Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-27 / 94. szám

OÉOÍAGYARORSZAÍÍ 1930 április 27. BUTOR 247 legfőbb legszebb legolcsóbb CSwéHIAi* 1 asvIA butorgyárosnál Címre figyelni! bJIbI^CB iLd^AlU Feketesas U. 15. Részletfizetésre hészpènzàrban. nyomására Kiskunfélegyházára menekült és ott direktóriumi és vésztörvényszéki elnök lelt Erre vonatkozólag jegyzökönyvek is vannak, mert a nmlt év folyamán agyarországon járt báró Borelli, a Ileímwehr megbízottja, aki a hadügyminisztérium engedélyével adatokat gyűjtött Wallisch előéletére vonatkozólag. Ezalkalommal öt tanú is vallotta, hogy Wallisch elnöke volt a vésztörvénys/.éknek. Elmondotta az ezredes, hogy mint halálraítélt ellenforradalmár együtt tette meg az utat a terrorvonaton egy marhavagonban a Návayfivérekkei Szentestől Csongrádig, öt Csongrádon az egyik terrorista kimentette a vagonból és az egyik Pullmann-kocsiban helyezte eL A terrorista ezzel egyúttal az életét is megmentette és igy lehetett szemtanúja a kivégzésnek. Reggel hét órakor ért a vonat Kiskunfélegyháza-állomásra. A vonatparancsnok egy Molnár nevü ember volt A vonaton utazott több népbiztossági megbízott is. Féltíz és tiz óra között a marhavagonból három terrorista, Kiss Géza, Lázár és Engi bevezették Molnárhoz Návag Lajost, Návag Istvánt és Kiss Bélát Molnár a másik szakaszban tartózkodott és igy 6 minden szót hallott a lefolyt párbeszédekből. Návay Lajostól azt kérdezte Molnár: — Maga az a Návag Lajost.,. Vihetikt Ugyanigy bánt el a másik kettővel is. Ezután Návayékat elvitték a kocsiból és pár perc múlva felhangzott a terroristák kiáltása: — Ajtót, ablakot becsukni, függönyöket lehmnil Az ezredes az ablakon keresztül látta lejátszódni a kivégzést. Elől ment a három halálraítélt, mögöttük a három terrorista. Amikor a fűtőházhoz értek, a terroristák hátulról főbe lőtték őket. Engi rohamkését is belevágta Návag Istvánba. A kivégzés után beszélgetésre gyűltek össze a terroristák és akkor Molnár István elmondta, hogy régóta haragudott a Náuagakra, mert az ő panaszukra csapták el őt a földeáki állomás elöljáróság tisztségéből. Valószínű, hogy a Návagak halálát személyes hossza idézte elő. Az sem lehetetlen azonban, hogy Molnár parancsot kapott a kivégzésre. Reggel 7 órától, a vonat beérkezésétől 10 óráig, a kivégzésig Molnár többször is bent járt a városban, ahol akkor Wallisch' székélt Szávits ezredés vallomását is megküldik a bécsi törvényszéknek, amely most már rövidesén ítéletet is hoz a Wallisch Kálmán-pőrben. 160 pengő JS-K kerékpár DÉRY Gépáruház 985 Nagy Javító miifiely i StltcakrésseU. gumllc gyárt árban. AZ ELET MOZIJÁBÓL Sorok a humorról A magyar humor egyesegyedül áll a világon, nem hasonlítható össze más nációéval. Nincsenek határai, bármekkora is a témaköre, mert lényege és ereje önmagában vau, a szellemében. Az úgynevezett zsidó-adomákat, amelyek a legkacagtatóbbak, nem számítjuk ide, Uiert annyi filozófia és művészi konstrukció van bennük, hogy már ezért is távol esnek a humor alapfogalmától. A humor egyik főkelléke ugyanis a naivság. Ismerjük az angol nép humorát, amely sokban megközelíti a magyart, (nem a cirkuszi clownok groteszkségeire gondolunk) és torkig vagyunk a német tréfával, amelyből néhány tucat elolvasása után is meg kell csiklandozni magunkat, hogy mosolyogni tudjunk. Itt sémára megy az ötlet, megvannak a keretek és szinte a variáció eszközei is. A nagyotmondó erdész a daxlijával, a szerelemre vágyó vénlány^ a hiu üres katonatiszt, a falusi polgármester, a korlátolt duo-dec fejedelem, meg néhány, de nagyon kevés néhány, általános és állandó alak-citrom, akiből limonádéjukat kicsavarják. Ha jó vicc van külföldi lapban, akkor bizonyosak lehetünk benne, hogy az magyar. Élelmes emberek valósággal export-ipart teremtettek, szorgalmasan átböngészik a régi magyar újságokat s ami jó ötletet találnak, azt eladják a külföldnek. Akkor jön csak rá néha az ember, amikor vAssz&forditjálc magyarra. A viccekben ugyanis van valami különös dblog, ami hajlam, esetleg egyéniség kérdése: megállapítani tudni, hogy az ötlet régi-e vagy uj? Neves irók is gyakran felülnek és olyan ócskaságokat adnak be a maguk kitalálása cimén, amik már Szent Pétert álomba ringatták az olajfák hegyén. A viccnek ugyanis soha sincs gazdája. A legrongyosabb télikabátot sem lehet ugy ellopni, hogy rá ne jöjjenek, kié volt, de ha egy jó ötlet elindul körútra, egyszerre ellepi a kontinenset és száz, meg ezer ember jelentkezik apasági keresetfel. Látni néha adomapályázatoknál, hogy milyen közismert dolgok alá merik leírni nevüket* az emberek. Pedig kétségtelen, hogy valaki kitalálta azokat először. Szó sincs róla, kitalálta, de a sok kézen való átmeneteiben ez is megváltoztatta a keretet. az is. Toldottak hozzá, elvettek belőle, szerencse, hogy meghagyták a csattanóját Egy-egy budapesti bohémestén annyi öllel pazarolódík el, olyan szentivánéji szikrázó csillaghullás, hogy az irodalmi favágók és kisiparosok — kényelmesen fölszedegetve mindent — másnap már hozzáfoghatnak egy vígjáték megírásához. Heltai Jenő mellé például csak stenografust kell ültetni, aki följegyezze a mondatait. A stenografus ebből is megél. Hogy miért nem irja meg maga Heltai? Ugyan, kérem! Emlékszem, hogy még a háború előtt ezer magyar koronát, akkor hallatlanul nagy pénzt ajánlott fel a veszprémi zsidó nőegylet Heltainak egy felolvasásért, a kitűnő iró azonban nem vállalta a megtiszteltetést. — Ebben a nedves télben nem olyan mulatságos dolog kimozdulni a Club-kávéházbóL Hát tessék, ez is magyar humor. A francia nem annyira humorista, mint inkább elmés. (Szántszándékkal nem használom a »szeL lemes« kifejezést, mert azt ráfogják minden kávéházi szójátékosra.) Az elmésségben aztán tökéletes. Csak nemzeti mézzel ne vonják be. az ötletét, mert akkor nyomban megfosztották a himporától. Volt már a kezemben orosz anekdóta-kónyv, mohón estem neki, hogy megtapasztaljam a muszka humort, (mindenesetre a békebelit, amikor még több okuk volt a nevetésre), azonban nem lettem tőle okosabb. Nemzeti karakternek semmi nyoma. Olyan különös nemzetközi keveréket kaptam, hogy akármelyik náció a magáénak vallliatta volna. Például az egyik: — A hatvanas években nagy diákmozgalom volt Moszkvában, néptömeg hullámzott az uccákon, Pavlov iró sehogy se tudott a kocsiján előbbre jutni — Uram, kit temetnek? — fordult hozzá egy öreg néni — A tudományt, felelte Pavlov. — Legyen boldog a másvilágon, ájlatoskodott a néni abban a hiszemben, hogy a tudomány élő személy. Ennyi az egész. Tessék beskatulyázni akármelyik ország javára. A másik: — I. Sándor cjfir nagy Tiálával tartozott Zuhov hercegnek s megígérte, hogy vaiamely kírdsél teljesiti. — Helyezd, vissza, atyuska, az állásába Arbenyev tábornokot. A cár keserű arcot vágott, meri Arbenyev nem érdemelt kegyelmet. Cserben hagyta ütközet közben a csapatát, ezért fcsapták el. Azonban az igéreLigéret, fanyarul bár, de aláirta az okmányt .— Hívem vagy-e te nekem? — fordult aztán Zubovhoz. Feltétlenül. — Vakon teljesíted a parancsaimat? — Igen. ~ — Akkor tépd ősszé la kezedben levő írást, i Hát ez nem 'humor, hanem jóízű anekdóts. Azonban fogjuk rá, hogy francia ötlet fc akkog is igazunk lesz. Az is svihák, aki az «flSbb következő hutnor^ nem találja meg akármelyik nemziet gyüjtem6«j nyében: — Az apa együtt utazik a Tányüval, Hvölftk még egy fiatalember ül a kupéban. Az apa evéshez fo« s megkínálja az ifjút is. J — Köszönöm, mondja az, nem vagyok ébeaC — Talán egy korty pálinkát- 1 — Nem szoktam innL , A lánya sug valamit, mire az öreg Sszbe "htpJ — Értem márv hiszen mi ismeretlenek vagyunk. Engedje meg, hogy bemutassam a lányomnak. — Köszönöm, nem nősülők., Megvan ez a vicc magyarból is, ott a zsidó házaspár utazik egy tiszttel. Az anekdóta variáció» ja azonban súlyosabb, semhogy elbirná a nyon* dafestéket. Igy megy ez sorba, akármennyit mondanánk eL mindig ugyanarra az eredményre jutunk, viszont nem az a célunk^ hogy anekdótákat_ gyűjtsünk, : össze. Most pedig ízelítőt adok egy nálunk szintén ke.' vésbé ismert másik népnek, a dánnak, a humoráról. Külföldi bolyongásaiban szedett össze v»-j laki a számomra egy csokorra valót, tudva, hogy vadászom a jó viccre. A gyűjtő maga annyira naiv ezen a téren, hogy hálás minden ötletért. — Nézd meg, jó viccek ezek? — Hohó, dán! — kaptam az alkalmon. Ebből még nem falatoztam. Nyomban nekiestem, aztán elment az étvágyam. Tessék előbb elképzelni a régi táblabiráinkat^ akik harsogó kacajjal ülnek a tiszteletes ur körül; képzeljék el a derék kereskedelmi utazókat, amint a mintakofferből előszedik a más vidéken termett újdonságokat, — vagy akár üljünk be egy csomó jókedélyü modern asszony közé, akik »egyi kicsit erős, azért jó« vicceket mesélnek nekünk* piruló férfiaknak s akkor szóljunk hozzá, hogy min nevet a dán. íme izlelitő. Ifjú: Mikor először láttalak, nem tudtam viszszafojtani a könnyeimet. Leány: Miért, kedvesem ? Ifjú: Mert épp akkor vöröshagymát tisztítottál. Más: Városi nő: Megvan az alku, kibérlem a nyári szezonra a szobát. Csakhogy magammal hoztam a mandolinomat, remélem nem zavarja a háziakat. Fal usi: Dehogy zavarja. Azonban jő, hogy szólt, mert legalább mingyárt beállítom a másik ágyat is. Ezt a dánok komoly viccnek veszik és ngy kacagnak rajta, hogy csorog a könnyük. Én nem értettem meg. Lehet% hogy nincs érzékem á htihorhoz. Más: A látogatóba jövő néni á kis lányhoz: — Hol a mamád? -— Mingyárt jön, csak egy óra előtt átszaladt öt percre a szomszédba. (Mintha csak a régi Mátyás Diákot olvasnók a »Megadta neki«, vagy a »Megfelelt« címekkel) De van még: — Azt olvasom, hogy Samoa-szigeten őt pengőért lehet vásárolni asszonyt — Na ja, egy jó feleség megér annyit I (Dőlnek tőle, ugy nevelnek.) Nagy csomóból válogatok, de talán még ezen tudunk egy csöppet mosolyogni, habár akármelyik nemzet a magáénak vallhatná: Nikkelsenné: Emlékszik még rá, mikor hnsz év előtt összevesztünk, maga engem buta libának nevezett^ én magát őrült tyúknak s majdnem ki. kápartuk egymás szemét. Mortensenné: Istenem hol vannak azok a régi szép időkl ... Ezt is mintha már ismerném más variációban. Azért valljuk csak be, nem ért ugy á vicchez más nép, mint a magyar. Viccel ez jólétben, szerencsétlenségben, még a másvilágra is is anekdótázva megy. Rob. MagyaronzAq leglobb hlrnevU rtrAscége BRAUSWETTER JATVOS § Or«.l Appnnyl Albert (Ighnla) ucca 2í.»rtm. Mi RetiküH pénxtártát böröBdöt Szegszárdynál vegyen B&Elfc