Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-19 / 136. szám

D rx*5 • q YMTOKSZAG 1930. junius 19. Bmm legfőbb 28 legszebb legolcsóbb 9 butorgy árosnál Címre figyelni! F^ketessi^ U. US. Részletfizetés« készoénzárban. és ha erre a város anyagi helyzete az állam támogatása mellett módot fog nyújtani, meg is valósítja. Addig ls azonban, mig ez megtörténhetik, kérik, hogy a város a Stefánia-sétámjon levő várromot bocsássa a muzeum rendelkezésére, hogy a kiállításra váró anyagok egyrésze legalább ott elhelyezhető legyen. Tekintettel arra a körülményre, hogy szeptember folyamán Szegeden nagyobb idegenforgalom várható, kérik az indítványozók, hogy a várrom átadása és belső helyiségeinek muzeumi célokra való átalakítása, ami igen jelentéktelen összeggel végrehajtható, még a nyár folyamán megtörténjék. ÜM1 «r> -T- VJI «a M s&r^&lvV M'n^n magvar diák legszebb vlzsga-afdndélca BTÍÖSSSrOir a|#£§*XI egy magyar .Csepel* kerékpár, amelyet első kézből, nipgnió a gyártól vásárolhat legolcsóbban a Wetss Manfréd Rt. főlerakalában Tisza Lajos körút 42/a. (Uf SInger - paloía. ÍOO és ÍOO női, fér/1 és ver- u„ „. .. . —• , .»• . t senygép közül vdlasxtljal.| BfQnnyit@n re}Zleff9Zet@j! Felakasztotta magái egy 74 éves géplakatos (A Délmagyarország munkatársától.) Szerdán reggel a Móra-ucca 4. szám alatti házból arról értesítették a rendőrséget, hogy a ház egyik lakója. Király István 7* éves géplakatos felakasztotta magát. Az öngyilkosság 8 óra tájban történt Király István, aki a családja előtt már régebbi idő óta hangoztatta, hogy öngyilkosságot követ el, nyolc óra felé az istállóba ment. Családjának feltűnt, hogy hossza ideig marad az istállóban, mire keresésére indultak. Az istállóba lépve megpillantották az öreget az egyik gerendán függve, ahová egy kötéllel akasztotta fel magát. Király Istvánt azonnal levágták a kötélről^ de már segíteni nem leheteti rajta. A bejelentés nyomán rendőri bizottság szállt ki a helyszínre. A bizottság a család előadásából megállapította, hogy az öreg géplakatost gyógyíthatatlan betegség kínozta és valószínűleg ezelől menekült a halálba. Király István holttestét beszállították a törvényszéki orvostani intézetbe. AZ ELET MOZIJÁBÓL (A megbízhatatlan házmester) Szeless Jóska, a tréfacsináló, az egész életet olyan kevésbe vevő Jóbarát, ahogyan kerülte a sablont, épp ugy meg szerette adni mindennek a maga formáját Ilven történet az alábbi is, amit szemléltetőség ¿kából jelenet alakjában mondunk el. Szereplő személyek Szeless Jóska, ugy ls mint lakó és a Házmester. Vannak még többen is, de részint nem vesznek aktív részt a cselekményben, részint lefeküdtek már. Idő reggel fél 8 óra, körülbelül 4—5 év előtt Szin az I. felvonásban a Deák Ferenc utcai bérház emeleti folyosója, közvetlenül Szeless lakása elfitt. Sz. J. a házmesterrel veszekszik. — Hát ez már mégis csak sok. Hol »olt maga az éjjel és mit csinált? Házmester: Kérem szépen, itthon voltam és... Sz. ].: Hazudik. Ha százszor mondja, akkor is hazudik. Majdnem görcsöket kaptam, annyit nyomkodtam a csengőt, de hiába. Várjon csak, én pontos ember vagyok, nem szoktam tévedni. (Kiveszi az óráját, nézi). Stimmtl Éppen éjfélkor kezdtem csengetni, esengetek, csengetek s aki nem nyit kaput, az maga. Házmester: Könyörgöm.« Sz. J.: Fogja be a száját, úgyis tudom, mit akar mondani. Elfogyott az áram, Igaz-e? Hát majd adok én magának áramot, hogy megemlegeti. Minek néz engem? Ostobának? Azt hiszi, nincs annyi eszem, mint kendnek? Mi az? Nem tetszik a kend? Azért is kendi Ha tudni akarja, próbáltam én a drótcsengőt is, de arra sem Jelentkezett senki. )Pokoli gúnnyal): Tán föltaláljam uraságodnalc a drótnélküli csengőt? Házmester: Kérem szépen... Sz. ].: Reszketek a méregtől, hogy mi mindennek van az ember kitéve, ha magultra bízza az éleiéi, Urannfia, ott állok a s'akadó esőben egész óra hosszat, mégse tudok bejutni a lakásomba, mert a házmester ur nem jelentkezik. Alapos a gyanúm, hogy itthon se volt Dühbe jövök, ha végiggondolok a szenvedéselmen. (Az előszoba ablakfüggöny« mögött megjelenik két gyermekarc.) Csak maradjatok bennt kicsikéim, ez nem nektek való jelenet. Szegény apátok borzasztó mérges és még ma embert eszik. Hogy aztán jót tesz-e a gyenge gyomrának egy redves házmester, az mefjint más kérdés. De megeszem, ha belepusztulok is. (A házmesterhez:) Mivel kárpótol maga engem azért, hogy az éjszaka nem engedett a családomhoz? Takarodjon a szemem elől, kezdheti összepakkolni a holmiját, mert még ma kirúgatom a háziurral. Kegyetlen leszek, nem ismerek irgalmat, mert maga sem ismert (A gyerekek sirni kezdenek). Kicsikéim, feküdjettk vissza, ne lássátok szegény apátokat ilyen fölhevült állapotban. Nincs borzasztóbb, mi ít amikor a szülőt a gyermekei előtt üti meg a guta. Ha aztán árvák lesztek, köszönjétek ennek a jó embernek. (Belül szörnyű bömbölés támad, a függöny mögött asszonyi körvonalak felennek meg, ami ujabb rohemra ingerli Sz. J.-t.) — Nem, barátocskám, maga nem menekül ép bőrrel. Azért, hogy az éjszaka pont éjfélkor csengetni kezdtem s maga egy órakor is süket maradt még drágán fog megfizetni. Nem bocsátom meg soha, hogy csuronvizesen szállodába kellett mennem, hogy egész éjszaka le se hunytam a szememet Esküszöm, hogy nem hunytam le. Mit gondol rólam a feleségem, az a türelmes, áldott jó lélek? Tisztáz-e maga engem, ha ő lumpnak tart? Ide tartsa a pofáját, maga elvetemült teremtése Istennek, hogyan nézek ki? Összetört az éjszaka, mert magának méltóztatott meg nem jelenni. Kezdem hinni, hogy itthon se volt. Persze, elcsavargott valamerre, részeges disznó. Házmester: Nagyságos ur kérem... Sz. ]•: Most már szót se többet éppen elég volt s szenzáció lesz, ha nem tudok magamon uralkodni. Elégtételt is csak ugy szerezhetek magamnak, ha eltöröm a derekán a botomat, maga gyalázatos, akinek van pofája, hogy még mindig itt lityeg körülöttem. Megállj, azt ez éjszakát megkeserülödI Nagyságos asszony (ggorsan kilép a folyosóra:) gyere be, fiam, ne izgasd magad agyon. Majd elintézed azután. Sz. 1. (nekivadulva): Engedjetek! Nem hagyhatom magamon a szégyent (Megjelennek a gyerekek is, nagg sirás, rimánkodás, végül betuszkolják Sz. J.-t a lakásba. Onnan kiabálja ki még egyszer): — Disznó, gazember! Utójelenet estefelé a kapu alatt. Házmester: Nagyságos ur, szíveskedjék azt a húszezer koronát megtoldani valamivel. Az alkuban nem volt benne a részeges disznó, meg a gazember. Csak azt tetszett mondani, hogy tűrjem el a szemrehányást De a disznó nem szemrehányás, se a gazember. Azért ne tessék még egy tízezrest sajnálni... SRLVBTORFORRHS aoese (Bsnde Tóni vendége) Bende Antal tb. alkapitány a régi jó időkből maradt meg a század elején a szegedi rendőrség kötelékében. Nyugodt temperamentumu öreg ur volt, valamikor a legjobb nyomozól királyi kitüntetésben is részesült Egyszer aztán felcsapott háztulajdonosnak, büsz-1 ke volt a házára s hogy senki se tévessze össze teszem azt a szomszéddal, kirakta a vörös lámpát, amilyen a kerületi őrszobákon is volt Hadd lássák, hogy itt policia van. Egy kellemetes nyári estén kényelembe vetve; magát, kiült az udvarába a piros-abroszos asztal mellé, pipára gyújtott, amikor betéved egy vásáros ember és melléje telepedik, kiadva a jelszót — Bort! A jó fogások hőse nem is ütközött meg ezen valami nagyon, még mulatott a helyzeten, amit félremagyaráznak, — hozta az italt, amint illik. Beszélgettek egyről-másról, egyszer csak odahajol a vendég. — Maga itt az ur? — Én hát — Egyedül csinál mindent? — Egész egyedül. Az ember hümgetett egy keveset, majd kitört — Csak ammondó vagyok, hogy kutyának való az ilyen kocsma, ahol egy takaros csgplárjány sincs. Megyek is odébb egy házzal 1 Bob. MngynrorszAn leqlobb hlrnevll órAseége BHAUSWETTER JÁNOS s Qrót Apponyl Albert (l»fcnl.> uccn 23. axAm. TapétaBécek Frelmann műkereskedőnél, Takaréktár uccn 8 szám. s Speciális képkeretező mUhelyti üzletemnek Mikszáth Kálmán ucca 1. sz. alá türténő áthelyezése folytán a még raktáron lévő áruimat árleszállítással csak még cgtj hónapig készpénzfizetés mellel! árusítom. KE Fein Lajos Klauzál tér 3. Hagymaradékvásár! KHaai íP'Plze ;9 sawiiywg) Kapható minden üzletben. at