Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-09 / 103. szám

•ZEGED. SeerketzldSég: Somogyi acca 82.1. em. Telefon: Kiadóhivatal, teBIcsönkönyvlAr és (egylmda : Aradi lacca S. Telefon: 308. ^ Nyomda ; LBw Upól ucco 19. Telefon t 16-34. távirati SÄ levélcím: DélmagyaronEág Szeged. Péntek, 1930 május 9 Ära 16 fillér VI. évfolyam, 103. szám •!•——WIMI—•!• I •'! nwim ElŐFIZETfcS: Havonta helyben 3-20 • vidéken é* Budapesten 3-ÖO, kUltaidOn ®'4ü pengő. - Egyes szAm Ara hétkOZ' nap 16, vosAr- és Ünnepnap 1111. Hl» detéselc felvétele tarifa ígerlnt Megjelenik hétlö kivételével naponta reggel A májusi eső Odakint zöldülnek a vetések 'és kalászosodik a kővetkező esztendő kenyeret adó gabonája. Idebent csak kevéssé érezzük a kalászba szökő uj élet lüktetését, de tul a kőházak és aszfalttal burkolt utak tömegén, a gazda aggódva tekint fel az égre, hogy a gyülekező felhőcskék ósszesürüsődnek-e annyira, hogy aláhulljon a földekre a mindeneket megtermékenyítő májusi eső. Itt, az Alföldön, ahol a mezőgazdaság 'és a gabonafélék termelése legfőbb keresetforrása a vidéki lakosság túlnyomó részének, évszázadok óta mindenki tudja, hogy mit jelent a termésre a lágyan permetező, kiadós májusi eső. Hiszien már a régi népmsse is beszél Mátyás királyról, aki egyszer megmutatta a budai várban minden kincsét, gazdaságát, aranymarháját a falusi szegény embernek, aki őt megvendégelte, mikor diák-álruhában betévedt hozzája. Mikor a falusi ember kibámészkodta magát, megkérdezte a király, hogy tud-e valamit, ami többet ér ezeknél a kincseknél. A falusi ember nyugodtan felelt: »Bizony tudok, felséges királyom. Minden aranynál, ezüstnél, karbunkulus-kőnél többet ér egy kiadós, jó májusi eső.« Ez a régi mese máig igaz maradt. A mi klímánk, talajviszonyaink, mezőgazdasági beállítottságunk mellett az egész gazdasági életnek alakulása attól függ, hogy van-e elég eső májusban és kap-e elegendő nedvességet a föld, hogy júniusban meg tudja ér fel ni a kenyeret és éltet adó gabonát. Az idén az országban mindenfelé nagyon szépek a vetések. Az időjárás is kedvező, fokozatosan melegednek a napok és közbekőzbe az eső is permetezik. Ha a reménykedések tovább is valóra válnak, ugy gabonában, mint borban és ipari növényekben rekordtermésünk lesz az idén. Jövendölni ma még korai volna, még sok aggódásnak napja telik el a termés betakarításáig, de a kilátások biztatók. És e biztató kilátások, a termés sokat ígérő fejlődése mellett oly nyomott a mezőgazdaság hangulata, mint talán soha azelőtt. Hogy mekkora lesz a termés és milyen lesz a minősége, nagyon fontos a gazdára, de mennyiségen és minőségen tul ijesztő kérdőjelként mered elébe az értékesítés problémája. A mezőgazdasági világválság, amely a tengerentúli verseny üllője és az ipari Jrak díszparitása között zúzza össze a gazda reménységeit, évek óta egyre jobban pusztítja a gazda munkájának rentabilitását A mezőgazdaság, amely a háború alatt és a háború után még a közepes termésű években is arany napokat látott, súlyos dekonjunktúrával küzködik. A gazdák, akik még néhány évvel ezelőtt könnyen tudták jelzáloghiteleiket törleszteni és teljesen visszafizetni, ismét eladósódnak, mert a termés nem hozza meg a befektetett tőke kamatját és a reáforditott munkaerő ellenértékét. Szinte ijesztők azók a hírek, melyek a falvak és tanyák nyomorúságáról számolnak be. És még ijesztőbb, hogy nincs az a bölcs, aki nyomjelezni tudná ennek az állapotnak a kivezető útját. Nincs az a százesztendős jövendőmondó, aki meg tudná jósolni, hogy mikor lesz vége ennek a vigasztalan helyzetnek. És nincs az a gyakorlati közgazda, aki rámutathatna az ipari oldalon való fejlődésre és fellendülésre, hogy a másik oldal vásárlóképességének emelkedésével vigasztalhatná meg a csúggedésben elmerülőket. Ugyanakkor, mikor válsággal küzködík a mezőgazdaság, pang az ipar is és munkanélküliség van az egész vonalon. A májusi eső most nem a zavartalan örömnek hullása, mint volt azelőtt. Nehéz gondok barázdázzák a szántóvető ember homlokát és megoldhatatlannak tetsző problémák elé állítják a közgazdasági élet intéző köreit Olyan problémák ezek, amelyek kihatnak az egész társadalom és állam életére, a nyugalom, rend és béke fentartására. Lehet-e majd értékesíteni is a termést megtalálja-e nyomán a gazda, iparos és kereskedő számvetését ezen múlik majd, hogy áldást vagy csalódást hoz-e az országra a lágyan permetező, csendes májusi eső. Soiaourból a hindu nacionalisták kiverték a rendőrséget ilész India forrong (Budapesti tudósítónk telefonjelen! és».) Londonból jelentik: Az Indiából érkező jelentések egyre nyugtalanítóbbak. Solapur városában teljes az anarchia« A városban állandó harcok dúlnak a végsőkig fanatizál! hindu tömegek és a rendőrség kőzött. Bár a hivatalos jelentés csak 25 halottról és 120 sebesültről tesz említést biztosra vehető, hogy a halottak száma jóval nagyobb. Solapur fontos közlekedési gócpont 70 ezer lakossal, akik majdnem mind hinduk. A harcoknak az volt a kiindulási pontja, hogy az önkéntesek kivonultak a város határába és ki akarták vágni az országút mentén ültetett pálmafákat Ugyanis a pálmafák nedvéből készül az Indiában közkedvelt Dtobbh nevü pálinka. Az önkéntesek a pálmák kivágásával az alkohol élvezete ellen akarták tüntetni. A rendőrség értesülést szerzett a dologról és megakadályozni igyekezett a fák kivágását. Többször oszlásra szólította fel a tömeget a felhívásnak azonban egyetlen nacionalista sem engedelmeskedett. A többezer főnyi tömeg percről-percre fenyegetőbb magatartást tanúsított ugy, hogy a rendőrök parancsnoka végfii Is sortüze! vezényelt. Egymásután dördültek el a sortüzek, de a tömeg a helyén maradt majd valósággal elsöpörte a rendőrséget. A tüntetők azután benyomultak a városba. Szörnyű órák következtek. A tömeg először a törvényszék épületének rohant A palota négy sarkán hatalmas máglyát raktak s a palola percek alatt lángokba borult. Majd a város 6-ik kerületének rendőrkapitánysági épületét gyújtották fel. Az önkéntesek végigjárták a város összes kocsmáit és vendéglőit és ahol italt találtak, felgyújtották az épületet. Ugyanilyen sorsra jutottak az alkoholt mérő üzletek is. A rendőrség ekkor már nem is kísérelte meg az ellenállást, csak arra szorítkozott, hogy a visszavonulás útját biztosítsa. A tömeg két rendőri agyonvert Késő este jelentik, hogy Solapurban már nincs rendőrség, a nép hatalmába kerítette az egész várost. A katonaság még nem érkezett meg. A hatóságok a legrosszabbtól tartanak, bár nagy katonai csapatok vannak útban Solapur felé. A rendőrség a város falain kivül próbálja visszaszorítani a városba igyekvő nacionalistákat. A rendőrség vesztesége rendkívül nagy. A többi indiai városból szintén nyugtalanító hírek érkeznek. A dharsanai sóraktárak ellen tervezett támadásra önkéntesek érkeznek a városba. A támadást a jövő hétre várják. A kormány a környékről nagy' katonai csapatösszevonásokat eszközölt. Mahatma Gandhit a csütörtök esti órákban a purandhari katonai kórházba vitték. Ezt az intézkedést a város lakosságának fenyegető magatartása tette szükségessé. Indiából érkező hírek szerint a jövő hétfőn kezdődő allahabadi konferencia eredménye dönti el India jövendő sorsát. Itt határoznak ugyanis a nemzeti ellenállás további módja felől. A sóharcot valószínűleg feladják, ezentúl a jelszó az an^pl árucikkek teljes bojkottja lesz. A külügyi bizottság hosszú vita után elfogadta a párisi egyezmény becikkelyezéséről szóló Javaslatot Apponyl a hadikölcsönfegyzők erkölcsi igényét erősebbnek tartja az oplánsok igényénél Budapest, május 8. A képviselőház külügyi és pénzügyi egyesitett bizottsága csütörtökön délután 5 óraisor Pékár Gyula elnökletével folytatta a trianoni szerződésből folyó kötelezetts'Sgekre vonatkozó egyezmények becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását Az ülésen a kormány részéről gróf Bethlen István miniszterelnök, Wekerle Sándor és Walkó Lajos miniszterek voltak jelen. Az ülés elején Wekerle .Sándor ,péazü£yniiaiszJ ter válaszolt a tegnap felvetett kérdése&p. Ezután Walkő Lajos külügyminiszter adott részletes felvilágosítást a hágai és párisi egyezmény egyes pénzügyi és politikai vonatkozásairóL »jufcács Gjörgy részletesen birálja az egyezmény kedvezőtlen és hiányos részeit. Behatóan indokolja, miért nem lehet az optánsoknak nyújtandó kágtéri^ési kérdést