Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-20 / 89. szám

34 DFXM 4 RT \ HÖHST * G 1930 április 20. Mese az elvarázsolt kastélyról Irta: Veressné, ecsedi Csapó Mária. Elismert márka a valódi B. 41 salgói hegyi málnaszörp „Salgó" IfitOr- é» rumgyár. Salgótarján. SenH sem tudta róla. ő maga Is csak nagy­fokára jött rá. Szőkén, ragyogva járt az emberek kőzött és ahol megjelent, szépsége, jólápoltsá­gának finom illata megremegtette az emberek szivét és tüzes vágyakat kergetett felé. A vágyak azonban leperegtek róla, mint a Virágról a har­mat gyöngye. Sokáig nem is vette észre, hogy nem olyan, mint más, hogy elvarázsolt asszony. Még a születésekor tőrtént A haldokló, lázban vergődő anyja ágyánál megjelent egy tündér. — Hallod-e, te, szegény asszony — szólt a tündér —, a haldoklóknak az utolsó kívánsá­gát teljesíteni szokták. Látom, hogy nagyon bú­sulsz a kis lányod sorsa miatt, hát én teljesítem erin kívánságodat — Ti, földi emberek, mind a boldogság ntán futkostok. Keresitek a legkülönbözőbb utakon. Kér<Jem tőled, mit adjak a kis lányodnak útra­valóul: a pénz vagy a szerelem talizmánját-e? — Pénzzel hatalmat adok az emberek fölött, de akkor szeretet nélkül kell élnie. Kiveszem a szivét — A szerelemmel viszont nagy-nagy érző szí­/et kap, de. szegényen és sok küzdelem árán magának kell megkeresnie a boldogságot A szegény asszony, akinek szintén nagy-nagy érző szive volt és világéletében sokat szenvedett: M első talizmánt választotta. — Akinek pénze van — mondta — könnyebben megtalálhatja a boldogságát és akinek nincsen szive, az legalább nem szenved. De aztán átsuhantak lelkén édes-bus emlékei és megremegve tőlük, igy szólt a tündérhez: — Kedves jó tündérem, arra kérlek^ hogy ez • választásom csak addig szóljon, amig a kis­lányom felnő. Akkor add meg neki egyetlen egy­szer a lehetőséget, hogy 6 maga választhasson. — Jól van — mondta a tündér —, legyen kí­vánságod szerint Úgyis minden ember találko­zik egyszer a boldogsággal, csat nem mindig ismeri fel. Neki is megadom az alkalmat Ha felismeri, visszakapja a szivét, ha akarja és tudja, megtarthatja magának a boldogságot örökre. Ezzel a tündér eltűnt A kis árva egy gazdag gyermektelen házaspár­hoz került, akik adoptálták és ráhagyták a va­gyonukat Férjhez is adták előbb egy gazdag, öreg báróhoz, aki pár év multán követte az öregek példáját így lett n szegény asszony árvájából dúsgazdag fiatal özvegy, aki előtt megnyíltak a pénz, a ha­talom ,az élet kapui. I A szép özvegy eleinte mohón kandikált be minden ajtón, de később egyre csalódottabb és szomorúbb lett Hiába volt autója, ékszerei és valódi prémei, hiába ölelte be karcsú alakját esténként a páholyok biboröble, hiába legyezte üde arcát a tenger sós le­helete, hiába kisérte udvarlók seíege: az elva­rázsolt asszony üresnek érezte az egész világot Senkit sem szeretett, semmi sem érdekelte és rá­jött, hogy talán nincs is sziva Éveken át kószált a világban és szomjúhozta a szerelmet Néha egy-egy ismeretlen ember megcsillogtatta előtte a szerelem prizmáját, de aztán egy hang. egy mozdulat legtöbbször szavak — kiábrándí­tották. Egy téli este hazaküldte az autóját és mi­után nagyot sétált, egy hirtelen ötletnek enged­ve, felugrott a legelső villamosra Helyet nem kapott, megállt tehát a kocsi belsejében és szó­rakozottan nézett körül. A sarokban megpillantott egy fiatal párt Szerényen, szótlanul ültek egy­más mellett. Egy fiu meg egy leány. Szegények, kopottak és cseppet sem szépek, de a szemük mondhatlan rajongással csüggött egymás ar­cán és a fiu nem vette észre a lány Szeplőcs­kéit, sem a kis ázott, fakó kalapját A lány sem törődött a fin lyukas cipőjével, amelyik a klapni mellett behasadt Csak Hitek és nézték egymást szomjasan-szótlanul Az elvarázsolt asszony egy pillanatra fájdalma­san lehunyta a szemét A villamos ekkor nagyof zökkent és ő riad­tan kapta meg az ülés rézfogóját A keze egy idegen meleg kézhez ütközött Mintha villanyos áram futotta volna át, hagyta, hogy az idegen ujjak megérintsék, ráfonódjanak kezére, végig­kússzanak bőre bársonyán és tovább vigyék a delejt a szemek sugaráig. Nagy fekete^ égő szemek tüze sütött az asszony arcába szomjasan, köve­telő vággyal és az elvarázsolt asszony szive he­lyén valami hangosat koppant Nem is láttad hogy a tüzes szemek kopott kabátot hordanak — és lehet, hogy a klapni mellett itt is beszakadt Már ment utána szótlanul Autóba ültek és a rohanás vad iramában mint tikkadt vándorok, szédülten, szótlanul hullottak egymás ajkára. Az­után felbotorkáltak valami' lépcsőn, valami to­ronyszobába, ahol könyvek halmaza, lombikok, té­gelyek, távcsövek voltak, de mindezt csak egy pillantással fogta át, mert a következőben férfi karjaiban már bezárult a világ. Helyette uj világ tárult k szerelem rózsaszín­ködös csodavilága, ahol ezüstcsengők csilingel­nek, piros lepkeszárnyak repdesnek az öntudat. Ianság boldog kábulatában. Az elvarázsolt asszony ajkán soha nem ízlett izek méze csordult ereiben soha nem érzett tűz viharzott, szemei előtt tüzesóvák lobogtak és öle­lése, mint egy tűzpiros virág kinyíló kelyhe tárult £s ez igy volt szép, némán, szótlanul, csak a gyönyörtől vonagló szivek vad dobogása mel­lett Mert az elvarázsolt asszony visszakapta > szivét... Mikor egy idő múlva töagához tért, megtalált párja csendesen aludt Lent az autó szirénája búgott és ő érezte, hogy mennie kelL A szive, újonnan kapott nagy szive ezernyi érzéssel volt tele- Érezte, hogy most oda kellene rohanni hozzá, lehullani elébe és megköszönni. ! Mit is? Igen, a boldogságot, mert ez lehet az. És most már megnyitni a szavak zsilipjét Beszélni, ke­resni, megtalálni a szavakat és azokon keresztül átadni a lelkét is. Kivallatni, hogy ki ő, honnan jött és hol találhatja meg, mert most már nem akarja többet elveszíteni De a szeme lesiklott a fin fehér arcára, amely­ről lehervadtak a mámor rózsái, le a fájdalma­san csukott szájig és az elvarázsolt asszony, ki megtalált szivével igazi asszonnyá érett, anyás nyőngédséggel ráborított az alvóra egy takarót Azután kezét nagy érző, sajgó szivére szorít­va, kisunant halkan — a boldogság méllőL örökre benne maradt a kérdés és sohasem hangzott el a felelet Az ismeretlen férfi pedig csak színlelte az al­vást Felkönyökölt a távozó asszony után, hosz­szan nézte apró lábai nyomát és keze fájdalmas, gyötrődő mozdulatokkal tépdeste a takarót Szeretett volna utána kiáltani, visszáhivni kö­vetelő, marasztaló szóval, de a hangok nem tudtak feltörni ajkán, visszahullottak szivére és nagy, ne­héz könnycseppet sajtoltak onnan a szemébe. Szerette volna ott marasztani őrökre, élete egyet­len asszonyát, de nem lehetett Nem tudott volna ugy sem a mohó kereső kérdésekre megfelelni, mert a boldogság, a szép ismeretlen férfi — néma volt. DELMAGYARORSZÁG kölcsönkönyvtAra 0 A Délmagyarorsság kölcsönkönyvítírrítha érkezeit uf Könyvek.: E. WALLACE: A kisértetek völgye — A hét lakattal lezárt ajtó — A három igaz ember — A rémbiró — A tollas kígyó bosszúja — A versenyparipa — A sma­ragd nyaklánc — A titokzatos mester — Megtorlás — Fogadásból csavargó — A fekete kisértet — Rosambó — Az ál­arcos béka. SYP: Züllött társaság — Line imádója — Az örök bakfis. COURTHS-MAHLER : Az aranykulcs — Az elveszett gyűrű — Lind Dóra — Jutta megváltása. GLYN: A karrier — A nagy pillanat — Az ellentét — Tul az ooeánon — Ez az ára — öt év múlva. FÖLDI M.: Kezdődik újra minden — A másik élet — A Halasi-Hirsch fiu. CSATHÓ K: Most kél a nap; Diadal — örök ifjúság — A medveí-ár lovagja — Magamért szeressen — Kegy­vesztetten — Apa és fiu — Vadrózsa. CSATHÖ K: Most kél a nap. SURANYI M.: A nápolyi asszony. KOMAROMI J.r Hé, kozákok - Régi legé­nyek — Az idegen lány — Reménytelen szerelem. A. REMIROV : Istenitélet uf- Éva kis keze — Dorilas. E. M. DELL: A gyémántfilkó. LEIINE: Egy sebzett sziv. SELMA LÁGERT ÖF: A halál kocsisa. ZILAHY: Az e.üstszárnyu szélmalom — A '"1-Mos tavasz. LANDSBEPGER A szerelem háza. ERDŐS R : Az indiai vendég. A>-TNrrT-- F ,*> kisasszony — A ma­dagaszkári kegyelmes. C1CHENDORF: Egy naplopó életéből SZEDERKÉNY* V: Az ismeretlen fiatale.n»­ber — Amiért e<*y asnzonv vis^zifordul. ALTAY M.: Daisy "gyámja — Némy. JOHANN 1- Gl 'S: Das Mädchen mit dem blauen Hut ERNST LOTHAR : Der Hellseher. KASIMIR EDSCHMID: Lord Byroti. HEINRICH MANN: Eugenie. KAPITÄN RAABE: Kannibalennächte. OBERST E. SEELIGER: Spione und Verräter. MAX BROD: Eine Liebe zweiten Ranges. ERICH EBERMAYER: Kampf um Odilien­berg. EGMONT COLERUS : Kaufherr und Krämer. HERMANN HESSE: Der Steppenwolf. GERHARD HAUPTMANN : Wanda. KARIN MICHAELIS-: Sünden, Sorgen and Gefahren. JULES ROMAINS: Der Gott des Fleisches. FRED BERENCE : Gerichtstag. MELA- HARTWIG : Das Weib ist ein Nichts. UNDSET : Gymnadenia. OTTO FLAKE : Sommerroman. PETEh FLAMM: Du? G. "ERMANN: Träume der Ellen Stein. Előfizetési dij: II Délmagyarország előfizetői részére 1P. munkáseiőfizetők részére hetenként ts fliiér. Mindenki más részére 1'60 P havonklnt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom