Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-30 / 73. szám

TT730 március 30. A gázgyár ügye A gázgyár úgye látszólag nem aktuális, mert hiszen az ad hoc bizottság utolsó határozata ugy S7/>!t, hogy a gázgyár ajánlata tárgyalásra nem alkalmas és a város tehát az 1935 novTln­ber 1-én beállló háramláshoz, illetve a gyár saját­kezelésben való folytatásához ragaszkodik. Hogy ennek dacára helyénvalónak látom az üggyel itt foglalkozni, ez majdnem kizárólag a munkanél­küliséggel foglalkozó bizottság tegnapi tanácsko­zásának behatása alatt történik, mert e tanács­kozás egész tenorja és egész gondolatmenete csak a pénzhiány, illetve a városnak a legkülönfélébb célokra annyira szükséges esetleg nagyobb pénz­összegek megszerzése körül mozgott. Korántsem gondolok most már arra — és ezt ez ügyben eddig folytatott harcom mellett bizo­nyára senki sem fogja rámfogni —, hogy mivel a városnak pénzre sürgős szüksége van, a gáz­gyárnak még csak a legkisebb kedvezményt is adni kész volnék, azzal szemben, hogy ő a város­tól kivánl koncessziót annak valóságos értékében kell hogy megváltsa, de mégis csak rámutathatok arra, hogy a gyárnak azon ajánlata, mely szerint kész a 25 évre szóló koncesszió átengedése elle­nében bizonyos összeget fizetni és egy bizonyos másik összeget — természetesen nem függőköl­csönként, hanem rendkívül kedvező feltételek mel­lett egy nagyobb törlesztéses kölcsönt nyújtani, azonkívül részesedést adni —, mégis olyan, hogy akármennyire elégtelenek voltak a felajánlott ösz­szegek és feltételek, azokkal talán mégis érdemes foglalkozni, természetesen mindig csak ugy, hogy átengedendő jogainknak teljes ellenértékét meg­kapjuk. A város — ezt nem kell titkolni — kedvezőtlen pénzviszonyok kőzött van és noha különösen én, a világpiacon kedvezőbb pénzviszonyok beálltát majdnem biztosan várom, mégis fennáll az a helyzet, hogy hosszabb, nagyobb törlesztéses köl­csönök, különösen itt, Magyarországon és még különösebben a magyar vidéki városok részére, egyelőre nehezen szerezhetők. Azon óriási feladatok mellett, amelyek előtt a város áll, az a gondolat kell hogy alapot nyerjen, hogy városunk érdekeinek védelmében, mégis szí­vesen kell hogy foglalkozzék egy vállalat kellő értékesítésével, oly módon, hogy ezáltal egy jelen­tékeny pénzösszeghez jut, minthogy az illető két­ségtelenül nagyon jó vállalatba mindig ujabb és ujabb pénzösszegeket kell hogy befektessen. Ezen elvi fejtegetések után konkréten is rámutat­hatok arra, hogy a koncesszióért felajánlott 3 milliót a gyár ma, 1930 márciusában ajánlotta fel, egy oly koncesszióért, amelynek birtokába csak 1935 november 1-én lép, tehát a felajánlott, kétség­telenül meg nem felelő 3 millió pengőt őt és félévvel korább kész fizetni, mint amikor az uj koncesszió birtokába lép. Ezen 3 millió pedig a mai kamatlábat alapulvéve, 5 és félévre kamatos, kamatokkal majdnem 50 százalékkal többet, mint­egy négy és félmilliót jelent. A kölcsön megszerzéséről is áll az, hogy az a nagyipari és pénzcsoport, amely a gázgyár mögött áll, egy ilyen — ismétlem — csak törlesztéses köl­csönt olcsóbban, könnyebben és főleg simábban kap, mint a város, úgyhogy ezírányban is szá­mithat a város kellő nyomatékkal követelendő lényeges előnyökre, a felajánlott részesedés, amely igazán nem komoly mértékben ajánltatott fel, kellő mértékre felemelve, szintén már ma kez­•dődnék, olyan öt és félévre, amelyre nézve sajnos e részesedést máskép követelnünk, illetve meg­kapnunk nem lehetne és dacára annak, hogy nagyon szívesen olvas'tam a mai lapban, hogy a döntőbizottság már belátható időn belül munkába fog lépni, esetleges barátságos tárgyalások ezírány­ban is nagyobb és költségmentesebb eredménye­ket hozhatnak. Ezen egész gondolatmenet pedig oda konkludál, hogy a gázgyár talán helyesen tenné, ha a város annyira indokolt utolsó visszautasító értesítését ugy intézné el, hogy felajánlana egy szóbeli tár­gyalást a vállalat és a város kereskedelmi és mű­szaki szakértői között, amelynek kilátásai talán nem volnának reménytelenek. Természetesen csak akkor, ha a vállalat az ad hoc bizottság érveit kellő módon tekintetbe véve, e szóbeli tárgyalá­sokra már olyan számításokkal és olyan készség­gel jelenne meg, amely a város képviselőinél azt a benyomást keltené, hogy ha jó üzletet akar is kötni, mégis a város érdekeit is megfelelően tekintetbe veszi. Wimmcr Fülöp. Nikkelezés, galvanizálás szakszerűen készül 153 írüs Testvérednél '01°! QPH TELEPES KÉ5ZÖ! ÉKET ÉTflLfiKIIJfl HÁLÓZATIVÁ .iteixIugonSládiofimiöftcdq^W íeicáácrt 0 z Karinthy, Bibó Lafos, Gellért Oszkár, Simoriv'i Mária a szegeiii pódiumon fl Nyugat és a megujhádo!! magyari rodaiom Az ujjászervezkedet Nyugat, melynek szer­kesztését — mint ismeretes — Móricz Zsig­mond és Babits Mihály vették át, olyan nagy propagandamunkát kezdett, amit csak a 20 év előtti Nyugat végzett az akkor elálmosodott irodalom felrázására. Programja a legszélesebb körben, az egész országban feltűnést keltett, mert célul tűzte ki az összes tehetségek koncentrikus beszer­vezését pártállásra való tekintet nélkül. Azon­kivűl bekapcsolta a vidék és az elszakított területek iróit is. Már az első negyedévben 72 irót szólaltatott meg, valamennyien a mai magyar irodalom legkülönb erői s a lap olyan friss élvezetes olvasmány, hogy felfigyelt rá az egész magyar kulturközönség. Ebből a célból irodalmi estéket is rendezett. Eddig Kassán, Eperjesen, Miskolcon, Nyíregy­házán, Győrött, Sopronban és Szolnokon. Min­denütt az a csodálatos dolog történt, hogy a közönség valósággal megostromolta a városok legnagyobb előadó termeit, ahol az esték vol­tak. Mintha ki volna éhezve a publikum a tiszta, nemes irodalomra. Mindenütt az voit a benyomás, hogy ennek a kivételes holt szezon­nak a legnagyobb eseménye lett a Nyugat-est. Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Gellért Oszkár stb. magukkal ragadták a közönséget, mely feszült lelkesedéssel kapcsolódik bele ebbe a friss irodalmi munkába. Most Szegedre jönnek, ahol április 6-án a Tisza-szálló nagytermében lesz az est, melyet a Szegedi Fészek Klub rendez. Móricz Zsigmond adja a programját az estnek és a Nyugatnak. Uj szemmel, ui szóval jelenti be, hogy a megtépett és bocskorrá szabott kis Magyar­országban minden erőt össze kell szedni, ha lábra akarunk állani. Optimizmust hirdet, de nem a mindenbe belenyugvást optimizmusát, hanem mint annyi regényében és Írásában a cselekvést, a gondolatok tisztázása, az uj célkitűzésének optimizmusát. A magyar faj tele van tehetségekkel, hogy szinte azt lehetne mondani, hogy Magyarország tehetségexportra képes. Ma már a világ minden táján vannak fiatal magyarok, akik mindenütt megtalálják a maguk talaját s tudományban, művészetben s a gazdasági életben is vezető pozicióba tud­nak emelkedni. Ennek a hallatlanul tehetséges magyar fajnak a saját erejében való bizalmát akarja erősiteni a Móricz Zsigmond vezetése alatt álló irodalmi szervezkedés. Bablís Mihály, aki a szerkesztésben egyenlő rangú s tevé­kenységű részese a Nyugat avante-gárdájá­nak, verseivel állott a közönség elé. Babits Mihály valaha szegedi tanár volt s azt a szeretetet hozza vissza, azt a szuggeráló lel­Deuísch Albert rádió és vtllemosságl tzaklizleie Kárász ucca 3. ' Telefon 8-71. 3 perc' alali átalakítja rég-', telepes készülékét IL1PS modernizáló dobozzal modern hálózati készülékre!! Díjtalan, vótelkényszer nélküli bemutatás. № №1 részldre is Kapható!

Next

/
Oldalképek
Tartalom