Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-04 / 99. szám

1930 május '4. DÉLMAGYAHOUSZAG 17 NAGY MÁJUSI RUHAVASA leszállított árakkal Földes Zoltán 574 férfi és gyermekruha áruházában Szeged, Hld ucca, a lőposíával szemben Jó szövetből . Pengő 30 Kamgernból - 36 Finom , , , Legfin. „ Mosó, bélés nélkül Pengő 5 Szövet „ „ „ 7 Szövet, bélelt . . w 11 Coverkot double ¡•elült® Pengő 36 M 62 „ Nadrág C«i/£.llff divatos szövet CSOHOPeny felsővel . . . Pengő 24 Lüsterkabáf. . : p^z* • s • i ........ v tóv/i?^;..... --va-ÜA.--•->• •• " •' A Délmagyarország regénye? STEFAN ZWEIG: A RENDŐRMINISZTER FOUCHÉ ÉLETE Fordította\ SZ1NNAI TIVADAR Mosó . . • Szövet . . Divatcsikos. Pepita sport 44 Fouché ügyesen, óvatosan, hol egy intéssel, hol egy mosollyal, hol a hallgatásával kifejezésre juttatja rosszalását a császár viselkedése iránt és aláássa az uj bálvány tekintélyét, anélkül, hogy rajta lehetne kajani a hűtlenségen. Azt a veszedelmes fáradtságot nem veszi magának, hogy kellemetlen igazságokat a császár szemébe mondjon. Tudja, hogy az őszinteség nem ajánlatos császárokkal szemben, még ha azelőtt BonaparLe polgártárs volt is a nevűk. De megengedi magának azt a tréfát, hogy jelentéseibe csípős fulánkokat csempésszen. Nem azL irja, hogy ugy vélem* vagy »ugy gondolom« — hanem: azt mondják... azt mesélik... egy külföldi diplomata állítólag ugy nyilatkozott...« és ezután jön a keserű pirula. Ilyen ügyes módon napról-napra feltálalja a császári családra vonatkozó csúnyaságok pikáns csemegéjét. Napóleon sápadtan hallgatja a róla szóló szidalmakat, a nővére szégyenletes kicsapongásairól terjesztett »rágalmakat«, a sok gúnyt és laláló kritikát, amellyel a hatalmas parnevüt nevetségessé tették. A ravasz szolga ilymódon büntetlenül gyalázhatja rettegett gazdáját. Napról-napra benyújt egy-egy ügyesen fűszerezett jelentést és gyönyörködve nézi, amint Napokon dühöngve, tpporzékolva, szitkozódva olvassa. Fouché módot talált arra, hogy boszszut álljon a kis Bonaparte hadnagyon, aki arra kényszeríti régi cimboráit, hogy alázatosan hailoaeianak előtte. Látnivaló: a két férfiú közt nincs barátságos atmoszféra. Fouché nem olyan szolga, akit meg lehet szeretni és Napokon nem olyan ur, akivel kellemes dolgozni. A császár minden jelentést gyanakodva olvasv hibáküft keres még a sorok közt is és ha valami mulasztásra bukkan, ugy lehordja a miniszterét, mint valami iskolásgyereket. Fouché hallgatással védekezik a korzikai temperamentum féktelen kitörései ellen és a lakájok, ajtónállók, udvari méltóságok egyhangúan tanúsítják, hogy épen ez a hideg, flegmatikus hallgatás volt az, ami Napóleont Fouché ellen legjobban felingerelte. De ha nem is adunk hitelt a fültanuknak — hiszen ennek a kornak összes memoárjait erős kritikával, szinte nagyitóüveggel kell olvasni —, elég elővenni Napokon leveleit, hogy megértsük a császár és a miniszter egymáshoz való viszonyát. Napokon leveleiből durva kaszárnya-hang csattan elő. »Megint csak azt tapasztalom, hogy a rendőrség nem ért a sajtó ellenőrzéséhez« — igy oklatja ki Napokon a tapasztalt, vén rendőri rókát. »Azt hinné az ember, hogy a rendőrség nem is tud olvasni! Nem törődik az égvilágon semmivel!« — ilyen stílusban förmed rá a miniszterre. Egy más alkalommal azt izeni neki: »mégegyszer figyelmeztetem, hogy tartsa magát hivatala kereteihez és ne i merészelje beleütni az orrát a külügyekbe«. Napokon idegenek elölt, az adjutánsok fülehallatára, az államtanács ülésein is lehordja Fouchét, haragjában elnevezi mindennek, fejéhez vágja, hogy áruló és királygyilkos, még lyoni hőstetteit is a szemére veti. Fouché, mintha egy üveggolyó belsejéből figyelné a dolgokat, nyugodt marad. Tíz év alatt megismerkedett Napokon kitöréseinek egész skálájával, tudja, hogy néha forró vére ragadja el a császárt, máskor meg színlelt a dühroham, hideg fővel eljátszott komédia. Fouché nem ijed meg sem a valódi, sem a színházi viharoktól, nem olyan gyenge idegzetű, mint Cobenzl osztrák miniszter, aki majdnem elájult rémüklében, amikor a császár egy drága porcelánedényt földhözvágott. Fouché nem reszket, fakó arca merev marad, akár egy gipsz-maszk, egy szempillája sem rebben meg, mialatt Napokon csattogó szó-áradata elzúg fölötte. Nem árulja el, hogy közben mii gondol és mit érez, legfeljebb távozásakor jelenik meg vékony ajkán egy alig észrevehető, gúnyos mosoly. »Agyonlövetem magát, maga áruló!« — rivall rá a császár, 'de Fouché közömbös hangon feleli: »Azt hiszem, hogy téved, Sire«. Számtalanszor megesik, hogy a császár megfosztja a hivatalától, száműzetéssel, börtönnel fenyegeti, amikor elválnak. De Fouché mindig nyugodtan távozik és biztos benne, hogy Napokon reggelre meggondolja magát. És mindig ugy is van. Hiába gyűlöli, hiába dühös rá, Napoleon nem tudja nélkülözni rendőrminiszterét. Fouché hatalma Napokon fölött valóságos rejtély kortársaik számára. Pedig nem hipnózison vagy mágikus erőn alapszik, hanem szorgalmas, ügyes, szisztematikus megfigyelések sorozatán. Fouché sokat, sőt túlsókat tud. Részint Napoleon közlékenységc folytán, részint a császár akarata ellenére, értesül az udvar minden titkáról és miként az egész országot, ugy a császárt is ördöngös informáltságával tartja sakkban. Napoleon feleségétől, Josephinetől, megtudja a császári hálószoba legintimebb eseményeit, Barras révén ismeri a császári karriér csigalépcsőjének összes fokait és fordulatait. Szoros kapcsolatban áll a pénzemberekkel, akik elárulják neki Napoleon üzleti ügyeit, a Bonaparlecsalád piszkos tranzakcióit, amelyek egy erkölcsi színvonalon állnak a Bonaparte-fiuk kártya-históriáival és Paulina szerelmi kalandjaival. Napoleon férfiú kiruccanásai sem kerüli ki Fouché figyelmét. Ha a császár éjfélkor kioson a Tuilériák egyik mellékajlaján és idegen köpenyegbe burkolózva felkeresi valamelyik szeretőjét, Fouché másnap reggel már tudja, kinél volt, mikor ért oda, mikor távozott. Néha alkalma van arra, hogy megszégyenítse a világ leghatalmasabb uralkodóját egy titkos jelentéssel, amelyben közli vele, hogy az illető dáma melyik ágrólszakadt ripaccsal csalja meg felséges udvarlóját. Egy megvesztegetett udvari tilkár a császári kabinetiroda minden iratát lemásolja a rendőrminiszter számára és a lakájok egész sora rendes havifizetést kap a hallgatózás jutalmáért. Fouché figyeli .Napokont éjjel-nappal, asztalnál és ágyban, politikai tárgyalásain és magánbeszélgetései közben egyaránt. A császár kénytelen bizalmasává tenni Fouchét, mivel úgysem titkolhat előle semmit. Ebben a mindentudásban rejlik Fouché titokzatos hatalma, amelyet Balzac annyira megcsodált (Folyt, köv.) Sírni? i Hitt c^ábófo^sóbelépőjegy néuüi.^én^ónakoktá*^ Síi-tő! feiiffé hiíles-Hieles ételekkel és frissítő italokkal modern nagyvárosi berendezésével minden igényt kielégít, Kedvezményes és mindenkinél olcsóbb kombin«"! fflrdő és tÜSSSL. Kényelmes részletfizetés