Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-04 / 124. szám

1930 jan fus 4. DÊLMAGYARORSZAG 9 160 pengő részletfizetésre LMÁIIÍ%9P elsőrangú német K6l16RP3Í DÉR Y Gépáruház Vagy Javító müQely i Alkatrészek, gumik gyári árban. A Pélmagyarország regénye A STEFAN ZWEIG t RENDORMINISZTEß FOUCHE ELETE Fordította> SZINNAI TIVADAR . 62 Végre, este kilenckor, vágtató lovak hintót rőpitenek a palota udvarára. Jobbról, balról, elöl, hátul mindenféle rangú és rendű lovasok veszik körül a hintót, kirántott karddal hadonászva. Mint egy robbanás, ugy tör ki a tömegből a lelkes kiáltás: »Vive l'Empereur!« A fényárban uszó ablakok recsegve visszaverik a diadalorditást Mámoros vihar sodorja előre az embereket, mind a császári hintó felé tolul, a lovasok kardlappal próbálják megállítani az áradatot, a tolongás életveszélyessé válik, a császárt majdnem agyonszorítja, elönti és eltapossa híveinek a lelkesedése. A katonák kiemelik a császárt hintájából és viszik a szent zsákmányt, a nagy hadi-bálványt az őrjöngő, tomboló, ordítozó embertömeg közt, fel a lépcsőn, az ősi palotába. Katonáinak a vállán, boldogságtól remegő sziwel, lehunyt szemmel, az alvajárók átszellemült mosolyával az ajkán: igy köt ki ismét Franciaország trónján az a férfiú, aki husz nappal ezelőtt elhagyatott rab volt a távoli Elba szigetén. Napoleon Bonaparte utolsó diadala ez. Utoljára győzi le a nyárspolgári valóságot, utoljára repül a hihetetlen vakmerőség emberfölötti szárnyain, utolszor lendül fel álomszerűen a homályból a hatalom ragyogó ormaira. Utoljára csapja meg fülét a lelkesedés tengerszerü moraja, a harsogó kiáltás — éljen a császár! — amit ugy szeretett hallani! Néhány percig behunyt szemmel, ámuló sziwel átadja magát ennek az édes mámornak. Azután bezáratja a palota ajtajait, elküldi a tiszteket és beszólítja magához a minisztereket Férfi lesz megint, aki meg akarja védelmezni azt, amit a Sorstól ajándékul kapott. Zsúfolt termek fogadták a császárt. De egy pillantás elég, hogy kiábránduljon. Nem a legjobbak, a legfontosabbak, a legokosabbak azok, akik itt a hűségükkel tüntetnek. A nagy marsallok nem jöttek el, még csak ki sem mentették a távolmaradásukat; nem jöttek et a régi bajtársak, akik első emelkedésének a szemtanúi voltak; átpártoltak a királyhoz vagy a legjobb esetben semlegesen visszavonultak a kastélyukba. A miniszterek közül hiányzik a legeszesebb és legtapasztaltabb: Talleyrand. Nincsenek itt a császár fivérei és nővérei, akiket ő emelt trónra, nincs itt a felesége és nincs itt a fia. Körülnéz és csak koncra éhes, hizelgő udvaroncokat lát; sok ragyogó uniformist, de egyetlen ragyogó koponyát sem. Tucatostul azokat, akik állást szeretnének kapni, de kevés olyant, aki az állás betöltésére méltó volna. Vére még bizsereg az ezerfejü tömeg üdvözlő orditásától. de tiszta, hideg szelleme már keresztüllát a diadalmámor fálvolán és felfedezi a háttérben ólálkodó veszedelmek árnyait. Ekkor moraj támad az előszobában, csodálkozó és örvendező hangok özöne. A himzett frakkok és uniformisok tömege kettéválik, tiszteletteljesen utat nyit egy most érkezeit valakinek. Kocsi állt meg a kapu előtt és kiszállt belőle az otrantoi herceg sápadt, vézna, közismert alakja. Eljött, de nem tulkorán; nem várakozott és nem is késett; felkínálkozik, de nem olyan tolakodóan, mint az udvaroncok zöme. Közömbös arccal, lesütött szemmel, lassan és nyugodtan lépked a jelenlevők sorfala közt. Ez a biztonság imponál az embereknek és óriási lelkesedést ébreszt. »Helyet az otrantoi hercegnek!« — kiáltják a szolgák. akik jobban ismerik", így 'értelmezik" ezt a kiáltást: »Helyet a vén rókának; Fouché az, akire most Napoleonnak szüksége van*. Már miniszterré választották, a közvélemény már megnyilatkozott mellette, mielőtt még Napoleonnak ideje lett volna gondolkodni rajta, hogy akarja-e vagy sem. Nem folyamodóként jött, hanem mint valami hatalom: büszkén és méltóságteljesen. Napoleon nem váratja, rögtön behivatja magához Fouchét, a legrégibb miniszterét és leghűségesebb, legragaszkodóbb ellenségét. Beszélgetésüknek most sem volt fültanuja, mint ahogy nem tudunk semmi pontosat legelső tárgyalásukról sem, amikor Fouché az Egyiptomból menekült fiatal tábornok szolgálatába szegődött. De a beszélgetés eredményét ismerjük. Egy óra múlva Fouché elhagyta a palotát és másnap átvette a rendőrminisztérium vezetését. Most már harmadszor nevezték ki rendőrminiszternek. A »Moniteur« másnap reggeli száma közölte a hirt. hogy Napoleon kinevezte az otrantoi herceget miniszternek. De még alig száradt meg a nyomdafesték ezen az ujságlapon, amikor mindketten — a császár is, a miniszter is — titokban már megbánták, hogy szóba álltak egymással. Fouché csalódott. Többet várt Napoleontól Égő ambícióját nem elégítette ki már a rendőrfőnök szerepe. 1796-ban Joseph Fouché, a kiközösített, nyomorgó, levitézlett jakobinus boldog volt, hogy ilyen nagyszerű hivatalhoz juthatott; de 1815-ben a dúsgazdag, népszerű, nagynevű otranloi herceg magasabb hivatalra számított. A siker megnövelte az étvágyát és az önérzetét. Most már csak a legnagyobb játék érdekelné, a diplomatákkal, kormányokkal és népekkel sakkozó világjátszma. Egyetlen ember volt, aki ennél a zöldaszlalnál erősebb volt nála: Talleyrand. Tiz évig nem engedte Fouchét az asztalhoz ülni, de most már nem állt az útjában. Bécsbe tette át a székhelyét, ff#f gyűjti a szuronyokat Napoleon ellen. Fouché természetesnek tartaná, hogy most rábizzák a külügyek intézését. De Napoleon, aki jogosan gyanakszik rá, hallani sem akar arrőL, hogy a legfontosabb tárcát erre az ügyes, de álnok kézre bizza. A rendőrminisztériumot is csak kénytelen-kelletlen adja át neki; tudja, hogy becsvágyát valamivel foglalkoztatni kell, különben veszedelmes intrikákba kezd. De Napoleon még a rendőri ügyeket sem adja teljesen Fouché kezébe. Kémet ültet a nyakába, Fouché legnagyobb ellenségét, a rovigoi herceget, aki a csendőrség főnöke lesz, tehát Fouché ellenőre. Megismétlődik a régi játék: Napoleon detektivvel figyelteti a maga hivatalos fődetektivjét. És Fouché hivatalos ténykedése közben most is főleg a saját céljait tartja szem előtt. A császár és a rendőrfőnök csalják egymást. Leplezett harc folyik köztük. Kérdés, ki fog győzni, az erősebb-e vagy az ügyesebb, a forróbbvérü vagy a hidegvérű. Fouché kedvetlenül fogadja el az állást, amit Napoleon felkínál neki. De elfogadja. Sikerre predesztináló tulajdonságai közt van egy fogyatékosság is, egy gyengeség, egy hiba: nem tud lemondani és félreállni, ha nem muszáj, egy óráig sem tudja beérni azzal, hogy csak nézője legyen az izgalmas hazárdjátéknak. Meghalna, ha nem keverhetné a kártyákat, ha nem csalhatna és cselezhetne, ha nem dugdosná és csapkodná az adukat. Kártva-asztaí kell neki, mindegy, hogy milyen klubban, a császáréban vagy a királyéban. »Avoir la main dans le pate«, csak legyen benne a keze a tésztában, ez a fő. Jobboldalon vagy baloldalon, konzervatívok vagy forradalmárok közt: ilyen részletkérdés nem érdekli. Csak miniszter legyen, csak rághassa a koncot. Sohasem lesz benne annyi erkölcsi erő. annyi büszkeség vagy csak annyi józanság, hogy ne kapjon készséggel az elébevetett hatalmi koncon, bármilyen is az a konc vagy a kéz, amely odadobta. Minden szerepre vállalkozik, csak szerep tegyen, minden játékhoz leül, csak játék legyen. (Folyt, kftv.) Sxerteesszíöi ü ¿zenei Egy anya. Szíveskedjék szerkesztőségünkbe felfáradni, vagy közölni nevét, mert a levélíró nevének ismerete nélkül sorait nem közölhetjük. Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JóZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hirlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában. Nagy pünkösdi ruhavásár mélyen leszállított árakkal Férfi öltöny Trens-coss kabátok . . . Vászonöltöny Lüszterkabát . . , . . Fiu mosóöltöny .... ucca 5. p 30-tól p 40-től p 16-tól p 22-től p 6-tól ar Kelemen Részletre is készpénzárban! Ha higiénikus kiszolgálásban akarnak részesülni, akkor forduljanak Tisza Lajos körül 73. szám. Ï3 uri fodrászhoz (Volt Sulyok'Uzlet.)