Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)
1930-05-29 / 120. szám
ö OÉLM AGY A RORSZ AG 1U30 május 29. RNTOD R4lnaor láczIÓ butorgyárosnál Címre figyelni! fc#W В legolcsóbb ÍbPSAIU F@keteSaS U. 15. rtszletflretésre készpdnzírban Kedvezményes nyaralás Siófokon A Délmagr/arország előfizetői Siófok fürdőigazgatóságának szállodáiban és éttermeiben, junius hónapban, lakás és teljes ellátás, strandfürdő és kabin fejében 10 napra 95 pengőt 15 napra 140 pengőt fizetnek. A szállodai szobákban teljes komfort, meleg, hideg folyóvíz. Étkezés a fűrdőigazgatóság luxuséttermében. Menü a kővetkező: Reggeli: kávé, tea, kakaó vagy csokoládé, vaj és jam, sütemény. Ebéd: leves: sült körítéssel, tészta, gyümölcs, vagy sajt Vacsora: előétel, sült két körítéssel, tészta vagy gyümölcs vagy sajt A kedvezmény igénybevételéhez a kiadóhivatalunkban kapható beutalási lap szükséges. 393 Első kézből, magától a Waüss Manfred-gyár tói, tehát gyári árban vásárolhatfa C S E> P £ 1/ kerékpárját a MV r » egedl lőlerakatában, Tisza Lafot kUrul 42a. illi Slnger-palo'a) NŐI, férfi és versenykerékpárok. E35&* érkezett! •zotgMeia. MMMMMMMMM Látogatás Fürtöm Jánoséknál Irla: Schiffert György Belépünk a kerítés riglis kis ajtóján a gyöpös fanyaudvarra. Az asszony elcsititja a két kutyát és visz a lakóház felé. A gazda künnraarad a napraforgószárral. Balra elmaradnak az istálló, az ólépületek és a gémeskút — Milyen mély ez a kut? — Lehet vagy másfél öl. Tavaly a nagy szárazságban majd kiszáradt, ugy kellett továbbásni, ha nem akartunk viz nélkül maradni. Zsúpfödeles, hosszú, alacsony, fehérfalu ház előtt állunk. Oszlopos, félig-nyitott folyosó elől, szemben a konyhaajtó. A konyhában szines cseréplálak, tányérok a falon, szemben nyitott tűzhely. Hideg, ugylátszik nem használják. Semmi bútorzat. Jobbra-balra nyilnak a lakószobák. Jobbra tartunk. Az asszony elől. Belépünk, köszönve. Fülledt, tüdőfojtó hőség csapódik az arcunkba. — Bizony rendetlenség van nálunkt ma még nem értem rá kitakarítani. Csibecsipogás, nehéz kotlóstyuk-szag, szörnyű zsúfoltság. Az asszony sietve kinyit egy kb. 60 négyzetcentiméteres ablakot. Nagyot lélekzünk a beáradó friss tavaszból. A bal innenső sarokban fehér buboskemenoe, a túlsóban üres, nagy barna faágy. A kemence mellett külön hozzáépített tűzhely vaslappal, rajta két-három lábas. Valami sistereg az egyikben. A tüzbely vállán szakajtó, bögrék, főzőkanál és egy lapos, fél rozskenyér. V jobb sarokban, az ajtó mellett magasra dunnázott ágy, a túlsó sarokban derékszögben padok, előtte könnyű asztal, alatta a kotlóstyuk 20— 25 kopasznyak u csirkéjével. Az asztal mellett még két szék. Szemben másik kis ablak, üvegje átláthatatlan a rojtosan rászáradt esőcsöppektől. Balra tőle áll a négy nagyfiókos sublót rajta katonafénykép, vásári lim-lomv csecsebecsék és a vastagüvegü, nagy családi fülespohár. A sublót fölött gömbölyű fakeretben kettérepedt tükör függ. Az ember megrémül saját magától, ha belenéz, — annyira torzít. A tükör mellett kis feszület és néhány szentkép. A kemence és a dunnás-ágv között parasztbólcső foglalja el az utolsó lelekző-helyet Benne alszik a tanya trónörököse, a két éves Dezső. A szoba földes, szeméttel, kenyérhajjal, szalonnabőrrel, hagymahéjjal, csibeeledellel és piszokkal van bontva. A kemence és a tűzhely szögielébe egy csomó szemét van söpörve. Talán még tegnapról maradt ott Bádobva néhány, baltával aprított akácgaly. A szoba 5 méter hosszú, 4 méter széles és 2 méter magas lehet. Majdnem belevágjuk a fejűnket a szuette, füstös, garna gerendákba. Az asszony kifordul, de rövidesen behoz lapos fatányénon tenyérnyi darab két njj vastag szalonnát. Melléteszi az asztalra a kenyeret, egy rövid konyhakést és megkínál. Közben leülünk, vigyázva, hogy el ne gázoljuk a szaladgáló, csipogó csirkéket amelyek között az asszony olyan biztosan lépked. De mozdul a bölcső, a kis Dezső nyöszörögni kezd, majd álmos sírásba fog. Az asszony kiveszi a bölcsőből és leül vele a tűzhely melletti uékre. Félkézzel kavargatja a rántást. Megköszönjük a szalonnát, de nemrég ebédeltünk csak — mondjuk. — Ha megengedi, inkább én kinálotn meg a kis Dezsőt egy kis édességgel. Mézeskalácsot (hazait) kotorászok elő a zsebemből. A sírdogáló kis gyerek megvigasztalódik. Kiderül, hogy a Dezső már unokája neki. — Ha meg nem sérteném, fogadja el tőlem ja néni is — kínálom meg az öregasszonyt. Beleharap a mézeskalácsba. A kis Dezső butácskán tartja kezében a süteményt — Jaj, de finom ám! Egyél Dezsőkén^ egyél csak. ö maga nem eszi meg a finomságot, félreteszi nagy óvatosan — nem tudom kinek szánja. Ezután már nem olyan zárkózott, barátságosabb lesz és enged némileg bepillantani a szegényes háztarlásába. Elmondja, hogy inkább a kosztra költenek, mint ruhára. Van egy tehenük, rosszul ad ugyan, mert nem tudják abrakolni, dehát azért kinek-kinek megadja a fél—fél liter reggeli lejét. Vajat nem csinálnak. Van egy lovuk, ha ők már fölszántottak, kiadják bérbe, dologra. Két disznajuk van, egyet hizlalni szoktak téli vágásra, ugy 80 kilósra, egyet meg fiaztatnak. Birkájuk nincsen. Volt ugyan egy, itt éldegélt a tanyaudvaron, mert hát legelőjük nem igen van. A mult vásárban adták el. Most egypár pulyka szaladgál a széles udvaron, meg néhány tyúk. Eddig két tyukalját keltettek, egyet február végére^ egyet március végére. Dehát az még messze van, amíg az apróbaromfi fölcseperedik a konyha számára. Délre levest és főzeléket szokott csinálni. Zöldségleves, paszujleves, tésztaleves a legtöbb. A tésztalevest >csak ugy tanyaiasan« szokta elkészíteni. Krumplileves bizony ritkán van, mert a krumplit ugy kell venniők. Három nyáron át kisült minden: a termés még a vetőmagot sem adta vissza. Ünnepekre főtt disznóhúst csinál, amig az ölésből tart; ilyenkor aztán husieves van, amibe tésztát szokott belevetni. A húshoz krumplit vesz a Központban. Nagyböjtben szerdán, pénteken és szombaton szigorúan böjtölnek. máskor csak a pénteket tartják. Most, szerdán böjti káposztát főz saját termésű napraforgó-olajjal. Négy-öt literes fazékban gőzölög a böjti káposzta. — És ezt mind megeszik egyszerre? — A' dehogy. Eltart ez négy napig is. — Hányan esznek belőle? — Mikor hogy. Némelykor csak ketten, az emberrel. Mint most is. A lányom, meg az ura dolgozni vannak, itt laknak a szomszéd szobában, de külön konyhán vannak. A fiam Angorában van már negyedik éve. Kőműves-munkát folytat. Fényképet is küldött, olyan furcsa ruha van rajta. Most kórházban van a leikőm, egy építkezésnél leesett az állásról és eltörte a lábát. Amig beszél, jól megnézzük az asszonyt. Alacsony termetű, barna fejkendővel, bokáig érő, barna szoknyában. Nem nagyon árad róla a tisztaság. Termete széles, szétfolyó mellekkel. Mezítláb van. öreges, de vidám kifejezésü az arca. Két kezével sokszor nyúlkál a fejkendője alá. Belép az ajtón a gazda. Papucs a lábán. Süvegét a fején hagyva nekitámaszkodik a kemencepadkának. Az asszony már előbb elmesélte, hogy amikor megösmerte Fürtöm Jánost, már akkor ilyen vak volt. Csak a süketség jött rá később. A gazda nem tud résztvenni a beszélgetésben, csak néz maga elé részvétlenül, közömbösen. Воzontos; őszes szemöldökét csak akkor húzza öszsze rosszalólag, mikor az asszony megmagyarázza neki, hogy mit akarunk. — Az urak megnézik, hogy mit eszik а таи gunkfajta szegény nép. Megírják az újságba, hogy ne kölljön olyan sok adót fizetni. — Aj, az újságban sok hazug van. tfem ugy Írják ki, ahogy vót. Egyszer itt nálunk, a Központon. is volt verekedés, az újság meg egész mást irt. — Könyvet nem szoktak olvasni? Vagy olyan füzetet, amin olyan szines kép van? — Nem. Nincs ám időnk arra, kivált mostanában, mikor kezdődik a dologidő. Újra fölcsattan a kis Dezső sirása. A gazda barázdás homlokát dörzsölgeti, egyik lábát kihu»za a csámpás papucsból s a másikra teszi. A kotlós meleg szárnyai alól kibújnak a csirkék és éhes csipogásba fognak. Ebből talán már eleget láttunk és hallottunk — gondoljuk — kászolódhatunk. Az asszony kikísér, karján a kis Dezsővel. Kilépve a szabadba mély lélekzetekkel öblítjük ki a tüdőnket a meleg, dohos, kotlóstyuk-szagu, egészségtelen szobalevegő után. A februári csirkék kitárt szárnyakkal rohannak elő az ólak közül — s be, egyenesen a szo bába. Az asszony hagyja őket. Nagyon be lehetnek szokva. A friss tavaszi szélre föléled a kis Dezső, sírósan szükrehuzott pillái kitágulnak, sápadt arca mintha hirtelen szint kapna. Mocorogni kezd a nagyanyja karján és ránevet a két kutyára, melyek a tuskós akáctörzsek között ólálkodnak. Most látjuk csak, milyen kicsik, girhesek, hosszú, lucekos-szőrüek ezek a kutyák. Nem csoda, égett kenyérhajon kivül mást se kainak a konyháról. Szürke felhők szűkítik az eget s néhány eeőcsepp hull az arcunkra. Köröskörül a friss vetések dagadó élete, hátunk mögött a vén tanya, lecsapódó, gyér füstjével — sülyedő hajó a tengeren. Ez hát a tanyavilág egyik taposómalma, a kenyér ismeretlen műhelye, ahonnan a nyomor bőjlikáposztája vicsorog ránk. Amikor elköszönünk s elhangzik mögöttünk a néhány unott kutyavakkanlás, érezzük, hogy valami nehéz tudat sűlyed mélyen a lelkünkbe, mint egy malomkő. Valami kimondhatatlan menekülési vágy fog el. »Ahasver, gyerünk további* KUlön értesítés belyell. Boros Miksa иду a maga, mint gyermekei: Juliska, férj dr. Dallos Mórné, Miklós, Lajos és P&i, valamint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtöri sziwei tudatja, hogy szereteti hitvese, az önfeláldozó anya, nagyanya, a legjobb rokon Boros Miksáné szül Glücksthal Klára folyó hó 27- én este 11 órakor hoszszas szenvedés után elhunyt. A Megboldogult földi maradványait május hó 29-én d. e. 11 órakor a zsidó temető cinterméből kisérjük örök nyugalomra. Külön villamos kocsi indul а Dugonics térről d. e. Vs 11 órakor. Részvéllátogatások mellőzését kérjük. Szeged, 1930 május 25. ízt A Szegedi Kézmllvetbank 958 zálogháza régi helyiségében (Kölcsey u. 7. szám) ufból megnyílt