Délmagyarország, 1930. július (6. évfolyam, 145-171. szám)

1930-07-02 / 146. szám

1930 julius 2. DfiLMAGYA^ORSZAG 3 Hiába tiltakozott a közgyűlés a boletta ellen / — nem küldték el a kormánynak a távirati tiltakozást bnrlokonkivüliség" i — Csak a felebbezési határidő ufón, — 15 nap Történt-e múlvaakarok elküldeni a táviratot — Aigner főispán nyilatkozata az el nem küldőit táviratról (A Délmjgüarors-'1^ munkatársátólSzeged törvényhatósági bizottsága a szombaton délután tartott repoes közgyűlésén — mint ismeretes — több azonor tárgyú indítvány alapján elhatározta, hogy tiltak >z'k a boleltarepdszer bevezetése ellen és . távi/atilog kéri a kormánytól a Ház elé terjesztett ba'ettajavaslat visszavonását. A közgyűlés ezt a határozatát hatalmas többséggel hozta meg, miután egyhangúlag leszavazta a kisgyülésnek azt a javaslatát amellyel el kívánták odázni ezt a demonstratív jellegű állásfoglalást A Sisgyülés javaslatának az volt a lényege, hogy a közgyűlés az indítványokat adja vissza a polgármesternek, aki majd a kérdés telőbb bizottságokkal Jetárgyaltatja, azután pedig konkrét javaslatot tesz a legközelebbi rendes közgyűlés elé. Ez a legközelebbi közgyűlés — szeptember végefelé ül össze, mert a júniusi rendes közgyűlés után következik a kéthónapos nyári vakáció. A közgyűlésen sokan felszólaltak a bolettavitában és nem akadt szónok, aki védelmébe vette volna ezt a tőrvényjavaslatot. Megnyilatkozott Szeged társadalmának minden ága és minden felszólaló élesen tiltakozott a boletta ellen. Csak az volt a felszólalások után már a kérdés, hogy a közgyűlés a tiltakozásnak milyen módját választja, megelégszik-e a többség az egyszerű felirattal, vagy pedig ragaszkodik határozatának azonnali végrehajtásához, a távirati tiltakozás formájában. A közgyűlés impozáns többsége a távirati tiltakozás mellett foglalt állást Mindenki azt hitte, azt várta, hogy a közgyűlés határozata alapján a tiltakozó táviratot még a közgyűlés napján, szombaton feladják a miniszterelnök cimére, hiszen az elintézés — ha annak csak demonstratív jelentősége is lett volna — nem tűrt halasztást, mert már a közgyűlési vita alatt megérkezett a jelentés, hogy a kormány javaslatára az országgyűlés kimondta a sürgősséget. Ez lett volna tehát a természetes, a magától értetődő, a szabályszerű megoldás. Arra senki sem gondolt, hogy a paragrafusok rengetegében elkallódhatik a közgyűlés akaratának végrehajtása. Pedig ez történt A Délmaggarorsz'ág munkatársa illetékes helyen már hétfőn, tehát két nappal a közgyűlési határozat kimondása után érdeklődött, hogy elmentje a távirat. Azt a felvilágosítást kapta, hogy a távirat még nem ment el, mert annak megszövegezését dr. Aigner Károly főispán magának tartotta fenn, ugy, hogy a szöveget dr. Pálfy József helyettes polgármesterrel együttesen állapítják majd meg. Készült is egy szövegtervezet, amely nemigen fejezte ki a közgyűlési határozat lényegét. Olyasféle volt benne, hogy Szeged közgyü lése a napilapokban megjelent tudósítások alapjan foglalkozott a bolettajavaslattal és azt a for mat, amelyről a laptudósitások beszámoltak, z város társadalmának egyetlen foglalkozási ága sem tartja célravezetőnek. Ezért a város közgyűlése arra kéri a miniszterelnököt, hogyha lehetséges, dolgoztasson ki olyan javaslatot, amely a mezőgazdaságon a többi foglalkozási ágak sérelme nélkül segít. Ebben a távirattervezetben tiltakozásról szó sem volt, de nem volt szó arról sem hogy a közgyülé sen minden felszólaló a törvényjavaslat visszavonását követelte. De még ez a táviratszöveg sem került postára, a Délmagyarország munkatársa kedden ismét érdek> lődött a távirat, illetve a közgyűlési határozat sorsa iránt dr. Aigner Károly főispánnál. A főispán a következőket mondotta: — A táviratot tényleg nem küldöttem még fel, mert előbb tisztázni kívánom, hogy a közgyűlés ,.y.en körülmények között mondotta ki ezt a határozatot, a közgyűlés elején elnököltem csak en, K&obb átadtam a közgyűlés vezetését dr. Pálfy Józsei helyettes polgármesternek. A polgármesterhelye tes elnökölt akkor is, amikor a közgyűlés ezeket az indítványokat tárgyalta. Én teljes nyugodt voltam, nem seiiheltem előre, hogy a város hatósága nem is kisérli meg a kisgyülési javaslat megvédelmefcését, ami pedig kötelessége lett volna. Ha erre előre gondolok, akkor magam vezetem végig a közgyűlést. Nem küldhetem fel o. táviratot formai okok miatt sem, mert nem tudom, hogy a közgyűlés kimondotta-e erre a határozatára az azonnali végrehajthatóságot, a sürgősséget és a birtokonkivüliséget. Ha a közgyűlés ezt nem mondotta ki, akkor a felebbezési határidő lejártáig nem is küldöm fel a táviratot, mert hátha megfelebbezik. Ha azután érkezik be ellene felebbezés, akkor a táviratot azzal együtt küldöm föl a belügyminiszterhez. Ha viszont la közgyűlés kimondotta határozatának végrehajtására a sürgősséget és a birtokonkivüliséget, akkor természetesen azonnal fölküldöm a sürgönyt, mihelyt erről hivatalosan tudomást szerzek. Megkérdeztük a főispántól, hogy nem jelenti-e a sürgősség kimondását a távirati uton való tiltakozás elhatározása, mert hiszen a közgyűlés, ha nem tartotta volna sürgősnek a dolgot, egyszerű felirati tiltakozást is elhatározhatott volna. — Véleményem szerint ez nem változtat a dolgon, mert lényegében mindegy, hogy a közgyűlés táviratilag foglalkozik-e, vagy pedig feliratilag — mondotta a főispán. Ha nem történt meg a birtokonkivűliség kimondása, akkor nem küldhetem fel mindaddig ezt a táviratot, addig nem hajthatom végre a közgyűlés határozatát, amíg az jogerőssé nem válik. Ez pedig a felebbezési határidő, lejárta előtt nem következik be. Kijelentette még a főispán, hogy értesülése szerint a>. közgyűlésen, amikor sor került ennek .a határozatnak a kimondására, nagyon kevesen voltak már, nem lehettek többen harmincan és a leginkább érdekelt gazdaképviselők hiányoztak a legnagyobb számban. Közöltük erre a főispánnal, hogy téves információkat kapott, mert közvetlen tapasztalatból tudjuk, hogy a városatyák feltűnően nagyszámban vettek részt mindvégig a közgyűlésen, nagyszámban voltak jelen a kisgazdák is, akik közül felszólalt például a tiltakozás mellett Ábrahám Imre is. — Erről tudok én is, de meg vagyok győződve róla, hogy Ábrahámot félrevezették — mondotta a főispán —, az egész tiltakozó határozatot pedig a kereskedelmi és ipari érdekeltségek szavazták meg, ugyanazok, akik az ipartestület vasárnapi közgyűlésén is állást foglaltak a bolettajavaslat ellen. Pedig ebben az ügyben tulajdonképen nem is lehet még állást foglalni, hiszen pontosan senki sem tudhatja előre, miről is lesz benne szó. A főispán nyilatkozatából tehát kitűnik, hogy a .tiltakozó távirat a legjobb esetben szombattól számítva tizenöt nap múlva — hiszen a közgyűlés külön határozatban nem mondotta ki a birtokonkivüliséget — indulhat csak útjára, mert a közgyűlési határozatnak ennyi a, — felebbezési határideje. De megtörténhetik az is, hogy csak jóval későbben, mert bizonyára időbe telik az esetleg beérkező felebbezések elbírálása és kommentálása. Tizenöt nap múlva pedig — kétségtelen —, hogy régen törvény lesz már a bolettából, hiszen a Ház a sürgősség kimondása alapján nyolcórás ülésekben tárgyalja és az egységespárti többség mindent megszavaz, hiába tiltakozik ellene a nyilvánosság. Váratlan fordulatok, izgalmai aseményak a dorozsmai tanltógyiikosfág táblai tárgyalásán Megtalálták Süle László tanító leventepuskáját — Letartóztattak egy csendőrt A táblai tárgyalást a váratlan bejelentésekre félbe kellett szakítani (A Délmagyarország munkatársától.) Süle László dorozsmai tanitó meggyilkolása körüli bűnügyről többizben beszámolt a Délmagyarország. A tanitót egy évvel ezelőtt holtan találták az országúton. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a tanitót a hóna alatt a szivébe hatoló golyó teritette le. A nyomozás első pillanatában gyanús volt az, hogy a tanitó, aki leventepuskával a vállán indult el hazulról, leventepuskából kapta a gyilkos golyót. A nyomozó csendörök azonban nem találták meg a holttest mellett a tanitó puskáját. A fegyver eltűnt és az egész nyomozás ideje alatt nem került elő De még nagyobb rejtély előtt állott a csendőrség, amikor a tettest kellett előállítania. Senki ellen nem volt nyomós gyanuok. Egy ideig gyanakodtak arra, hogy a haragos leventék tették el láb alól oktatójukat, de számoltak azzal is, hogy a tanitó öngyilkos lett. Ezt az utóbbi feltevést azonban sok minden megdönteni látszott, habár a tanuk szerint Süle forgatott fejében öngyilkossági gondolatokat Kihallgatták a tanitó csinos özvegyét is. De sem ez a kihallgatás, sem számos más feltevés nem vezej ívorzó Mozi Julius 2, 3-án, szerdán, csütörtökön Vészihozó. I nagy kiállítása dráma Raquel Mellerée Watt rolck Ward főszereplésével. Azonkívül: Burleszkek, j Blóadások kezdete 5, 7 9, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7, 9 órakor Belvárosi Mozi Szerdától vasárnapig Az első némelUI éneklő, zenélő és beszélő tilml Mámork eringő MADY CHR1STIANS és HANS SIÜWE főszereplésével Azonkívül: A hangos kísérő miisor. Előadások kezdete 5. 7, 9, vasár- és ünnepnap 3, 5, 7, 9 órakor tett eredményre^ a nyomozás holtpontra Jutott. A szegedi csendőrkerület ekkor egy másik őrsöt bizott meg a nyomozással. Szalcállházy alhadnagy vezetésével az uj őrs munkába kezdett és néhány nap múlva letartóztatta Levafev Sándor dorozsmai kocsmárost, azzal, hogy ő ölte meg a tanitót. a A csendőri nyomozás következőképen rekonstruálta a gyilkosságot. Süle László a gyilkosság éjszakáján, vállán a puskával, megjelent Levajev ivójában. Itt a két ember összezördült, mire Levajev élvette Süle fegyverét és közvetlen közelből szivenlőtte vele. Ezután vállára vetette a holttestet és elcipelte az országútra. A gyilkos fegyvert pedig eldugta. I Ezt a megállapítást egyedül Levajev mostohafia, Huszár Gergely 12 éves kisfiú támasztotta volna alá, aki elmondotta, hogy hallotta a lövést, látta az apját, amint cipelte a szobán át a tanitót. A gyermek még azt is mondotta, hogy édesanyja megfenyegette őt arra az esetre, ha elárul valamit. A gyermeken kívül több ténytanu nem volt. Előállított ugyan a csendőrség számos tanút, akik azonban csak inkább föltevéseket mondottak. Egyik például, a szomszéd, a gyilkosság estéjén nehéz lépteket hallott az ablaka alatt. Ebből arra következtetett, hogy valószínű Levajev volt, aki akkor cipelte a holttestet az országútra. A csendőrség azt is megállapította, hogy Levajevnek 40 pengő követelése volt Sülétől és egyizben azzal fenyegette meg a tanitót, hogy, kitekeri a nyakát, ha nem fizet. Az orosz kocsmáros. határozottan tagadta, hogy valami része is lenne Süle halálában. Elismerte, hogy a tanitó az este iárt nála.