Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-18 / 135. szám

•Wtf^&JíftSKMMIWBiiyg» ^íftf^iíVűifKn-*"; ^KMI}«*! tSI SJSEGEU. SzerKeszlAsíq: Somogyi ucca 22. L em. Telelőn: 13-33.^KlBrtóhlvntnl, ttiHcsankönyvlar e» legylroda : Aradi ucca 8. Teleton : 30ö. - Nyomda : liíw llpól ucca 1». Telefon • 16—34. TÁ-vlratl esleveiclm: Délmogyoronziig Szeged. Szerda, 1930 Junius 18 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 135. szám Vizsgák Idején Kapuzárás előtt állanak az iskolák és országszerte végéhez közelednek a vizsgálatok, amelyek arra vannak hivatva, hogy számot adjanak a közoktatás egyesztendei eredményéről. Tiz nap múlva, az iskolai értesítők szép számsorokban csoportosítva adnak majd számot róla, hogy a növendékek milyen osztályzatot érdemeltek a különböző tárgyakból és tíz hónap alatt a fogékonyságnak és szorgalomnak mekkora mértékét tanúsították az iskola oktatásával szemben. A tanári testület a záradékba bevezeti a minősítés fokozatát: »Felsőbb osztályba felléphet«, avagy azt, hogy szeptemberi javitő vizsgálatra, vagy az egész esztendő megismétlésére utasíttatott. Formailag az iskola szempontjából ezzel * juniusi osztályozással el van intézve a dolog. A szülőnek sem okoz az oktatás költségeinek előteremtésén kívül a gyermek sorsa addig nagyobb gondot és fejtörést, amíg csupán a kővetkező osztályba való beiratás problémája áll előtte. A nagy kérdés akkor kezd meredezni gyermek és szülő elé, mikor valamelyik iskolatípusnak, vagy valamelyik felsőoktatási intézetnek elvégzése után elérkezett a sorsdöntő elhatározás időpontja, hogy mi legyen a gyermekből és hol, melyik irányban keresse jövendő megélhetésének és boldogulásának útjait Leszámítva a kivételes helyzetben levő nagyon keveseket, akiknek anyagi függetlenség van a hátuk mögött, vagy akik jó összeköttetéseikre támaszkodva biztosak az elhelyezkedésükben, az iskolát végzettek nagy többségénél ez a kérdések kérdése, amely az iskolai keretekből kiemelkedve, az egész magyar közéletnek is hovatovább egyik legnehezebb problémájává növi ki magát Azt mondják, legsúlyosabb ez a kérdés az egyetemet végzett fiatalságnál. Ha az úgynevezett lateiner pályák bármely képviselőjéhez fordulunk tanácsért, bizonyára azt a feleletet fogja adni az egyetemet végzett és az életbe kilépni készülő fiatalembernek, hogy menjen bármely pályára, csak az övére ne. Nem tudunk orvost, vagy ügyvédet képzelni, aki a saját mesterségének szellemi túltermelését akarná szaporítani. De birőt és tanárt se nagyon tudunk, aki a mai kinevezési és előléptetési viszonyok mellett nyugodt lélekkel merné a maga mesterségét ajánlani. A mérnökök és építészek is azt mondják, hogy az építkezések és mindennemű technikai munkák mai teljes pangása mellett az ő pályájuk is csak a reménytelenség kilátásait rejti magában. Ugy teszik, mintha meg lehetne állapítani a tudománnyal kapcsolatban lévő öszszes pályák teljes csődjét és kilátástalanságát a jövő szempontjából. És ha már idáig eljutottunk, akkor nézzünk szemébe azok bölcseségének, akik azzal a közkeletű, gyakran hangoztatott, de ritkán megfontolt mondással vélik a kérdést elintézhetőnek, hogy a fiatalság menjen gyakorlati pályákra. Helyes, menjen a fiatalság gyakorlati pályákra. De melyik legyen a megválasztandó gyakorlati pálya? A gyári vállalatok racionalizálnak, ami azt jelenti, hogy kevesebb emberre van szükségük. A kisipar helyzetét ismerjük. Az építkezés pang, a többi iparoknak nincs munkájuk. A kisiparosság körében egy ujfajta numerus clausus iránti törekvések észlelhetők, ami abban a kívánalomban jelentkezik, hogy limitálják az egyes iparokban felvehető inasok számát Nem egyéb ez, mint harc a meglevő kis darab kenyér biztosításáért, egyúttal pedig fokmérője az állapotok vigasztalanságának. A kereskedelemben fogyasztói válság, üzlettelenség és a kereseti lehetőségek összezsugorodása. Vajmi kevés kilátás uj exisztenciák biztató elhelyezkedésére. Maradnának a kereskedelmi iskolákat végzettek számára a pénzintézetek. Mindenkit azonban a pénzintézetek nem tudnak felszívni és különben is ott ugyanolyan összeolvasztási és létszámapasztási törekvések tapasztalhatók, mint a gyáriparban. A szülő, aki aggódik gyermekének" sorsa felett, látja mindezeket és felveti a kérdést, hogy mitévő legyen, ha a lateiner pályák és gyakorlati pályák egyaránt bezárulnak a jövendő polgára előtt? Tanácsért fordulna a kultuszminiszter által megszervezett pályaválasztási tanácsadókhoz, de ott sem tapasztal egyebet, csak tanácstalanságot. Azt látja, hogy a jövő nemzedék sorsa tisztán a találomra és véletlenre van bizva. Keresi a reményELÖFIZETÉS: Havonta helyben 3-23 vidéken e> Budapesten 3-toO, kUlföldfln 6--40 pengő. — Egyes szám Ara hélkiíznap 16, vaiár- és Ünnepnap 44 (111. Hirdetések fel-vétele tarifa szerint. Megjelenik nétfA kivételével naponta reggel ima—Bg— sugarat, de seholsem találja. Higyje el mindenki, nem az a baj, hogy tulsokan akarnak részesedni középfokú és magasabb iskolai oktatásban. Ha valakinek a háta mögött van egy iparvállalat, vagy jól menő üzlet, amelyet örökölni fog az apjától, annak csak hasznára válik, ha a gyakorlati életbe való kilépés előtt megszerzi az általános elméleti képzettséget, amit az iskola nyújtani tud neki. Nem is az emberfölöslegben van a hiba, mert hiszen jó konjunktura idején az elhelyezkedés nem probléma. Az uj nemzedéknek, amely bennünket fog felváltani, a szerencsétlensége az, hogy egy olyan korszakba született bele, ametyben megbillent a gazdasági élet egyensúlya és felfordultak a közgazdasági élet állandónak hitt törvényei. Részvéttel tekintünk erre az uj nemzedékre, amely most lép ki az iskolák kapuin és nem a magunk, hanem az ő érdekükben kívánjuk, hogy a viszonyok minél előbb változzanak meg és a komor kép helyett fény derüljön az utjókra. Bethlen Lloyd Georgeval tanácskozott és részlett Henderson ebédjén CBudapesli tudósi/ónk telefonjelentése Londonból jelenti a Reuter Iroda: Bethlen István gróf magyar miniszterelnök a magyar követ kíséretében ma délután látogatást tett az alsóházban, ahol több mint félóra hosszat beszélgetett Lloyd Georgeval. A beszélgetés folyamán politikai és általános érdekű ügyek kerültek szóba. Bethlen István később résztvett azon az ebéden, amelyet Henderson külügyminiszter adott tiszteletére az alsóházban. Az ebéd teljesen magánjellegű volt. Beszédeket nem mondtak. A vendégek közt a kormány tagjain kivül számos előkelőség is szerepelt A meghívottakból kiemelhetők a kővetkezők: A képviselőház elnöke, MacDonald miniszterelnök, Snowden kincstári kancellár, a főpecsétőr, Thomas, a dominiumügyi miniszter, a titkos tanács elnöke, a lord kancellár, a belügyminiszter, az indiai államtitkár, a légügyi miniszter, a kereskedelemügyi miniszter, a közmunkatanács elnöke, a király magántitkára, London lordmayorja, az angol bank kormányzója, Anton Rotschild, to1 vábbá számos államtitkár, képviselő és a külügyi hivatal több magasrangu tisztviselője. M minisszierelnöte ez lomdtoni safíó elöii A kisebbségi kéiáésröl és a döntőbíróságokról beszélt ,E.l Jcell tUnniüR a&oKnak as igascságtalanságolcnalí, omelyek elmér gesitilt a viszonyt a népele Köxöti" London, junius 17. Gróf Bethlen István ma délután a londoni magyar követségen teán látta vendégül a sajtó képviselőit. A megjelentek soraiban ott volt valamennyi angol napilap és hírszolgálati iroda képviselője. A dominiumok sajtóját több kanadai, ausztráliai, délafrikai és újzélandi lap tudósítója képviselte. Jelen volt a London Foregin Press Association elnöke, valamint az egyesület számos külügyi tudósító tagja, köztük délamerikaiak és japánok is. Az amerikai sajtó, a német sajtó képviselői is megjelentek s természetesen jelen volt a magyar lapok valamennji londoni tudósítója is. Bethlen behatóan ismerleite Középeurópa helyzetét s a magyar kormány külpolitikáját Kiemelte, hogy Angliának úgyszólván döntő szerepe volt 1923-ban és 1924-ben Magyarország gazdasági újjáépítésében. Bámutatott arra, hogy Anglia a legutóbbi hágai és párisi konferencián is támogatta a magyar kormányt a magyar nép jogos érdekeinek mpgvédelmezésében és hangsúlyozta, hö2y ezért az antral birodalom kormányának Magyarország há'áját tolmácsolja. Ezután ismertette azokat a részint átmeneti, részint állandó jellegű gazdasági nehézségeket, amelyek Kőzépeurópa konszolidációjának útjában állanak. Kitért azokra a vteszélyekre, amelyeket a jelenlegi helyzet magában rejt. Nem hiszi, hogy Kőzépeurópa gazdasági helyzetét komolyan javítani lehessen, mig annak előfeltételei nincsenek megteremtve. Ezek közé az előfeltételek közé számítja többek közt « kisebbségi kérdés kielégitő rendezését. A nemzetek szövetsége is azzal teheti a legntigyobb sz|olgálatot a béikca fejlődés eszméjének, ha a kisebbségek jogainak védelmével komolyan foglalkozik. A magyar kormány a maga részéről mindent megtett és mfg fog tenni, hölgy e kólrdés rendezését az összes érdekelt államok részére ne csak megkönnyítse, de egyenesen kívánatossá tegye. Azonban a magyar kormány erőlködése csak akkor fog célra vezetni, ha a kisebbségi kérdés rendezésére irányuló törekvéseiben a vi'ág népeinek egyön:e;ü erkölcsi támogatását élvezni fogja. Ezután hangsúlyozta, hogy Európa komoly és tartós rekonstrukciójának a kisebbségi kérdésen