Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-09 / 57. szám

1930 március 9. I) fLM \ r v AI? OTÍ f Z * fi Ismét beftfotlák a szoeláidesRoHret^k vasárnapi gyűlését (A Délmagyarország munkatársától) Szombaton este a szocialista párt a következő határozatot vette kézhez, amellyel Isméi beül'ották meghirdeti? gyűlésüket: »A szegedi szociáldemokrata párt vezetőségét azon kérelmével, hogy március 9 én. délután fél 6 órakor, a Hunyadi-tér 14. szám alatt lévő vendéglőben nyilvános népgyűlést tarthasson, a 6000—1922. B. M. rendelet 3. §-a értelmében az alábbi megokolás alapján elutasítom és a kért gyűlés megtartását nem engedé'yezem. Megokolás. A kért gyűlést egy olyan vendéglő külön helyiségébe kérték, amely helyiség kicsiny befogadó képességénél fogva gyűlés tartására nem alkalmas és igy kénytelenek volnának az ivószobát is igénybe venni, ahol pedig más pártárám egyének ís tartózkodhatnak. Ezen oknál fogva a kért gyűlést közrenrtészeü és közbiztonság szemponthói' nem engedélyezhetem. A rendőrkapitányság vezetője: dr. Buócz s. k., r. főkapitányhelyettes.« Isméi Pefeár lelt a Peíő&i Társaság elnöke Budapest, március 8. A Petőfi Társaság szombat este tartotta tisztújító és tagválasztó ülését. Elnök újra Pékár Gyula lett. A társaság egyhangúlag megválasztó'ta tiszteletbeli tagokul Vass József népjóléti minisztert, Antal Géza református püspököt, Pékár Gyulát és Jakab ödönt. Vass József Prohászka Ottokár utóda lesz. Levelező tagokul a megszállott területek magyar irói közül megválasztották Gulácsy Irént (Erdély), Jánosi Bélát (Erdélv), Gvörgv Lajost (Erdély), Jankovlch Marcelt (Felvidék) és Mtlkó Izidort (Délvidék). VALTOARAMU CSO NEM BUG OF>TIK:A-FOTO GSSS&S1 LIEBMANN Kelemen ucca HA-HA mellett. Mogynrorsíl- leqfobb hlrnevH órA^rége BR4USWETTER JÁNOS 1 Gróf Ann-ny1 Albert ( «»«i ) ÜICB 23. sziMn. PANNÓNIA SZALLO BUDAPEST, VI'!.. RAKÓCZ1-UT 5. Elsőrangú szálló. Az előkel5 családok régi, jóhirnevü találkozóhelye a főváros központjában. A legmodernebb felszerelés és minden kényelem. Fürdók. Hideg és meleg folyóvíz minden szobában. 937 II belügyminiszter lóvihagyta a város 1930-as kSltségvetését Válfoisflanul 50 száz»!éli(>s less a póíadó — «X .ISn elérkezett már az alkalmas idő a kisvasul! hozzájárulások be'wí^ra» — A miniszter elutasltolla a hillelekezeíek le.'ehbezését (A Délmaggarország mnnkntársálól.) A Délmagyarország hetekkel ezelőtt jelentelle már budapesti értesülés alapján, hogy a belügyminiszter jóváhagyta a város idei költségvetését. Akkor ugy volt, hogy a jóváhagyott költségvetést néhány napon belül leküldik Szegedre, de multak a napok és a költségvetés jóváhagyása nem érkezett meg. Végre most, szombaton megérkezett a belügyminiszter leirata, amelyben közli a költségvetés kormányhatósági jóváhagyását. A bel. ügyminiszler — mint annak idején megirluk — szinte szórói-szóra azokat a tételeket változtatta meg, amelyeknek megváltoztatás-ára a Szegedre kiküldött miniszteri számvevő javaslatot tett. A miniszter vál'o"atlanul meghagyta azonlxin az ötvenszázalékos pótadót. A leirat foglalkozik a szinnáz szubvenciójának a kér. désével is és megállapítja, hogy a város a színházra tulnagy összeget fordít, ezért takarékosságra inti a város vezetőségét, de a , költségvetésben előirányzóit százhuszonnégy- ! ezerpen' ős szubvenciót nem változtatta meg. I Kifogásolja a miniszter a kisvasút fentartásá-. val kapcsolatos terhek nagyságát is és felhívja a város figyelmét arra, hogy talán elérkezett már az alkalmas idő a közgyűlés által megszawo't lisvosu i hozzájárulások behajlására. Mint emlékezetes, a hitfelekezetek segélyezésére megszavazott harmincezer pengőt az érdekelt felekezetek kicsinyelték és felebbezést nyújtottak be a belügyminiszterhez, akitől a segélyre szánt összeg megkétszerezését kérték. A miniszter ezeket a felebbezéseket elutasította, mivel megállapítása szerint a segélyek nagyságának meghatározása autonóm joga a város közgyűlésének és igy ebbe nem kiván beleavatkozni. A miniszter egyébként a költségve1 ésen lényegesebb változtatásokat nem eszközölt. Ki vannak terigelve az üvegszekrényben a meghívók is, amikkel nagy dáridókra hívogatták a nagybajuszu szalontai hajdút. Andrá^sy Gyulához, Ferenc Józsefhez, hova nem hiszem, hogy valaha is tiszteletét tette volna e magas uraságoknál, de a meghívóikat elrakta. S azok alapján teszem a szenzációs felfedezést, hogy méltóságos ur volt a szalontai hajdú. »Méltóságot Arany János tírnál.-, mint a Szent István-rend feles vitézének«, — ez a titulusa. Jobb is az, hogy erről keveset tudnak a mai világban, több jeles költőnknek a szivébe bele nyilalna a fájdalom. Hogy Arany mit szólt ehez a kitüntetéshez, amely mégis csak többet jelentett még a kormányfőtanácsosságnál is? Benne van az összes müvei forgácsaiban — gondolom, a hatodik kötetben, — hogy mit szólt hozzá. Ha békülnek, határt járnak, Egy suhanera jó sort vágnak' Én is, amit a sors rám mért( Elszenvedem a hazámért... De az igazi emberi dokumentumok még se ezek. Azok asztalos kezemunkái. Egy fenyőfa-ágy, tarkacihás vánkosokkal és tarka huzatu dunnával Ebben aludt méltóságos Arany János ur még akadémiai főtitkár korában is. Egy fenyőfa sífonér, még nem is politúros, csak festett. Ebben tar tolta a Szent Ist.án-rend jeles vitéze a fehérneműit, ami' et már szalontai je^vző korában is maga tartott számon, ahogy valamelyik Irve lében olvastam. A fehérnemük most is ott vannak a sifonér polcain. Minemű és mennyi, oda van irva a Toldi költőjének gyöngybetüivel a sifonérajtó belső oldalára rajzs.övezett cédulára: Ina 12 drb . Uálóinn 6 drl CEgy a Lacié.) Gatya * drb írhatnám ugyan szemérmesen is. ahogy a hatvanas években szokták: G***a. de hátha a világ legszégyenlősebb öreg parasztja ki merte irni a becsületes nevén, mi jussom volna nekem affektálni? Kis jegyzőkönyv hever az egyik asztalon. Notesz. De nem olyan mostani fajta. Maga csinálta a Magyar Tudományos Akadémia takarékos főtitkára. Ugy, ahogy infstudó öreg parasztok szokták, — ó, de sokat láttam én ilyent a mi gerendánkon isi Negyedrétbe vágta az árkuspapírt s összevarrta cérnával. Mottót is irt a címlapjára, ezt: Pénzt s időt hogy vertem el, Arra e kis könyv felel. A Margit-szigeten verte el Arany János a pénzt és az időt, a töPgyek alatt, élete ulolsó éveiben. fáradtan és betegen. Takílomr i felnyitom egy helyen s megnézem, 1879 május második hetében hogy tékozolta a pénzt Magyarország legnagyobb költője. Be van itt jegyezve a napi kiadás az utolsó krajcárig. Május 11. 47 kr. Május 12. 47 kr. Máius 13. 47 kr. Máius U. 49 kr. Máj'is 15. 97 kr. (Laciék ts kint voltak ') Épnek a borzasztó kilengésnek, május 15-én, tehát megvan a magyarázata. Május 15-én, vasárnap lehetett, Arany Lászlóék látogatlak meg az öreg urat, tehát mélyen kellett nyúlni az ers/.; nybc De mi a magyarázata n május 11-iki differenciának? Mire ke .lutt akko • t ir iicvjrral több. mint más hétköznapokon? Nyilván azért, mert szombat volt s borravalót kapott a pincér. ... Szeretném itt tölteni az egész napot, szeretnék a kezembe venni mindent, amit az Ő keze érintett valaha, de a nagytiszteletü urnák, a Csonka-torony őrének egyéb dolga is van, mint hogy engem tanítgasson azokról, amik régen voltak. Kü-1 lönben stilu^os tartozéka ő ennek a különös múzeumnak: Arany János őhozzá is hozzáért, ringatta ezt a fehérhajú és fehérszivü öreg embert. — Sok látogatónak kinyitják, az Arany-muzeumot? — Nem igen járt itt tiz esztendő ó_ta .semmi nevezetesség. Aztán mégis eszébe jut egy oláh kapacitás, író, tíjságiró, poMlikus. órákig elnézelődött itt, nagyon meg volt hatva és szép cikket irt a bukaresti lapjában az Arauy-muzeumról. Megkérdem az öreg urat, miért nem a Magyar Tudományos Akadémiában van berendezve az Aranyszoba? Volna annak ott annyi értelme, mint ! a Goethe-szobának. Azt mondja a nagytiszteletű ur, nem lehet. Először azért, mert Szalonta nem adná. másodszor azért mert igy rendelte Arany László. <3 restauráltatta a csonka tornyot, hogy örök időkre megőrzője legyen az apja relikviáinak. Még se hiszem, hogy igy gondolta volna Arany László. Nein Salonta Mare-nak szánta ő ezeket a nemzeti kincseket, amelyeknek mingyárt bizonytalanná válik a sorsa, mihelyst a nagytiszteletű ur leteszi az élet hivatalát s az Ercseyek, az Arany-rokonok elmúlnak. Nem jó volna a magyar államnak és a magyar irodalmi életnek valami csereajánlatot tenni addig, míg nem későt Még egv tucat mai jeles írónkat felajánlhatnánk liomáuiának az ör: ^ inéltósásos ur holmi iáiért.