Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-09 / 57. szám

SZEGED. Sserkesztfiaég: Somogyi ucra 22. I. cm relocn l3-33.^Klod6h!vn««l, kaic»(innönyv(í>r é* Jegyiroda ArodJ ucca H. Telelőn; 30t) - Nyomda • LHw UpOl ucra 1«». Telefon 16-34. TA'VfratI e* levélcím: DélmasycroruAg Meqed. A szegedi közgyűlés demokráciája Ha tárgyilagosak akarunk lenni: nemcsak farsangi tréfát látunk abban az indítványban, melyet az egykori Lajtabánság egykori kancellárja a kultuszminiszíer ur megünneplésének módozatai felől előterjeszteti. Ez az indítvány legalább annyira korkép, mint amennyire elkésett farsangi móka. Ennek az indítványnak vollak precedensei a legulolsó közgyűlésen s az egykori Lajlabánság Mikulás-küllemű külügyérjének indítványa az abszurditásig fokozása annak, ami nem lojalitásban, de szervllizmusban ebben a nyakas, gőgös »civilás«ban, polgárvárosban kiienyészett. Mert ne tagadjuk: ha a város magyar nevét elkeresztelhetjük a magyar tanyán kimondhatatlan nevű miniszterről, akkor indokolt az a kívánság, hogy inkább a szegedi tanyán kimondhatatlan nevű minisztert nevezzük el a városnak, vagy folyónak mngvar nevéről. Ha nevet lehet maggarositani, akkor ne a város, vagy városrész nevét klébcls'ergesilsük el, hanem az idegen nevet tegyük magyarrá. Ami az utolsó közgyűlésen baloldali (!) részről elekinletben elhangzott, mindaz szomora tünete annak, hogy a lojalilásból kinövő és elterebélyesedő szervilizmus hogyan szüremlik át a személyi hivek rajongásából a polgári önérzet és polgári öntudat magaslati mezeire. Elálmélkodva figyelünk arra, hogy a közgyűlési szónokok szóhasználatában is hogyan ütközik ki az a rang- és cimkórság, ami a méllóságos és kegyelmes elmeknek a kisipar körét messze meghaladó gyártásából ömlik szét a fórumon. Teljesen uj s teljesen elítélendő hang a szegedi közgyűlésen, hogy a törvényhalósági bizottság tagjai egymást megméllóságol ják. Eddig minden cimet és minden rangot megadott a betöltött tisztség, a polgári önérzet most is azt tartja, hogy aki első polgára a városnak, az nem lesz azzal nagyobb, hogy nem tekintetes urnák, hanem méltóságosnak emlegetik. Mi szükség van arra, hogy a közgyűlés termében, az önkormányzat legfőbb testületében az önkormányzat tisztviselői őmélfóságaiként cmlittesserek? A polgármesternek nagyobb te! inlélyt nem adunk, de a magunk tekintélyének, áz önkormányzatban élő j o árság tekintélyének 'ártunk vele. Ez a nagyon is fiatal s remélhetőleg rövid életű divat kilerjef't arra is, hogy a bizottság tagjai is méltóságolják egymást, akár megilleti őket a méllóságos cim, akár csak a méltóságos cim haszonélvezőjének szerénytelen , erőfeszítései juttatják ehez a kormán.vfőtanácsosi kinevezésekkel túlságosan felhigilolt presztízsű cinihez. De: a »polgármester ur őméltósága« és a npolgármesterhelycttes ur őméltósága« — hivatkozások és megszólítások a polgári önkormányzat testületében épp oly indokolatlanok s a tekintetes urakból álló polgári önkormányzat nem ciml>en kifejezett, de valóságos méltóságához épp oly illetlenek, épp oly összeférhetetlenek, sőt méltatlanok, mint a közgyűlés termében emlegelelt Pick Jenő ur őméltósága és Dohii Gyula ur őméltósága — megszólítások. Az a szóhasználat is merőiben ismeretlen voll azelőlt a szegedi közgyűlésben, mely a minisztereket csak hivatali címükkel kapcsolatban emlegeti. Ma a közgyűlésben miniszterről nem is lehet másként szólani, csak a belügyminiszter ur őnagyméltósága, vagy a kultuszminiszter ur őexcellenciája. Vasárnap, 1930 március 9 Ara 24 fillér VI. évfolyam, 5ÍÍ szAm ELŐFIZETÉS- Hnvonla helyben 3-2» vldíkrn (••* Budapesten 3-«o. -ctllfHldttn b-41) penqfl. — K(jyes szóm Ara hétkUz« nan In, vasár- «s Ünnepnap J4 Hll.Hlr» delcseK lelví-lc'e tarifa szerint. Megjelenik élfS hivielével naponta reggel Pillich Kálmán, Obláth Lipót és Rósa Izsó is lojálisak voltak s nemcsak a törvénynek, de az illemnek szabályait is ismerték, de nemhogy az eszükbe nem jutott, a nyelvűk kitört volna, ha a Nagymagyarország nagy minisztereiről ugy kellett volna nem beadványokban és kérvényekben, de a fórumon, a közgyűlés termében megemlékezniük, mint ahogy most lépten-nyomon emlegetik a közgyűlés termében a miniszter urakat, akikkel személyes viszonyba kerültünk. Ezenkívül: a Bach-korszak!ól kezdve egészen a legutóbbi időkig végigkutathatják a levéltárat, megtalálják csak egyszer is a »magas kormány« kifejezést... Ez a süli germanizmus is csak most lett úrrá a sze^eci szervilizmus által házikezelésbe vett kczig. zgatás szóhasználtában. S az elkedvetlenítő az, hogy a magukat demokratáknak nevező bizottsági tagok is bele. estek ebbe a cimepidémiába s »politikai pártállásra, világnézetre és felekezetre való különbség nélkül« méltóságolják egymást a közgyűlési teremben a polgári önkormányzat letéteményesei. Csoda-e, ha ebben a levegőben, ebben az atmoszférában, ebben a lojalitáselefánt iáziszban szenvedő és szervilissé sekélyesedett közéletben megteremnek a bizantinizmus indítványai, a rabszolgaalázat hódolati eszközei s a bálványimádat dervisüvöltései? A polgári rend méltóságát ne az egymás agvonmélióságosolásában keressük. A régi szabású és í égi erkölcsű tekintetes ur sokkal nagyobb tekintély volt, mint egy uj mentalitása és mo.lern orientációjú méltóságós ur. A külügyminiszter visszaérkezel! Parisból és beszámolt a tárgyalásokról Walkó szerint remény ven a meoenyezé«re — Ra«say a tárgyalások leljes eredményfe'enségéról beszéli Budapest. március 8. Walkó külügyminiszter ma Párisból visszaérkezett Budapestre. Délelőtt felkereste Bethlen miniszterelnököt és tájékoztatta a pári.i tanácskozásokról. A külügyminiszter a tárgyalások nehézségeit nem látja elhárithctathiioknak és az a véleménye, hogy a tárgyalások nem fognak sokáig elhúzódni. A tárgyalásokat magyar részről jelentagjai közül csak abban az esetben utaznak tagjai közül csak abban az esetbe utaznak Párisba, ha a tárgyalások ezt szükségessé lennék. Ila ilyen eset fölmerülne, akkor vagy Bethlen miniszterelnök, vagy pedig Walkó Lajos külügyminiszter utazna ki Párisba. A külügyminiszter szerint a helyzet sokkal jobb, mint két hét előtt és reménu vari a megegyezésre. A párisi tárgyalásokkal foglalkozott szombaton este Rassay Károly is, aki nagy beszédet mondott a Nemzeti Szabadelvű Pártban. Kijelentette, hogy hiába hallgatnak mélyen a párisi tárgyalásokról, ezzel nem lehet eltagadni a párisi tanácskozások teljes eredménytelenségét. Negyedszer sasava^tálc le a Tardieu'korm ányt (Budapesti tudósilónk t'lcfonjrlrntése.') Párisból jelenük: A kamarábm a bevételi költségvetés tárgyalása során az uj kormány ma délelőtt negyedik vereségét szenvedte. amely azonban épp ugy, mint a három meg előző, nem járt következményekkel, mort a költségvetési miniszter nem vetette fel a szavazás előtt a bizalmi kérdést. A kamara 303 szavazattal HS ellenében elfogadta Efnest Lafonf szocialista képviselő indítványát, amely módosítja a katonai személyek gyermekei és felesége ellá'ására fizetett pótlékokat. Egy másik esetben a kamara a költségvetési miniszter álláspontjához csatlakozott és 320 szavazattal 261 ellenében kimondta, hogy az illető cikkelyt nem küldi vissza a bizottsághoz. Mé^es rablété stiatSás hamburgi ékszerészüzletben Kél halolí: a rabló és ez ékszerész (Budapesti tudósítónk telejonjclenlése.) Hamburgból jelentik: Szombaton este véres rablógyilkosság lörtént egy hamburgi ékszerüzletben. amelynek két halálos áldozata van: a támadó és a megtámadott. ' Az üzletzárás idején a Nenner-íéle ismert ékszerészboltba egy revolveres fiatalember lépett be kezeket fel! kiáltással. Arra kényszeri lette a tulajdonost, hogy a sarokba álljon. Egy mozdul aíot azonban a rabló félreértett, mire revolverével fejbelőlte az ékszerészt. A rabló ez. után menekülni próbált, a járókelők üldözőbe vették, mire revolverével az üldözőkre lőtt. A lövés azonban a fordulásban őt sebesítette meg, mire nem tudott tovább rohanni. Amint az üldözők nyomába értek, a harmadik golyót saját fejének szánta. Azonnal meghalt. Az ékszerész kórházbaszállitás tözLcji elvérzett.