Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-21 / 137. szám

4 Df LM Ali VAKOKSZAG 1930 iunius 2l. BF" • • ^^ ólaiok, lakkok, zománcok, parkett beeresztő és fényesítő seprő és kefeáruk, kékkő, raffia, gyanta ífb. KPff^F ¡»»SC íS^Éa« mindenféle vegyi és háztartási cikkek C-»il4fiui ¿e CiahA fesfékkereskedésOkben, Dugonicslér 11. Telefon 107. ® ^»ft'talr^^P»^* I eq ol c R óbb 8 n b esierezhel ő V OZlBdHfl Cb OldUÜ Kálvin lér 2. Ref.-palota. Telefon 9-8a 39a Halálos szerencsétlenség a fürdőszobában A kipattant szikrától lángra lobbant egy 70 éves asszony ruhája (A Dél magija rország munkatársától.') Csütörtökön kora reggel hangos sikoltozások verték föl a Kelemen-ucca 3. számú házat. A ház egyik lakásában lakott Goldstein Sándorné. A 70 éves asszony reggel 7 óra tájban bement a fürdőszobába, hogy melegvizet készítsen a fürdéshez. Begyújtott a kályhába, majd pár perc múlva, amikor pattogva égett a tüz, újra visszament, hogy fát tegyen a tűzre. Kinyitotta a kályha ajtaját és abba a pillanatban szikra pattant ki ruhájára. Goldsteinné ruhája a szikrától azonnal tüzet fogott és heves lánggal égni kezdett. Amikor Goldsteinné észrevette, hogy ruhája ég, sikoltozva kirohant a fürdőszobából. Goldsteinné megmentéséhez először a házban tartózkodó Farkas Rózsi varróleány látott hozzá. Letépdeste az asszonyról az égő ruhát, a munka közben azonban saját ruhája is tüzet fogott. A lármára elősiető házbeliek tépdesték le aztán a két nőről a lángoló ruhákat. Az időkőzben értesített mentők mind a két nőt első segélyben részesítették, majd beszállították a bőrgyógyászati klinikára. Goldsteinné az orvosok megállapítása szerint harmadfokú égési sebeket szenvedett, Farkas Rózsi kisebb sérülésekkel menekült meg. Goldstein Sándorné a klinikán elvesztette eszméletét és anélkül, hogy magához tért volna, éjjel féltizenkét órakor belehalt sérüléseibe. Farkas Rózsi pár napon belül meggyógyul. Buf an&lf I Minden megvár diák legszebb vlzsga~afándélca Magyar <C£$JaVl2 egy magyar .Csepel* kerékpár, amelyet első kézből, megnló! a gyártól vásárolhat legolcsóbban a Welss Manfréd Rt. főlerakaláben Tisza Lajos körút 42/a. (UJ Slnger-palota. ÍOO és ÍOO nöl. fértl és ver- .. .. .. , . ... .. . senygép köxui vdiasxtoaí. i Könnyűiéit rejZletf BZetéJ ! „Szeged, Miskolc, Debrecen, Pécs szinházi részvénytársaság Palágyi Lajos tervezete a polgármesterek számára (A Délmagyarország munkatársától.) Néhány héttel ezelőtt — mint emlékezetes — a négy legnagyobb vidéki város, Szeged, Debrecen, Pécs és Miskolc polgármesterei értekezletet tartottak Budapesten a vidéki színészet válságának megoldása ügyében. Ezen a megbeszélésen résztvett Palágyi Lajos, a szegedi szinház volt igazgatója és a Nemzeti Színház tagja is, aki érdekes megoldási tervezetet ismertetett. A tervezet szerint a négy város szinházi szempontból közös részvénytársaságot alakitana és a szinházi előadások tekintetében csereviszonyba lépne egymással. A polgármesterek megkérték Palágyit, dolgozza ki részletesen Javaslatát. Palágyi most elkészült ezzel a munkával és tervezetét néhány napon belül elküldi a négy város polgármesterének. A tervezet többek között a kővetkezőket tartalmazza: A tervezet abból indul ki, hogy a vidéki városok, ban egy olyan rendszer alakult ki, amilyent sehol a világon nem lehet látni. Mert csak a vidéki magyar színházakban divik az a rendszer, hogy 60 tagu társulat operát, operettet, tragédiát, drámát, vígjátékot és bohózatot, esetleg népszínmű* vet is játszik. Ez a rendszer azt eredményezte, hogy ma a vidéki társulatnak 10 fővárosi szinház hozzávetőlegesen 100 újdonságát kell feldolgozni. Ez pedig annyit jelent, hogy a vidéki színházban a leggondosabb munkabeosztás mellett átlag 15 őra áll rendelkezésre a színpadon egy darab betanulására. Az ilyen szinház természetesen nem szaporíthatja a szinházbajárók számát és nem nevelhet szinészt, az előadás pedig esetlen és élvezhetetlen. Természetesen itt nem a személyekben, hanem a rendszerben van a hiba. Ezen pedig változtatni kell, mert addig minden anyagi támogatás kárba vész. De azzal is számolni kell. hogy a vidéki városok költségvetésében a színházak támogatása csak csökkenő tendenciát mutat. Tehát a színháznak csak önmagában szabad bíznia és ez a bizalom csak akkor jogos, ha a szinház jó. Ezt pedig csak a vidéki színházak centralizációjával lehet elérni a következőképen: — Álljon össze Pécs, Szeged, Debrecen és Miskolc városa — mondja Palágyi —, kötelezzék ma• gukat, hogy a színházat, a világítást, fűtési ingyen adják, mindegyik város vegyen fel egy № ezer pengős amortizációs kölcsönt és ezzel a félmillió pengővél alkossanak egy részvénytársaságot, ^melynek szikhelye Budapest. Válasszanak egy vezérigazgatót, aki egy becslőbizottság által megállapított méltányos áron megváltja a négy város színigazgatóinak felszerelését, azok árát felében készpénzben kifizeti, a másik feléért pedig részvényeket ad, hogy anyagilag a direktorok is érdekeltek legyenek. Majd elszerződteti őket igazgatóknak jelenlegi városuk számára, ök állítják össze a műsort, ellenőrzik az elszámolást, 'anácsadóí a vezérigazgatónak és állandóan egy városban maradnak. A megvett felszereléseket felviszik Budapestre egy kibérelendő nagy helyiségbe, ahol asztalos, szabó és diszletfcstő. műhelyeket rendeznek be és itt készítik a műsordarabokhoz a kosztümöket és a többi kelléket. — A részvénytársaság 4 színtársulatot szervez. 1 Kettőt 84—84 tagból, amely így oszlik meg: 36 tagu férfi és női kórus, 4 operaszólista, 4 szólista nő, 6 operaénekes és színész,, 4 karmester és 28 főből álló zenekar. Tehát mindkét együttes komplett opera. Illetve operett társulat, amely bármely nagy személyzetű operát, vagy operettet játszi könnyűséggel adhat elő művészi módon. — Aztán szervez egy 36 tagból álló társulatot, 20 férfi és 16 női szinészt prózai előadásokra. Továbbá alakítanak egy 15—16 tagu kamara ensemblét kisszemélyzetü darabok előadására. A négy társulat elhelyezése igy alakulna: Miskolc kani aratársulat, Debrecen egyik opera- és operett-társulat, Szegeden a prózai társulat és Pépeit a másik oi'era- és ope. ett-lársulat. A műsortervezet: a zeneirodalom 8 legkiválóbb operája, négyet a debreceni, a mSsik négyet a pécsi társulat tanulja be. Az ökreiteknél ugyanezt a rendszert alkalmaznák. A szegedi prózai társulat 8—10 tragédiát, a miskolci kamaraszínház pedig kisszemélyzetü színmüveket visz előadásra. A próbák 6 hétig tartanak és csak azután kezdődnek az előadások, esetleg 1931 október elsején. Ezt megelőzőleg a kitűzött darabokhoz elkészülnek a szükséges felszerelések a pesti műhelyben és a kitűzött terminusra leszállítják a négy városba. A négy szinház a betanult műsorát októbertől november 30-ig játsza le. Ekkor egy körforgás történik. A miskolci kamaristák átmennek Debreoenbe, a debreceniek Szegedre, a szegediek Pécsre, a pécsiek Miskolcra. Mivel a folytonos tanulással műsoruk már gyarapodott, játszanak a következő év február 15-ig és 16-án ismét megkezdődik a körforgalom a négy szinház kőzött. Május 1-én megint játszanak junius 30-ig. Aztán megkezdődik a kéthónapos nyári szünet — Konklúzió: mind a négy társulat minden színházi évadban megfordul mindegyik városban és ott lejátsza a maga betanult 16—20 darabját, mert többre nincs szükség. A négy társulattól tehát kitűnő előadásban, különböző színészektől 60—70 darabot láthat egy város közönsége. Válasz a gázgyár ügyében Irta: Wlramer Fülöp. Nehezemre esik a Hétfői Rendkívüli Újság cikkére reflektálni, mert a cikkiró ismert elsőrendű tolla sikeresen megoldotta azt a feladatot, hogy hogyan lehet valakiről egy és ugyanazon cikkben meglehetősen sok jót és kedvezőt elmondani, ugyanakkor azonban — ezt már határozottan téves és a tényeknek meg nem felelő alapon — az illetőt a lehelő legnagyobb mérvben gyanúsítani, megkísérelve azon állítást, hogy ezen annyira ellentéte«, de ügyes eljárásnak mintegy következményeképen reám réz ve egy oly helyzet állana elő, amelybe« egyik vagy másik irányban választanom kell. Eltekintve minden mástól, a cikkiró kissé elvéti a sulykot, amennyiben mindannyian tudjuk ugyan, hogy a sajtó nagyhatalom, de még a legjobb újságíró sem azonosíthatja magát — különösen az ilyen személyes kérdésekben — a sajtóval. Határozottan tagadom a cikkiró jogát arra, hogy 6 egyéni véleményét, vagy talán inkább szándékai egy oly hozzám intézett felhívással fejezhesse lö: »hogy Wímmernek választania kell«, különösen amikor ezen felhívás, amint ezt fent már jeleltem, a tévedések, vagy szándékolt félreértések egész sorozatára van alapítva. Elhiszem, hogy a cikkiró mar a netedik osztályban elsőrendű matematikus volt, de akkor talán nem oly kérdések előtt állott, amelyeket n^egérteni nem akart. Már pedig sokkal jobb fejűnek ismerem én a cikkírót, minthogy nem értette volna már eddig is és ne értse még most sem azt a kézzelfogható külömbséget, hogy amig a régi szerződés egyetlen reánk nézve kedvező pontja alapján « gázgyárat megválthattuk, — ezzel a gázgyárnak általam idejekorán felismert nagy jövedelmeit a városnak biztosítva, — én igenis 10 éven át emellett küzdöttem, addig most, amikor a megváltás a rövidlátók eddigi állásfoglalása folytán már nem előnyös, a 25 évi bérbeadás mellett vagyok, ha a város ezért teljesen megfelelő ellenszolgáltatást kap, mert ez esetben igenis szivesebben látom a gázgyár üzemét egy szakavatott társaság kezében, amely nekünk az ellenszolgáltatás teljes megfizetésén hd, még egy nagyon lényeges részesedést is nyújt Következik azon reám nézve kényelmetlen része a cikknek, amely szerint igenis változatlanul a felsőházi tagságra aspirálok és a budapesti kereskedelmi akadémia érettségi bizonyítványának hatvanadik évfordulóját ezen régi aspirációim megvalósulására alkalmasnak tartottam. Jól van informálva a cikkiró arranézve is, hogy eziránvban elsősorban a Gyáriparosok Országos Szövetségéhez fordultam, hivatalos levéllel a GyOSz igazgatója, dr. Fenyő Miksa ur címére, nemcsak azért, mivel ezen szövetség netaláni érdemeimet legjobban ismerheti) de főleg azért, mivel a GyOSa vezetősége hiusitotta meg négy év előtt az akkor majdnem bizonyos megválasztásomat Csakhogy itt "egy alig megbocsátható naivsági adta a cikkiró kezébe a tollat, mert tudnia kell és nagyon jól tudja, hogy a GyOSz elnöke Fellner, helyettes elnöke Hegedűs Lóránt, négy alelnöke dr. Biró Pál, Chorin Ferenc, Kornfeld báró és Vida Jenő, amely összvezetőség Fenyő igazgató úrral együtt — amiben egyelőre még nagy okom van kételkedni — fenti óhajom teljesítése érdekében tényleg valamit tehet ugyan, de hogy egy ember Magyarországon, akármilyen nagy ipari, vagy bányavállalat igazgatója legyen is az illető, egy felsőházi kinevezést tudjon kieszközölni, pláne egy ismert ellenzéki és zsidó embernek, azt már csak a cikkiró maga sem hiszi Helyreigazi tanom kell még a cikkiró azon megjegyzését, mely szerint a gázgyári ad hoc bizottság kérte volna fel az egyetem matematikai tanárát a szóbanforgó számítás megejtésére, erről a bizottságban szó sem volt, erre a szívességre én kértem fel egyetemünk matematikai tanárát, míg csak a rend kedvéért említem — hisz a cikkiró ezt is jól tudja —, vagy nagyon könnyen megtudhatja, hogy én Chorin elnök úrral soha nem tárgyaltam, januárban egy őt percig tartó látogatássaltisztelt meg itt az irodámban, én tehát összefüggést a felsőházi tagság iránti ambícióm és Szeged város gázgyári ügye között a legszigorúbb ellenőrzés mellett sem láthatok és nyugodtan követem tehát utamat, teljesen ignorálva a cikkiró ur azon felhívását, hogy valami kőzött választanom kelL Gyapjú iürdőruhák és ftlrúSoUckak kéieen és mérték ««rimt Boros Antal cégnél Széchenyl-iéf 15. 292