Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-07 / 101. szám

1930 májas 7. DÊLMAGYARORSZÂG 9 NAGY MÁJUSI RUHAVÁSÁR fe leszállított árakkal 5« F X 1 H #> c 7 rk 1 # á n férfi és gyermekruha áruházában U t u «S 9 MA U 1 I cm A. BL Szeged, Híd ucca, a főportával szemben \ Jó szövetből . . . Pengó 30 srliies, kék TOST leket* > Kamgarnból lïZïJZ , 3ö Finom Legfin. 34 65 Mosó, bélés nélkül Pengő 3 Szövet „ 7 Szövet, bélelt . . „ 11 Felöltő Coverkot double Finom „ Legfinomabb „ Pengő 56 h 62 V» 72. t, Coverkot divatszinben P1Q Burett ..... M 16 Mosó ....... 11 Esőköpeny fe'l'sÖTd ?ö.Tet. Pengő 24 Llisf erkabát. . : ; Pengő Nadrág Mosó 4'—— Szövet S-30 Divaicsikos...... ÍO*—— Pepita sport ..... ÍO*—­A Pélmagyaror»zAg regénye STEFAN ZWEIG: A RENDORMINISZTER FOUCHE ELETE Fordította » SZ1NNAI TIVADAR 46 A józanság és szenvedély közt örök idők óta fennálló különbség erősen kiéleződik Franciaország politikai életében, a századfor­duló utáni években. Napóleont a háború tette naggyá, tehát szereti a háborút és mindig ujabb harcot, ujabb ellenfeleket keres. Had­seregeinek létszáma fantasztikusan növekedik. Marengonál 1800-ban, harmincezer ka oaával vivta ki a diadalt, öt évvel később már három­százezer kalonája van és ujabb öt év múlva tnillió katonát facsar ki az elcsigázott ország­ból. Minden egyszerű paraszt érzi, hogy ez a nagyravágyó őrültség rosszul fog végződni. Fouché már öt évvel a moszkvai hadjárat előtt megmondta Metternichnek: »Nincs meg­állás. Ha a császár önökkel végzett, sor kerül még Oroszországra és Kinára is.c De Napo­ieon nem riad vissza semmitől. Aki átélte Aus­terlitz, Marengo és Eylan izgalmait, aki né­hány órába sűrítette a világtörténelmet, nem érheti be azzal, hogy udvari bálokon cicomás lökfjlkókkal beszélgessen, az Opera díszpáho­lyában üljön vagy képviselők ostoba beszédeit hallgassa. Egy ilyen ember idegei csak akkor bizseregnek meg, ha csapatai élén legázolhat idegen országokat, ha egyetlen kézmozdulattal királyokat taszíthat le a trónjukról és máso­kat ültethet a helyükbe — ha az invalidusok dómját elboritják á tarka zászlók és a sok i'rtékes zsákmány majd szétveti a kincstár falait. Napoleon ezredekkel, hadtestekkel, se­regekkel sakkozik, az egész világot a saját tulajdonának tekinti, Franciországot pedig tét­nek, amelyet százszor megkockáztat, hogy még többet nyerjen. De a franciák egy r^sZe ugv gondolkodik, hogy a jó Isten nem erre a célra teremtelte őket. A francia nép nem arra való, hogy vérével a korzikai pereputty minden egyes tagját trónra segítse és a vilá­got a Bonaparték családi hitbizományává legye. A francia lakosság rohamosan növe­kedő ellenszenvvel nézte az újoncozó lajstro­mokat, amelyeket évről-évre kiszögeztek a vá­rosok kapuira. Most már a tizennyolc-tizen­kilencéves fiukra került a sor, körtyőrtelenül kitépték őket családjuk köréből, hogy a por­tugál határon, a lengyel hósiva agban, a o. osz pusztákon céltalanul, értelmetlenül elpusztul­janak. A csillagokba tekintő császár és józa­nabbul gondolkodó tanácsosai közt mély sza­kadék támadt. És minthogy a császár zsar­noki hajlandósága mind erősebb lett, minisz­terei titokban már azon gondolkodtak, hogyan lehetne az őrülten száguldó kereket megállí­tani, még mielőtt mindenkit magával sodorna az örvénybe. A túlzásba vjtt háborús szenvedély "gyűlö­lete egy táborba terelte Napoieon miniszterei közül azokat is, akik egyébként halálos ellen­ségei voltak egymásnak. Megtörtént az a csoda, hogy Fouché és Talleyrand közeledni kezdtek egymáshoz. Napoleon e két legtehetségesebb miniszterében sok közős vonás volt — talán éppen azért nem szerették egymást. Mind­kettő józan és reális gondolkodású, mindkeitő ejnikus, mindkettő Macchiavelli tanítványa. Mindketten kijárták az egyházi fegyelem isko­láját és a forradalom főiskoláját, pénz és becsület dolgában egyikük sem ismert skru­pulust, a hüségük is egyforma: mindketten szolgálták már a köztársaságo!, a direktóriu­mot, a konzuli kormányt és a császárt egy­aránt. Változó álruháikban folyton találkoz­nak egymással a politika színpadján, egymás veséjébe látnak és mindegyik vetélytársának tekinti a másikat. Mindketten «gyazon nmorális tipushoz tar­toznak, de jelie-nbeli rokonságukat meglehető­sen ellensúlyozza az a különbség,amelynek oka származásukban rejlik. Talleyrand ősi arisz­tokrata: Perigord hercege és autuni érsek. Égy francia megye lelki vedére volt és lila palástban járt már akkor, amidőn Joseph Fouché, a rongyos kis szatócs-gyerek néhány garasért, latinra és matematikára tanította a kis papi iskola nebulóit. Talleyrand a fran­cia köztársaság londoni ügyvivője és a rendek vezérszónoka akkor, amidőn Fouché nagy erőlködéssel, hízelgéssel és ravaszkodással megszerzi magának a képviselői mandátumot. Fouché csak üggyel-bajjal tud felkapaszkodni a harmadik rendbe, míg Ta'leyrand felülről ereszkedik le a forradalom emberei közé. Xapoleon szolgálatában Talleyrand grand­seigneur marad, aki inkább szórakozásból végzi a dolgát, míg Fouché felfelé törlető hiva­talnok, aki buzgón dolgozik, mert reszket na állásáért. Mindketten szeretik a pénzt, de kü­lönböző módon. Talleyrandnak azért kell az arany, hogy elkártvázza és nőkre költse. Fouché, a szatócsfiti, nem költekezik, gyűjti a pénzt és gyümölcsözteti. Talleyrand a pénzt 5s, a hatalmat is csak eszköznek tekinti, amely! megszerzi számára a földi lét összes érzéki gyönyöreit — fényűzést, jó asztalt, finom pin­cét, szép asszonyokat, a művészet kincseit. Fouché sokszoros milliomos korában is spár­tai egyszerűségben él és fogához veri a garast^ Egyikük sem tudja levetkőzni származását. Talleyrand, Pérjgord hercege, a terror leg­vadabb nap jaiban sem tud egészen durva nép­tribunná válni és Fouché, Otranto hercege, legcsillogóbb díszruhájában sem alakul át igazi arisztokratává. (Folyt, köv.) Felelő« szerkesztő: PÁSZTOR .JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Oélmagyarország Hírlap- és Nyomdarállalat Rí. könyvnyomdájában. Külföldi képviseletek: AUSZTRIA: Bécsi szerkesztősig: Wien, II., TaborstrasM 7. (Wr. Anslandskorrespondenz). Telefon: R 10—3—22. Bé­csi kiadóhivatal, olvasóterem és hirdetési képviselet Ausztria részére: Wien, /., Wildprctmarkl 1. fOsterr. Anzeirjen A-G). Telefon. Serie V 22- 5-95. JUGOSZLÁ­VIA: ínterreklam d. d. Zagreb, I. 78, Uarovska ulica 28. Telefon: 21-65. NEMETORSZAG: Ala Anzeigen /L-G, Berlin W 35, Potsdamét Strasse 27/A. Telefon: B1, Knr­fürst 7865/67 és 78851X7. SVÁJC: Orell FOssIl Annoncen Mikszáth Kálmán u. 5 sz. ház udvarában nagy műhely egy szoháya! augusztus 1-rc kiadó. 761 Tudakozódni Fenyő Testvérek, Attila u 10. 100 pengő jutalom annak, akt Nitsovits Isko'.n uccai kereskedő k'rakal­fosziogalóinak a nyoméra vezeti a rendőrséget 80 darab fértl inget, saokát. bőrpatkó erszényt, parfflmcl. nyakkendői, sétabotot vittek el. — Jelenlke/nt lehel a delekliveknél. 1.50 Tűzifa, koszén és faszén üzletemet Timár ucca 9. szám alól Kálvária ti. 15. sz. alá helyeztem Át. Kérem az i. I. vevőm és a n, é közönség o'^bhi skives oárffogásét. ™ Bsrtos Ármin«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom