Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-23 / 68. szám

1930 március 23. DPXM ^.VA<*fí*V57 Ifi 9 Eff! Gandhi Irta: Tonelli Sándor. Mikor ereket a sorokat irom. Gandhi, teljes nevén Mohandas Karamell and Gandhi még uton van Ahmadabadból a tengerhez. Nem tudom, eljnt-e odáig és sikerül-e neki, hogy sót pároljon Cambayi öböl vizéből és azzal izesitse meg ételét. Nem tudom, sikerül-e a terve, hogy a sómonopolium áthágásán felidézze az összeütközést az angol világbirodalommal, amely uralkodik a hazája, India fölött. A menet élén halad fehér köntösben, mezítláb az apostol, utána tanítványai. Egyik tanitványa viszi a függetlenségi mozgalom jelvényét, a rokkát, amely azt szimbolizálja, hogy India a háziiparhoz való visszatéréssel akarja függetleníteni magát az angol gazdasági hatalom alól. A menet mögött egy teherautó tófög, mégrakva háziipari szőttesekkel. Útközben a mester és tanítványai bivalyistállókban hálnak meg, de utjobban újságírók, fényképészek és mozioperatőrök hada kiséri fíket, akik a napilapok és talán a történelem számára megörökítik ennek a különös zarándokiásnak és még különösebb szabadságharcnak minden mozzanatát. Európai ember számára, aki csak a napilapok távirataiban olvassa Gandhi nevét, sok minden érthetetlen, ami körülötte és Indiában •őrténik. Kezdődik egy forradalom, amelynek kezdetét a vezetője levélben jelenti be az alkirálynak. A bejelentésre Irwin lord alkirály udvarias hangú levélben válaszol, amelyben sajnálkozását fejezi ki Gandhi doktor ur elhatározása fölött és közli vele, hogy elhatározása folytán esetleg ellenkezésbe kerülhet a tőrvénnyel, mely esetben kényszerítő rendszabályokat lennének kénytelen vele szemben alkalmazni. Az iratváltás olyan hangon történik, mintha vacsorára való meghívásról volna szó, pedig lehet, hogy modern történelmünk egyik legnagyobb horderejű történése vette a kezdetét. Az alkirály Gandhit doktor urnák nevezi s ez a cim meg is illeti őt, mert doktorátusát a londoni egyetemen szerezte. Honfitársai a mahatna néven ismerik, ami tulajdonképpen nem név, hanem jelző, mert nagy lelket jelent. Hivei bande malaram, »édes anyánk« megszólítással köszöntik egymást. Az édes anyánk India, amelynek fel kell szabadulni az angol uralom alól. Ha egyéb nem, ez a két kifejezés is mutatja a mozgalomnak nem tisztán politikai, hanem egyúttal vallásos jellegét. Nem is egészen indokolatlan, ha Romáin Rolland azt, ami Indiában történik, a krisztusi Időkkel hasonlítja össze. Akkor is az engedelmességnek és az erőszak kerülésének a jegyében indult meg egy uj gondolat a régi világ megdöntésére. Igaz, hogy akkor az apostolokat nem kisérték újságírók és mozioperatőrők és nem automobilok zárták be a menetet. A levélváltás és ezek az anakronisztikus izü külsőségek nem vonnak le semmit annak az igazságából, hogy Gandhi a mi korunk legnagyobb jelentőségű személyiségei közé tartozik, akinek cselekedeteit csak a történelem és a világszemlélet mértéke szerint lehet felbecsülni. Éppen azért arra kérem az olvasót, függetlenítse magát egy pillanatra a gyermekkorától kezdve beidegzett európai gondolkodástól, felejtse el, hogy mióta Oroszország átköltözött Ázsiába, a hatvanmilliós Németország a •kontinens legnépesebb állama, felejtse el, hogy a negyvenmilliós Franciaország és Olaszország lappangva küzdenek a Fö'dkőzi-tenger szupremációjáért, ne gondoljon a körülöttünk levő kis piszkokra, Romániára, Jugoszláviára és a többiekre, hanem próbálja elképzelni, hogy mit jelent az, ha megkezdődik háromszázhuszonölmillió ember szabadságharca és ha annak egy apostol a vezetője. Különös az is, hogy miként kezdődik egy apostol pályafutása. Az ügyvédi diploma megszerzése után Gandhi Délafrikába került ügyvédi gyakorlatra. Ott látta, hogy a fehérek milyen igaztalanul és lenézően kezelik az ő szűkebb indiai honfitársait. Védője lett a hazai nyomorúság elöl Délafrikába vándorolt hinduknak és valósággal tolsztojánus alapokon egy koloniát létesített számukra Dúrban közelében. Azután háromszor tette kockára éleiét — Angliáért. Először egy vöröskeresztes osztagnak volt a vezetője a bur háború tüzvonalában, azután mint önkéntes \ett részt a kafferlázadás leverésében, végezetül pestis-kórházat állított fel és maga ápolta a betegeket. Ez a háromszoros önfeládozás adott neki jogcímet arra, hogy Indiába való hazatérése után élére álljon a mozgalomnak, amely igazságot keres elnyomott honfitársai részére. Élete kockáztatásával bizonyította bet hogy ő nem az angolokat gyűlöli, hanem hazája számára keresi az igazságot. A sajátságos Gandhi szabadságmozgalmában az, hogy minden erőszak alkalmazását elveti magától. A könyveim között egyetlen indiai kiadású munka van, Gandhi beszédeinek angol nyelvű gyűjteménye. Eb/¡1 idézem a "következő sorokat, melyek mindennél jobban megvilágítják Gandhi politikáját: »A satyagraha — igazságért való küzdelem, — tulajdonképpeni jelentése: ragaszkodás az igazsághoz és az igazság hatalmához. Mondhatnám ugy is, hogy a lélek vagy a szeretet hatalmához. Mikor gyakorolni kezdtem a satyagrahát, csakhamar rájöttem, hogy az igazság követéie nem engedi ipeg, hogy ellenségünkkel szemben eröszakot alkalmazzunk. Az ellenséget türelemmel és szeretettel kell legyőzni. Lehet ugyanis, hogy amit mi igazságnak tartunk, az ellenfeleink előtt tévedésnek tűnik fel. A türelem azonban egyjelelőségü az önmagunknak okozott fájdalommal. A tanítás tehát ezt követeli Ne azzal érd el az igazságot, hogy fájdalmat okozz ellenfeleidnek, hanem vállald magadra a fájdalmakat.^ Ezzel a sajátságos tanítással, amely közel áll ahhoz, hogy aki téged kővel dob meg, dobd vissza kenyérrel, kezdődött meg a világháború utáni esztendőkben Gandhi első szabadságküzdelme. Nem forradalmat prédikált, hanem visszavonulást mindentől, aminek közössége van az angol uralommal. Hinduk ne vállaljanak állást az angol közigazgatásban, ne használják a vasutakat, ne vegyenek angol árut, ne fizessenek adót, csak ha kényszeritik őket s a passzív rezisztenciával kényszerítsék kapitulációra a brit kormányzatot. Százhúszezer fehér él Indiában, ha ellenük a háromszázhuszmillió benszülött. összefog, a brit uralom nem lesz fentartható. A mozgalmak természete, hogy túlnőnek vezéreik akaratán. A békés forradalom, a civil disobedience 1921-ben nem vált be. A fiatalok nem elégedtek meg a vezér tanításaival. Bombák robbantak és vonatok siklottak ki. Az erőszakra jött a visszatorlás. Akkor mondotta Gandhi ezeket a szavakat: »Isten kegyelmes volt hozzám. Harmadszor mutatta meg nekem, hogy Indiában még nem uralkodik az igazság és erőszak nélküliség szelleme. Lelki tisztulásnak kell alávetnem magamat. Meg kell tanulnom környezetein lelki légkörének megismerését. Mélyebben, igazabban és alázatosabban kell imádkoznom. Komoly megfontolás után elhatároztam, hogy őt napi böjtnek vetem alá magamat és őt napig csak a viz és kenyér élvezetét engedem meg magamnak.«