Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)
1930-04-06 / 78. szám
1930 április 6. rtfil.M 4 CV *»«»»*• 7 Tonelii Sándor ünneplése az utazó egylet bankeiíjén (A Délmagyarország munkatársától.) Az Alföldi Utazók és kereskedők Egyesülete szombaton este meleg hangulatu bankett keretében ünnepelte elnökének, dr. Tonelii Sándor kereskedelmi és iparkamarai főtitkárnak, a közgazdasági pályán eltöltött 25 éves munkásságát. Vértes József, az egyesület ügyvezető-elnöke köszöntötte a vendégeket, majd Kertész Ernő, az egyesület társelnöke őszinte melegséggel köszöntötte dr. Tonelii Sándort, találó szavakkal aposztrofálva közgazdasági téren kifejtett sikerben és érdemben gazdag munkásságát. Beszéde végén a jelenlevők hosszasan ünnepelték dr. Tonelii Sándort, dti hosszabb beszédben köszönte meg az ünneplést Visszaemlékezett pályájának legelejére, kedves anekdotákkal fűszerezett részleteket mondott el. Hangsúlyozta, hogy az a megbecsülés, amely őt az Utazó egyletben körülveszi, közgazdasági pályájának elismerését jelenti. Lelkes taps után Varga Mihály, a Kereskedők Szövetségének elnöke köszöntötte a jubilánst, kiemelve, hogy az utazó egylet a legjobb képviselőre bizta az elnökséget: dr. Tonelii Sándorra. Vértes Miksa, a kereskedelmi és iparkamara alelnöke meleg szavakkal adózott ezután Tonelii képességeinek. A kamara édes gyermekének nevezte • jubilánst, aki magas nivóra emelte a szegedi Ipar és kereskedelem legfőbb intézményét. Pásztor József Tonelii főtitkár nagy érdemei Ynel'ctt az utazó egylet sikeres működését méltatta. Az utazók klubja Szeged legelső társadalmi egyesültei sorába lépett, amelynek élén olyan kiváló vezető áll, mint Tonelii főtitkár. ~ Dr. Tonelii Sándor válaszolt a sok meleghangn köszöntőre, majd Vér György szólalt fel, aki Tonelii Sándorban az újságírót üdvözölte. Ezután kedves hangú visszaemlékezésükről beszéltek Kertész Ernő, Abongi Mihály és Varga Mihály. A bankett a késő éjjeli órákban a legjobb hangulatban ért véset Haláléi szerencsétlenség fuíballozás közben FBudapesti tudósítónk telefonjelentése.) Szombaton délután a Millenáris versenypályán a BSE old-boy csapatának futballmérkőzésén halálos szerencsétlenség történt. Jnrt Lajos 33 éves fővárosi tisztviselő, aki a kapus szerepét töltötte be, egy labda kivédése közben "'esett és fejét súlyosan beleoertc a kapufába. Agyrázkódást szenvedett, mire a mentők kiérkeztek, a fuiballpálrján meghalt. a tavaszi ítapstigat: habfehér függöny fogadja ablakán. ~ ^iLggörupnosás nem okoz. gondot) A függönyödet alafiascm. lájuyroljíik. es kétszer hároms'or "áluM vízben áztatjuk..Cangyos Lux babba bemártjuk, és gondosan átnyornkodjuk m többször öblítjük. A csipke és tiiUrészekjetszánod* ni kifeszítjük.. Ulég kissé nedvesen, a. visszáján vasaljuk. С5АЦ KCK DOBOZBAN VALÓDI ! ÁMÍT KIMERVE és NVITVA ÁRULNÁK AZ. NCM LUX f (A Délmagyarország munkatársától.) A Délmagyarország szombati számában beszámolt Maróthy Gyö gy, a dorozsmai gazdaegyesület elnökének a letartóztatásáról. A 80 holdas gzdát a késő esti órákban fogták el a csendőrök. A vád ellene az, hogy a munkanélküli tömeget izgatta és uszilotta. Ezzel szemr>en a dorozsmaiak szerint Maróthy volt az aki csillapította az embereket és azt mondotta: »Menjenek haza emberek nyugodlan majd elérkezik az_az idő is. amikor cselekedni kell.* Pénteken este még egy embert fogtak el S csendőrök Kazinczkg, Pál cipészt, ester személyében. Ellene ugyanaz a vád, mint Maróthy ellen. A két embert szombaton reggel a csendőrök a szegcdi ügyészségre szállították, ahol kihirdették előttük az előzetes letartóztatásról szóló végzést A dorozsmai eseményeknek eddig összesen három letartóztatottja van. Legrégebben van az ügyészségi fogházban Godó Lajosné, akit 8 hónapos csecsemőjével együtt hoztak be a csendőrök. Godó Lajos. a le?nr! t^'otf asz- •^nmmxmmmmaeammmmmmtmKmmmmmmmmammssBmmmmmmum hogy érdek nélkül lessenek. Nekem azért tetszett • ssönjre^em, mert mint szobadíszt is használhattam mindenféle praktikus célra. Mikor gobelin gyanánt ékesítette a falat az íróasztalom mellett, akkor a tollamat törülgettem a Dobozi Mihályné rokolyájába s ez nekem is jól esett meg i kárpitnak is. Sötétebb tónust nyert ^ele. Mikor lábszőnyeggé érett, nem kellett attól félnem, hogy fölborul a házibéke, "ha ráhull a szivarhamu. Arról nem is beszélek, hogy a hamu stilusbelileg is nagyon följavitotta az égő vár művészi hatását. Ez akkor vált egészen bizonyossá, mikor a pokrócot a kályha elé osztottuk be szolgálattételre. Tudni kell, hogy én nemcsak melegszem a kályha tüzénél, hanem szivarra is gyújtok nála Nem akarói egyéni szempontokat vegyíteni ebbe ar esztétikai tanulmányba, azért nem feszegetem azt a kérdést hogy melyik szerepe fontosahb a kályhának. Való igaz az, hogy nekem sokat elalszik a szivarom é~ min g a másik kabátom zsebéb"n van a gyulám. Öngyújtó ugyan egész fiókkal volna a kezem ügyében, de az öngyújtót csak gyufával tudom meggyújtani, mint aho<?v a tőltőlollam is csak akkor fogad szót ha tintába mártogatom. Már most ki lehetne csöngetni a konyhába, hogy hozzanak be gyufát de ennelcsak addig van értelms, míg olyan cselédünk van, aki még nem töltötte ki az egy hetet és nincs tisztában a helyi viszonyokkal. A második héten már minden cselédünk a helyzet magaslatára emelkedik és füle botját se mozdítja, ha én visittatom a csengőt- A manó tudja, miről ősmerik ezt meg, de megérzik. — Szaladjon, Mari, csöngetnek — mondja a feleségem. — Nem, csak a tekintetes ur csönget, nondja Maii az icazat ismerő lélek nyugalmával és nem mozdul. Ezért van aztán, hogy minden öt percbon » kályha elé guggolok és a rácson keresztül bedugom a szivaromat a parázsba. Ez mindig sikerül, hanem a pipára gyújtás már körülményesebb dolog. Olyankor nem a pipa megy be, hanem a parázs jön ki s némelyik kint is marad végérvényesen. Már nere a pipában, hanem a pokrócon, amely az utóbbi évek folyamán nagy átalakuláson ment keresztül ezen müvelkedések következtében. Dobozi Mihály hitvase szerecsen nővé változott és a dobozi vár olyan alaposan leégett, hogy csak itt-ott maradt egy-egy üszkös rom belőle. IV hát az igazi érték, romjaiban is megtartja delejező erejét. Természetesen csak a szakember szemében. Annak pedigl szerencsére, nem vagyunk hijával. A napokban meglátogatott c^y sokoldalú barátom. Etnográfus, nyelvész, régész, műtörténész, historikus. Legalább negy.ennyolc oldala van neki. mint a tetraliontaoktacdernek, a gyémánt kristályalakjának. A negyvennyolcadik oldala az, hogy politikus. Most is ezzel a hegyvennyolcadik oldalával járt itt, de hát én hozzam rossz helyre jött — Nem élek politikával, pajtás, — mondom neki mosolyogva és helyreigazítom a lábammal az összegyűrt szőnyegem. (Éppen a feje nem látszott Dobozi Mihálynak. Mintha ő is rájött volna a magános éjszakák töprengésében, hogy csak fej nélkül lehet karriert csinálni.) A tetrakontaoktaéder odanézett és rámriadt: — Te emberi Micsoda szőnyeged van neked? Nem hamisítvány ez? — Nem, dehogy I — ti ikoztam nevetve. Valódi Pusi-szőnveg. \ barátom megkapta a vállár at' — Valódi Pus-hi? Barátom, az najy dinasztia volt — Hál az — bólintottam. Csakugyan nagy volt ugy emlékszem, tizenegy ivereke volt Pusi lakársnak. — De hát honnan ismered tc ő'cl. — Na hallod! — legyintett ж barátom. Az ö«zszes kinai dinasztiákat felsorolom neked A MÍBgertől a Csingekig. A Pus-hi dinasztia körülbelül a hatodik századra esik. Ez a Iovas_ Le a kartam leplezpi a lovast de. a sfc'ánw* lette a kezét — Egy szót se kérlek. Már rtdndenf tudok. Emlékszel az Attila-kincs aranykorsójára? — Igen, ugy rémlik. — Hál ott van ez a lovas, fiam. Cipel! magával a nőt Eddig azt tartották, hogy Belár alán király leányát Fenét Itt vaií ni, valami szaracén káli'? lányát rabolta el. No most beszéljen az a sói pupák I Mindig mondtam én, 1 a törökmagyar összeköttetés már Perzsiában megkezdődd i. Csupa Szaszanida-motivum, barátom. Nézd ezt а lovatt Ez a típus csak a köves pusztákon éi, ott valahol a perzsa-afgán határon. Nagyszerűt Hiszen ez a hamadani vári Persze, persze, most jövök rá, hogy én ezt a szőnyeget valamikor a teheráni muzeymbaB láttaml Tee! Nekem Ъеvallhatodl Himeztem-hámoztani, vallottam is, nem if, mert nehéz helyzetben van az ember, mikor ennyi szaktudással találkozik. Utoljára megszánt a barátom és kisegített a zavarorribóL — Jobb is, ha semmit se mondasz. Nem tartozol számot adni senkinek. Az a tő, hogy 'az a műkincs magyar kézben van. Csak egyet kérek tőled: engedd meg, hogy lcfotografálhassam. Csak magánhasználatra!, becsületistenemre 1 Csak egyre. kérlek, hogy ne válj me£ tőle, semmi kincsérti Megígéred ? Meg. Nemcsa1 négyszemközt hanem itt a nyilvánosság előtt is. Míg élei nem válok meg а Szasszanidák pokrócától, hanem ezen gyújtok rá az utolsó pipára is. S ami megmarad belőle, azt rátestálom г/. országházra, ne mondhassák rólam. Iiocv semmi sem maradt utánam a nemzetre.