Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-18 / 111. szám

SZEGED. SzerkesztOséq: Somogyi UCCA ÍZ. I. em Telefon -13—33. - Kiadóhivatal, íölcsdnltönyvvar és tcgylroda Arad] ucca 8. Teleion: 306. — Nyomda - Löw Upót ucca t9. Telefon 1©—34. Tövlretl Íí levél cím: Délmaayerország Szeged. Vasárnap, 1930 május IS Ára 24 fillér 'VI. évfolyam, 131. szám ELŐFIZETÉS: Havonta Helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-60, KUltHIddn 6*40 pengő. ^ Egyes sz(Sm Ara hétköit nap le, vasár- és Ünnepnap 24 >111. Hlf. detések lelvétele tarifa szerint Megjelenik r»étf« kivételével naponta reggel A politikai élet nagy eseménye: az ellenzék szegedi felvonulása Sigray Anlal, Nagy Endre, Sándor Pál, Baracs Marcell és Kun Béla Rassay Károly beszámolóján Rassay és gróf Sigray nagyjelentőségű beszédben támad' Iák a kormányzati politikát a szegedi liberális párt szom= bati vacsoráján (A Délmagyarország munkatársától.') Szombaton délután érkezett Szegedre Rassay Károly vezetésével a magyar ellenzéki politikának úgyszólván egész országos vezérkara, hogy Szeged ellenzéki polgárságának meghívására résztvegyen Rassay Károly képviselői beszámolóján. Rassayval együtt érkeztek meg Sándor Pál, gróf Sigray Antal, Kun Béla, Baracs Marcel, Nagy Emil országgyűlési képviselők, Rainprecht Antal és Dénes István volt képviselők, a főváros törvényhatósági bizottságának számos tagja és számos ujságiró és publicista. A politikusokat a szegedi Rassaypárt vezetősége a Kass sakktermében fogadta, ahol rögtön a megérkezés után szűkebb körű értekezlet volt. A Rassay-párt nagy érdeklődéssel várt vacsorája este nyolc órakor kezdődött az Ipartesiület márványtermében amely szöknek bizonyult az érdeklődők befogadására. A vacsora rendezősége csak négyszáz vendégre számított és ennyi teritékről gondoskodott, végül azonban olyan sokan jelentkeztek, hogy helyet már nem tudtak számukra biztosítani. így igen sokan kiszorultak a zsúfolásig megtelt nagyteremből, sokan pedig a karzatra vonultak föl, hogy onnan hallgassák végig a felszólalásokat. A vacsorán lelkesedve vett részt Szeged ellenzéki polgárságának színe-java és a megnyilatkozott nagy érdeklődés, valamint a lelkes hangulat kétségtelen bizonyítéka az ellenzéki politika hatalmas térhódításának. ^ A vacsorán az első köszöntőt ' dr, Papp Róberl mondotta; — Mai összejövetelünknek az a célja, hogy ünnepeljük Rassay Károlyt (hosszantartó taps és éljenzés) a vele jött nagynevű politikusokat (taps), hogy bizonyságot tegyünk változatlan ragaszkodásunkról, szeretetünkről képviselőnk Iránt Pap Róbert köszöntőjét azzaí a megállapítással fejezte be, hogy az események mindenben igazol, ták Rassay Károtg politikájának helyességét. Rassayra ürítette poharát A nagy tetszéssel fogadott pohárköszöntő uián ©ílovay Károly a vendégeket üdvözölte. — Tiborénak kellene lennem — mondotta rövid, frappáns beszédében —, ha el akarnám panaszolni ennek az országnak minden buját, baját Vendégeink parlamertti működése meggyőzött arról, hogy a bajok föltárása felesleges, mer1 az itt megjelent politikusok nagyon jól ismerik a helyzetet Rendíthetetlenül küzdenek a visszáságok megszűntetéséért^ a demokratikus átalakulásért és a revízióért (Lelkes taps.) Kívánja, hogy ennek a patikának képviselői mihamarább tettekkel tényező vezetői legyenek az országnak. (Éljenzés.) Ezután Rassay Károly állott fel széiisra A szegedi ellenzéki polgárság nevében, mint annak képviselője, üdvözölte a megjelent ellenzéki politikusokat. Azok az ellenzéki képviselők, akik ma Szegedre jöttek, az elmúlt nehéz küzdelmes években az ellenzéki politika összelőtt és elhagyott lövészárkaiban többet jelentettek a nemzet és az ő számára, mint együtt küzdő bajtársakat. Gróf Sigray Antal, Nagy Emil, Kun Béla, az egyházi kötelessége miatt távollétét kimentő Strauss István tartották benne a hitet a gyűlölet és elfogultság sötét korszakaiban aziránt, hogy Magyarország történeti és igazi középosztályának a néptől el nem szakadt képviselői nem leltek hűtlenek azokhoz a nemzeti tradíciókhoz, amelyeket Kossuth, Széchenyi, Deák hagytak örökül a nemzetre. . ... A haladásnak, a nemzeti önrendelkezésnek, az emberi jogoknak, a magyar történelem során mártírok vérével, generációk szenvedésével, legjobb fiaik életemunkájával kivívott eszméi az emberi bűnök, gyengeségek, a mindig a hatalomhoz igazodó gyávaság és önérdek súlya alatt elhomályosítva, besározva, meghamisítva és elhagyatva feküdtek a reánk omló romok között. Rassay ezután így folytatta: — A történelem fogja egykor megítélni, hogy mit tettek a nemzetnek azok a férfiak, akik a félreállás, a megalkuvás és behódolás szemoru korszakában áldozatos lélekkel, önzetlenül őrizőivé lettek a nálunk történelmi tradíciókon nyugvó és az egész világon uralkodó emberi és nemzeti szabadság gondolatának. Ezeréves fennállásunknak alapja egyfelől alkalmazkodás a nyugathoz és a haladás eszméihez, másfelől az egész nemzetet átható, ha kell, az önfeláldozásig menő bátor és szívós ragaszkodás a nemzeti léthez. Ezzel szemben "* az elmúlt ííz esztendő alatt a párturalmi és halalmi szempontok szolgálatában a hivatalos magyar politika egyfelől szembefordult az egész világon uralkodó demokratikus eszme' áramlattal, másfelől az üres külsőségekben keresve a hazafiságot, tűrte, sőt elősegítette, hogy a nemzet és a nép között óriási szakadék támadjon. — Mi volt az eredmény? Anélkül, hogy visszatérnék a hágai és a párisi tárgyalások lefolyására, a megkötött egyezmény és kisérő jelenségeinek bírálatára, megállapíthatom, hogy ezeken a tárgyalásokon a magyar nemzet megértés nélkül állott a világ közvéleménye előtt. —- A hágai egyezményről azt mondottam, bogy ez a megegyezés nem a kiengesztelődés útját építi, hanem uj igazságtalanságokat jelent a nemzet számára, (Ugy van! Ugy van') És ha most fel akarom állítani e tárgyalások eredménymérlegét, a legsúlyosabb veszteségnek kell tekintenem, hogy ennek az igazságtalanságnak a ténye a világ közvéleményében csak mint egy kellemetlen, bosszantó pör szerencsés befejezéáe és nem mint egy porig sújtott nemzet ellen elkövetett ujabb erőszakoskodás jelentkezik. (Élénk taps.) — Még csak pár évvel ezelőtt a világ körvéleményében a magyar nemzet mint egy puskaporos torony volt beállítva és ma már ott tartunk, hogy csendes szélmalomnak tekintik, amelyben mindenki csak a maga buráját őrölgeti. (Élénk tetszés.) — Pótolhatják-e mindezt azok az udvarias formaságok, amelyekkel a külföldön tárgyaló diplomaták és magyar államférfiak találkoznak? Fenn lehet-e tartani a nemzettel szemben elkövetett igazságtalanságok reparációjára vonatkozó követelést és a magyar nemzet nagy történelmi hivatása iránti hitet a jövőre nézve? A történelmi szerepünkbe vetett hit az, ami a nyugati közvéleménytől való elszakadásunk és hivatalos külpolitikánk következtében napról-nap,- , ra gyengül. ---— Azok a politikusok — fejezte be nagy tetszéssel kisért beszédét Rassay —, akik ma önök előtt megjelentek, nem tartoznak egy párthoz. Ez a körülmény járhat taktikai hátránnyal. De másfelöl bizonyltja, hogy. fellépésükben nem a hatalomra való törekvés, nem a pártérdekek kiszolgálása vezeti őket. ők egyek velünk a magyar nép sorsa, jövője felől érzett aggodalomban. önökön áll," hogy Szeged városából azt az érzést vigyék magukkal, hogy a polgárság ugyanígy egybe van forrva az ő munkájukkal és törekvéseikkel. Hosszantartó éljenzés és taps, Rassay Károlyt beszéde után perceken át ünnepelték'. Perceken át tüntető meleg tapsok közepette emelkedett ezután szólásra gróf Sigray Antal — Ugy érzem, hogy ezen mai összejövetel túlmegy egy párt, vagy pártok keretein — mondotta többek között —, hogy itt mindannyian, pártállásra való tekintet nélkül, hazánk sorsa felett méltán aggódó hazafiak vagyunk, akik tudatára ébredtünk annak, hogy az ország a kormány elmúlt években folytatott politikája következtében nehéz és veszedelmeket rejtő helyzetbe került és keresni szeretnők a módot, mely ma még talán lehetőséget nyújt egy nagyobb megrázkódtatás nélküli kibontakozásra. — Nem vezetett soha az elviselt sérelmekért a mindenáron való, méltányosságot és elismerést nem ismerő ellenzékieskedés vágya, midőn azonban felismertem, hogy a kormány nem a helyes uton jár, midőn néhány évvel ezelőtt már világos volt, hogy a kormány pénzügyi és gazdasági politikája, alig reparálható hibák folytán, végzetes helyzetbe fogja sodorni az országot, felemeltem tiltakozó szavamat és nyíltan szembe» helyezkedtem azzal a politikával, pártonkívüli állásomban 'ugyanazon ellenzéki padsorokról, maileknek kétségtelenül és mindenki által elismer"