Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-04 / 99. szám

HfXMAGYARORSZAß 1930 mifas ж " BUTOR 247 legfőbb legszebb legolcsóbb Singer László butorgyárosnál Címre figyelni! Feketesas u. 15. Részletfizetésre készpénzárban. gyöngélkedett és amikor tréfálkozva megmondtam neki, hogy száz esztendősek leltünk, szomorúan legyintett. Azt mondta, hogy soká már ugy sem fog élni Én meg azzal vigasztaltam meg, hogy mindketten nagyon magas kort érünk el, mert ő ugvsem hal meg addig, amig jó cselédre nem talál, én meg amig adósságaimat ki nem fizetem. Ez a jóslatom nagyszerűen bevált. Kérdezze meg, ha nem hiszi, hogy talált-e jó cselédet már a feleségem. Dehát nekem is van hálaistennek adósságom még és lesz is jó ideig. Megkértem Bokor Pált, mondaná e!, hogyan élt, hogy hetvenöt éves korában is ilyen fiatal maradt — Soha életemben jól nem lakiam — mondotta elkomolyodva —, számomra nem volt olyan jó falat, amit az elégen tul is megkívántam volna. Addig ettem csak, amig az éhségemet el nem vertem. Tovább soha. Ezelőtt hatvan esztendővel dohányoztam először és utoljára. Ez is kívánság nélkül esett meg. Ugy volt, hogy mindig szerettem a fizikai munkát és surbankó legényke koromban kinn, apámék tanyáján, versenyt kaszáltam a parasztokkal. Hogy még jobban Tiasonliftak rájuk, én is pipát vágtam az agyaramba és mellre szívtam a nehéz dohányfüstöt. Nagyon rosszul lettem tőle. Singer doktor, a Mátyásnak az apja, volt a háziorvosunk, aki megállapította, hogy nikotinmérgezést kaptam és azt tanácsolta, hogy egy időre hagyjam abba a dohányzást. Megfogadtam a tanácsát és azóta sem dohányoztam. Az itallal meg ugy vagyok, hogy azt is mérsékelten "élvezem. Ebédhez, vacsorához két-három deci bort Iszorh, de többet nem. Nem mondom, fiatalabb koromban íén is sokszor virrasztottam Balogh Károlylyai, Taschler Bandival együtt kalap alatt, de 20—30 év óta saját termésű boromon kivül más bort nem igen ittam. A gyümölcsöt hagyoft szeretem, mindig vigyázok arra, hogy a háznál legyen gyümölcs. A kamrában az ó-gyümölcs meg is éri minden évben az ujat Azután éjfél előtt mindig ígvba vagyok, korán kelek, tornázom, két széken lengetem magamat, azután mejf itt, ezt á kis súlyzót emelgetem. Bokor Pál kimutat a balkónra, amelynek padlóján fekszik a kis súlyzó. Testvérek között is lehet fél mázsa. — Volt-e nagy bánata az éleiében — kérdezem tőle. — Volt — mondja elszomorodva. 1897-ben, harminchárom esztendővel ezelőtt két hét alatt halt meg három kislányom. A vörheny ölte meg szegénykéket. Akkor emeltettem a tanyámon a keresztet, amelynél minden esztendőben misét mondatok. — Közigazgatási pályájából mi maradt meg legkedvesebb emléknek? — Kettőre vagyok büszke. Az egyik a fogadalmi templom, a másik a kisvasút. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hiszen nem bánthatok vele már meg senkitv hogy mindkettőt én segítettem a megvalósuláshoz. Én tanácsoltam azt, hogy ugy a templomépítés, mint a ldsvasut költségeire adja bérbe a város a közlegelő területek egyrészét Enélkül talán ma sem lenne vasút és ma is csonkán szégyenkeznének a templom félbehagyott falai. — De büszke vagyok arra is, hogy negyvenhárom esztendőt töltőtlem szülővárosom szolgálatában. V * \ " Most bejön a szobába Bokor Pálné, melegtekintetn, mosolygós arcú úriasszony. Gyerekeiről beszél, Béla fiáról, aki Zentán - él és vezérkari százados volt a. háború alatt, az elhalt Bandi fiúról, Paliról, az ügyvédről, aki közlegényként ment a háborúba és csak a vegén lett hadnagy, a másik Bandiról, a Csongrádi tisztviselőjéről, akinek kislánya az egyetlen unoka. Fényképeket mutat erről-, a görlröcskés arcú kislányról. Az idő gyorsan, észrevétlenül telik, egyszer csak i ránkharangozza a városháza harangja a delet. A száznegyven -éves házaspár egymáshoz simulva kísér ki az ajtóig önkéntelenül Ovidius verse jut az eszembe,- Philemonról és Baucisról. Magyar László. „CSEPEL" kerékpár! Ár. 165 pengd egy évi részletre gyári Jótállással. Szebbnél szebb strapa, verseny női és gyermek kerékpárok nagy vá'asztékbnn csepeli Weiss Manfred-gyár főlerakaléban Tisza Lajos körút 42/a. (Uj Singer-paloti). Délmagyarorsxag legnagyobb magyar kerékpárraktára. SP. 649 Optimista világnév!el írta: Tonettl Sánd0r. Az olvasó, aki már számos héten át olvashatta a nevemet vasárnapi cikkeim elején, megállapíthatta, hogy ezekben a vasárnapi írásokban a legritkábban nyúlok közgazdasági témákhoz. Ezek a vasárnapi cikkek kirándulásnak számítanak a tulajdon mesterségemtől idegen, meglehetősen változatos területekre. Ennek kettős oka van: egy filozófiai és egy gyakoriali. A filozófiai ok az, hogy véleményem szerint minden foglalkozás és tudomány annyit ér, amenynyi összefüggést tud találni más foglalkozásokkal és tudományágakkal. A gyakorlati ok sokkal egyszerűbb: még a cukrász is, aki állandóan édességekkel foglalkozik, megkívánja néha a szalonnát és barna kenyeret. Lehet, hogy az utóbbi hasonlat kissé sántít Mostanában a közgazdasággal való foglalkozást csak nagyon erőltetve lehet az édességekkel való foglalkozással összehasonlítani. Aki manapság hivatásszerűen foglalkozik a közgazdasággal, annak mestersége legjobban panaszfelvételi irodával volna összehasonlítható. Panaszra éppen elég oka van mindenkinek. Igaz, hogy egy rosszmájú megfigyelő a mult héten azt a megjegyzést kockáztatta meg előttem, hogy panaszkodik még az is, akinek jól megy és egyéb célja nincs, minthogy a közfigyelmet magáról elterelje. Hogy vannak-e ilyenek, annak megítélése nem reám tartozik. A mostani cikkemnek is, amely kivételesen közgazdasági vonatkozású, nem az a célja, hogy ilyen aprólékos részletek után kutassak. Általánosságban akarom megfogni a közgazdasági élet kérdését, főleg abból a szempontból, hogy az emberi életnek ezen a nagy terrénumán van-e jogosultsága az optimista vllágnézletnek? Kiknek van igazuk, azoknak-e, akik csak panaszkodnak, vagy azoknak-e, akik akarnak remélni, abban a hitben, hogy a reménykedéseik valóra is váljanak? Akármennyire különös is, megmondom, mi vitt rá ennek a cikknek a megírására. Éppen ennek a lapnak mult vasárnapi vezércikke foglalkozott a dekonjunktúra kérdéseivel. és bíráló megjegyzéseket fűzött azok eljárásához, akik komoly indokok nélkül túlfűtött reménységekéi táplálnak és a gazdasági helyzet közeli megjavulását hirdetik. A legkevésbbé sincsen szándékomban, hogy vitába szálljak ennek a gyakorlott tollal megirott cinknek ténybeli állításaival, viszont szükségesnen látom annak elmondását, houy éppen a legnagyobb váiság idején miért látom én az optimizmust jogosultnak és szükségesnek. Mert hogy válság van, az kétségtelen. Válság van pedig nemcsak nálunk, hanern az egész világon. Azok a fantasztikus számok, amelyek az angol, német és amerikai Tujnkanélkülisé^ méreteit jelzik, — nem is beszélve az Oroszországban uralkodó irtózatos állapotokról, — mindennél jobban mutatják, hogy világ;ole-séggel állunk szemben. Állítólag az orvostudománynak igen nagy haszna van az orosz állapotokból. A szovjet-klinikák igen messzemenő és bőséges gyakorlati anyagra támaszkodó vizsgálatokat tudtak végezni az éhségnek az emberi szervezetre gyakorolt hatását illetőleg. A megfigyeléseink köréből kapcsoljuk azonban ki Oroszországot, amely önmagát többékevésbbé kikapcsolta a civilizált emberiség társadalmából. Nézzük inkább azt, hogy mi az, ami a szorosan vett gazdasági momentumoktól eltekintve a mi válságunkat mepkalönbözteti a világ többi országainak válság-jelenségei.ől? Ha nyíltan és őszintén meg akarunk felelni erre a kérdésre, az, hogy nálunk mindenki csak panaszkodik. Panaszkodik a páciens és panaszkodik az is, aki az orvos szerepét volna hivatva betölteni. Már pedig a gyakorlati orvostudományból is tudjuk, hogy a jó orvosnak nemcsak az a hivatasa, hogy diagnózist állítson fel és receptet irjon, hanem az Is, hogy bizalmat és élni akarást öntsön a betegébe. Az orvosnak soha, még a legkétségbeejtőbb pillanatokban sem lehet az »elpusztulunk, veszünk« az álláspontja; a kötelessége az, hogy az élet szavát hirdesse a legutolsó pillanatig. A gazdasági életben is ez adja meg az optt« mista világnézlet jog- és szükségszerűségét Éppen az utolsó tiz esztendő tapasztalata! nagyon alkalmasak voltak annak igazolására, hogy a lélektant tényezők a gazdasagi életben is nagyon erősen érvényesülnek. A közhangulat determinálja a gazdasági illet jelenségeit és eseményeit. Részben ez a nagy fellendülé-; sek és dekonjunktúrák magyarázata. A prosperity idejében ezért van mindenki határtalan; bizakodással eltelve és válságok idején ezért! zuhan mindennek az ára és ezért pang minden üzlet még az indokoltnál is nagyobb mértékben. A közhangulatot azonban csinálni is lehet.! Csak tessék visszaemlékezni a német Rentenmafk esetére. Mikor a papirmárka a legmélyebb ponton állt és hat milliárd márka volt, egyenértékű egy dollárral, megcsinálták a járadékmárkát. Tulajdonképpeni valutári alapja radékmárkát. Tulajdonképeni valutáris alapja a német ipari üzemekbe fektetett tőke szava-' tolt érte. A járadékmárka bevezetése alkalmával kimondták, hogy négy járadékmárka egyenlőértékü egy dollárral, vagyis négymilliárdkét-1 százmillió papirmárkával. A pénzügyminiszter ázt mondta, hogy a csaknem kétmilliárdos árfolyam javítást a lélektani ^hatás fogja elvégezni. És igaza lett neki. Németország és a német közgazdaság kiszámíthatatlan mennyiségű milliókat keresett ezen a lélektani tranzakción. .'." Mikor 1926-ban nagy bankválság tört ki Amerikában, az elnök körlevélben kérte fel a pénzvilág és ipar kapitányait, hogy tegyenek megnyugtató nyilatkozatokat. Ford erre azzal vája' szolt, hogy öt százalékkal felemelte összes munkásainak munkabérét. Kétségtelenül a leggyakorlatibb módon bizonyitotta, hogy bízik az üzlet megjavulásában és az autók eladásának lehetőségében. Tegyük át ezeket a milliárdos példákat a magyar kisember esetére. Ha Nagy Pál és Klein Mór egyformán azt panaszolják, hogy senki se fizet, hogy mindenki kényszeregyezségbe megy, akkor maguk csinálják a hangulatot, hogy mások se fizessenek és a kényszeregyezség révében keressenek menedéket Ha egy szabómester nyilt ülésen bejelenti, — aminthogy ez megtörtént, — hogy az előző hónapban hatvan részletfizetéses rendelője közül negyvenkilenc nem fizetett, de nem tett ellenük lépéseket, mert attól félt, hogy elvesziti a rendelőit, a többi tizenegynek a logika törvényszerűségével adta fel a kérdést, hogy miért fizetnek éppen ők, ha ki lehet bújni a fizetés kötelezettsége alól? Ne beszéljünk az egyszer világválságról és világgazdasági jelenségekről. Forditsa mindenki lefelé a tekintetét és vessen számot önmagával, hogy nem járult-e hozzá maga is a lemondás hangulatának fokozásához. Próbáljuk megfordítani a cselekvéseink rendszerét. Merjünk akarni. Az önbizalom az élet alapja. A mult vasárnapi cikkből idézem, hogy egy tenyérnyi kékség a fekete égbolton reménysége a jobb idő bekövetkezésének. AZ ALACSONY TÁTRÁBAN TENGERSZIN F. 676 M.5= KLIMATIKUS GYÓGYHELY MELEG FORRÁSOK • IVOTCÜRA/ FORRÓ FÜRPÓK SPORT: ÚSZÁS / LAWMTENNISZ5 TURISZTIKA / TÉLI SPORT l VADÁSZAT / HALÁSZATPOSTA: ÍIPTOVSKY-SVXTY-JAN. T S. R. KÉRJEM PROSPEKTUST!