse meg, hanem a bér egyik felét a zárgondnok kezeihez tegye le, a másik felét pedig fizesse Geránénak. Bába május el­sején a negyedévi házbér felét ki is fizette a náia megjelenő zárgondnoknak, Anisfeld Zsigmondnak. Junius elsején aztán, mivel augusztusig kifizette a házbért, nem költözött ki, mire Tori Sándor megindította ellene a kilakoltatási eljárást. Junius 16-án kikézbe­sitették neki a bíróság végzését, amelyben a bíróság elrendeli a kilakoltatást és ennek az idejét junius 30-ában állapította meg. Juniusi 30-án megjelent Bába lakásában a végrehajtó és foganatositani akarta a kilakoltatást. Bába felmutatta a nyugtákat, melyekkel igazolta, hogy a lakbért — augusztus elsejéig megfi­zette. 24 órai haladékot kért, hogy intézkedni tudion. A haladékot megkapta és a kilakol­tatási végzést megfelebbezte. Szerdán délután aztán újból megjeleni a háznál a végrehajtó és közölte, hogy most már ki kell mennie a lakásból. Bába előmutatta a felebbezés hiteles másolatát és azzal érvelt, hogy addig, amíg a bíróság nem határoz a felebbezés ügyében, nem megy ki a lakásból Ezt az érvelést azonban a végrehajtó nent fogadta el és foganatosította a kilakoltatást. Bába László most a Csongrádi-sugárul 66. szám alatti ház előtt, az ágyán ülve várja, hogy ügyében igazságot tegyenek. Régi szo­morú emlékek elevenednek meg: a lakó at »ccára került.

Next

/
Oldalképek
Tartalom