Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-07 / 127. szám

1930 junius 7. l)f T,M4IV * * G 9 MM !60 pengő ás kerékpár 25 DERY Gópáruház Hagy faviíó miibety i /lllzatró zcte, gumik gyári árban. STEFAN ZWEIG: A Délmagyarország regénye A RENDŐRMINISZTEE FOÜCHÉ ÉLETE Fordítottat SZINNAI TIVADAR ... 64 Tehát 1815-ben Napoleon csak' árnyék­esászár, trónon ül, de az a trón már nem az övé, csak kölcsönkapta a sorstól bizony­talan időre. Ellenben Fouché most erősebb, mint valaha. Az ő erejét, amely ravasz, óva­tos józanságból áll, megacélozta az idő, mig Napoleon szenvedélyessége elvesztette a len­dületét. Az utolsó száz nap is, amely felőrölte Napoleont, csak növelte Fouché tekintélyét. Valamennyi párt jobban bizik benne, mint a császárban. XVIII. Lajos, Bécs, London, a royalisták, a republikánusok Fouchét tekin­tik az egyetlen embernek, akivel tárgyalni lehet. A békére és nyugalomra epedő világ többet vár Fouché, hideg, számitó realiz­musától, mint Napoleon szeszélyes zseniali­tásától. Akik Bonaparte tábornokot nem is­merik el császárnak, Fouchét komoly dip­lomatának tartják, akinek személyes hitele van a politikai világban. A császár követeit elfogják a határon, meghallgatás nélkül bör­tönbe vetik őket, de az otrantoi herceg kül­döttjeit nem bántja senki. Wellington, Met­ternich, Talleyrand, Orleans, a cár és a többi uralkodók barátságosan fogadják Fouché em­bereit. Nem hisznek senkinek, csak Európa legnagyobb szélhámosánaki Szinte hipnotikus hatalma van az emberek fölött A Vendée fellázad, véres polgárháború fenyeget, de Fouché egyetlen levele lecsillapítja a lázon­gókat. »Nem kár most francia vért ontani?« — izeni nekik. — »Várjatok néhány hónapig és magától elintéződik minden. Ha a császár megerősödik, hiábavaló az ellenállás, ha el­bukik, puskalövés nélkül is eléritek a célo­tokat*. A royalista tábornokok hallgatnak az okos szóra és abbahagyják a szervezkedést. A külföld és a belföld minden ügyben elő­ször Fouchéhoz fordul, a parlament egyetlen határozatot sem hoz nélküle, szinte a rendőr­miniszter uralkodik a császár helyett. Napo­leon most már tehetetlen vele szemben, nem küldheti el többé. Ha kenyértörésre kerülne a sor kőztük, megeshetnék, hogy a császárnak kellene lemondania és nem a miniszternek. Amit Fouché ezekben a hetekben müveit, annak nincs párja a diplomácia történeté­ben. Még személyes ellensége, az idealista gon­dolkodású Lamartine is elismeri, hogy az az ügyesség amellyel Fouché a politikai csel­szövényeit lebonyolította, Machiavelli művé­szetével vetekedik. »Ennek a nehéz szerepnek a megjátszásához — irja Lamartine — ritka bátorság és energia kellett. Fouché állandóan a fejével játszott, napról-napra megszégyení­tette és felbosszantotta Napoleont, akivel ezek­ben az időkben igazán nem volt tanácsos tré­fálni. Tojástáncot járt az utolsó erőfeszítéseit kifejtő zsarnokság és az újjáébredő szabadság közt. Hitegette a császárt, aki most már ön­érdekből el akarta tékozolni, az ország mara­dék erejét és hitegette a népet is, amely nem akart többé ágyutöltelék lenni. Fouché szóval tartott mindenkit. Fékezte a császárt, hízelgett a republikánusoknak, megnyugtatta az orszá­got, kacérkodott XVIII. Lajossal, tárgyalt a külföldi udvarokkal, biztatta Talleyrandt, egyensúlyban tartotta a különböző ellentétes erőket, egyszóval olyan nehéz, sokoldalú mun­kát végez, amelyet ugyanolyan joggal le­hetne nemesnek, mint aljasnak nevezni. Le­het, hogy ez a kétszinüség nem vet kedvező fényt a jellemére, de nem lehet kétsegbe­vonni a hősiességét és a hazafias Szándékait sem. A történelem még nem méltányolja eléggé Fouché jelentőségét, de előbb-utóbb el fogja ismerni a nagyságát ezen drámai száz nap alatt. Erény, becsület, férfias jellem nél­kül senkisem lehet igazi államférfiú, de ha ezektől a követelményektől eltekintenék, bát­ran nevezhetném Fouchét a század legna­gyobb politikusának.« így ítél Lamartine, a költő, az államférfi, a kortárs. Természetes, hogy a napoleon! le­gendák, amelyek ötven évvel később virultak ki, amikor már begyógyultak Európa sebei, felépültek a rombadöntött városok, sirba szálltak a nyomorékok és elporladt a tízmillió halott a különböző csatatereken. A legenda már sokkal szigorúbban és igazságtalanabbul ítélkezik Fouché felett. Csakhogy minden hősi legenda érzelemvilága és gondolkodásmódja olyan, mint a hősi korban a front mögött biz­tonságban élő embereké. A front mögött nem ismernek megalkuvást; semmibe sem veszik a szenvedéseket, amik másokra zudulnak; ol­csón és kockázat nélkül hirdetik az erényt, a tömeges emberáldozatot, a feltétlen odaadást, az őrültséggel határos hősiességet. Könnyű a halálról szavalni, ha kilométerek vagy évek távolában van. A napoleoni legenda techni­kája csak a fehér és fekete színt ismeri; vagy hősöket ábrázol vagy árulókat; nem tesz különbséget Napoleon konzul közt, aki bölcsességgel és energiával rendet teremtett az országban és Napoleon császár közt, aki háborús mániájában gyilkos kalandok soro­zatába kergette a világot és ilyen szavakat ejtett ki a száján: »Az én szememben egy millió ember élete nem sokat számit«. A le­genda valóságos dantei haraggal az Infer­noba kárhoztat mindenkit, aki a saját vesztébe rohanó, becsvágyában őrjöngő császárt fé­kezni akarta. Aki kutya vagy rabszolga mód­jára nem követte vakon és kritika nélkül, Talleyrand, Bourrienne, Murát: áruló vala­mennyi! De köztük is Fouché a főbünös, az advocatus diaboli. Napoleon rajongói szerint Fouché előre el­adta Napoleont XVIII. Lajosnak és 1815-ben csak azért lépett be a kormányba, hogy Napo­leont hátulról, közvetlen közelből, kényelme­sen ledöfhesse. Állítólag már március 20-án, a király menekülésekor így nyugtatta volna meg a royalistákat: »Mentsék csak meg a királyt, a monarchiát majd megmentem én.« Azt is tudni vélik, hogy mikor átvette a rend­őrminisztériumot, bevallotta Sancho Pansá­jának: »Minden gondom az lesz, hogy a csá­szár terveit megkontremináljam. Három hó­nap múlva erősebb leszek nála. Ha addig nem lövet agyon, három hónap múlva térdre kényszerítem.« Ez a jóslat olyan pontosan bevált, hogy ez is mutatja, mennyire koholt; kétségtelen, hogy utólag találták ki. Teljesen félreismeri Fouché izgalmakra és komplikációkra szomjas lelkét, aki feltételezi róla, hogy már eleve XVIII. Lajos megfize­tett kémje gyanánt lépett be Napoleon mi­nisztériumába. Igaz, hogy Fouché minden morál nélküli lény volt és lelkiismeretfurda­lás nélkül el tudta volna követni ezt az áru­lást ís. De az ilyen közönséges aljasság, az ilyen egyszerű trükk untatta volna. Túlságo­san szimpla játék lett volna a számára egyet­len embert megcsalni, még ha azt az egyef Napoleonnak hívják is. Mind be akartat csapni, félrevezetni valamennyit, már nem is: érdekből, csak szórakozásból. Maga sem akarta előre tudni, hogyan végzi majd a játékot. Csak bonyolította az ügyet, uri pasz­szióból, minél nehezebb és veszedelmesebb volt, annál jobban élvezte. Napoleon, aki leg­jobban ismerte, ezt mondta róla később, Szenl Ilonán: »Egyetlen igazi, vérbeli, tökéletes áru­lót ismertem — Fouchét.« (Folyt. k&r.J Felelő« szerkeszt«. PÁSZTOR JóZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarorszég Hírlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában. Külföldi képviseletek s AUSZTRIA: Bécsi szerkesztőség: Wien, II., Taboritras*é 7. (Wr. Auslandskorrespondent). Telefon: R W—S—K. Bt* esi kiadóhivatal, olvasóterem és hirdetési képviselet iasztrla részére: Wien, /., Wildpretmarkf 1. rOtterr. Anzeigen A.GX Telefon: Serie V 22 5-95. lUGOSZLi' VIA: Interrektam d. d. Zagreb, l. 78, Marovska-ulica 38. Telefon: 31-65. NÉMETORSZÁG: Ala Anzeigen A.G, Berlin W 35, Potsdamer Sirasse 37/A. Telelőn: B1, Kar. fürst 7865/67 és 7885/87. SVAJCj OreUFüssH Annoncen A.-G Zürich, Sonnentjnai 10. Telefon: Rott. 6700. I Pünkösdi Nagy Vásári Minden cikkben a leao'cs^bb NITSOVITS 222 Iskola ncca 25. szám (Oróf Apponvl Albert ucca ) Saját AinAlf L pásból. Kérem №SZÍf- » ilinlsf áras kirakatom meg­ményü IfipUÍI vatszinre 1*60 P újszerű gépemmel vállalom. Papp léla cipészmester, Feketesas ucca 8. szám. 14« I Dióbél 173 mandula mazsola mogyoró a pünkösdi ünnepekre legolcsóbb Csikós-nái Polgár ucca 19. Telefon 18-97. Üzletemet megszüntetem! Kötőit-, szövöitáruimat, minden igénynek megfelelő férfi, női és gyermek harisnyái­mat, keztyüt, trikókat, fürdő­ruhákat, női selyemnadrágokat, kombinéket stb. stb. az uiadópalotAval szem­ben lévő üzletemben még eddig nem létezett olcsó áron árusitom. Hasznáüa ki a kedvező alkalmat! EConcz Salamon iá? kötött, szövöítáru nagykereskedő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom