Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-06 / 78. szám

lífiMI 19^0 április 6. W ' M7 f J FESTEK, sagag&B8ttBS BER6ER ÍRSZIO £—£3 egy hegyi patak partján. <5 haszonélvezője akart lenni az aranykeresés lázának. Nagyon szépen és érthetően elmagyarázta á tervit Ivánnak: — Lássa, Mr. Iván, ez a sok bolond most neki­indul, hogy megkeresse a szerencséjét Lesz olyan, aki megtalálja, de sokkal több lesz, aki birét sem leli az aranynak. Látja azt is, hogy a leg­többje milyen könnyelműen, jóformán felszerelés nélkftj vág neki egy vad földrész belsején$k. Majd a tetthelyen jönnek rá, hogy szükségük volna hálózsákra, takaróra, fejszére, bicskára, revolverre, spirituszfözőre, beretvára és tükörre..« — És hogy akarna ön ezen "segíteni! — Éppen ez az, Mr. Iván. Hallgasson rám. Most bukott meg a Rennie-cirkusz és a felsze­relését a jövő héten fogják elárverezni. Meg kel­lene Venni az egyik kocsiját a négy legerősebb lóval együtt A kocsiban mozgó boltot rendezünk be és végigjárjuk az aranyvidékeket. Csak aranyban fo­gadunk el fizetséget Meglátja, hogy egy féléven belfll a miénk lesz a legvirágzóbb üzlet egész Ausztráliában. így került Iván a négy tarka lótól vont komédiás­kocsira egy émeritált francia tengerésztiszt és egy bronzbarna.bőrü tahitii asszony társaságában. Hó­napkon keresztül igazán aranyszabadság volt az élete, távol minden civilizációtól és kulturátóL Táboroztak kék pisztrángokban gazdag hegyi pa­takok partján, nyárson sütöttek nytilnagyságu, de vékonylábu aguti formájú állatokat, megcsodálták az árnyékot nem nyújtó eukallptus erdőket és hosszabb időre tábort ütöttek ,ahoI nagyobbszámu aranyásóra találtak. Ilyen helyeken megnyílt a bolt és igazolta a francia legvérmesebb remény­ségeit A kocsi népszerű lett az aranyásók között és néhány hónap alatt háromszor fordult meg Syd­ney és az aranyvidékek között. A kocsi lakói kö­zött, ha nton voltak, olyan háromszögszerü élet fejlődött ki. A két férfi felváltva "hajtotta a lova­kat; mig az egyik a bakon ült, azalatt a másik az asszonnyal az üzlethelyiségben, illetve lakás­ban tartózkodott Szép, idillikus élet volt mind­addig, amig a féltékenység ördöge hatalmába nem ejtette őket. Már pedig én elhiszem, hogy a fél­tékenység borzasztó lehet, de legborzasztóbb ott, ahol csak hárman vannak az ausztráliai vadon közepén, a két férfi meg az érdekelt nő. Egyiknek sincs módjában, hogy másutt keressen elégtételt vagy vigasztalást A viszony Így Iván és társa között nagyon feszültre vált Odáig jutottak, hogy vagy feloszlik a cég, vagy valami más módon vet­nek véget a lehetetlen helyzetnek. A krizis ki is tőrt, de egészen másként, mint bármelyikük is várta volna. Egy hete voltak Peak Ilillben, ahol az aranyásók már egész kis várost tákoltak össze deszkából, kátránylemezből és hnl. lámbádogból. Üzlet bőségesen lett volna, de mind­keltőjüknek nagyon fanyar volt a szájaize. Nappal csak el voltak foglalva a boltban, de este való­sággal egymást őrizték. Elválliatatlanul így üt t men­tek el minden este Peak Hill legelőkelőbb szalon­jába, hogy a másik ne maradjon egyedül otthon az asszonnyal. Éjszaka, hazafelé menet, akárhány­szor mindketten a revolveren tartották a kezüket Egy komoran sötét januári estén, amely még uj.dél-walesi viszonyok mellett is szokatlanul forró és tikkasztó volt, — ott január az év legmelegebb hónapja, — szintén ilyen komor némaságba me­rülve, igyekeztek haza a tábor felé, amelyet a városkán kívül egy kiszáradt patak partján ütöt­tek fel Máskor a komédiás'ocsi ablakán kiszű­rődő lámpafény mutatta nekik az utat de ezút­tal tökéletes sötétségben botorkáltak. Se lámpát, se kocsit, se lovat nem láttak. Nagy nehezen találtak rá a tábor helyére a sötét éjszakában, de az asszony kocsival, lovakkal egy ül* elhint Csak a megszenesedett fadarabok és szerleüobált konzervdobozok árulták el a heiyel, ahol délben ebédjüket megfőzték. Kinos töprengésük egysaer­xe maró gyanúra változott Sejtetfcél^ l^jjy valami rendkívüli dolognak kellett történni, de egyikül: sem mert hangosan kifejezést adni gyanújának. Nem Is lett volna rá alkalmuk, mert nagy csöp­pekben kezdett esni ai eső és öt perc múlva ben né voltak a legirtózatosabb felhőszakadás kellős kö­zepében. Ausztrália belsejében, a parti hegyláncokon be­lül ritkaság az eső, de ha egyszer zuhogni kezd, akkor esik amúgy Istenigazában. Elmos utat el­áraszt mindent és tengerré változtatja a kiszáradt medrü patakok és folyók vidékét Iván és a fran­cia ilyen felhőszakadásba kerültek. Alig tudlak visszatalálni Peak Hillbe, a felhőszakadás ugy megváltoztatott mindent Másnap aztán Peak Hifiben tisztázódott az eset Az egyik aranyásó, akit kollégái Sárgafoga Jack néven tiszteltek, az utolsó hónapokban csodála­tos szerencsével dolgozott Ez a Sárgafogu Jack a legbnzgóbb bevásárlója volt Ivánék boltjának. De alapjában véve őt nem a bicskák, főzőedé­nyek és takarók érdekelték, mert Olyankor is el­látogatott a komédiáskocsihoz, a bolt zárva volt és Iván és a francia a szalonban egymást őrizték. Meg-megcsillogtatta az aranyát a tahitii asszony előtt és az asszony, ngylátszlk, nagyon is elbódult a gazdagság láttára. Az arany kedvéért Nanyork, 1930 március. Tudjuk, hogy ma délután Newyorkba érkezünk. Az utasok tü­relmetlenek két okból. Először is szeretnének már szárazföldet, azaz kevésbé mozgó talajt érezni lábaik alatt, másodszor nagyobb részük először látja Newyorkot annak minden cso­dás látványával. Már délben kezdődik az izgalom, minden épkézláb ember a fedélzeten dacol a széllel és lesi a partot. Hogy nem lehetünk messze, jelzi a sok gőzös, amelyet elhagyunk, vagy amelyek ellenkező irányban nekünk monda­nak bucsut. A tenger is érzi, hogy eleget mo­lesztált, jól viselkedik. Nem rángatja, csak simogatja a hajót, a nap szépen süt, szóval élvezetes utazás az utolsó órákban. A hajó­személyzettől tudjuk, hogy délután 4 óra felé érjük el a kikötő bejáratát. Tényleg 3 órakor megpillantjuk Conney Island ezüstsávu partjait és ha nem is voltunk olyan sokáig uton, mégis csaknem olyasmit érzünk, mint Kolumbus és társai, amikor az első ember elkiáltja, hogy nparti. Kivált azok az utasok, aki^ most jönnek át az Újvilágba, hogy második és pedig boldogabb jövőjüket megalapozzák. 4 órakor délután a kikötő be­járatához érünk. Még a bejárat előtt néhány tengeri mérföldre hajónkra száll a »pilóta«, aki itt a hajóvezetést a hajóparancsnoktól átveszi. A kikötő bejáratánál találkozunk verseny­társunkkal, az angol »BerengátiávaU. Ez a hajó 6 órával előbb indult Cherbourgból és egyszerre értünk be. Ugylátszik több baj5 volt a viharral, mint nekünk. És most jön valami, amire nem számítot­tunk. Ugy véltük, hogy a praktikus nagy amerikai Unió az utasok gyors útlevél és podgyászvizsgálatára be van rendezve. Ugy képzeltem, hogy mondjuk egy órán belül már megölelhetem a mólón váró rokonaimat. Mi­lyen keserű csalódás. Délután 4-tői este 10-ig tartott, mig az összes formaságokon átestem, addig kellett a hozzámto-lozóknak a mólón várni a találkozás örömeié. De vegyük csak sorjában. Délulán 4 óra, kezdődik a »guarantint. Ez­alatt az értendő, hogy az utasokat a nagy szalonba terelik, ahol útleveleikkel felvértezve várják az U. S. A. hatósági közegeit. Ezen közegek azonban 4 óra helyett csak 6 órakor léptek a hajóra, számszerint vagy 10 rendőr­tisztviselő. Minekután a hajóra értek, megkez­dődött a hajó bevonulása a belső kikötőbe. Ivánt és a franciát Jack.kal cserélte el. Se Ivánj se a francia többé nem akadt a nyomíkra. A hir­telen támadt özönviz idején lehetetlenség volt Feafc Hillből kimozdulni, utána pedig üthették bottal a szökevények nyomát Elpusztultak a hirtelew áradásban, vagy eljutottak Sydneybe, vagy a fen*; gerpart más valamely kikötőjébe, ez még ma k Ausztrália történetének rejtett fejezetei kosé tsr^ tozik. Ivánnak és a franciának még szeren oeéje voBf a szerencsétlenségben, hogy mindketten a tűssA. jükben hordozták kincsük egy részét, az áruso­kért kapott aranyport így nem vo'ltak éhenhalásral ítélve. Mig a vizek lefolytak, meghúzódtak a peatfi hilli legelőkelőbb szállodában. Harmadik este, mfr-1 kor a durva gerendákból és deszkákból összo­rőtt asztalra könyököltek, a frarícia dadolni kezdtej az ismert dalt; — La donne é mobile... Utána kezet nyújtott Ivánnak: — Sose busulj, testvér. A tanulság az és?Wnfí­ben az, hogy nem egymásra, hanem a madárkára kellett volna vigyáznunk. Most inkább azon tör­jük a fejünket, mihez kezdjünk, hogy a madárka a fészkel is elvitte magával? (Folytatjuk.); Ezt a müvelelet 4—5 kicsiny úgynevezett pi­lótahajó végzi, olyképpen, hogy drótkötelek­kel húzzák be a hajónkat. Célja ennek, hogy az óceánjáró gőzös hatalmas csavarai ne ron­gálják meg a kikötő és később a Ilndson-folyő partjait, mert egészen oda visznek el. Az ut«r soknak még a hajón ki kellett tölteni egy ivet az élei ük történetéről, mely iveket a hajós­társaság egy jegyzék kíséretében az ellenőrző rendőrtisztviselőkhöz juttatja. Minden utas kap azonkívül egy számot is. Mindezen intéz­kedések dacára, a sok várakozás és ide-oda tologatás után körülbelül 8 óra volt, amikor megláttam azt a rendőrtisztviselőt, aki az én útlevelemet kezeni fogja. Mielőtt azonban oda julok, még orvosi vizsgálaton megyek keresz­tül. Ezt nem kell komolyan venni Egy jóképű világot járt fiatal orvos útlevelemet látva.^kér­dezi: — You are Mágyár embérT — Yes, — válaszolom. Tovább kérdezi, hogy mondják magyarul: *Pérkéli chickeno. (pörkölt csirke). Minekutána a válasz kielégítő, megvolt az orvosi vizit. Most már közelebb vagyok a rendőrtiszt­viselőhöz és ijedten látom, hogy vagy 15—20 percig foglalkozik egy emberrel. Istenem, mi­kor kerül rám a sor. Közben egy szegény öregasszonyt, ki a fia után jött ki, nem akar­nak beengedni, mert valami nincs rendben a papírjaiban. Nagy a sirás-rivás. Az utolsó pil­lanatban megjelenik fia, aki orvos Newyork. ban, elintéz minden szükségeset és nagy az öröm. Végre 9 órakor sorra kerülök és elég hamar végzek. Rohanok a hajóhídon át a mólóra, keresem rokonaimat, de nem találom. Már ott vagyok, hogy egy gyanúsnak, tudni­illik rokongyanusnak kinéző nőt megszólítok, amikor nevemen szólítanak, igy hát végre megtaláltuk egymást. Boldogan akarok a szál­lodába menni, amikor mondják, hogy azt még nem lehet. Előbb el kell vámolni a podgyászt. Nem akarok a vámolás kalamitásaira bőveb­ben kitérni. Csak annyit, hogy Uncle Sant bürokratizmusa helyenként versenyezhet magyarországi kollegáival. A vizsgálat nagyon szigorú, még a legkisebb mintát is elvámol­ják. Nincs kegyelem. Felemlítem még, hogy az esti beérkezés a newyorki kikötőbe csaknem impozánsabb a nappalinál. A számtalan, tetejéig kivilágított felhőkarcoló, a sok világító hirdetéssel, holmi tündérországot sejtet. Felejthetetlen látvány*, Reitzer Miklós. Uton Amerikába Érkezés Newyorkba

Next

/
Oldalképek
Tartalom