Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-06 / 54. szám

1930 március 8. DftLMAfiYAHORSZÄG Uádió A nagyobb leadóállomások mai műsora Budapest. 9.15: A m. klr. Országos Tiszti Kaszinó szalonzenekarának hangversenye. 12.05: A rádió házikvartettjének hangversenye. 17.40: Magyar operettrészletek. (Zenekari hangverseny.) 19.30: A m. klr. Operaház előadásának közvetítése. »Gioconda.« Dalmű 4 felvonásban, 5 képben. Szövegét irta: Tobio Gorrio. Zenéjét szerzette: Amilcare Ponchielli. Vezényel: Falloni Sergio. — Berlin. 19.35: Schnitzler—Strausz Oszkár A bátor Kasszián cimü énekes játéka. 21: Schrecker Ferenc kamarazenemövei. Utána különböző nemzetek tánczenéje gramofonon. — Daventry Esp. 20: Cochrane hegedümüvésznő játéka. 20.30: A birminghami városi zenekar játéka. — Genére. 20.45: A genével Bachkör Bach-hangversenye. — Königsberg. 19.30: Stransz Oszkár legjobb operettjeiből, hatvanadik születésnapja alkalmából. — Leipzig. 21.10: Busont: Arlecchino cimü egyfelvonásos zenés színpadi müve. — London J Lo. 21: Hangverseny a néppalotából Ronald Landon vezetésével, Greef Arthur zongoraművész közreműködésével. 23.25: Tánczene. — München. 21.20: Ramln, a leipzigi Tamástemplom orgonistájának hangversenye. — Praha. 18.50—23: Smetana Libusa cimü operája a Nemzeti Színházból. — Róma. 21.02: Bellini Az alvajáró cimü operája. — Toulouse. 20.30: Operarészletek. 21.25: Operarészletek. — Warszawa. 20.30: Wagner-est — Wien. 20.40: Beaufils »Medea« c. színmüve a stúdióban, utána a Silvina—Geisslerzenekar játéka. Mély fájdalommal ]elent|Qk, hogy szeretett Jó anyánk ö«v. MllRó Mórné ázlil, Lőbl Erneszlln március hó 5-én áldásos éleiének 79. évében hosszas szenvedés nlán elhunyt. Drága ha oltunk földi maradványalt március 7-én délelőtt 9Vl érakor klsérJOk utolsó nt|ára a szegedi Iir (emelőbe a clnleremből. MIlkA Andor, MUbó DezaO, MUkA József. Holtaann Andorne Mr k i Katalin gyermekei, -íllkft Andorne lengye Margit, MUkA JAzsafne Dégay BAialka menyei, Rof'mann Andor veje, Ml kft Anna, Hoifmann Magda férj. Fényé Oszkárn6, Hntfmonn Mérla és Hoitmann Pisla nnokAi, továbbá. testvérei u a kiterjedt rokosn&g. Legyen emléke Áldott! Részvétlátogatások mellőzését kérjük. r&MtiáéSÁizY-v'.:..'v' '•'•'¿•a Köszőneinyllvániíás. Mindazok, kik felejthetetlen drága jó fiunk BAGINYI LAJOS temetésén meejelentek s ezzel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, fogadják ez uton is hálás köszönetünket. 899 A gyászoló család. A PélmagyarortzAg regénye STEFAN ZWEIG: R RENDŐRMINISZTER Fouché élete Forditolta: Szlnnai Tivadar. 9 A forradalom vezérei, Robespietre és Danton még óvatosan nyúlnak az egyház és a magántulajdon kérdéseihez, de Fouché már bolsevista-szerű programot hirdet. Az Újkor első kommunista manifesztuma nem Kari Marx hires munkája, nem is a »Hessischer Landbote«, amit Georg Büchner szerkesztett, hanem a szocialista körökben alig ismert, sohasenf emlegetett lyoni »Instruction«, amelyet Collot d* Herbois és Fouché közösen irtak ugyan alá, de az igazi szerzője kétségtelenül Fouché egymaga. Ez az energikus hangú, még saját viharos korát is száz évvel megelőző dokumentum megérdemli, hogy az ismeretlenség homályából napfényre kerüljön. Igaz ugyan, hogy a későbbi otrantói herceg kézzel-lábbal kapálózott ezen Irat szerzősége ellen és letagadta mindazt, amit fiatalabb korában, Joseph Fouché elvtárs neve alatt irásba foglalt, de a tagadás nem ér semmit. Az okmány megvan és az otrantoi herceget, illetve Joseph Fouchét a forradalom első kommunistájává bélyegzi. A forradalom legszélsőségesebb kilengését nem Marat és nem Chaumette formulázza meg, hanem Joseph Fouché, akinek jellemét kitűnően megvilágítja az irat eredeti szövege. Ez az »Instruction« mindenekelőtt kimondja a szélsőséges cselekedetek csalhatatlanságát: »Minden meg van engedve azoknak, akik a forradalom érdekében járnak el. Az igazi republikánust csak egyetlen veszély fenyegetheti: az, hogy nem jár el teljes eréllyel. Csak mögötte maradhat a törvénynek, tul nem lépheti. Mert, ha túllépi a köztársaság tőrvényeit, közelebb jut a célhoz, mintha nem hajtja végre teljesen. Amig egyetlen szerencsétlen ember van is a földön, a szabadság eszméje nem állhat meg az utján.* Az energikus, szinte maximalista előhang után Fouché következőképen határozza meg a forradalmi szellem mibenlétét: »A forradalom a nemzet számára lélesült. De a nemzet nem az a gazdag, kiváltságos osztály, amely az élet minden gyönyörét, a társadalom minden birtokát magához ragadta. A nemzet a francia polgárok összesége, elsősorban a szegények' tömege, amely vérével védte a hazát és verejtékével táplálja az egész társadalmat. A forradalom politikai és erkölcsi képtelenség volna, ha néhány száz egyén érdekét tartaná szem előtt és huszonnégy millió ember nyomorával nem törődnék. Sértő csalást követne el az emberiség ellen, ha egyenlőségről beszélne, amig ember és ember közt jólét tekintetében ilyen óriási különbségek vannak!« Ezután Fouché kifejti azt a kedvenc teóriáját, hogy a gazdag ember, a »mauvais ricíu, sohasem lehet őszinte republikánus és a polgári forradalom, amely a vagyonkűlönbségek eltörlésével nem törődik, előbb-utóbb kikerülhetetlenül zsarnoksággá fajul, mert amig gazdagok vannak, azok mindig más emberfajtának fogják tekinteni magukat. Ezért Fouché zord elszántságot követel a néptől és a maradéktalan, integrális forradalmat hirdeti. »Jegyezzétek meg jól: csak az lehet igazi republikánus, aki önmagában is teljesiti a forradalmat. Belsőleg se legyen semmi hasonlóság a zsarnokok alattvalói és a szabad ország lakói közt. Minden cselekvéstek, minden szokástok, minden érzésetek legyen u'J. Eddig elnyomottak voltatok, pusztítsátok el zsarnokaitokat; eddig vallásos babonák kötőfékén jártatok, ezentúl ne legyen más vallástok, csak a szabadság. Akiben nincs ehez elég lelkesedés, ald önző gonoknak és örömöknek adja át a lelkét, aki hideg érdekekkel törődik, aki állását és tehetségét számító módon a saját javára akarja kihasználni, akinek vére nem forr fel, ha az elnyomásra és a kevesek pazarló fényűzésére gondol, aki szánalmat érez a nép ellenségei iránt és nem szenteli minden részvétkönnyét a szabadság hős mártírjainak: az ilyen ember hazudik, ha republikánusnak meri vallani magát. Az ilyen emberek hagyják el ezt az országot, mielőtt felismerjük őket, mert akkor tisztátalan vérükkel fogjuk megöntözni a szabadság szent földjét. A köztársaság csak szabad embereket akar látni, a többit kiirtja könyörtelenül. Csak azt ismeri el édes gyermekéül, aki kész érte élni, érte küzdeni és meg is halni, ha kell!« (Folyt, köv.) Tavnszi és nyári KALAPTOMPS, gyapjú-, tweed és szelmeB O RTNI újdonságok megérkeztek. Glücksthal és Társa Csekonics-ucca 3. 907 Alföldi Cipő Károlyi ucca 3. Sszép, olcsó, tarlós! Tekintse meg Jtirakalun^at! 773 „a. a C" ulalvúnyolc érvényeaelc.