Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)
1930-05-25 / 117. szám
n DftLM.4GYARORSZ.4G mO május 25. BUTOR legfőbb 247 legszebb legolcsóbb Singer László butorgyárosnál Címre figyelni! Feketesas u. 15. Részletfizetésre készpénzárban Kedvezményes nyaralás Siófokon A Délmagyarország előfizetői Siófok fürdőIgazgatóságának szállodáiban és éttermeiben, janius hónapban, lakás és teljes ellátás, strandfürdő és kabin fejében 10 napra 95 pengőt 15 napra 140 pengőt fizetnek. A szállodai szobákban teljes komfort, meleg, hideg folyóvíz. Étkezés a fürdőigazgatóság luxuséttermében. Menü a következő: Reggeli: kávé, tea, kakaó vagy csokoládé, vaj és jam, sütemény. Ebéd: leves: sült körítéssel, tészta, gyümölcs, vagy sajt. Vacsora: előétel, sült két körítéssel, tészta vagy gyümölcs vagy sajt. A kedvezmény Igénybevételéhez a kiadóhivatalunkban kapható beutalási lap szükséges. T»rv. rédve ) A n. é. közönséget ezúton vagyok bátor figyelmezI Kjj; bolti munháf nem Készlíeh. A nem közvetlenül tőlem átvett munkák csak az esetben tőlem valók, ba védjegyemmel vannak ellátva, — Az általam átvett mérték utáni munkák után teljes felelősséget rwé m férfi fehérnemű készitő vállalok, m Tisztelettel IVUISlIllljCI, fekelesos U. 21. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (A hü sáfér) A nagy vagyoneltolódások kora nem a háború után kezdődött, megindult az már előbb is. A szigorú értelmében ugyanis megkülönböztetést kell tenni, ha valaki ösi vagyont prédál el (amelynek megszerzése, teszem azt, semmijébe se kerülj mert örökölte) és akkor, ha az csúszik ki a kezéből, amit a legfrissebb idők konjunktúrájában szerzett. Mégis határozott tapasztalatom, — nevekkel is tudnék szolgálni, — hogy az utóbbi van jobban kétségbeesve és alig tud belenyugodni a helyzetébe. Mig a másik, aki soha nem járt mezitláb, vagy rojtos ruhában, legföljebb von egyet * vállán. E^y ilyen kis-regényt meséltek el nekem mostanábt-i, tipikusan magyar minden részletében. Szereplőt két mágnás-testvér^ meg hü sáfárjuk, a jószágkormányzó, továbbá a néhány tizezerholdas birtok. Az szerepelt a legtöbbet. A mágnások majdnem minden idejüket a külföldön töltötték^ leginkább Angliában. Azt mesélték róluk, hogy szerelmesek a londoni ködbe, amely belekapaszkodik a tüdejükbe és csak ritkán engedi őket napsugárba. Hogy mit csináltak az ország határán kívül? — azt csak ők tudnák megmondani, A jószágigazgató küldte a pénzeket^ meg a beszámolókat. Eleintén az összegek voltak a nagyobbak s a beszámolók a kurtábbak, azonban várjuk meg mindennek a sorát ^ majd történik ez fordítva is. Idehaza néha apróbb kellemetlenségek támadtakx de a hü sáfár, aki mestere volt a számtantudományon kívül a kardnak, meg a pisztolynak is, rendbehozott mindent — Magamévá tettem az ügyet, jelentette Londonba. Tudni kell ugyanis, hogy az a makacs külföldieskedés sok csipkelődésre, gúnyra adott alkalmat, a távollevőt pedig nem igen szokták kimélni. Ha ilyen valami jutott a jószágkormányzó fülébe, egyszerre felütötte a fejét, szimatolt — Mi az? Mondtak valamit — Nem rád. — Az mindegy. Én a báró urak ügyét a magamévá teszem. Előfordult, hogy meg kellelt verekednie s mikor a földesurak kézhez kapták a megkékceruzázott lappéldányokat elégedetten dörzsölgették valamely kellemes müvlsznő kezét. — Derék ember^ igazán derék ember. 6 képvi<el bennünket Magyarországon, bajlódik a bajainkkal, magáévá teszi a dolgainkat. Valódi kincs I Sok év telt el igy. Egyszer aztán az öregebb úrfi egy rókavadászaton kitörte a nyakát, a majoreszku pedig hazatért, hogy szemlét tartson a birtok fölött A jószágigazgató, aki az állomáson várta, némileg elhizottan találta, szegény alig tudott mozogni. — Kedves barátom, mondta feléje sietve, köszönöm az ön páratlan hűségét. Holnap korán kelek és beutazzuk a birtokot. mindent látni szeretnék az egész harmincezer holdon. — A buszezret méltóztatik gondolni — Nem. A harmincat. — Mert hogy az már csak húszezer. — Hát a többi hova lett? — Méltóságtoknak annyi pénzre volt szüksége!, hogy az évi jövedelemből nem futotta. Méltóztatik tudni, idehaza szörnyű mezőgazdasági válság van, amint arról írásban többször is megemlékeztem. Azért közben eladtam néhány holdacskát. — Igenv igen, rémlik valami. És ki vette meg? — Én. A báró rendkívül finom ember volt, a ködös országban lehűlt a temperamentuma is, következőleg érthető, hogy nem izgatta fel a gutaütésig a közlés. — Persze, persze, mondta, ön mindenben következetes maradt Először magáévá tette apróbb ügyeinket, személyes bajainkat, aztán néhány gulyát, falkát, végül a tizezer holdat. Köszönöm, hogy húszezer holdat meghagyott. Igazán, hálás vagyok. Azzal felült a vonatra és nyomban visszautazott Angliába. (Schwarz a kommQnikékkel) A vásárokon rendszerint ott találom Schwarczot, amint árulja az egyszerű holmikat, kis bukszákat, a luftballont épp ugy, mint az olcsó szájharmonikát. Aztán fölszedi a sátorfáját és megy a kővetkező vásárra, hogy garasos jövedelméből fenntartsa a családját. Hihetetlen, hogy milyen kevésből megél néha az ember! Nagyon valószínű, hogy tudják ezt azok a »közgazdasági tevékenykedők« is, akik nyolc-tiz, vagy még több igazgatósági tagságot halmoznak fel százezer pengős jövedelmet biztosítanak maguknak anélkül, hogy a legkisebb fizikai, vagy szellemi munkában elfáradnának. Mondom, nyilván nagyon jól tudják s meg vannak elégedve, hogy az emberiség nagyobbik része olyan szerény. Schwarczot tavaly egyszer keserves zokogásban találtam. — Megloptak, kiraboltak, elvitték mindénemet, meg kell halnom. Ha legalább negyven pengőm volna, hogy uj vállalatba kezdhessek I Istenem negyven pengő! A legközelebbi vásáron már ott találtam, boldog volt, megelégedett — A jóságos méltóságos asszony adott kölcsönt az üzemhez. — Mennyit? — Negyven pengőt Említette a nevét is a jótevőjének, aki egymaga több könnyet töröl le Szegeden, mint egész egyesületek^ alakulatok, öblös hangú szavalók, a szeretet gyakorlását fogcsikorgató dühvel hangoztató gyűlölködők. Nem vár érte semmi elismerést, gyakorolja a jót, hiszen arra ösztökéli a lelke s megrettenne, há a reklám szárnyaira kerülne a neve, fanyar ízt kapna a könyörületes hajlama, amely igy, csendes működésben tökéletes. Épp azért én sem árulom el, elég ha tudja Schwarcz, meg én, továbbá még valaki, aki mindent tud. A legérdekesebb, hogy Schwarczot se hívják Schwarcznak. Zengő szép magyar neve van az alacsony emberkének, amaz a másik ugy ragadt rá régen a csúfolódó hajlamú szinházi világban, ahol segédkellékes, diszletező, szinlapkihordó, gyors futár, egyszóval mindenes volt. Valamikor nagyon vonzotta a hamis illúziók, kasírozott "kincsek és masztixos szivek világa, a színház, csak annak a levegőjében érezte jól magát. Azt hiszem, "Komjáthy társulatának volt a hátramozditója Kassán és esténkint Schwarcz hordta szét a szerkesztőségekbe a szinházi kommünikéket. Azokat a kis iratokat, amelyekben minden szereplő a legtökéletesebb. Történt aztán, hogy az egyik njság hajba kapott Komjáthyval, aki megvonta a laptól a jegyet, amire természetesen az volt a válasz," hogy ai njság nem vett a színházról tudomást. Schwarcz azonban továbbra is elvitte a reklámsorokat, a kellő időben beállított, a szerkesztő asztalára helyezve a cédulát. Az pedig fogta és szó nélkül beledobta a papírkosárba. Igy ment ez kétszer, mert harmadszor már Schwarcz, illemtudóan köszönvén, ögyenest a papírkosárhoz lépett, és maga helyezte él benne a reklámot. Amiként hogy ezt cselekedte a többi napon is, egész addig, amíg Komjáthy jobbnak nem találta a békülést Igy felelt Schwarcz a kötelességének s igy mentét te meg a szerkesztőséget a fölösleges fáradságtól. Bob. TT xxi wuMft 'mxraim h flz egyedüli magyar gyártmányú Bembergselyem harisnya 3"— 4 •30 1 4'50 5 •50 K a legdivatosabb színárnyalatokban szavatosság mellett. Gyári lerakat: 980 Pollák Testvéreknél Csekonics ucca és Széchenyi tér. ^ UtTiunn í íXtTTTUj? Dozzi szalámi világmárka! - Mindenütt kapható.