Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-29 / 120. szám

1930 május 29. «—W—l 4 r-V ÍRORSZÁG 11 STEFAN ZWEIG: A Pélmagyaromág regénye A RENDŐRMINISZTER FOUCHÉ ÉLETE Fordította\ SZ1NNAI TIVADAR • 58 Sajátságos ritmus uralkodott Fouché viharos életében: ha emelkedőben van, sikerül neki minden, amibe csak belefog; de ha lefelé vezet, az utja, a sors lépten-nyomon ellene fordul. Most, hogy keserves száműzetésben tölti a napjait és vigaszra, társaságra, lelki támaszra volna utalva, elveszti egyetlen igazi barátját, a feleségét, aki husz éven át jóban-rosszban kitartott mellette. A látszólag rideg, érzéketlen embert ez a csapás rettenetesen megtöri. Hűtlen volt minden párthoz, minden eszmét lelkiismeretfurdalás nélkül elárult, de a leggondosabb családapa volt, a legfigyelmesebb férj. Csúnya feleségét mindig odaadó szeretettel kényeztette. Hideg, józan külseje csak álarc volt. De nemcsak az intenziv ideg-életet élő szenvedélyes játékos rejtőzött mögölte, hanem egy másik ember is: a francia kispolgár, aki nem szereti a társaságot és csak családja szűk körében érzi magát jól igazán. Ami kevés jóság, méltányosság, melegség ebben a kíméletlenül céltudatos diplomatában megmaradt, azt mind a feleségére fordította. Mellette találta meg a békét, derűt és nyugalmat, ami intrikus életének izgalmait némileg ellensúlyozta. Es a legválságosabb időszakban elvesztette ezt a titkos menedéket. A kőszívű ember meginog a nagy csapástól. Most árulja el, hogy érezni is Szokott, leveleiből most csendül ki először igazi emberi hang. Ugyanekkor tőrtént, hogy az uj rendőrminiszter, a bárgyú rovigoi herceg szörnyű baklövést követett el, amely egész Páris szemében nevetségessé tette. Fouchét unszolják a barátai, hogy próbálja meg visszaszerezni a hivatalát. De Fouchénak most nincs kedve közéleti szereplésre. »Szivem nincs már nyitva ilyen hiuságos földi dolgok számára« — írja egy barátjának. — »A hatalom nem csábit már és nyugalomra vágyom. Nemcsak a gyászom miatt van magányra szükségem, de hovatovább ez lesz az egyetlen lehető életforma a számomra. A közélet zűrzavaros káosz, amely ezer veszedelemmel feny«get.« Fouché okos ember volt, de csak a szen- j fedések iskolájában tanulta meg az igazi bői- > rsességet Az öregedő férfi, élettársa halála után rájött arra, hogy izgalmas hatalmi törekvései tulajdonképen milyen esztelenek voltak. Béke és nyugalom után eped, meg akarja lazítani lelkének őrökké feszült rugóit. Nem érdeklik már az intrikák, nem akar már semmit a világtól. Valóban a sors iróniája, hogy Napoleon éppen akkor kinálja meg Fouchét hivatallal, amikor ez a megtört ember végleg vissza szeretne vonulni minden nvilvános szerepléstől. Napoleon nem azért fordult hozzá, mmtha eloszlott volna az antipátiája és bizalmatlansága iránta. Sőt éppen azért akarja foglalkoztatni, mert nem bizik benne. A megvert császár életében először aggodalommal néz a jövőbe. Nem lóháton, nem zeneszóval, nem diadalmas hadserege élén tért vissza a városba, hanem sötét éjjel, komor arcát felgyűrt prémgallcrja mögé rejtve, csendben és titokban, hogy senki meg ne lássa. A hatalmas hadsereg szétzullött az orosz hósivatagban és szertefoszlott a győzhetetlenség nimbusza is, amely a császár ellenségeit eddig fékentartotta. A leigázott uralkodók, akik nemrég még alázatosan hajlongtak előtte, hirtelen méltóságuk tudatára ébredtek. FélEurópa fegyvert fog elnyomója ellen. Oroszország felől kozák csapatok közelednek, Svédországban fellázad a régi vetélytárs, Bernadotte, Csehországban a császári após indit hadat veje ellen, a kifosztott Poroszország bosszúra szomjazik — a sok-sok könnyelmű háború sárkányvetése most szökik kalászba Európa véres, felperzselt, feldúlt földjén. Készül a nagy leszámolás, amely ősszel a lipcsei csatatéren fog megtörténni. Recseg és ropog a titáni épület, amelyet egy csodálatos emberi akarat tíz éven át összeácsolt. Spanyolországból, Westfáliából, Hollandiából és Itáliából rémülten menekülnek az elkergetett Bonaparte-fiuk. Napoleon érzi, hogy most minden energiájára szüksége van. Külföldről összegyűjti a csapatait és bent az országban besoroz mindenkit, aki lóra tud ülni vagy elbírja a tornisztert. Ember még nem győzte le, csak az orosz tél őrölte meg a csapatait. Ezt a kudarcot még jóvá lehet tenni. Éjjelnappal dolgoznak a gyárak, készítik a sok ágyút és kardot, a pénzverde is üzemben van, aranyérmeket ver, feldolgozza a kincstár utolsó tartalékait. Rendbehozzák az erődöket, újjászervezik a csapatokat és a diplomaták is lázas munkába fognak. A császár minden lehetőséget ki akar használni, de nemcsak a front kiépítésével foglalkozik, hanem hátulról is biztosítani akarja magát. Napoleon számbavesz minden erőt, minden veszedelmet. Eszébe jut Fouché is, akivel nem törődött, amig erősnek érezte magát. De most őt is veszélytelenné akarja tenni. Legjobb volna elfogatni, bezárni valami erődbe, ahol nem intrikálhat, nem készíthet elő orvtámadást a fronton küzdő császár ellen. De nincs olyan vád, amelynek alapján meg lehetne fosztani Fouchét a szabadságától. Tehát más módon kell megkötni a kezeit. Valami hivatalt kell neki adni, amely foglalkoztassa, még pedig minél messzebb Páristól. Minthogy más nem akad, kinevezik a poroszországi megszállt terület helytartójává. Szép állás volna, csak az a hibája, hogy nem lehet elfoglalni, mert Poroszország nincs Napoleon kezében. Blücher fenyegetően szorongatja a császári sereg szászországi szárnyát és egyelőre inkább visszavonulásról lehetne szó, mintsem a porosz terület közigazgatásának átszervezéséről. Ilyen körülmények közt szinte komédia-számba megy Napoleon levele, amelyet május tizedikén ir Fouchénak: »Ezennel értesítem arról, hogy mihelyt a porosz királyi területre behatoltam, önt kivánom a megszállt ország közigazgatásának az élére állítani. Hogy a kellő pillanatban rögtőn kéznél • iWWWWnWWWWWHWWWWWWWWWOWWHWHWWWWWWl A világhírű mercedes—flenz személy- és teherautók és a M. Rlr. ill. Vas-, Acél- és Gépgyárait Által gyártott Nagg pünkösdi ruhavásár meiQcn leszállított árakkal teherautók. autóbuszok es különleges autók vezérképviselete és eladási Központ;«: MERCEDES-BENZ AUTOMOBIL R.-T. Budapest, IV., Váci ucca 24. HJ KSrzeffcéDvIse'et: FahrltzKv István automobilkereskedő. Szeged, Kossuth Laios sugárul 5. sz. ««hfiiVihami m • i íj » t • ti i m i r iv - i r -"•""*• »" VWW*»WWi»® 'íTC- vWfíW WWWVJ '.i- -*• . , legyen, utazzék titokban ide, de híresztelje el azt, hogy a birtokára utazik. A császárnén kivül senkisem tud a tervről. Nagy örömömre szolgál, hogy munkásságát ismét igénybe vehetem és alkalmat adhatok önnek arra, hogy, hűségéről ismét tanúságot tegyen.« Fouché tisztában van Napoleon érzelmeivel és gyánakodóan, kedvetlenül útra kel Drezda felé. Tudja, hogy a császár csak azért hivatja, mert nem akarja, hogy Páris közelében legyen. Tulajdonképen tusz lesz Napoleon kezében. Nem siet túlságosan, csak május 29-én érkezik meg Drezdába, ahol a császár ezekkel a szavakkal fogadja: »Sajnos, elkésett, kedves herceg.« A hivatalról, amit el kellene foglania, szó sem esik többé Drezdában. A helyzet sokkal súlyosabb, semhogy ilyen tréfákkal lehessen foglalkozni. Napoleon örül, hogy Fouchét szemmel tarthatja. Nem is keres számára elfoglaltságot, beéri azzal, hogy nincs Párisban. Nemsokára azonban véletlenül alkalom nyílik arra, hogy Fouchét eldugják valahova. Junot tábornok, Napoleon régi bajtársa, aki Illyriát igazgatta hirtelen megőrült. Az állása megüresedett és éppen alkalmas volt Fouché számára. Fouché ebbe is belenyugodott és engedelmesen elutazott Illyriába. (Folyt, kőv.) Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Dclmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában. PWfPWfWJAIJ.I.i.l.lJJl Férfi öltöny . . Trens-coss kabátok Vászonöltöny . . Lüszterkabát . . Fiu mosóöltöny . P P P P P 30-tól 40-től 16-tól 22-től 6-tól Kelemen ucca 5. Blau Ignatz Részletre is készpénzárban! 783 Kerékpár, motorkerékpár és varrógép javító műhelyemet szu éveken át mint mühelyvezetS működtem, Párisi körút 43. sz. alatt (csendőrlaktanyával szemben) megnyitottam. Elvállalok minden e szakmába vlgó mnnkát felelősséggel, jótállás mellett. Használt és ni kerékpárok, alkat, réwek állandóan raktáron. A n. é. kö»ön»ég szíves pártfogását kéri Király JózseL mtiazaráaz. 886