Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-04 / 124. szám

•4 DÊLMAOYARORSZÀG 1930 funîus 4. Szeless József meghall Az öreg generációt, Czimer Károlyt, Hubacseb Pált, most a másvilágra induló uton felváltotta a fiatalabbik. I)r. Szeless József, Szeged egyik legérdemesebb fia, kedden délután fél 3 órakor hosszas szenvedés után meghalt A legkevesebb ember állapithatja meg előre az élete útját, hogy aztán azon haladjon mindvégig. Szeless József is költőnek indult, szelidhangu lí­rikusnak, a kenyérkereső pályán pedig vasutas lelt. Fogalmazó az üzletvezetőségen, aztán az úgy­védi pályára lépett, végeredményben felaprózó­dott a hétköznapi életben, annak is vidéki kicsi­nyességeiben. Ez a lipikus magyar fátum, a levegő­hiány, nincs tér, itt pusztulnak el százával a tehet­ségek, akik csak abban tehetségtelenek, hogy nem tudják kierőszakolni az érvényesülésüket Szoktak beszélni szerencséről is, de van-e egy­általában szerencse és mi az? A te érdeked, élel­mességed, vagy az enyém? Tudok-e neked hasz­nálni abban a pozícióban, melyben a réveden jutottam, általában ott voltam-e mindig a sze­melek ügyében, mikor válogattatok, csoportosi­tottam-e a semmittevést, szuggeráltam önmagam­ról olyasmiket, aniit bizalmas lelkivizsgálódásaim­kor magam se hiszek el? Nem hiszek az öntudatlan szerencsében, az tu­datos valami és SZÍVÓS rideg munkát jelent alá­zatosságot, mikor az egyedből semmi sem hiány­zik jobban, mint az alázatosság; szándékos, mű­vészi elszürkülést kellő pillanatban, ha fáj a hatal­masabbnak, hogy az én eszem az élesebb, az élénkebb; szerencse megjátszani tudni az ostobát a magukat nagyon okosaknak képzelő ok.ondiak között és bámulni nagyképű magyarázgatásokon, amik hebegő á-b.c-tanulások az én tárgyismeretem mellett Mind-mind alkatrésze, kelléke ez a szerencsének. Valaki egyszer elárulta, hogy egy különsen értékes asszony nagyrabecsüli a szellemét Nem volt hiu ember, nagyon is tisztán látott — Szégyenlem magam, mondta. Mindössze egy­szer találkoztam vele, akkor is ő beszélt két óra hosszat Még csak a számat se nyithattam ki a nyelve pergőtüzében. Viszont Mikszáth Kálmán meséli egy politikus­ról, aki panaszkodott neki: — Cinikus vagy, Kálmán, tönkreteszed az em­ber legjobb ötletét is, mert mindent kimondasz, «mit gondolsz. . Azt mondja erre Mikszáth: — Van is neked jó ötleted I / — Na látod, fortyant fel a vén mame'ukv éppen ez az, amit el kellett volna hallgatnod. Valahogyan igy jutok el Szeless Jóskához is. Több volt a kvalitása, mint amennyire szüksége van az átlagembernek, de nem tudta elnyelni a szót Egyaránt elnyelni és lenyelni. Valahogyan túltengett benne a szatirikus véna, azzal pedig csak akkor szabad élni, amikor már fent van az ember és ügyes taktikával lefelé használja. Ele az ut nehéz és veszedelmes. — Isten mentsen meg a Szeless Jóska nyelvétőll Ezt mondták sokfelé s ha nem is voltak hara­gosai, neheztelői sokszor akadtak, ha nem is hosz­szu időn át. Az elmés ember mindig csipős. Aki azonban nyitott szemmel látja a ulágot, átélte igy a legutóbbi tizenhat esztendőt — bár elég abból tizenkettő, vagy akár tiz is —, az annyit tapasz­talt, hogy nem fogadhat el készpénznek mindent, amit elébe tárnak. Ezért hallotta sokszor jóindulatú baráti figyel­meztetésként Szeless Jóska: — Ezt is elhallgathattad volna. Mért nem gon­dolsz a hízelgő csatornákra, amelyeken át eltor­zulva jut a harmadik szájból a mondásod az érdekelt fülébe? Tudniillik minél nagyobbat kacagnak az embe ek egy ötleten, annál jobban fáj annak, akinek a rovására megy. Volt szerencsés ember, akinek nem fájt Csak emiékezzünk vissza a régi közgyűlésre, ahol Szeles volt a legszorgalmasabb közbeszóló — mennyire fájt szegénynek, hogy kihagyták az uj alakulásból! — s bizony néha olyan ponto­kai érintett, hogy embere válogatja, mi származik belőle. Nagy ügy, hosszadalmas és főleg veszedel­mes, — bizonjilási eljárás, vagy lenyelés? Tréfá­nak vették, Szeless Jóska megint jókedvében van, rakétázik, pillanatra megállítja a szavai nyomán felharsant hahota a tárgyalás menetét Közügynek vették, szabad kritikának, igy olcsóbb. Nem lehet komolyan venni, azaz átvinni a magánéletbe. (Szin­te szállóige lett az egyik mondása, amikor két ellentétes világnézlet feltűnően támogatta egymást valamely érdekügyben: Senilis senili gaudet) Fiuknak, é> leányoknak való bór m a a j ó ndókfek nary vilaaztekb&s feltHnő olosó iroa haphitók. 158 Reich Mór és Fia R.-T., Kelemen u. 11. sz. A levegőbe röpült a Magdaléna folyamon egy személyszállító gőzös Az utasok közül senki sem menekült meg (Budapesti tudósilónk t'-lrfonfelenlése Londonból jelentik: Szörnyű hajókatasztrófát jelentenek Columbia fővárosából, Bogotából. A Magdaléna folyamon felrobbant egy személy­szállító gőzös kazánja. A hajó a levegőbe rö­pült és utasaiból úgyszólván senki sem me­nekült meg. Egyelőre még nem tudni, hogy, hány utas volt a hajón. A bogotai lapok száz halottról beszélnek, közelebbi részletek hiány­zanak. Csináltasson tarlós gépondolálást vIzondoláeMval, a hala ma a<i. //enné ffajfestés minden színben. hónapokig hullámos I nben. ' 021 s*o,,a«raH, HEIH-nél, Takaréktár ucca 8. szj Elsőrangú munka í Amúgy tudott nagyon jó barát lenni, hűséges, kitartó. Szerette a keserű embereket, mert alapjá­ban véve ő is keserű volt Bohémség, cinizmus, önmagát sem kímélő guny, sőt . sajátmagával a legkíméletlenebb hang, könnyedség mind csak ál­arc, amivel az érzelmes ember a lelkét leplezi. Nem baj, ha a világ ilyennek látja, ami belül van, az bizalmas órákban óvatosan tárul fel né­hány kevés bizalmas előtt Néha bizony túlságosan későbe nyúltak, a haj­nalba, ezek az órák, amikor a régi bohémszoká­sok átka nehezedett az emberre. Szívesen élne mások módja szerint csak nappal, mint a patkó­szeget is megemésztő gyomrú fiUszterek, de kép­telen rá. Egyszer beleszeretett az éjszakába s ez a leggyilkosabb szerelem, mert addig tart, amig el nem nyütte az áldozatát. — Illenék már hazamenni, mondja az egyik. — Gyerünk 1 Arra felidézi valaki Taschler Jóska mondását — Hogy becsülettel menjen az ember "haza, ahoz már késő az idő. Becstelenül pedig min­dig korán van. Még csak egy pohár bort, mondja az elnök, maradt egy kis szódám. — Helyes. Akkor nekem is még egy hosszu­lépést .... Igy virrad meg az éjszaka az emberre. Égő fájdalommal vágyakozik a nyárspolgári élet után, de már késő van. A karriercsinálók, az óvatosak, azok korán fekszenek, soha a maguk gyönyörűségére nem éjszakáznak, érdekből, más­nak kedveskedve, isznak meg egy pohár bort is. Az ősbohém, a félbemaradt poéta tört ki Szeless Jóska minden cselekedetéből. Azok is érdekeket áldoznak fel a maguk elképzelése, álmodozása kedvéért s ötleteiket szerteszórják, hogy meg tud­janak élni a tőnk felé haladó latifundium mellett a meggazdagodásra született kalász-szedők. Akármilyen pályára megy, sokkal több lehetett volna. Hogy sokoldalúságának színeit, meleg ke­délyét, cinizmusát burkolt keserűségét, csaló­dásait, öngunyját belevitte az ügyvédi mesterség­be, amely minden, csak nem poézis. Azért volt mégis egy pont, amelyen megtört az ő tréfacsináló szati ája s könnyező, rajongó gyer­mek lett Szeless Jóska. Csak a mesében lehet valakit ugy szeretni, ahogyan az Ilonka nővérét, a gyermeknevelés kivételes apostolát, szerette. — Az Ila... ? Méz csurgott végig az arcán, a szavai szárnyat kaptak, benne volt a beszédjében az anya iránti imádat s a gyermekért való rettegés egyaránt Az anyja régen meghalt s viszont neki csak foga­dott gyerekei voltak. Az Ila, »a páratlan, a har­matos lelkű, a földre szállt égi jóság« pótolt mindent. — Már csak ő miatta is kellene magamra vi­gyáznom. De mikor olyan komisz anyagból van gyúrva az emberi Régóta kinozta a gyomra, operálták is, nagyon óvatosan, diéli'iusan kellett volna élnie, de ez az, amire nem volt képes. — Azért a kis időért ami még hátra van, nem érdemes. Hosszú hónapokat töltött jórészt ágyban, ren­geteget szenvedett, lefogyott, hogy árnyéka lett önmagának. Rohamosan a tavalyi karlsbadi tura után haladt lefelé, de egy kevés erejét össze­szedve otthagyta az ágyat s felkeresve a régi törzsasztalokat, senki se tudta visszatartani, hogy ne kóstoljon meg még egyszer mindent, ami árt a gyomrának. Mintha csak szándékosan pusztította volna magát Az utolsó napjai is ilyen antidié­tikusan teltek el, mint aki búcsúzik a gasztronó­miai örömöktől lángóssal, malackaréjjai. Annyira volt, hogy már nem is árthatott neki. Tudta, hogy meghal, elbúcsúzott mindenkitől, megvette a sírhelyét, maga kés?ií«tte el a sírfeliratát, gyász­jelenlését, — 55 éves volt Elete, halála tipikusan magyar volt Ezt szereti mostanában variálni a teremtő. Zivatar, hűvösebb idő A meteorológiai Intézet jelenti este 10 óra­kor: Prognózis: Helyenként zivataros esők vár­hatók és a meleg csökkenése valószínű Junius 20-án tárgyalja a tör­vényszék a Feítámadás-uccai találkahely ügyét (A Délmagyarország munkatársától.) Néhány hó­nappal ezelőtt — mint ismeretes — a rendőrség rajtaütésszerűén leleplezett a Feltámadás-uccában egy találkahelyet őzv. Varga Ferencné Varjú Má­ria lakásán. A rendőrség hosszú időn keresztül figyelte a házat, majd detektívek hatoltak be a lakásba, elállták a kijáratokat A lakásban hét lányt találtak. Varjú Mária ellen kerítés büntette miatt indult meg az eljárás. Kihallgatta a rendőrség, a vizsgáló­bíró, majd vizsgálati fogságba helyezték. Az ügyész­ség a napokban készült el az ügy vádiratával. Az aktákat átadták a törvényszéknek, ahol 20-ikira tűzték ki az ügy főtárgyalását. Az ügyet Vild Károly tanácsa fogja tárgyalni OPTIKA — FOTO LIEBMANN s Kelemen ucca HA-HA mellett. Gomblukkötés (géppel) minden anyagra NITSOV1TS, Iskola u. 25. 185 leírásokat, másoláso­kat soronklvlil Is rend­kívül olcsón vállal írógépen Keller irógép szaküzlet. Dr.GréHéiehnraxns külniviz ugy illatánál, mint boraxtartalmánál fogva kitűnő hatású. Csak zárt üvegekben kapható a 713 Szent Rólcus gyógyszertárban. К.1» U-vecj Ara l.ZO. nnqy llveo Ara 2.40. SEX «5 tisztit, igazán mindent fényesít, súrolf amellett fertőilenii. Ára mégis 2.0 fillér. Kapható minden drogériában, fOezer- és iestékdzletben C Budweisi serópkályhák különféle szín és méretben kaphatók cement Ara- Q7COCI1 gyárában dbLtlE.Ua Az Hsszes építkezési anyagok legfőbb beszerzési forrása. 251 LANDESBERG A Pénzintézetek Országos Biztositó R. T. közli, hogy a szegedi vezér­ügynökség vezetője Grósz Lajos ur a mai napon az intézetünk köteléké­ből kilépett. Szeged, 1930 junius 3. II Pénzintézetek Országos Biztositó R.T. Igazgatósága. 181

Next

/
Oldalképek
Tartalom