Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-20 / 89. szám

34 DFXM 4 RT \ HÖHST * G 1930 április 20. Mese az elvarázsolt kastélyról Irta: Veressné, ecsedi Csapó Mária. Elismert márka a valódi B. 41 salgói hegyi málnaszörp „Salgó" IfitOr- é» rumgyár. Salgótarján. SenH sem tudta róla. ő maga Is csak nagyfokára jött rá. Szőkén, ragyogva járt az emberek kőzött és ahol megjelent, szépsége, jólápoltságának finom illata megremegtette az emberek szivét és tüzes vágyakat kergetett felé. A vágyak azonban leperegtek róla, mint a Virágról a harmat gyöngye. Sokáig nem is vette észre, hogy nem olyan, mint más, hogy elvarázsolt asszony. Még a születésekor tőrtént A haldokló, lázban vergődő anyja ágyánál megjelent egy tündér. — Hallod-e, te, szegény asszony — szólt a tündér —, a haldoklóknak az utolsó kívánságát teljesíteni szokták. Látom, hogy nagyon búsulsz a kis lányod sorsa miatt, hát én teljesítem erin kívánságodat — Ti, földi emberek, mind a boldogság ntán futkostok. Keresitek a legkülönbözőbb utakon. Kér<Jem tőled, mit adjak a kis lányodnak útravalóul: a pénz vagy a szerelem talizmánját-e? — Pénzzel hatalmat adok az emberek fölött, de akkor szeretet nélkül kell élnie. Kiveszem a szivét — A szerelemmel viszont nagy-nagy érző szí/et kap, de. szegényen és sok küzdelem árán magának kell megkeresnie a boldogságot A szegény asszony, akinek szintén nagy-nagy érző szive volt és világéletében sokat szenvedett: M első talizmánt választotta. — Akinek pénze van — mondta — könnyebben megtalálhatja a boldogságát és akinek nincsen szive, az legalább nem szenved. De aztán átsuhantak lelkén édes-bus emlékei és megremegve tőlük, igy szólt a tündérhez: — Kedves jó tündérem, arra kérlek^ hogy ez • választásom csak addig szóljon, amig a kislányom felnő. Akkor add meg neki egyetlen egyszer a lehetőséget, hogy 6 maga választhasson. — Jól van — mondta a tündér —, legyen kívánságod szerint Úgyis minden ember találkozik egyszer a boldogsággal, csat nem mindig ismeri fel. Neki is megadom az alkalmat Ha felismeri, visszakapja a szivét, ha akarja és tudja, megtarthatja magának a boldogságot örökre. Ezzel a tündér eltűnt A kis árva egy gazdag gyermektelen házaspárhoz került, akik adoptálták és ráhagyták a vagyonukat Férjhez is adták előbb egy gazdag, öreg báróhoz, aki pár év multán követte az öregek példáját így lett n szegény asszony árvájából dúsgazdag fiatal özvegy, aki előtt megnyíltak a pénz, a hatalom ,az élet kapui. I A szép özvegy eleinte mohón kandikált be minden ajtón, de később egyre csalódottabb és szomorúbb lett Hiába volt autója, ékszerei és valódi prémei, hiába ölelte be karcsú alakját esténként a páholyok biboröble, hiába legyezte üde arcát a tenger sós lehelete, hiába kisérte udvarlók seíege: az elvarázsolt asszony üresnek érezte az egész világot Senkit sem szeretett, semmi sem érdekelte és rájött, hogy talán nincs is sziva Éveken át kószált a világban és szomjúhozta a szerelmet Néha egy-egy ismeretlen ember megcsillogtatta előtte a szerelem prizmáját, de aztán egy hang. egy mozdulat legtöbbször szavak — kiábrándították. Egy téli este hazaküldte az autóját és miután nagyot sétált, egy hirtelen ötletnek engedve, felugrott a legelső villamosra Helyet nem kapott, megállt tehát a kocsi belsejében és szórakozottan nézett körül. A sarokban megpillantott egy fiatal párt Szerényen, szótlanul ültek egymás mellett. Egy fiu meg egy leány. Szegények, kopottak és cseppet sem szépek, de a szemük mondhatlan rajongással csüggött egymás arcán és a fiu nem vette észre a lány Szeplőcskéit, sem a kis ázott, fakó kalapját A lány sem törődött a fin lyukas cipőjével, amelyik a klapni mellett behasadt Csak Hitek és nézték egymást szomjasan-szótlanul Az elvarázsolt asszony egy pillanatra fájdalmasan lehunyta a szemét A villamos ekkor nagyof zökkent és ő riadtan kapta meg az ülés rézfogóját A keze egy idegen meleg kézhez ütközött Mintha villanyos áram futotta volna át, hagyta, hogy az idegen ujjak megérintsék, ráfonódjanak kezére, végigkússzanak bőre bársonyán és tovább vigyék a delejt a szemek sugaráig. Nagy fekete^ égő szemek tüze sütött az asszony arcába szomjasan, követelő vággyal és az elvarázsolt asszony szive helyén valami hangosat koppant Nem is láttad hogy a tüzes szemek kopott kabátot hordanak — és lehet, hogy a klapni mellett itt is beszakadt Már ment utána szótlanul Autóba ültek és a rohanás vad iramában mint tikkadt vándorok, szédülten, szótlanul hullottak egymás ajkára. Azután felbotorkáltak valami' lépcsőn, valami toronyszobába, ahol könyvek halmaza, lombikok, tégelyek, távcsövek voltak, de mindezt csak egy pillantással fogta át, mert a következőben férfi karjaiban már bezárult a világ. Helyette uj világ tárult k szerelem rózsaszínködös csodavilága, ahol ezüstcsengők csilingelnek, piros lepkeszárnyak repdesnek az öntudat. Ianság boldog kábulatában. Az elvarázsolt asszony ajkán soha nem ízlett izek méze csordult ereiben soha nem érzett tűz viharzott, szemei előtt tüzesóvák lobogtak és ölelése, mint egy tűzpiros virág kinyíló kelyhe tárult £s ez igy volt szép, némán, szótlanul, csak a gyönyörtől vonagló szivek vad dobogása mellett Mert az elvarázsolt asszony visszakapta > szivét... Mikor egy idő múlva töagához tért, megtalált párja csendesen aludt Lent az autó szirénája búgott és ő érezte, hogy mennie kelL A szive, újonnan kapott nagy szive ezernyi érzéssel volt tele- Érezte, hogy most oda kellene rohanni hozzá, lehullani elébe és megköszönni. ! Mit is? Igen, a boldogságot, mert ez lehet az. És most már megnyitni a szavak zsilipjét Beszélni, keresni, megtalálni a szavakat és azokon keresztül átadni a lelkét is. Kivallatni, hogy ki ő, honnan jött és hol találhatja meg, mert most már nem akarja többet elveszíteni De a szeme lesiklott a fin fehér arcára, amelyről lehervadtak a mámor rózsái, le a fájdalmasan csukott szájig és az elvarázsolt asszony, ki megtalált szivével igazi asszonnyá érett, anyás nyőngédséggel ráborított az alvóra egy takarót Azután kezét nagy érző, sajgó szivére szorítva, kisunant halkan — a boldogság méllőL örökre benne maradt a kérdés és sohasem hangzott el a felelet Az ismeretlen férfi pedig csak színlelte az alvást Felkönyökölt a távozó asszony után, hoszszan nézte apró lábai nyomát és keze fájdalmas, gyötrődő mozdulatokkal tépdeste a takarót Szeretett volna utána kiáltani, visszáhivni követelő, marasztaló szóval, de a hangok nem tudtak feltörni ajkán, visszahullottak szivére és nagy, nehéz könnycseppet sajtoltak onnan a szemébe. Szerette volna ott marasztani őrökre, élete egyetlen asszonyát, de nem lehetett Nem tudott volna ugy sem a mohó kereső kérdésekre megfelelni, mert a boldogság, a szép ismeretlen férfi — néma volt. DELMAGYARORSZÁG kölcsönkönyvtAra 0 A Délmagyarorsság kölcsönkönyvítírrítha érkezeit uf Könyvek.: E. WALLACE: A kisértetek völgye — A hét lakattal lezárt ajtó — A három igaz ember — A rémbiró — A tollas kígyó bosszúja — A versenyparipa — A smaragd nyaklánc — A titokzatos mester — Megtorlás — Fogadásból csavargó — A fekete kisértet — Rosambó — Az álarcos béka. SYP: Züllött társaság — Line imádója — Az örök bakfis. COURTHS-MAHLER : Az aranykulcs — Az elveszett gyűrű — Lind Dóra — Jutta megváltása. GLYN: A karrier — A nagy pillanat — Az ellentét — Tul az ooeánon — Ez az ára — öt év múlva. FÖLDI M.: Kezdődik újra minden — A másik élet — A Halasi-Hirsch fiu. CSATHÓ K: Most kél a nap; Diadal — örök ifjúság — A medveí-ár lovagja — Magamért szeressen — Kegyvesztetten — Apa és fiu — Vadrózsa. CSATHÖ K: Most kél a nap. SURANYI M.: A nápolyi asszony. KOMAROMI J.r Hé, kozákok - Régi legények — Az idegen lány — Reménytelen szerelem. A. REMIROV : Istenitélet uf- Éva kis keze — Dorilas. E. M. DELL: A gyémántfilkó. LEIINE: Egy sebzett sziv. SELMA LÁGERT ÖF: A halál kocsisa. ZILAHY: Az e.üstszárnyu szélmalom — A '"1-Mos tavasz. LANDSBEPGER A szerelem háza. ERDŐS R : Az indiai vendég. A>-TNrrT-- F ,*> kisasszony — A madagaszkári kegyelmes. C1CHENDORF: Egy naplopó életéből SZEDERKÉNY* V: Az ismeretlen fiatale.n»ber — Amiért e<*y asnzonv vis^zifordul. ALTAY M.: Daisy "gyámja — Némy. JOHANN 1- Gl 'S: Das Mädchen mit dem blauen Hut ERNST LOTHAR : Der Hellseher. KASIMIR EDSCHMID: Lord Byroti. HEINRICH MANN: Eugenie. KAPITÄN RAABE: Kannibalennächte. OBERST E. SEELIGER: Spione und Verräter. MAX BROD: Eine Liebe zweiten Ranges. ERICH EBERMAYER: Kampf um Odilienberg. EGMONT COLERUS : Kaufherr und Krämer. HERMANN HESSE: Der Steppenwolf. GERHARD HAUPTMANN : Wanda. KARIN MICHAELIS-: Sünden, Sorgen and Gefahren. JULES ROMAINS: Der Gott des Fleisches. FRED BERENCE : Gerichtstag. MELA- HARTWIG : Das Weib ist ein Nichts. UNDSET : Gymnadenia. OTTO FLAKE : Sommerroman. PETEh FLAMM: Du? G. "ERMANN: Träume der Ellen Stein. Előfizetési dij: II Délmagyarország előfizetői részére 1P. munkáseiőfizetők részére hetenként ts fliiér. Mindenki más részére 1'60 P havonklnt-