Délmagyarország, 1930. április (6. évfolyam, 73-96. szám)

1930-04-15 / 85. szám

\ . SZEGED. üserkeizMség: Somogyi ucca 22. L em. Telefon: 13—33. - Kiadóhivatal, kHlc»önkönyvV6r és tegylroda - Aradi ucca 8. Telefon: 30Ö. ^ Nyomda • löw Llpúl ucco 19. Telefon : ÍO—34. TAvlrall é* levélcím: DélmngyaromAg Szeged. Kedd, 1930 április 15 Ara le fillér VI. évfolyam, 85. szám ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3-20 vidéken és Budapesten 3-ÖO. KUlföldön 6-40 pengő. Egyes szAm Ara hétköznap 16, vnsAr- és Ünnepnap 24 ilil. Hlrdelések felvétele tarifa szerint. Megjelenlk héttő kivételével naponta reggel Rokkant-óra az iskolában A kultuszminiszter ur elrendelte, hogy az iskolákban minden évben szánjanak egy órát a rokkantaknak és emlékezzenek meg azokról, akik egészségüket, fiatal testük épségét áldozták fel a hazáért Bármilyen nemes elgondolásból fakad is á kultuszminiszter urnák rendelete, aligha hihető, hogy ez az intézkedés hozzá fog járulni a rokkantkérdés megoldásához. Tegyük fel, hogy a fogékony, formálható gyermeklelkekben maradandó nyomot hagynak azok a szavak, melyekkel a tanárok a kultuszminiszter ur rendeletének eleget tesznek, tegyük fel még azt is, hogy az iskolából kikerülve is emlékezni fognak ezekre a szavakra, melyeknek jelentős szerep jut a jellemképzésre és egyéniségformálásra az iskola falain tul is. A rokkanlak azonban nem attól a társadalomtól várják problémáik megoldását, melynek tagjai ma még az iskolapadokban görnyednek. A rokkantak nem érnek rá. A rokkantak halottak lesznek akkorra, amikor a mai iskolás fiuk a cselekvésig és vezetésig felérnek. A mai megoldás anyagi terheit átháríthatjuk a következő nemzedékre, de a rokkantkérdés megoldását nem halaszthatjuk arra az időre, amikor már nem lesznek rokkantak. A rokkantkérdést nem lehet a kihalási rendszerre bizni, mert ha nekünk lenne is hozzá elég türelmünk, a rokkantaknak aligha lesz. Emlékezünk azokra a fogadkozásokra, melyekkel harcba küldték fiainkat, apáinkat és testvéreinket az életünkért és sorsunkért felelőtlenül felelőssek. Nem adhatunk verklit a rokkantak kezébe, — hallatszott akkor a büszke fogadkozás szava, föld és kenyér lesz azok jutalma, akik testi épségüket adják a hazának. A haza azonban nem tud fizetni, nem tudnak fizetési kötelezettséget vállalni azok, akik azt arrogálják maguknak, hogy szavukban a haza szólal meg s tetteikben a haza cselekszik. Az optánsoknak lesz kasszájuk, amibe mi befizetünk s amiből ők pénzt kapnak. Az optánsoknak lesz kasszájuk, de a rokkantaknak csak iskolai előadásuk lesz. Igazuk volt, amikor azt hirdették, hogy nem adhatunk verklit a rokkantjainknak. Mert még verkli sem jut nekik. Minek is nekik verkli: eleget dalol fájdalmuk s elég hangja van nélkülözéseik szörnyű sipládájának. Nem járhatnak verklivel házról-házra, de a tanárok és a tanitók majd elverklizik a hősök érdemeit s a rokkantak áldozatait minden évnek egy óráján dolgozat javítás helyett, vagy a beteg tornatanár helyettesítésében. Voltak olyan álnaivjai is a magyar közéletnek, akik jelvényt követeltek a hadirokkantaknak. Ha ezzel a jelvénnyel az járt volna,, hogy a munkanélküli hadirokkant munkát kap s a keresetképtelen kenyeret, akkor nem lett volna a hadirokkantak jelvényének hangosabb követelője nálunk. így azonban csak azt mondhatjuk: adják ki földben a jelvényt, adják ki a munkaképtelenek számára örök ellátásban a |elvényt s a keresőképes hadirokkantak munkaalkalmakkal jussanak hozzá ehez a kitüntető jelvényhez. Mert mit ér a jelvény korgó gyomor felett s a holnapi napért s gyerekek mindennapi kenyeréért remegő szivet megnyugtatja-e a fölébe tűzött hadirokkantjelvény? Aki pénzét adta a hazának, aki eladta kis vagyonát s kis vagyonával mindenét, hogy hadikölcsönt jegyezzen, az örök hitelezője maradt a hazának. Se házát. se földjét, se ökrét, se szamarát, — tiltja a tízparancsolat, akkor azonban elkívánták a polgárnak egész vagyonát. Aki testét adta, karját, amit ölelésre és munkára kapott, sétára ringó és hajszára erős lábait, aki szemevilágát csorgatta ki a vértől ázott mezőkre, szemevilágát, amibe nem thullanak« már többé »felnézett világok« és megbámult csudák, akire a gránát légnyomása az örök csend éjszakáját terítette s bamba arccal figyelheti csak gyereke gügyögő szájmozdulatait, de aki már soha nem hallja, hogy apám, meg hogy szeretlek, — azok éppen annyit kapnak a kölcsönadott szemért, karért, lábért, fülért, fiatalságért, mint azok, akiknek a tízparancsolat tilalma ellenére házát, földjét, ökrét, szamarát kívánta el a hadikölcsönjegyzésre kibocsátott felhívás. Iskolai órát kapuik1. A ma nemzedék segíteni nem tud, de a jövő nemzedéke majd hall a hősökről, akik mindent adták a hazának s akik jelvényt is hiába követeltek a kiszakított karért és kifolyt szemért s akik egy iskolai óra megemlékezését kapták a hálás s háláját, leróni nem tudó nemzettől. Választójogot nem kaptak, földet nem kaptak, otthont, munkát, kenyeret nem kaptak, de kaptak iskolai órát. Iskolai órát lánccal. Nacionalista diákok harca a bukaresti rendőrség ellen Négy rendőri foglyul ejtetlek letartóztatott diáktársaik szabadonbocsáftásának kierőszakolására (Budapesti tudósítónk telefonjelenféseJ Bukarestből jelentik: A nacionalista diákság guerilla harcot hirdetett a rendőrség ellen,\ hogy kierőszakolja a letartóztatott diákok szabadonbocsájtását. A rendőrség erélyes fellépése meghiúsította a diákterrort. A diákok hétfőre virradó éjjel "a város négy elha^yatottabb pontján megtámadtak négg rendőrőrszemet, lefegyverezték és megkötözve a diákotthonba vitték őket. Hétfőn délelőtt a rendőrséggel közölték, hogy négg túszt efiettek, akiket addig fogva tartanak, amig társaikat nem bocsájtják szabadon. A rendőrség a közlésre megszállta a diákotthont és kényszeritette a nacionalistákat, hogy a túszokat adják ki. A diákok a rendőröktől megijedtek és azonnal kiszolgáltatták a foglyul ejtett rendőröket. A nyolc letartóztatott diákot természetesen nem bocsájtották szabadon, sőt hétfőn délután átkísérték őket az ügyészségre. mÖL érkezik ha^a Rómából Róma, április 14. Bethlen miniszterelnök vasárnap éjjel elutazott Rómából. A miniszterelnököt kedd délelőttre várják haza. Bethlen elutazása előtt ugy nyilatkozott, hogy az olasz—magyar barátsági és döntőbírósági szerződés megkötése óta elmúlt három év minden tekintetben igazolta a szerződés nagy jelentőségéhez fűzött reményeket. A szerződés jelentős tényezője lett a középeurópai béke megszilárdulásának. A Mussolinival való folytatott beszélge'.ései során iüegá" lapították, hogy külpolitikai téren véleményeik teljesen egyeznek egymással. Gazdasági téren arról tárgyaltak, miképen lehetne Magyarország kereskedelmi kapcsolatait kiterjeszteni és miképen lehetne fokozni a fiumei kikötő forgalmát. t (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.") Gróf Bethlen István miniszterelnök kedden érkezik haza Rómából. A miniszterelnök nem utazik egyenesen Budapestre, hanem útját Nagykanizsán megszakítja és inkepusztai birtokára megy. A miniszterelnök a húsvéti ünnepeket Lillafüreden tölti. Aíem osszlaifálc /el a német birodalmi Többségei lcapoít a Brüning~liormány agrárprogramja és vámreform javaslata (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Berlinből jelentik: A birodalmi gyűlés feloszlatásának veszedelme végleg elmúlt. A parlament 250 «tóval 204 ellenében, névszerinti szavazással, harmadszori olvasásban elfogadta a várareform tőrvényi és az agrárprogramot. A szavazás eredménye a német nemzeti pártnak köszönhető. A párt egységesen a kormány me;Ie!t szavazott. Azok a német nemzeti párti képviselők is, akik szombaton Huggenbergge! a javaslat ellen szavaztak, most a kormány mellé állottak. A szavazás eredményének kihirdetése az fllésteremhen nagy szenzációt keltett Ezzel a szavazással eldőlt az utolsó évek legelkeseredettebb parlamenti harca. A javaslat első szakaszának elfogadása után már nyilvánvaló volt, hogy a kormány meg fogja kapni a többséget Berlm, április 14. A birodalmi gyűlés névszerinti szavazással, 228 szavazattal 224 ellenében fogadta el a sörforgalmiadóról szóló tftrvéoyjavaslatol. A 232 :223 szavazási eredmény csak a javaslat első cikkére vonatkozott, amely a sör adójának léDcsőzetesséfiéről «¿lt