Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-25 / 92. szám

SSCBSET SZEGED. SzerketzIOiéq: Somogyi ncca Ï2. L em. Teleiont 13-33.^Klndóhlvntel, kdlcaOnkOnyvtar és tegylroda Aradi «eco S. Telefon- 30Ö. ^ Nyomda • l,Hw ' Ipól ucea 1». Telefon • 16-34. TAvlratl »4 levélcím: Délmaqyaromag Szeged. Péntek, 1930 április 25 Ara 16 fillér VI. évfolyam, 92. szám ELŐFIZETÉS: Hnvonla helyben 3-2 O vidéken és Budapesten 3-60, KUllOldOn B-40 pengő. Kegyes szám Ara hélkürnap te, vasar- es Ünnepnap 24 ml. Hlrdetések felvétele tarifa szerint. Megjelenik nétfft kivételével naponta reggel 4 kecskeméti alügyész Száztíz és egynéhány esztendeje egy ismeretlen nevű, kissé különcnek tartott fiatal jurátus, majd hites ügyvéd forgolódott a pesti játékszín tájékán. Szerette Dérynét, igaz, hogy viszonzás nélkül; irt, fordított darabokat, igaz, hogy honorárium nélkül; fellépett a színpadon,- igaz, hogy siker nélkül; irodalmat segített csinálni, igaz, hogy elismerés és megértés nélkül. Talán csak azok vettek tudomást róla, akiket szintén megbabonázott a rivalda, a lámpák, a szines vászonfalak és a színpadról lezengő szónak varázsa, azoknak külön kis világa, akik az apostolok hitével és az apostolok szegénységével .merték remélni és hirdetni, hogy vannak nagyobb és magasztosabb értékei is ennek a földi világnak, mint a jól menő füszeresbolt, a vasládában felhalmozott bankócéduja és a helytartótanács utján kijáró legfelső elismerés. Azután jöttek és mentek az évek. A bohókás ifjú megkomolyodott. Letett színházi ábrándjairól, lemondott Déryné szerelméről, megpályázta nemes Kecskemét városa alügyészi állását és már mint komoly és meglét/ férfiú lement az alföldi homokra. Bizonyára jól vihette a nemes város tyukpöreit és eredményesen képviselhette a tanácsot a budai és pesti főhatóságok előtt folyó vásártartási ügyekben, mert Kecskeméten volt része elismerésben. Az emberek megsüvegelték a literátus alügyészt, .»városunk szülöttét«, akiről tudták, hogy nemcsak a német irást tudja olvasni, de még ánglius könyvek is megfordulnak a kezében, kikérték jogi szakvéleményét, meghívták vadászatokra, névnapi mulatságokra és egyéb ünnepélyes alkalmakra. A gondos mamák is számot vetettek vele és leskelődve várták, hogy melyik lánynak fogja majd bekötni a fejét. Mert hát derék ember, javakorbeli, ha szerencséje van, főügyész, sőt ki tudja tán, még polgármester is lehet belőle. Az emberi vágyak és emberi lehetőségek legmagasabb foka az alföldi városok száz esztendő előtti szűkös társadalmi viszonyaiban. Oly jó és oly csodálatos gyógyhatású az alföldi homok. Ha benne gázol az ember és ha főiéje borul a homokkal, vadvízzel, al;áoossal a láthatár szélén összeolvadó nyári égbolt, mindent el tud felejteni. A homok el tudja felejtetni a lámpáktól csillogó estéket, a zengzetes szavakat, a Dérynéket, az irodalmi barátokat és az irodalmi ambíciókat. Nem marad meg belőlük semmi, csak egy nem sikerült irodalmi pályázat emléke, egy saját költségén kinyomtatott dráma és néha egy kicsinyke sajgás beiül, a sziv tájékán. Talán az átvirrasztott éjszakák maradványa, talán valami egyéb. Ki tudná megmondani? Hisz olyan furcsák azok az emberek, akik egyszer is belekóstoltak az irodalom részegítő italába. Az alügyész ur is egyszer, mikor éppen be akart lépni a városháza kapuján, hogy valami pörfelvételi ügyet referáljon el a tanácsbéliekuek, odakapott a szivéhez és meghalt A nemes város megmutatta, hogy meg tudja becsülni azokat, akik szolgálatában állottak. Szép temetést rendezett neki. Koporsója fölött elmondották, hogy gyászolja őt a tanács és a város minden polgára. Életének derekán volt még csak, szép reményekre jogosított. Még sokra vihette volna Kecskemét város hivatalnoki ranglétráján. Azután jött a »hálás utókor«. Mikor már a derék városi alügyész sírját benőtte a fü, egy másik Katona József, akinek -sat annyi köze volt az alügyész úrhoz, hogy az ő lelke is egyazon porhüvelyben lakozott, vára lartul és hirtelen belépett az örökkévalóságba. Részben még éltek azok, akikkel együtt vadászgatott, akikkel poharai korintott a névnapi estéken és akik bizonyára csodálkozva hallották és olvasták tisztviselő társuknak halála utáni nagy karrierjét. Ugy érezték, hogy az utólagos elismerésnek egy sugara őket is megilleti, akik jó cimborák voltak, de semmi egyebek. Szorgalmas tanárok összeszedegették a porrá lett Katona József élettörténetének egymásba kapcsolódó kisebb-nagyobb eseményeit, irodalmi értékelők és irodalmi favágók méltatásokat irtak a legnagyobb magyar tragédia szerzőjéről és a maga idejében gyilkos hallgatással elmellőzött Bánk bánról, szoLorfcúottság alakult és ma, száz esztendő elmultával, mikor uj és a réginél sokkalta díszesebb sírhelyre költöztetik át Kecskemét nagy fiának hamvait, ugy ünneplik, mint aki egyetlen nagy tragédiában és néhány szereplőnek cselekvésében össze tudta tömöríteni mindazt a jajkiáltást és keserűséget, ami ezer esztendő tragédiáinak sorozatában felhalmozódott. Minden magyar színpadi mü felett ez adja meg Katona József Bánk bánjának örök értékét. A méltatok, akik a nádor, Melinda, Gertrudis, vagy Endre király egyéni tragédiáját keresték benne és hol egyik, hol másik személyt állilották az előlérbe, a beállításban tévedtek. Bánk bánt a lelki meghasonlások tömege, mely éppen ugy felzug az ország első méltóságát viselő nádornak, mint Petur bánnak és az ezeréves magyar paraszt jajszavát megszólaltató Tiborénak lelkében, hozza döbbenetesen közel a magyar lélekhez, még pedig annál közelebb, minél nagyobb és súlyosabb a megpróbáltatás, amely reá nehezedik. Ezért nem értették meg Bánk bánt a tudós tanári szemmel megítélő pályázatbirálók és ezért eszmélt rá visszafojtott lélekzettel a névtelen közönség tömege, mikor először előadták, hogy itt egy ismeretlen nagy magyar értékkel került szembe. Ez annak a nagy meg nem értésnek miértje, melyre most, nagy nemzeti összeomlás után éppen ugy meg tudunk felelni, mint ahogy meg tudtak rá felelni a Világost követő nagy nemzeti gyász idején. Ezért^ értjük meg most Katona sorsát ugyanugy, mint drámája nagy koncepcióját, ő a magyar iró, aM megírta a magyar élet tragédiáját és a magyar élet volt az, amely viszonzásul vele is, mint annyi más irótársával^ eljátszotta a magyar író tragédiáját. KiSsszöfoiSn a Iceleíl jáváíételi egyezmény aláírása Páris, április 24. A Temps azt írja, hogy a keleti jóvátételi bizottság közel áll munkájának befejezéséhez. Azt hiszik, hogy a közeli napokban aláírhatják az egyezményt, amely végleges rendezése a magyar jóvátételek kérdésének s mindazoknak a kötelezettségeknek, amelyek a trianoni szerződésből származnak. Összesen négy okmány kerül aláírásra. Az első a békeszerződésből származó magyar kötelezettségekre vonatkozik, a második a hitelező államok és Magyarország általános megegyezését foglalja magában, a harmadik a 2W millió aranykoronát tartalmazó agráralap működését részletezi, a negyedik Franciaország, Nagybritannia, Olaszország, Román5a' Jugoszlávia és Csehország megegyezéséről szól, amely a B-alap megalakításáról rendelkezik. Az Intransigeant azt irja, hogy a tárgyalások befejezéséről szóló hírűek nem mer hitelt adni, annyiszor jelentették már, hogy a keleti jóvátételi kérdésekben véglegesen megegyeztek. A lap szerint Magyarország kitűnő érvekkel rendelkezUc, de a románok és csehek hasonló érveket állítanak ezekkel szembe. Hivatalos jelentés a tárgyalásokról Párisból jelentik: A keleti jóvátételi bizottság csütörtök délelőtti ülése 2 órakor véget ért. Az ülésről a Havas Iroda a kővetkező közleményt adta ki: A keleti jóvátételi bizottság csütörtökön délelőtt Loucheur volt miniszter elnöklete alatt fontos ülést tartott. Az ülés folyamán több pont tekintetében megegyezés jött létre. A bizottság délután 4 órakor újból teljes ülésre ült egybe^hogy folytassa, munkálatait. Párisból jelentik: A keleti jóvátételi értekezlet tárgyalásai Loucheur elnöklésével csütörtökön délután 4 órától háromnegyed 7-ig tartottak. Megállapítható, hogy bizonyos közeledés jött létre. Loucheur elnök arra igyekszik, hogy az értekezletet a hét végére lehetőleg befejezzék. Walkó külügyminiszter ma Bethlennel tartandó konferencián mutatja be egyességtervezeteit Budapest, április 24. Walkó Lajos külügyminiszter pénteken reggel Budapestre érke zik és a Bethlen István miniszterelnöknél tartandó tanácskozáson a külügyminiszter ismertetni fogja azoka' az egyességtervezeteket, ame, lyek az utóbbi napokban Pá. izsLan felszínre i- kerültek. Három tervezetet mutat be Walkó a miniszterelnöknél tartandó konferencián. Az első tervezetet a magyar delegáció dolgozta ki még Párisban a magvai- álláspont, a 250. szakasz, illetve a döntőbíróság elvének fentaríűsára voj nalloazáaa. A második a csehszlovák egyességi tervezet, a harmadik pedig Loucheur közvetítő javaslala. Arra vonatkozóan, hogy Walkó külügyminiszter mikor utazik vissza Párisba, nem történt még diszpozíció. Csütörtökön délben olyau jelentések érkeztek Párisból, amelyek arra engednek következtetni, hogy csehszlovák viszonylatban a feszültség bizonyos mértékig enyhült, de beavatott körökben még mindig nem hiszik, hogy a tárgyalások a jövő hét eleje előtt véget érjenek. Loucheur most arra törekszik, hogy a ma gyár és román delegációk álláspontját lehe-