Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-17 / 159. szám

4 DÉLMAGYARORSZAG 1930 julius 17. 25-én délben Lengyel Ferenc Tóth Annával együtt kocsin érkezett hozzá. Az öreg azért jött, mert néhány nappal azelőtt szőlő földet ajándékozott neki és most eljött megnézni, hogy mikép műveli a földet. Hármasban megebédeltek. Estefelé az öreg hazakészülődött. Mindhármán felültek a kocsira és megindultak Balástya felé. — Maga miért ment velük f — kérdi a% elnök. — Az apám azt mondta, hogy lovat vesz nekem Lajkó Istvántól és azért mentem, hogy együtt nézzük meg a lovat — De a maga felesége betegágyban feküdt és rimánkodott, hogy ne hagyja egyedüli — Hát kérem, részeg voltam.. Az uton az öreg dalolni kezdett, a két testvér segített neki. Igy dalolva haladt a kocsi, amikor Balástya előtt Rácz leszállott azzal, hogy megkeresi Lajkó tanyáját és megnézi a lovat. — Az öreg miért nem szállt le, vagy miért nem mentek a kocsival a Lajkó-féle tanyára? — kérdezte az elnök. — Már akkor sötét volt és az apám azt mondta, hogy ilyenkor úgyse látni semmit. 1- Amikor elindultak Csengeléről, már szürkült, tudta, hogy mire Lajkóékhoz érnek, már sötét lesz és nem fogják tudni megnézni a lovat. Hát miért ment mégis? — Részeg voltam. — Maga aztán megnézte a lovat? — Nem, mert nefn tudtam, merre van a tanya... — Hát akkor miért szállt lei — Részeg voltam. Tóth Anna ezután!,! kezébe vette a gyeplőt és hazahajtott Balástyára, Rácz pedig gyalog követte őket. A tanyába érve nem látott senkit, bár 7—8-an is tartózkodtak ott. Egyenesen apja szobájába ment. Az öreg levetkőzve ült az ágy szélén és jókedvűen dúdolgatott. Rácz mellé ült és beszélgetni kezdett. Rövidesen arra a pörre került a szó, amelyet az édeslánya ellen indított. Az öreg azt mondta: — Ha rá nem veszed az anyádat, hogy a pör költségeit a közös vagyonból fizessem, akkor kitudlak a tanyából. Rácz erre azt felelte: — Hogyan tudhatna ki engem á tanyából, amikor az az édesanyám tulajdona? Ugyanekkor annyira feldühösődőtt, hogy felkapta a falhoz támasztott vadászfegyvert és az öregre fogta. Nem tudta, hogy a puska megvan-e töltve, csak valahogy meghúzta a ravaszt és a fegyver elsült. Azonban nem volt szándékában megölni az apját. Azt se tudja, miért kapta fel a puskát, merrefelé irányozta, hogy sütötte el, csak megtörténi a dolog. A légnyomástól a petróleumlámpa elaludt, igy nem is láthatta, hogy mi történt az apjával A lövés után siroa fakadt és átszaladt a szemben lévő tisztaszobába és tovább sírdogált. Később a szérűskertbe ment Ott találkozott Tóth Annával és Józseffel, akiknek elmondotta, hogy mi történt. Bort kért tőlük; mert nagyon remegett lába. Később az ő kíséretükben hazament Csengelére. Útközben megmondta testvéreinek, hogy jelentkezni fog rendőrségen. A feleségének azonban nem szólt semmit, mert nem akarta megijeszteni. A rendőrségen azonban mégsem jelentkezett, mert sokáig gondolkozott a dolgon és megfoghatatlannak tünt fel előtte az egész eset. Az elnök kérdésére Rácz István kijelenti, hogy senki se bujlolta fel a bűncselekményre. A család nagyon jól megfért, csak néha volt zsörtölődés. Hábermann elnök ezután egymásután intézi kérdéseit az ügyesen védekező Rácz Istvánhoz, aki sokszor ingerü^cn válaszol, de egyszer sem szólja el magát. Eléje tárja a rendőrség előtt tett beismerő vallomását, a vizsgálóbíró előtti vallomását, amelyben ugyancsak beismert mindent. Az elnök ugyanekkor megállapítja, hogy Rácz már a vizsgálóbíró előtt, egy későbbi kihallgatás során visszavonta előbbi beismerő vallomását. Rácz István mindegyiket valótlannak mondja. — Ha agyonlőnének, se tudnék annyit beszélni, amennyi oda van írva — mondja. A biróság ezután szünetet rendel el. A folyosó tömve van csengelei és balástyai földmüvesekkel. A hallgatóság sorában feltűnik egy ismerős arc is Levajev Sándor dorozsmai kocsmáros arca is, aki még nemrég ugyanilyen módon elkövetett bűncselekménnyel ült ugyanezen a helyen. Levajev az egész tárgyalást feszült érdeklődéssel hallgatta végig. Szünet után Tóth Anna kihallgatására került a sor. Kijelenti, hogy az eset előtt semmit sem tudott a dologról. A felmentett Levajev Sándor a hallgalós'dg kőzött. Innen kezdve, a tárgyalás további része alatt, szinte kétpercenként állanak fel a védők és jelentik be semmiséji panaszaikat, amint valamelyik vádlott társa szerepéről tesz említést. Tóth Anna előadta, hogy ő ugy tudta, hogy az apja öngyilkos lett, csak akkor értesült a történtekről, amikor Ráczcal találkozott. A lány kétizben ő nem vezette ki Ráczot a szérűskertbe, holott a fivére ezt állitja. Aztán egy fontos momentum: keveredik ellentmondásba. Azt mordja ugyanis, hogy — Amikor apámmal hazaérkeztünk, levetkőztettem és lefektettem. Az apám azonnal elaludt... Az elnök Ráczhoz fordul: —- Halijai Hogy beszélgethetett maga akkor vele? Maga azt mondta, hogg apja az ágy szélén ült és dúdolt, amikor maga belépett f — Ugy is volt az... — Tóth Anna! mondja a szemébe, hogy aludt az öregl — Kérem — feleli Tóth Anna —, éh ugy tudom, hogy aludt. De lehet, hogy később felébredt, vagy lehet, hogy el sem aludt. Hiszen italos volt, mit tudom én, mit csinált... Tóth József a harmadrendű vádlott nem akar tudni semmiről. Özvegy Lengyel Ferencné állandóan azt hajtogatja, hogy semmiről sem tud semmit, ő nem bujtotta fel a fiát. A biróság ezután a tanuk kihallgatását kezdte meg. Elsőnek Oroszlán Gábor rendőrfelügyelőt hallgatták ki. Előadja, hogy a rendőri bizottság csak reggel szállott ki a helyszínre. A fegyvert az öregen fekve találták. Az a benyomása, hogg az öreget alvó állapotban érte a lövés. A vallomásra Tóth Anna kiván megjegyzést tenni, — Amikor a dörrenés után beszaladtak a szobába, a fegyvert az öreg mellett találták. 0 azt hitte, hogy «z apja még egy lövést akart tenni, ezért elkapta az ágyról a fegyvert. De amikor látta, hogy az öreg halott, akkor a puskát rádobta az öregre. Azért találta a rendőrség a fegyvert olyan gyanús helyzetben. Az orvos, aki a halott Lengyel Ferencet megvizsgálta, előadta, hogy Lengyel Ferencnek a fekvő helyzete arra enged következtetni, hogy a halálos lövés álmában érte. Kezét ugyanis ugy tartotta az arcán, mint aki jóizüen alszik. A biróság ezután a tárgyalást félbeszakította. Délután Tóth Veron, a vádlottak testvére az első tanu. Az elnök figyelmezteti a lányt, hogy nem köteles vallomást tenni, mire a lány kijelenti, hogy nem 'vall. A 14 éves Lengyel Mária, a meggyilkolt édeslánya a kővetkező tanu. Otthon volt, amikor atyja Tóth Annával ittas állapotban hazajött Az öreget levetkőztették és lefektették. Később, amikor kenyérért ment be a szobába, hallotta az öreg horkolását. Csányi Kálmán 16 éves gulyásgyerek ugy tudja, hogy az öreg rövidesen elaludt A család künn étkezett a nyári konyhában. Ez feltűnt neki, mert sohase szoktak ott vacsorázni. Gera Mihály 13 éves kanászgyerek érdekes vallomást tett. Elmondta, hogy az öreg bálványozta mostohagyermekeit. Rácz Istvánt mindig ölelgette és édesfiamnak szólította, A gyermekek is szerették az öreget. Emlékszik, hogy Lengyel flu. renc a gyilkosság estéjén rövidesen elaludt Érdekes vallomást tett ezután Barcsik Jenő kovácsmester. Azt mondotta, hogy Tóth Anna 200, majd 400 pengőt ígért neki, ha elteszi láb alól az öreget. Azt mondta, hogy mindenkit elküld hazulról, az öreget pedig leitatja, igy aztán könnyen el lehet intézni, utána pedig azt fogják híresztelni, hogy Lengyel öngyilkos lett. Tóth Anna hevesen tiltakozott Barcsik vallomása ellen és kijelentette, hogy nem igaz, A védők tettek ezután előterjesztést, hogy Barcsik annak az érdekében vall, aki többet fizet — Ez nem felel meg a valóságnak, — felelte Barcsik. Az ügyész védelembe vette a tanút A következő tanu Halász József volt aki elmondotta, hogy Rácz egy alkalommal emiitette előtte, hogy nincs messze az idő, amikor az egész főid övé lesz. Több tanút hallgattak ki ezután, akik Barcsik Jenőről tettek vallomást Az egyik szerint beszéltek arról a tanyán, hogy Barcsik annak a javára fog vallani, aki több búzát ad. A biróság a tanúkihallgatásokat este félbeszakította és a tárgyalás folytatását csütörtök reggel 8 órára tűzte ki. A fontosabb tanukra csütörtökön kerül a sor. Első segély helyett — előállítás (A Délmagyarország munkatársától.) A Royalszálló előtt szerdán délután rosszul lett egy aszszony. Hamar összefutott az ucca népe, kihívták a mentőket, akik első segélyben akarták részesíteni a beteget. Az asszony azonban arra való hivatkozással, hogy ő nem tud fizetni, nem engedte kezelés alá vétetni magát és nyögdécselve tiltakozott a mentők beavatkozása ellen. A furcsa párbeszédet nagy tömeg hallgatta végig, amely némán figyelte az eseményeket — Hagyjanak nekem békét, elmegyek én már a magam lábán is, — nyöszörgött a látható roszszulléttel és gyengeséggel küzködő asszony. — Mondja be azonnal a nevét! — kiáltotta rá az egyik mentő. — Hagyjanak békét... — Azonnal a nevétl — Nem mondom, eresszenek el... A nagy ribillióra előkerült egy rendőr, aki hozzálátott a tömeg feloszlatásához, majd az asszonyt vette elő, aki már alig állt a lábán. — Meg kell szoptatni a gyermekemet, engedjenek hazat — nyöszörgött az asszony, akit jobbján egy férfi támogatott. Most már a mentő és a rendőr együtt faggatták a szerencsétlen asszonyt — Szép kis betegellátási — jegyezte meg ekkor a nézők közül valaki. _ „ Az asszony nem tudni miért, csak annyit ároW el, hogy Szécsi Jánosné, 39 éves, de a leánynevet nem volt hajlandó bemondani. Miután erre az élet* bevágóan fontos adatra múlhatatlanul szükség volt, a rendőr — bekísérte a beteg asszonyt a városházára, a mentőautó pedig motor- és emberzúgás közben elrobogott _ Fényképeket; =SS Széchenyi tér 8. Jerney-házban. Korzó Mozival szeinsen-