Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-01 / 73. szám

Is kaphatók páronként. 1 I Turul Cipőraktár, Széchenyi tér 16 § Az üzletberendezés minden elfogadható áron eladó * Pélmngynror»»ag regénye stefan zweis: A RCNDŐRMINISZTCR . ^ ^ FOICHÉ ÉLETE Fordította % SZINNAI TIVADAR A 25 - a nagy megpróbáltatás thermidor 6-án ért A gyermek meghalt. Fouché elkíséri a KIS koporsót a temetőbe. Az ilyen súlyos csapás megedzi az embert. Nem fél a haláltól aki éjjel-nappal, behunyt szemmel is holt gyermekét látja maga előtt". Emberfölötti bátorság szállja meg, akarata nem ismer akadályt. Nincs már vesztenivalója és thermidor 7-én a tékwázó összeesküvők között, akik még mindig el szeretnék halasztani az összecsapást, kimondja a döntő szót: »Holnap dűlőre viszem a dolgot.* & bekóvetk«|eft » tflágtőrlénelmi nap thermidor 8-ika. A júliusi hőség már kora délelőtt elárasztja a mit sem sejtő várost. De a konventben semmi nyoma a kánikulai lusaságnak. A terem minden sarkában képviseálldogálnak és sugdolóznak, a tribün és L^-Vosó tele van kíváncsiakkal. Titokzatos <őbe g láthatatlan szálai vibrálnak a leveelteru^mert ^r,hete,,«n módon város szerte iLt^yS az a hir> ho«y Robespierre ma akar az ellenségeivel. Talán meglesték UnlálHv láthatását Robespierrenél ée talá a titkos tanácskozás eredményét? I^alau! * Fouché-párt határozatát tudta " * Robespierre is? „ S ilvfik izgatottan fürkészik egy, v.,„„ V v»JJOn Fobcspicrre mcR2 Möwják, mielőtt míg ,zl db véfe rL? horzon^1. "^Ktalanság ugy megüli ^termet, mint W • vwt £ ^szürke " mégis tikkasztó egboltoíat. Vihar készül ttobespiorre szólásra jelentkezik Disz "Mba öltözködött, mint azon a ^n amijrtetvcU a Legfelsőbb Uny^Ztörténelmi nevezetességű égszínkék kahátjá. baa, fehér harisnyával a lábán, lassan, melió^jFdjesen ment tel a szónoki tribünre. De nem fáklyát szorongatott a közében, mini -«>n a nevezetes ünnepen, hanem hatalmas papírtekercset — a beszédje szövegét —, amely olyan volt, mint a liktorok vesszőcsomója. csak épenhogy a bárd hiányzott belőle. A beszélgetés moraja ugy elhallgat, mintha elvágták volna. Mindenki néma megdöbbenéssel néz a Robespierre kezében ievő papírtekercsre, mindenki aggódva gondol arra, hogy hátha az v neve is szerepel ezeken a veszedelmes lapokon. A kertben sétáló és a karzaton beszélgető képviselők is a terembe sietnek, hogy elfoglalják a helyüket. Izgatottan csillogó szemük a szónok sovány arcára tapad. De az a jéghideg, sápadt arc nem árul el semmit. A két csontos kéz lassan kinyitja a papírtekercset. Mielőtt » vértelen ajkak szóra nyílnának, a két rövidlátó szem körüljár a hallgatóiságon. A hatás, és a feszültség fokozására Robespierre végigméri fe.iyegetö tekintetével a padsorokat, előbb jobbról balra, aztán balról jobbra, előre, hátra, fel az egykori hegypárt helyéig, majd ismét le a mocsárig. Igen, ott ülnek valamennyien, az a pár jóbarát, az a sok ingadozó és a vesztére törő összeesküvők gyáva csapata is. Sorra veszi őket, egyenként a szemükbe néz. Keres valakit, de nem találja. Ellenségei sorából ebben a döntő órában hiányzik egy — a legelszántabb — Joseph Fouché. Es mégis: a nemsokára kitörő vitában egyetlen név szerepel csak, a Joseph Fouché neve. És cz. a név, amelynek a viselője nincs jelen, kirobbantja a vihart, megindítja a rohamot, eldönti Robespierre sorsáU Rol>espierre beszédje hosszadalmas és fárasztó. Régi szokása szerint burkoltan /enyegelőzik, árulásról, összeesküvésről, megtorlásról szaval, de neveket nem említ. Csak az a célja, hogy a hallgatóságát hipnotizálja, kígyóbűvölő módjára megdermessze, a tulajdonképeni hóhérmunkát majd elvégzi Saint-Just másnap. Három órán keresztül ostromolja Robespierre a nemzetgyűlést általános frázisaival, amikor végre befejezi a beszédét, a hallgatóságon inkább a kimerültség jelei muta.koznak, mintsem a félelemé. Egyetlen kéz sem mozdul tapsra. A helyzet oizouytalan. Csák á vita togja eldönteni, hogy ez a nagy hallgatás Robespierre diadalát vagjE kudarcát jelenti-e? r Ekkor feláll Robespierre egyik kipróbált hive, szinte jobbágya és azt indítványozza, hogy a konvent határozza el a beszéd kinyomatását. A szolgalelkü, gyáva tömeg már-már beleegyezik. A képviselők megkönnyebftlten fellélegzenek, őrülnek, hogy mára ezrei megússzák a dolgot és nem követelnek tőlük fejeket, letartóztalásokat, erélyesebb határozatokat. De az utolsó pillanatban feláll az összeesküvők egyike, Bourdon de l'Oise — bátop-. ságával jogot szerzett arra, hogy nevét megjegyezze a történelem — és tiltakozik a beszéd kinyomatása ellen. Ez az egy, hang felszabadítja a többit. A gyávák összeállnak é» kétségbeesésükből bátorságot merítenek. Egjlmáfiután felszólalnak Robespierre ellen. Székmére vetik, hogy burkoltan gyanúsítgat ét fenyegetőzik. Felszólítják, hogy beszéljen végre nyíltan, mondja meg világosan, mii akar. Tíz perc alatt megváltozik a kép. H vádló védekezésre szorul, az offenzíva defenzívába hátrál, Robespierre enyhíteni Igyekszik a beszédjét és kijelenti, hogy nem vett célba senkit. (Folyt, kör.) J 1 részletre olcsón « Kiéin János SS5Wíí Címre ilgyelnl! BÚTORT DELMHGYBRORSZÓG KÖLCSÖWHONYVTflRP Uj könyvek a Délmagyarország kOIcsönkOnyvtftróban: Makkai Sándor: Egyedül Dormándi László: Á jó ember Smeljov: A pincér Krúdy Gyula: Boldogult urfikoromban Földi Mihály: A láthatatlan ut Földi Mihály: A csábító Lesage: A sánta ördög Szemere György: Egy falusi kisasszony története Charles Reade: A földönfutó örökös 1930 április 1. ««n tüOiiViAli