Délmagyarország, 1930. május (6. évfolyam, 97-121. szám)

1930-05-03 / 98. szám

SZEGED. SzerhKaztOaen: Somogyi ucca MZ. L cm. Telefon: 13-33.^Kladóhlvntol, kOIctOakíinyvtár ét legylrodn Arad] ucca S. Telefon: 30Ö. - Nyomda • LOw Lipót ucca »». Telefon • 16-34. Tóvlrntl É» levélcím: Délmaqyarortság Szeged. Szombat, 1930 május 3 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 98. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken es Budapesten 3-ttO, hUllöldbn 6-40 pengO. — Egye* izAm Ara hélkOz» nap 16. vasár* és Ünnepnap 24 HU. Hlr« detések felvétele tarifa szerint. Meg|e> lenlk ->éllö kivételével naponta regge MMgJJK^lliyi,J IIUJBL-MWWJML—na A szegény ember adója Anatole Franoe írja a Pingvinek szigete cimü regényében, hogy vannak olyan adónemek, amelyeknek bevezetése esetén csak a szegényeknek kell magukat kissé megerőltetni és akkor a gazdagoknak egyáltalán nem kell adót fizetni. A legtipikusabb ilyen adónem a fogyasztási adó. A fogyasztási adó igazán a szegény ember adója. Anatole Francé gyilkos szatírája a szegény ember adójának jogosságát is megállapítja. . A gyomra minden embernek nagyjából egyforma. Hogy az ember a gyomrát működtesse, ahoz táplálékra van szüksége. Ebben is gazdag és szegény tökéletesen egyforma. Az egyenlő elbánás elve alapján tehát meg kell adóztatni a táplálkozást, a kenyeret, hust és mindent, ami az élet fentartásához szükséges. Ha ezt az igazságos adót kellő előrelátással, megfelelő számvetések után állapítják meg, a többi adók, kereseti adó, jövedelmi adó, földadó, házadó és vagyonadó önmaguktól feleslegesekké válnak. Az élet egyforma joga és értéke mindenkinek, méltányos tehát, hogy mindenki ezt a jogot és értéket fizesse meg. Nem lehet Szeged városát megvádolni, hogy ezeket a fináncpolitikai bölcseségeket a városháza csipkés tornya alatt fedezték volna fel. Sőt mentségére szolgáljon a nemes városnak, hogy az élethez való jog megadóztatását ezúttal nem a kenyérnél és húsnál akarja kezdeni. hanem a csokoládénál, teánál, kakaónál és déligyümölcsöknél, szóval olyan cikkeknél, amelyek a közkeletű indokolás szerint már némi vagyoni erőre mutatnak és a luxus jellegét viselik magukon. Köztudomásúlag ugyanis a megadóztatandó jóllét ismérve lelhető fel annak a ténykedésében, aki üres teát iszik, mert tejre nem telik, vagy aki vasárnap délután narancsot vesz a gyerekének. Nem beszélünk arról, hogy az ilyen luxusadónak minősített fogyasztási adók mennyire nem felelnek meg a céljuknak, hiszen köztudomású, hegy mindezek az adók, ha a kulcsuk alacsonyan van megállapítva, a kezeléssel arányban álló jövedelmet nem hoznak, ha pedig magasan szabják meg, megöli magát a fogyasztást. Mi csak arra mutatunk rá, hogy sem a mogyoró, sem a kakaó, sem pedig a tea nem luxus és annak esetleges fogyasztásából magasabb vagyoni erőre következtetni éppenugy nem lehet, mint ahogy egy esetleges színház- vagy mozijegy megváltása nem minősíthető a pazarlás határát súroló költekezésnek. De éppen a szerdai kisgyűlés magas szin' vonalú tárgyalásai alapján mutatunk rá, hogy mennyire eltérők lehetnek a vélemények abban a tekintetben, hogy mely cikkeknél kereshetők a megadóztatandó jóllét ismérvei. Hiszen a tanyai érdekek egyik lelkes szószólója ezen az alapon az Északi-tengerből kihalászott szardiniát és heringet kívánta a déligyümölcsök közé besorozni, viszont adómentességet kívánt biztosítani a citromnak, talán a »citronyos bor* fogyasztásának előmozdítása érdekében. Ilyen cikkeknél, amelyek lényeges jövedelmet amúgy sem biztosithatnak, nincs az a közgazdasági tudós, aki a jogszerűségek és méltányosságok határait nyugodt lelkiismerettel és becsületesen meg tudná állapítani. A szegedi kereskedelem azonban elvi szempontokon tulmenőleg aggodalommal látja azt a tendenciát, amely a déligyümölcsök és egyéb cikkek fogyasztási adójáról szóló szabályrendelet tervezetében érvényesül. Mert hiába mondja a város, hogy ez az adó nem lesz vexatórius jellegű és nem fogja egyenlőtlen teherrel sújtani a szegedi kereskedelmet, a valóság az, hogy az eredménnyel arányban nem álló kezelési munkát kell magára vállalni. Ezzel az adónemmel csak szaporodik azoknak a munkáknak tömege, amelyek a kereskedőt és iparost, ahelyett, hogy a saját mesterségét űzné, valamely hivatal Írnokává és nyilvántartójává avatják. Elismerjük, hogy a városnak közcéljainak megvalósításához jövedelmekre van szüksége. Ezek a jövedelmek azonban csak akkor érnek valamit, ha hoznak is valamit. Csip-csup adókkal ugyanoda jut a város, mint a kinai császár, aki az ehető fecskefészkekre vetett ki fogyasztási adót, mert véleménye szerint nz is a jóllét ismérvét viselte magán. A buzgó közegek az adót minden fecskefészekre ki akarták terjeszteni, illetve mandarin által kiállított bizonyítványt követelte'» a közönséges fecskefészek után is, hogy nem fogják megenni. A vége az lett, hogy az adó semmit se hozott, de az emberek, hogy a zaklatástól megmeneküljenek, válogatás nélkül elpusztították a fecskéket. a Költségvetés általános vitáját Haszonőét iellratkozott szónok nem volt felen a képviselőöáz~ ban, n>tre az elnök befefezetlnek felentetie kl a vitát — Az ellenzék a részletes vita során mondta el kritlkáfát (Budapesti tudósilónk lelefonjelenlést.j A politikai élet váratlan szenzációja az a magyar parlamentarizmus történetében példa nélkül álló esemény, hogy a képviselőház a költségvetés vitáját négynapos tárgyalás után befejezte, mert a feliratko:oft s-ónokok közül senki sem volt az ülésteremben. A képviselőház, mint ismeretes, kedden kezdte meg a költségvetés tárgyalását, feltűnően nagy részvétlenség mellett. Ma délután Pintér László egységespárti képviselő felszólalása után az elnöklő Puky Endre alelnök nyolc képviselő jelenlétében huszonhat egységespárti és egy ellenzéki szónokot szólított fel szólásra. A feliratkozol i szónokok közül egyetlenegy sem iQrtózkodott az ülésteremben. Az elnök megkérdezte, hogy kiván-e valaki még felszólalni, miután azonban senkisem jelentkezett, a költségvetés általános vitáját berekesztette és az ülést felfüggesztette. Egyórás szünet után nyitotta meg az ülést újból Puky Endre. Addigra már megérkezett az időközben értesitett Wekerle pénzügyminiszter, aki azonban nem volt elkészülve arra, hogy az általános vita ilyen váratlanul befeje_ zést nyer és ezért záró beszédét keddre halasztotta. Az ülés további folyamán Temet• váry Imre, a költségvetés főelőadója mondotta el záróbeszédét, azután az elnök délután 6 órakor berekesztette az ülést A keddi ülés Wekerle pénzügyminiszter felszólalásával fog kezdődni és azután szavaz a képviselőház általánosságban a költségvetés felett, majd megkezdi az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalásával a részletes vitát. Az uj házszabályok értelmében a költségvetés tárgyalására tiz nyolcórás ülés volt kijelölve. Senki sem volt elkészülve arra, hogy az általános vitát ilyen puccsszerűen a negyedik napon befejezik. Az ellenzék a részletes vita során még alkalmat fog találni arra, hogy elmondja kritikáját, amelynek elmondásától az általános vita váratlan befejezése elütötte. „A bttdsé legkimagaslóbb létele: a költségvetés ötvenhat százalékára rug a tisztviselői fizetés" Sándor Pál és Friedrich István nagy beszédben (ám a diák a kormányzati politikát — »Elég volt a beszédekből, most elkövetkezett a teltek Ideje« Budapest, május 2. A képviselőház pénteki ülésén a költségvetés tárgyalása során az első szónok Ma la si is Géza volt, aki hangsúlyozta, hogy május elseje teljes rendben folyt le, a munkásság öntudatos munkásokhoz méltóan, csendesen és némán tűntetett A hadirokkantak ügyét végre ¿heg kell oldani, mert semmiféle álláshoz, foglalkozáshoz a mai körülmények között jutni pem tudnak. Sta'isztikai adatokkal mutatja ki, hogy Bidapesteu a húsfogyasztás a békeévekhez viszonyítva ötvenszázalékkal csökkent. Sokalja a közrend biztosítására fordított összegeket. Az ország boldogulását nem lehet szuronyokkal elősegíteni. — Loucheur most nagy barátunknak mutatkozik, bizonyára azért, mert nagyobb províziót fog kapni, mint Sir William Good. Loucheur is megszerzi a kölcsönt, megkapja a províziót és többet nem törődik velünk. Az elnök; Tartózkodjék olyan nyilatkozatoktól, amelyek parlamenten kívül álló személyeket sértenek. Malaslis ezután az optánsüggyel foglalkozik és azt mondja, hogy a szegény népnek feetí megfizetni, hogy az ezerholdasobit, az egyházat és e Habsburgokat kártalanítják elkobzott birtokaikért. Friedrich István: Ez a parlament a magyar nemzet siratóháza lett. Valóságos kózponíi panasziroda, ahol jelen van az elnök, az ínspekciós miniszter és jelen van néhány ínspekciós képviselő. És akik jelen vagyunk, ezekre a szép márványfalakra borsot hányunk. Mi, ellenzékiek, adjuk meg a parlamentnek a színezetet, ha mi nem volnánk, akkor csak pártértekezlet volna. Bródy Ernő: Kaszinó. Friedrich: De mi nem tudunk itt beszólni, mert önök (a jobboldal felé mutat) elbeszélik előlünk az anyagot. Most önök is kritizálnak. Mi támadunk, önök nem védik a kormányt és mégis elfogadják a költségvetést. — Minél előbb választásra van szükség. Megdöbbentő az az ellentét, ami az itteni pangás és a külső nyomor között van. A tüdővész elleni védekezésről szólva ezután, megemlékezik Weüensiein komaínjaról, amely ki-