Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-27 / 70. szám

Ii&Li>i \k>) Attox.iuAü íJjü iuaicius 2/. Szobafestést, mázolást homlokzatfestést meglepő olcsó áron készít C*íI4muS A« («nkÁ Ouíjonlc» tfr 11. ítóm. Telefon 1-07. 9Zi!aS*i »3 Kálvin lér 2 (gel.-pnloln). Tel.9-88. mtkor • varos réstiérffl nagyobb épltkezé­sekkel kapcsolatos ajánlatok tétetnek. így például a másfélmillió pengőre becsülhető vásárcsarnoki építkezések kiadását, a ravatalozó «pület felépítéséi, stb., a legrövidebb időn belül tegye lehetővé. Kislakások, egy. és kétszobás lakások épí­tése ugyancsak szükséges és Indokolt volna. — Rá kelt mulatnunk arra Is, hogy a Szeged város tulajdonában levő építmények karbanlartása egyáltalán nem példátmutató. Igen sok munka­alkalom kínálkozik • város állal elvégeztethető különféle re­noválási munkálatokból. — A munkanélküliség enyhítését kiválóan szol­gálnák olyan munkáltatások, amelyeknél kevés anyag nyer felhasználást. így például Szeged ho­mokos, puha talajánál fogva állandóan romló n'al a munkanélküliségre való tekintet nclkűl Is feltétlenül klja>(­lást és karbantartást kívánnának. Ma az a helyzet, hogy még egyes főbb utvonalakon is csak veseszaggaló rázások és a jármüvek ron­gálása mellett lehet végighaladni. A Petőfi Sándor­sugárut, a Tisza rakodópart, stb., stb., átkővezése jelenlegi anyagából közhasznú, sőt közszükség­szerü volna. A Mars-tér feltöltési munkálatai szin­tén kiválóan egészítenék ki á munkanélküliség el­leni intézkedések sorát A munkanélfciilieK Küldöttsége a „A munkásságon csak íényekkel le&ei segíteni* a munkanélküliségen enyhíteni lehetne, a köl­csön felvételéhez a kormányhatósági jóváha­gyást eszközöljem ki. Ennek a kérésüknek szí­vesen teszek eleget, de nem is kell különösen erőfeszítés a részemről, mert a kormány ré­széről minden jóakarat megvan, hogy a mun­kanélküliségen enyhítsen. — Ami a kérdést Kelyi szempontból illeti, a megoldás az ad hoc bizottság kezében van. Én nem akarok elébe vágni a bizottság határo­zatának, de azt hiszem, sikerül olyan megol­dást találni, amely ezt a sajnálatosan álló helyzetet mozgásba hozza. A tavasz elején vagyunk, ez több munkaalkalom lehetőségét jelenti, de tudom, hogy a normális helyzet megvárásával a mai súlyos helyzeten nem enyhíthetünk. Elébe kell mennünk egy okos megoldással. Én sokat várok a pénteki bizott­sági ülés eredményétől. Legyenek meggyő­ződve, hogy ha a bizottság olyan határozatot hoz, amely szerint bármely irányban a kor­mány segítségét kell igénybe venni, én a legmesszebbmenően exponálom magamat a dolgozni akaró magyar munkásság érdekében. Radvánszky József az éplfő­Ipari munkások titkára külön kérést terjesztett ezután elő. Felemlí­tette, hogy 1200 építőipari munkás van Sze­geden munkanélkul és ezért azt kéri, hogy ugy a város, mint a helybeli vállalkozók csak szegcdi építőipari munkásokkal dolgoztassa­nak. Aigner főispán a kérésre a kővetkező szavakkal válaszolt: — Mcllányosnak tartom i kérésüket és a város hatósága már eleget is teti ennek ak­f Képek a DAC keddi mctorkerékpárversenvéről (A Délmagyarország munkatársától.) Szer­dán délelőtt a munkanélküliek nagyobb kül­döttsége kereste fel dr. Aigner Károly főis­pánt, aki előtt Láfer Dezső szociáldemokrata párttitkár tolmácsolta a munkásság kérését. Beszédd­l>en vázolta a szegedi munkanélküliek súlyos helyzetét és arra kérte a főispánt, hogy teljes Hyíval és tekintélyével legyen a munkanél­iukik segítségére. Felhozta többek'között pá­vaként azt, hogy egyes szegedi cégek női mun­ás&ikat elbocsájlották és helyetlük 28 fillé­: ím alapbéren férfi munkásokat alkalmaztak. Dr. Aigner Károly főispán hosszabb beszédben válaszolt. — Hígyjék el — mondotta —, hogy a leg­nagyobb részvéttel és igazán fájdalmas lélek­kel látom azt a helyzetet, amelyben a szegedi munkások vannak. A munkanélküliség azon­ban nem helyi jellegű, hanem világjelenség, a háború következménye és még hosszú évek kellenek, hogy a régi helyzet álljon helyre. Ez azonban csak magyarázat és önökön csak tényekkel lehel segíteni. A hozzám intézett kérésük két irányba tendál. Az egyikre ez a válaszom: A jóindulatu támogatásomat nem kell külön kérniök. Szivem minden melegé­vel figyelem a magyar munkások sorsát és ahol az 'én jóindulatu támogatásommal se­gítségükre lehetek, szíves örömmel állok ren­delkezésükre. Kérésük második része odairá­nyul, hogy ha a pénteki bizottsági ülésen, amelyet a munkanélküliség ügyében hívtak össze, olyan megvalósítható terv merülne fel, amely szerint bizonyos kölcsön felvételével • Ili • ^ ;V Auslönder islvdn kor, amikor a szükségmunkáknál ezt felté­telül kötötte ki. Más a helyzet azonban az épitővállalkozóknál, akiknél ezt nem lehet ki­kötni, mert kötve vannak bizonyos összeghez, amelynek keretein belül kell dolgoztatniok, tehát olcsóbb munkásokkal végeztetik a mun­kát. Azt hiszem azonban, hogy társadalmi uton lehetséges lesz oda hatni, hogy a szegedi épilővállalkozók egyenlő munkabér feltételek mellett elsősorban szegedi munkásokat alkal­mazzanak. Kérésükről egyébként jelentést te­szek a kultuszminiszter ur őnagyméltőságá­nak is. Az egyetemi építkezések ugyanis, ha nem is az eddigi tempóban, de ezután is még évekig folytatni fogja. Az én kérésem a kul­tuszminiszter urnái oda fog irányulni, hogy a szegedi egyetemi építkezések pályázatainak ki­írásánál vegye be, hogy a vállalkozók egyenlő munkabérek melleit szegedi munkásokat kő­telesek alkalmazni. Ezután Horváth József törvényhatóság! bizottsági lag a famunkások kérését terjesztette elő. A kérés lényege az, hogy a főispán a kormánynál tá­mogassa a szegedi munkásoknak azt a kíván­ságát, hogy a 8 órai munkaidőt iktassák tör­vénybe és az állami munkanélküli segély ügyében is kérte a főispán támogatását. A főispán válaszában kijelentelte, hogy eb­ben a kérdésben nem foglalhat állást, de a kérést személyesen fogja tolmácsolni Vass Jó­zsef népjóléti miniszternek. A továbbiak során a küldöttség asszony­tagjait szólította meg a főispán, akik arról panaszkodtak sírva, hogy az Erdélyi-céu el­bocsátotta a 28 filléres alapbérért do l;o::6 női munkásokat és helyettük ugyanezért a bérért férfi munkásokat alkalmazott. Gyetvay József a földmunkások azon kérését tolmácsolta, hogy a szegedi föld­munkálatoknál csak helybeli munkásokat al­kalmazzanak. A cserepezők viszont azt kér­ték, hogy ne segédmunkásokkal és tanoncok­kal dolgoztassanak a cserepezőmesterek, ha­nem segédekkel, akiket az ipartestület utján fényképes iga olvánnyal lássanak el. Dr. Aigner főispán a következő szavakkal búcsúzott a küldött­ségtől: ^ — Minden alkalmat és eszközt meg fogok ragadni arra, hogy a szegedi munkaadók sze­gedi munkásokkal dolgoztassanak és a sze­gedi munkanélküliek helyzetén javíthassunk. Hatásköröm, sajnos, csak eddig terjed, ameny­nyiben azonban támogatásomat igénybe kí­vánják venni, jóindulatu készségemet szíve­sen bocsátom az önök rendelkezésére. Ingyen kania elsejéig TH afei áprilisra előfizet zso'c/- Hertaiuti

Next

/
Oldalképek
Tartalom