Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-01 / 73. szám

Is kaphatók páronként. 1 I Turul Cipőraktár, Széchenyi tér 16 § Az üzletberendezés minden elfogadható áron eladó * Pélmngynror»»ag regénye stefan zweis: A RCNDŐRMINISZTCR . ^ ^ FOICHÉ ÉLETE Fordította % SZINNAI TIVADAR A 25 - a nagy megpróbáltatás thermidor 6-án ért A gyermek meghalt. Fouché elkíséri a KIS koporsót a temetőbe. Az ilyen súlyos csa­pás megedzi az embert. Nem fél a haláltól aki éjjel-nappal, behunyt szemmel is holt gyermekét látja maga előtt". Emberfölötti bá­torság szállja meg, akarata nem ismer aka­dályt. Nincs már vesztenivalója és thermidor 7-én a tékwázó összeesküvők között, akik még mindig el szeretnék halasztani az összecsapást, kimondja a döntő szót: »Holnap dűlőre viszem a dolgot.* & bekóvetk«|eft » tflágtőrlénelmi nap ­thermidor 8-ika. A júliusi hőség már kora délelőtt elárasztja a mit sem sejtő várost. De a konventben semmi nyoma a kánikulai lus­aságnak. A terem minden sarkában képvise­álldogálnak és sugdolóznak, a tribün és L^-Vosó tele van kíváncsiakkal. Titokzatos <őbe g láthatatlan szálai vibrálnak a leve­elteru^mert ^r,hete,,«n módon város szerte iLt^yS az a hir> ho«y Robespierre ma akar az ellenségeivel. Talán meglesték UnlálHv láthatását Robespierrenél ée talá a titkos tanácskozás eredményét? I^alau! * Fouché-párt határozatát tudta " * Robespierre is? „ S ilvfik izgatottan fürkészik egy­, v.,„„ V v»JJOn Fobcspicrre mcR­2 Möwják, mielőtt míg ,zl db véfe rL? horzon^1. "^Ktalanság ugy megüli ^termet, mint W • vwt £ ^szürke " mégis tikkasztó egboltoíat. Vihar készül ttobespiorre szólásra jelentkezik Disz "Mba öltözködött, mint azon a ^n ami­jrtetvcU a Legfelsőbb Uny^Z­történelmi nevezetességű égszínkék kahátjá. baa, fehér harisnyával a lábán, lassan, melió­^jFdjesen ment tel a szónoki tribünre. De nem fáklyát szorongatott a közében, mini -«>n a nevezetes ünnepen, hanem hatalmas papírtekercset — a beszédje szövegét —, amely olyan volt, mint a liktorok vessző­csomója. csak épenhogy a bárd hiányzott be­lőle. A beszélgetés moraja ugy elhallgat, mintha elvágták volna. Mindenki néma meg­döbbenéssel néz a Robespierre kezében ievő papírtekercsre, mindenki aggódva gondol arra, hogy hátha az v neve is szerepel ezeken a veszedelmes lapokon. A kertben sétáló és a karzaton beszélgető képviselők is a terembe sietnek, hogy elfoglalják a helyüket. Izgatottan csillogó szemük a szónok sovány arcára tapad. De az a jéghideg, sápadt arc nem árul el semmit. A két csontos kéz lassan kinyitja a papírtekercset. Mielőtt » vértelen ajkak szóra nyílnának, a két rövidlátó szem körül­jár a hallgatóiságon. A hatás, és a feszültség fokozására Robespierre végigméri fe.iyegetö tekintetével a padsorokat, előbb jobbról balra, aztán balról jobbra, előre, hátra, fel az egy­kori hegypárt helyéig, majd ismét le a mo­csárig. Igen, ott ülnek valamennyien, az a pár jóbarát, az a sok ingadozó és a vesztére törő összeesküvők gyáva csapata is. Sorra veszi őket, egyenként a szemükbe néz. Keres valakit, de nem találja. Ellenségei sorából ebben a döntő órában hiányzik egy — a legelszántabb — Joseph Fouché. Es mégis: a nemsokára kitörő vitában egyet­len név szerepel csak, a Joseph Fouché neve. És cz. a név, amelynek a viselője nincs jelen, kirobbantja a vihart, megindítja a rohamot, eldönti Robespierre sorsáU Rol>espierre beszédje hosszadalmas és fá­rasztó. Régi szokása szerint burkoltan /enye­gelőzik, árulásról, összeesküvésről, megtorlás­ról szaval, de neveket nem említ. Csak az a célja, hogy a hallgatóságát hipnotizálja, kígyó­bűvölő módjára megdermessze, a tulajdon­képeni hóhérmunkát majd elvégzi Saint-Just másnap. Három órán keresztül ostromolja Robespierre a nemzetgyűlést általános frázi­saival, amikor végre befejezi a beszédét, a hallgatóságon inkább a kimerültség jelei mu­ta.koznak, mintsem a félelemé. Egyetlen kéz sem mozdul tapsra. A helyzet oizouytalan. Csák á vita togja eldönteni, hogy ez a nagy hallgatás Robespierre diadalát vagjE kudarcát jelenti-e? r Ekkor feláll Robespierre egyik kipróbált hive, szinte jobbágya és azt indítványozza, hogy a konvent határozza el a beszéd kinyo­matását. A szolgalelkü, gyáva tömeg már-már beleegyezik. A képviselők megkönnyebftlten fellélegzenek, őrülnek, hogy mára ezrei meg­ússzák a dolgot és nem követelnek tőlük feje­ket, letartóztalásokat, erélyesebb határozato­kat. De az utolsó pillanatban feláll az össze­esküvők egyike, Bourdon de l'Oise — bátop-. ságával jogot szerzett arra, hogy nevét meg­jegyezze a történelem — és tiltakozik a be­széd kinyomatása ellen. Ez az egy, hang fel­szabadítja a többit. A gyávák összeállnak é» kétségbeesésükből bátorságot merítenek. Egjl­máfiután felszólalnak Robespierre ellen. Szék­mére vetik, hogy burkoltan gyanúsítgat ét fenyegetőzik. Felszólítják, hogy beszéljen végre nyíltan, mondja meg világosan, mii akar. Tíz perc alatt megváltozik a kép. H vádló védekezésre szorul, az offenzíva defen­zívába hátrál, Robespierre enyhíteni Igyek­szik a beszédjét és kijelenti, hogy nem vett célba senkit. (Folyt, kör.) J 1 részletre olcsón « Kiéin János SS5Wíí Címre ilgyelnl! BÚTORT DELMHGYBRORSZÓG KÖLCSÖWHONYVTflRP Uj könyvek a Délmagyarország kOIcsönkOnyvtftróban: Makkai Sándor: Egyedül Dormándi László: Á jó ember Smeljov: A pincér Krúdy Gyula: Boldogult urfikoromban Földi Mihály: A láthatatlan ut Földi Mihály: A csábító Lesage: A sánta ördög Szemere György: Egy falusi kisasszony története Charles Reade: A földönfutó örökös 1930 április 1. ««n tüOiiViAli

Next

/
Oldalképek
Tartalom