Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-25 / 69. szám

1930 március 25. <)F;LM MrV UfOMSZAC. li 300 ilrb icquiabh ^oa?yp»s. MERKUR-kerékpár Srkezctí. Minden léieszö kerékpárt felülmúl. Megtekinthető: 985 i Előnyős részletfizetés. 2 évi fótanas. Hagy favltó mUdely! STEFAN ZWEIG: A PélmagyaroMZág regénye A RENDŐRMINISZTER FOUCHÉ ÉLETE Fordítottad SZ1NNA1 TIVADAR 20 Robespierre és Fouché párbaja a forradalom legizgatóbb és pszichológiai szempontbál legérdekesebb epizódjai közé tartozik. Politikailag tapasztalt, okos ember mind a kettő, a tévedésük is közös: kölcsönösen alábecsülik egymást, csak azért, mert olyan- régi ismerősök. Fouché szemében Robespierre még mindig az a kopott, vézna, éhenkórász vidéki ügyvéd, aki az arrasi klubban vele együtt anekdotázott, titokban limonádé-izü verseket faragcsált és 1789-ben dagályos beszédekkel untatta a hallgatóit. Fouché nem vette észre, hogy Robespierre SZÍVÓS, kemény munkával mind magasabb fokra küzdötte f#l magát: a demagógból államférfi lett, az ügyes intrikusból tisztafejü politikus, a frázispuffogtatóból komoly szónok. A felelősségteljes pozíció majdnem mindig megnöveli az embert. Robespierre is nagyra nőtt küldetésének tudatától. A nagyszájú tökfilkók és a mohó harácsolók közt ugy érezte, hogy a köztársaság megmentésére őt jelölte ki a sors. Azt hitte: missziója, élethivatása, hogy forradalomról, köztársaságról, erkölcsről, sőt istenről a saját felfogását kényszerítse mindenkire. Ez a makacsság jellemériek egyetlen gyengéje és ezúttal szépsége is. Saját önzetlenségétől és elvhűségétől megittasulva, minden más nézetet árulásnak és eretnekségnek tart. £s az eretnekeket szánalom nélkül a modern máglyára, a guillotine dobogójára küldi. Tiszta eszme é! benne, helyesebben szólva, nem él, hanem belefagyott, belemerevült. Ettől a ridegségtől nem tud szabadulni — ami egyébként minden dogmatikus ember végzete. Közlékeny, meleg, emberi érzések hiányában kiszárad belőle az igazi alkotó erő. Energiája kimerül a szigorúságban, a diktatúra nemcsak forma, de tartalom is a számára. Az ilyen szellem nem tűr maga körül mást, csak azt, aki saját nézeteinek szolgai visszhangja, mint Saint-Just, vagy Couthon. Már arra is dühös, aki eszméi iránt közömbösséget mutat. De igazán jaj annak, aki ellenkezni mer vele, aki nem respektálja az akaratátl És Joseph Fouché ezt tette. Sohasem hajolt meg egykori barátja előtt, nem kért tőle tanácsot, nem ismerte el vezéréül, a konventben ellenfelei közé ült le és Lyonban fittyet hányt Robespierre politikájának, fokozatos szocializmus helyett kommunizmust és ateizmust hirdetett. Dc Robespierre eddig méltóságán aluli dolognak tartotta, hogy Fouchéval törődjék. Nem is tekinti képviselőtársának, a kopott kis szemináriumi instruktort látja benne, az undok csörfelőt, aki érdekből cserbenhagyta az istenét, az elveit és a menyasszonyát is. Az elhagyott menyasszony pedig Robespierre testvére volt. De nem azért gyűlöli. Az a kollektív gyűlölet tölti el, amit a hajlithatatlanok éreznek a hajlékonyak iránt, az elv emberei a siker hajszolóí iránt, a vallásoslelkitek a hitetlenek iránt. De Robespierre gyülö'e'.e eddig nem irányúit Fouché személye, csak az általa képviselt tipus ellen. Magát ezt a szánalmas intrikust inkább lenézte. Undorodva figyelte piszkos játékait, de nem tartolta érdemesnek felemelni a lábát, hogy eltapossa, Most veszi csak észre mindkettő, mennyire alábecsülte a másikát. Fouché hamar tájékozódik. Nemsokára megtudja, hogy távolléeében Robespierre milyen szörnyű hatalommá nőtt. Az összes hivatalok neki engedelmeskednek, a hadsereg, a rendőrség, a bíróság, a konvent, a bizottságok, a jakobinusok — valamennyien lesik a parancsát. Teljesen reménytelennek látszik felvenni ellene a harcot. De Fouchénak nincs más választása. Megveti a lábát a szakadék szélén és a kétségbeesés erejével üldözője ellen fordul, mint ahogy a halálra hajszolt szarvas is szembeszáll a vadásszal az utolsó pillanatban. Robespierre kezdi meg az ellenségeskedést. Egyelőre csak meg akarja leckéztetni az arcátlan fickót, egyelőre beéri azzal, hogy rug rajta egyet. Május 6-iki nagy beszéde kedvező alkalmat nyújt erre a kis magánkedvtelésre. Ebben a híres beszédében Robespierre felszólítja a köztársaság radikális híreit, hogy »ismerjék el egy magasabb szellemi lény, a világmindenséget vezérlő halhatatlan erő létezését.« Robespierre valamennyi beszéde közt ez volt a legszebb, a leglendületesebb. Állítólag Jean Jaques Rousseau vidéki házában gondolta ki és irta le az egészet. Ebben a magasröptű beszédben a dogmatikus Robespierre valóságos poétává emelkedett, zavaros idealizmusa 'kristálytiszta filozófiává érlelődött. Beszédének lényege az a törekvés volt, hogy a hitet elválassza a hitellenségtől is és a babonától is; hogy megvesse az alapját egy vallásnak, amely nem azonos a uép képimádó kereszténységével, dc a sivár materializmustól és a szegényes ateizmustól is-távol áll; hogy ezen a téren is kijelölje az arany középutat, amelyen minden szellemi kérdésben követni akart. A nagy beszéd egyes fázisai meglehetősen dagályosak, dc szavaiból még ma is ki lehet érezni a meggyőződés hevét, az őszinte ethikai törekvést és azt a szenvedélyes vágyat, amely az emberiséget közelebb szeretné vinni a csillagokhoz. De Robespierre szelleme még ezekben a magas régiókban sem tud ciszakadni a napi politikától. Örökérvényű gondolatai közé személyes támadások vegyülnek, epés kirohanások olyanok ellen, akik másképen vélekednek, mint ő. Sírjukból kiráncigálja a halottakat, akiket maga juttatott a guilloline alá. Gyűlölködő gúnnyal beszél Dantonról és Chaumetteről, az istentelenség és erkölcstelenség elrettentő példáiról. Azután hirtelen Joseph Fouché felé fordul és beledöfi kardját az egyetlen emberbe, aki eddig büntetlenül dacolt vele. — Állj csak fel barátom — dörög felé — éí mondd meg nekünk, ki hatalmazott fel arra, hogy megfosszad a népet istenétől? Milyen előnyt látsz abban, ha az emberek olyan hiedelembe esnek, hogy nincs Isten és vak véletlen dönti el mindenkinek a sorsát, nem büntetve a bűnt, nem jutalmazva az erényt, mintha az ember röghöz tapadó féreg volna csupán és a lélek csak gyenge lehellet, amelyi megszűnik a sírgödör peremén! Te szerencsétlen álbölcs, honnan veszed a jogot ahhoz, hogy sárba tipord a magasabb értelem királyi pálcáját és bátorítod a bűnösöket, hogy kikacagják az erényt? Határtalan aljasság kell hozzá, hogy valaki szemfedőt borítson az örökéletű mindenségre és kioltsa az emberek «zivében a nemes törekvések mécsesét! Csak egy ilyen undorító, megvetésre méltó gazember hirdetheti azt, hogy a fenséges Természet végső célja és egyetlen ajándéka » Semmi! Robespierre hatalmas beszédét tomboló taps-orkán követi. A konvent érzi, hogy most kiemelkedett a megszokott torzsalkodások sarából. Egyhangúlag elfogadják Robespierre indítványát és törvénybe iktatják az uj ünnep-, napot a Legfelsőbb Lény tiszteletére. JosepK Fouché némán ül a helyén és az ajkát harapdálja. Ellenfele óriási diadalt aratott és ebbe egyelőre bele kell nyugodnia. Tudja, hogy beszéd terén nem mérkőzhetik meg a mesteri szónokkal. Sápadtan, szótlanul tűri a megaláztatást de magában bosszút esküszik. (Folyt, kőv.) 'SSSSBS Ko&meiUcai iníésseíem u& egyéni kezelést biztosit fa. Estélyi kikészítés mfí vészlesen és az egyéniségnek megfelelően. Hafszdl tdvolifds. Fagykezelés. Szemölcslrtds. Helyi fogyasztás. H. Lengyel Grete, Vár ucca 7. SCerékpár! Egyedüli képviselete! Kerékpár! zető világmárkáju Waffenrad Fegyvergyári 2 Atlasz, Patent, Csepel kerékpár heti 4 pengős részletre kapható. BWW P-ért Irógépek,Rádiók,Gramoíonok 6—12—18 havi részletre beszerozhotök. 674 Javító mtlhcly. ECeSemen Márton Mmen ucca 11. (Főposta mellett) K SsKepeciieR talállsioaKO t^elye síz, | István Király szálloda (Nyugali pályaudvar mellett) Teleion (Inlerurban) 202—43.. 294—34. Sürgönyeim: Hotellsi. — Minden modern kényelemmel berendezett elsőrangú családi szálloda. Minden szobában központi fűtés, hideg meleg folyóvíz és telefon. Lili. Szállodában kávéház, cukrászda és fodrász lerem. — A keleti pályaudvartól közvetlen tillamos összeköttetés 2, és 46-os kocsikkal. «70