Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-23 / 68. szám

1330 március 23. f>r » M^GVARORSZtfi Bécsi pillanatfelvételek A kenyér Megkapóan érdekes, hogy ez az imponálóan ftagyváros, mindenesetre erős küzdelmek után, miként igyekszik számot vetni a részére rendelkezésre álló lehetőségekkel. Az idegenforgalomnak mindig erős gócpontja volt Bécs. Most azonban, már jóideje, teljesen az idegenforgalomra rendezkedett be. Számára existenciális jelentőséggel bir a« Idegenforgalom mennél szélesebb alapokon történő megszervezése és fejlesztése. Ezt szolgálja Bécs apraja-nagyja. A régi Bécs természetes kedvességét az öntudatosan »megszervezett« kedvesség váltotta fel. Amig a régi bécsi azért volt kedves és előzékeny, mert ugy adta természete, a mai bécsi, bár ugyancsak kedves és előzékenyen utasítja útba az idegent, ezt a veleszületett kedvességét apró pénzre váltotta fel és ha e jótulajdonságai számára schillingben látható eredményt fel nem is mutatnak, mindenesetre azért is kedves és előzékeny az idegenhez, mert tudja, hogy az idegen számára kereseti forrás és megélhetési lehetőség. De azért nem fordulhat meg még annyi idegen sem Bécsben, hogy annak kenyérgondjai ne legyenek. A város idegenforgalmát viselni hivatott vásár aligha váltotta be ezúttal a hozzája fűzött reményeket. Bár a helyi lapok ugy látogatottság, mint pedig megrendelések lebonyolítása te. kintetében a vásár sikerét könyvelik ej, a város képén magán nem igen látszik meg a minden elképzelhető eszközzel felfokozott idegenforgalom, amelyben kétségtelenül nagyrésze van a hirtelenül bekövetkezett rossz időnek is. Az éttermek mulatóhelyek, színházak korántsem dicsekedhetnek telt házakkal és még a késő esti órákban Is bármely színházba lehet jegyet kapni. Ilyenformán azután nem csoda, de egyben természetes is, hogy itt is, mint különben máshol is, a »kényért a legnagyobb ur. A kenyér és ennek áralakulása nyomja reá bélyegét itt is, mint tnáshol: mindenre. A kenyér árának olcsóbbá tétele az, ami a hatóságok fejét fájlalja s ami leginkább szembe állítja a termelőt a fogyasztóval. Itt is érthetetlenül állanak a szakközegek ama tünet előtt, hogy addig, amig a lisztárak lényegesen olcsóbbodtak, a kenyér ára nem csökkent ennek arányában. Fogyasztók érdekképviselete állapította meg, hogy a 134 dekagramm sulyu cipónak mai 80 garas ára nem indokolt és nem tartható. Ezt indokolják, hogy a rozsnak 26—28 schilling volt az ára 1929. évben, a mai 13—15 schilling métermázsánkénti árával 'szemben, a búzának 1929. évi nyári 29—30 schilling árával szemben pedig ma 21—30 schilling az ára. Az a körülmény, hogy a gabonanemflekben beállott olcsóbbodás a kenyér árában nem nyert eddig kifejezést, arra inditja a hatóságok legfőbb képviselőit, hogy szabályozólag lépjenek fel az árak alakulása tekintetében. Gyakorlatilag megalapozott tény lévén az, hogy a kenyér egyike ama cikkeknek, amelyeknél a »kínálat és kereslet folytán kialakuló ár« közgazdasági törvénye a kenyér árának a kartell révén történt megállapítása után, nem érvényesülhet Egyrészről ez a körülmény, másrészt pedig annak felismerése, hogy a kenyér a legfontosabb közszükségleti cikk, a hatóságok tényezőit arra indította ,hogy a kenyér árának megszabási lehetőségét szükségképen magának biztosítsa. A hatóság számára biztosított e joggal ezúttal élni is akar és így a közeljövőben ankétet óhajt tartani, hol a különböző érdekeltségek képviselői álláspontjukat kifejthetik. E megbeszélés eredményétől függ azután a kenyér árának sorsa. Nem érdektelen egy ez ügyben meghallgatott bécsi kenyérgyár igazgatóságának kifejtett álláspontja. A szóbanlévő gyár igazgatója maga is elismeri, hogy a lisztárak az utóbbi időben erős áresést szenvedtek és a lisztárak lanyhasága még most is folyamatban van. Ezzel szemben azonban a gyárigazgató arra utal, hogy a kenyérgyárak régi beszerzésű lisztkészlet felett nem rendelkeznek, mi nem teszi számukra lehetővé, hogy a gabonaneműek áralakulását a kenyérárak olcsóbbodásával kövessék. Ezenfelül pedig a gyárak üzemi költségei is emelkedtek. Különben is — mondja a gyárigazgató — a cipó súlya az utóbbi időben az előbbi 132 dekagramm helyett 134 dekagrammra emelkedett ugyanazon ár mellett ami a fogyasztóközönség számára-2 dekagramm súlyt és f/jg garas nyereségei jelent j A fogyasztó közönség e megállapítással szemben .azonban azt óhajtja, hogy a kenyér árának alakulása ne grammokban, hanem »garasok«-ban nyerjen kifejezést és ez irányban kezdte meg akcióját : Milye® eredménnyel? Az a jövő titka. Dr. I/tndesberg Jenő. • CsAK NEDVES-RÜHÍ.^ VAGY KEFÉVEL t]TSrrnÍSRI ^NYESlTéSF SÚROLÁSÉ •^RfcTáRSAUí VASÁRNAPI KONFERANSZ Nagytekintetü Szinügyi Bizottsági, Méltóságos Kisgyiilési Tagok és Egyéb Választópolgárok! Méltóztatik. tudni, hogy egy hét óta óriási idegenforgalom dul városunkban. Egész vonatármádiák zakatoltak Szegedre az édesen reménykedő színigazgató jelölt urakkal. (Ez az egyetlen állás, tisztesség, sőt trón Szegeden, ami angyalian nyugalmas, dicsőségekben gazdag és években megszámlálhatatlan!... öh, remek trón, valami Tündérország Versaillesében...) És oly nehéz volt a vonatármádiáknak, majd összeroskadtak a sok támogatás, mázsás ajánlás, elérhetetlen protekció szizifuszi súlya alatt... De idegenforgalom azért volt! Mikor jön husz ember Szegedre távoli idegenből és mikor marad Szegeden sok napon át, egészen a színigazgatóválasztó csütörtökig!.., A Kassban volt a főhadiszállás. Minden második ember igazgatójelölt volt, akik oly édes-nyájasan köszöntötték egymást! — Szervusz öregem, — milyen szerencsés találkozás —, hát te is itt vagy!.» Persze sarkok, klikkek és pártok alakultak ki, — érdemes volna megörökíteni a listát arról, hogy ki, hol érezte a biztos győzelmet, hogy ki hová sodródott amig lehet... De azért csütörtökre békésen megalakították a Szegedi Színigazgató Jelöltek Klubját... És micsoda vészes, lázas, verejtékes gépelés folyt az összes fellelhető szegedi Írógépeken! Mirsoda novellákat, regényeket, sőt drámai költeményeket költöttek bele világot és színházat megváltó pályázatukban! Aztán csütörtökön délben megindult a versenyfutás a városháza felé. Hogy mind a 26 Velőit időben beadja remek pályázatát, dg lehetőleg — ő legyen az utolsó... hogy a többiek még véletlenül se kukucskálhassanak bele;» Istenem, micsoda titkok!.És pontosan déli harangozáskor, abban a percben, araikor lejárt a megváltó pályázat boldogító határideje, — 'lóhalálában egy sürgős sürgönyt kézbesítettek ki a torony alá. Éppen, hogy elérték még az utolsó másodpercetI A távirat így szólt: »Köszönjük, nem pályázunk: Krecsdnyi Ignác, Makó Lajos, Janovics JenS, Almássg Endre, Palággi Lajos, Andor Zsigmond.« (A nyomozás megindult a tettes kézrekeritésére) Egyébként még csütörtökig méltóztassék türelemmel lenni, aztán majd irunk még egyet-mást... Persze ez a kortesizgalom (micsoda képviselőválasztás!) kicsit már behúzódott a kulisszák közé is. Nincs a próbák kőzött két perc, hogy öe érről dúljon a vita. Ebben a hangulatban választotta meg egyébként a társulat kiküldött képviselőit a színészegyesületi kongresszusra. A szegedi szinház uj képviselői: Sziklai Jenő, Berengh József és — Palágyi Lajos.» A munka azért tovább folyik, sőt lelkesen készülnek a műsor további eseményeire. A Sisters után éseményes prózák következnek: Móricz Zsigmond Uri murija (először vidéken) Simonyi Máriával, aztán Szép Ernő Azrája (Bajor Gizi szerepében Pártos Klári), — majd Szomory Dezső költői Takáts Alice-je (Gombaszögi Frida szerepében Könyves Tóth Erzsi)_ Móricz Zsigmond különben lelkesen készülődik az átdolgozott Uri muri szegedi premierjére. így ír róla: »Gondolkoztam «»£•». T'ri muri dolgán Azt