Délmagyarország, 1930. június (6. évfolyam, 122-144. szám)

1930-06-15 / 133. szám

4 PttLMAGVARORSZAG. 1930 Junius 15. Junius a Tiszán Sub-ad, az ötezeréves királynő Irta: Tonelli Sándor. Az 6 Idealizált, szines arcképe tekint felém s könyv első oldaláról. Sötéten fekete haja nyakánál le van nyirva és hullámosra van ondolálva, mintha a huszadik század valamelyik udvari fodrászának volna a remeke. A szemöldöke iveit, talán mesterséges festéssel is segítettek rajta, hogy nagyobb legyen. A szeme mandulavágásu és ugy tekint rám, mintha kérdezné: »Mit bámulsz rám ugy, te furcsa ruházatu idegen? Micsoda furcsa, vékony jószág füstöl a szájadban, te késői korok gyermeke?« A fejét diadém födi. Aranylevelek koszorúja, a levelek alatt karikák. Az aranylevelek között kék és piros zománc, az utóbbiak valószínűleg bogyókat ábrázolnak. A levelek közül vékony száron csillagvirágok emelkednek ki, szintén színaranyból. Fülében két-két nehéz aranygyűrű. A nyakán háromsoros lánc arany és kék lapis lazuli golyócskákkal. A láncon medaillon-szerüen ismét egy kis karika, benne a küllők aranyból és lapis lazuliból. Sub-adnak, az ötezer esztendős királynőnek ez volt a fejedelmi disze, amelyet magával vitt a sírjába. Hogy milyen volt halotti ornátusának többi darabja, nem tudom, mert az elporlott az évezredek alatt. Sub-ad királynőből nem maradt meg más, csak a koponya, a csontváz, a drágakő és az arany. Arcát a koponya alapján ötezer esztendővel a halála után tudósoknak nevezett slrkutatók restaurálták. Ami megmaradt belőle és ami irigységgel töltheti el mostani asszony-testvéreit is, — már tudniillik, ami az ékszereket illeti, — azt a British Museum és a philadelphiai egyetem közösen szervezett expedíciója ásta ki a bibliai Ur városának királyi nekropolisában. Ez az az Ur városa, amelyről a Genezis tizenegyedik fejezetének harmincegyedik verse a kővetkezőket irja: »Es felvevé Tháré Ábrahámot az ő fiát és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját és Szárait, az ő menyét, Ábrahámnak az ő fiának feleségét és kiindulának együtt Ur-Khaszdimból, hogy Kánaán földjére menjenek.« A British Museum és a philadelphiai egyetem ásatásai valahogyan a történelem közelségébe hozták azokat az eseményeket és azokat a fogalmakat, amelyeket eddig jórészt csak a biblia elbeszéléséből ismertünk. A bábeli torony nem mese, az özönviz sem mese, csak természetesen némileg más, mint ami a nomád szemitáknak apáról fiúra átadott emlékezetében megmaradt. A bábeli torony Szumér valamelyik városának zigguratja, lépcsőzetes templomtornya, az özönviz pedig egy óriási áradás, amely elpusztította a Tigris és Eufrátes egész alsó folyásvidékét Mindenesetre azonban imponáló régiségre mutat, ha az ásatások nyomán ismerjük nyolc király nevét, akik az özönviz előtt Larsa városában uralkodtak. A nevük mai füleknek kissé furcsán hangzik, nem is egészen biztos, hogy igy ejtették ki őket: Alulim, Alalgar, Emeenluanna, Emeengalanna. Ensibzianna, Emeenduranna... De mindenesetre már az özönviz előtt voltak királyok, ha csak egy városban és közvetlen környékén uralkodtak is. Természetesen ilyen nagyon régi időknél a pontos időszámitási adatok megállapítása majdnem leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Leonard Woolley professzor szerint, aki az uri ásatások beszámolóját megírta, a legelső uri emlékek Krisztus előtt mintegy háromezerötszzá esztendőre tehetők. Az első uri dinasztia, amelynek korát más városok dinasztiáinak egybevetéséből hozzávetőlegesen meg lehet állapítani, a mi időszámításunk előtt mintegy háromezerszáz esztendővel kezdett uralkodni. Ez azonban már a fiatalabb dinasztiák közé tartozott, mert előtte Larsában, Kisben és Erechben más dinasztiák már több száz esztendeig uralkodtak. Ezeknek a dinasztiáknak téglafalakkal körülvett városaik voltak, középütt a templommal, amely központja volt az egész életnek. Volt ipar és kereskedelem, körülbelül abban a korban, amelyből a szegedi muzeumban látható csókái kőkorszakbeli régiségek voltak. Ma körülbelül ugy áll a helyzet, hogy a civilizált emberiségnek körülbelül azok a legrégibb emlékei, amelyeket a Tigris és Eufrátes alsó folyásának vidékéről ismerünk. A legelső ismert szumér sírleletek Woolley profeszszor szerint néhány száz esztendővel megelőzik a legrégebbi egyiptomi sírokból származó emlékeket. Az olyan újkori személyekről, mint a néhány esztendő előtt nagy hírességre vergődött Tutankhamen, beszélni se lehet. Tutankhamen legfeljebb kisöccse lehetett volna az arany-diadémos Sub-ad királynőnek, aki őt korban majd ezerhétszáz esztendővel megelőzte. Az ötezer esztendős Sub-ad a legrégibb uralkodó királynő, akinek a nevét ismerjük. Hogy miként élt Sub-ad királynő, azt nem nagyon tudjuk, ámbár az idejéből olyan paloták alapfalai maradtak meg, amelyek azt mutatják, hogy tudtak építkezni az ő korában is. A legelső bolthajtásos építmények ebből a korból valók. Ha parádéra vonult ki a királynő, szamarak vonták a kocsiját, mert a lovat még ebben az időben nem ismerték. A használati As tTTntosffoW -TOX • modern rovarlrtószerek királya megöl •egyet, moly*, szúnyogot, poloskát, svábbogarat, Hangyát, boOhát, tetat stb. és azok petéit, illetve lárvátt. Nem hagy foltot I Nem méreg! ^m-Tox^ védjegyre / Mindenütt kaphatói Prospektust kívánatra ktlld Révész Ernft és Társa Budapest, V., Nádor uooa 30 Telefán: L. »98-26 tárgyai közül megmaradt egy tizhuros hárfa, amelynek csak a farészeit kellett pótolni. Annál jobban tudjuk azonban, hogy temetkeztek ezek a régi királyok és királyasszonyok. Ha meghalt egy ilyen előkelő állású személyiség, elkészitették a bolthajtásos sírkamrát, vagy sirtermet. Ha király volt az illető, levitték a sirba a testőreit, kocsijait, kocsisait és embert, állatot leszúrtak, hogy szolgáljanak uroknak a túlvilágon. Ha királynő volt az illető, leszúrták sirkamrájában udvarhölgyeit, szolgáló leányait és hárfását, aki életében dalokat énekelt neki. Azután a sírt befalazták, hogy senki se háborgassa a magas személyiségek; örök nyugodalmát. Úrban és a többi szumér városokban egész sor ilyen tömegsírt bontot-j tak fel, melyekben kettős sorokban fekszenek; egymás mellett a csontvázak. Sub-ad király-1 nő kriptájában két csontváz összekuporodva feküdt a királynő fa-szarkofágján. Kis fantáziával azt lehetne mondani, hogy ezeknek a sebe nem volt halálos és mikor a sir lezárták, felkúsztak a hatalmas királynő szarkofág- j jára és ott lehelték ki a lelküket Az egyszerű emberek Úrban sem temetkeztek ilyen pompázatos módon. Igazában véve Úrban még a temetőt sem ismerték. A hozzá-1 valóit mindenki a saját házában temette el.; Minden ház egyúttal kripta is volt. Ha kihalt valamelyik család, a házat senki sem bántotta.: A ház a halottaké maradt. Lassanként igy Úrban és más városokban is egész holt-városok keletkeztek, amelyeket most angol és amerikai tudósok kezdenek bontogatni. Hogy szép volt-e Sub-ad királynő, nem tu-! dom. Tegyük fel, hogy igen. Mindenesetre hatalmas volt az akkori viszonyokhoz képest. Bi-; zonyára hajbókoltak előtte az udvaroncok és; udvarhölgyek. Ha kíséretével a templomba vonult, alkalmasint sorfalat állott a bámészkodó tömeg. Lehet, hogy előtte is lejátszódott vala-1 melyes »Életűnket és vérünket!« jelenet, mikor egy másik szomszédos városkirálysággal: háborúba keveredett. Mindez bizonytalan. Csak egy bizonyos. Ma Sub-ad királynő koponyája a diadémmal és nyakékkel együtt leltári tárgg' a philadelphiai egyetem muzeumában. TáViraí »«ISM'S S Isi? múltál