Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-15 / 62. szám

4 DR|\m.YAK».H>/\t, 1980 marrhis 15. Ki mint vet, úgy aratí" Mauthner magnál jobbat sehol sem kaphat! magtermeifi és magkeresHedelmi rt. Központ: Budapest, VII., Rottenblller-utca 33. f-ffigT* Újonnan átalakított és megnagyobbított belvárosi eladási helyiség* a Ferencrendi templommal szemben; IV, Kossuth Lajos-utca 4. | Nyíl L™ Nyarl EOI kalapuldonsáqok megérkeztek Sfelner Sománénál <w Bríl Apponyl Albert (Iskola) ncca 21. n&m. Tereion IS—SS. Egy román katonaszökevény fiieeiizefgyalázási blínpöre a szegedi törvényszéken Négyhavi fogházra és az ország területérfil valú kitiltásra Ítélték (A Délmagyarország munkatársától.) Két esztendővel ezelőtt román megszállott területről Szegedre szökött Czika Sámuel, román Állampolgárságú timársegéd. Czika Sámuel rő\idesen elhelyezkedett Szegeden az egyik bőrgyárban. Czika, aki izgága, kötözködő ember, alig melegedett meg munkahelyén, máris olyan dolgokat követett el, ami miatt társai fölháborodtak. Czika beszélgelés közben állandóan szidta a magyarokat és a magyar hadsereget. Dicsőitette a román katonaságot, amely nem olyan gyáva, mint a magyar és »ha akarják, megszállják egész Csonkamgyarországot«. Többször kijelentette, hogy mélyen sajnálja, hogy átjött, de nem tudta, milyen helyre jön. Az ilyen beszélgetések napirenden voltak. Társai hiába figyelmeztették, Czika megfenyegette a tímárokat, hogy ha valaki ezekről a beszélgetésekről szólni merészel, megbicskázza. A munkások részint félelemből, részint azért, mert sajnálták, nem teltek ellene feljelentést. Januárban azután Czika több alkalommal összeszólalkozott Drahos Gyula segéddel. Drahost is késsel fenyegette, söt egy alkalommal a gyár kapujában nyilolt késsel a kezében várla, hogy majd leszámol vele. Drahos tvekulán feljelentette Czika Sámuelt, aki ellen folytatólagosan elkövetett nemzetgyalázás vétsége és közcsend elleni kihágás mialt indult meg az eljárás. Az ügyészség Czika Sámuelt letartóztatta, a törvényszék VÍM-tanácsa pedig pénteken Ítélkezett ügyében. Czika Sámuel az elnök kérdésére kijelentette, hogy nem érzi magái bűnösnek. Romániából azért jött át, mert nem volt megelégedve az ottani állapotokkal. Itt aztán megmondták neki, hogy ha bármit is elkövet, visszaküldik Romániába, ő már csak azért is tartózkodott mindentől, mert a szókés miatt négyesztendei fegyház vár rá. A feljelentés szerinte Drahos személyes bosszúja. A kihallgatott timársegédek azonban Czika ellen vallottak. Az egyik munkás, Pakota Sándor, aki ugyancsak román ember és katonaszökevény, elmondotta, hogy Czika úgyszólván naponta gyalázta a magyarokat. Dr. Balázs Sándor ügyész szigorú büntetést és az ország területéről való kiutasítását kérte. A védő előadta, hogy a vádlott tulajdonképen eloláhosodott székely. Czika Sámuel az utolsó szó jogán kijelentette, hogy ha a törvényszék ki is utasítja őt az országból, ő mégse megy vissza »abba az országba«. A törvényszék bűnösnek mondotta ki Czika Sámuelt, * havi fogházra és az ország területéről való kiutasításra Ítélte azzals hogy a visszatéréstől őrökre eltiltja. Czika Sámuel az Ítéletet megfelebbezte. 1SS Szemüvegek ttsflsclilzliatíbbak 1 Sonűbcrg nenrlhitóL Ha csak teheti, vegyen ékszert előnytts részletfizetésre MQIhoffernél Széchetivi tér O, mert a szén, vel*«i brilltáns, gyémánt ¿a arany ékszer mindig érték éa Tlve'ó'ének megkOlfinbfkte telt ifltsőt kölcaflröx. Precfalós xsBbórtílt, evtfeszkSzVk, disxlárgyak stt>. nagy válaszlékben. Töri arai>r, riei évszer bevárás magas árban A gázgyári afánlaf Irta: Wftnmer Fülöp, Egy korábbi cikkemben már jeleztem, Iiogy abban a legfontosabb kérdésben, vájjon a város ( ragaszkodjon^ az 1935 november 1-én beálló háramlás esetére a gyár átvételéhez, Illetve saját kezelésben való üzembentartásához, avagy barátkozzék meg azzal a gondolattal, hogy a háramlil után a kizárólagosságra vonatkozó koncessziót újból, további 25 évre a mostani, esetleg egy másik j vállalatnak adja meg, — az utóbbi utat nem tarta- j nám abszolút kizártnak, sőt több fontos körülmény ez ut előnyössége mellett szól, amelyet követni azonban csak akkor szabad, ha annak az óriási értéknek, amelyet a koncesszió képvisel, teljesen megfelelő ellenértékét kapjuk. Félő ugyan, hogy ezen ut ^lehetőségét elvileg elfogadva, megint ugy fogunk járni, mint 1926-ban, amikor kezdetben nyomatékosan és erélyesen elleneztem azt, hogy a város az akkor ugyan tényleg szükséges volt beruházások megtérítésére kötelezze magát, mert hiszen a gázgyárral fennálló szerződés minden kétséget kizáró módon a gyár erre vonatkozó kötelezettségét állapítja meg, mihelyt azonban az uj beruházás abszolút szükségét látva, már csak a feltételek iránt tárgyaltunk, ezek a gázgyár ismert sokoldalú najjy befolyása folytán kizárólag a gázgyár javára állapíttattak m^g. Abban a reményben, hogy a mostani aránytalanul fontosabb tárgyalásoknál ez nem fog megismétlődni, elsősorban legalább megközelítőleg meg kell világitanom azt, hogy milyen értéket képvisel a kizárólagos koncessziónak 25 évre való átengedése. Előre kell bocsátanom, hogy a gázgyártól, vagy más vállalkozótól követelendő ellenérték kizárólag a 25 éves koncesszió értékére vonatkozhatik, meri e kérdés tulajdonképen ugy üli, hogy a gázgyár 1935 november 1-én a miénk, 25 éwel később, 1960 november 1-én megint minden ellenszolgáltatás szükséges, hogy 25 éven át átengedendő évi egyértetődöleg a kétmilliós ber-'.lelés iránti kötelezettséget feloldja, e tekintetben lel-át semmi komplikáció, illetve téves magyarázat nincs, csak világosan és pontosan kell ezt a kötendő szerződésben kifejezésre juttatni. A 25 éves koncesszió értékére nézve azonban a Stark.féle elaborátumok és azoknak Starkkal való letárgyalása után elvitázhatatlanul ott áll az a ténv, hogy a gázgyár ma, a 25 éves beláthatatlan fejlődést nem is tekintve, évi 1,050.000 pengőt tisztán keres, még pedig a mai hatmillió ldlowattnyi termelés és szolgáltatás mellett, amely nyereség, csak a természetes fejlődést kombinálva, illetve már a debreceni tízmillió kilowattnál máris ennek megfelelő arányban emelkedik. Ezen összegből a tőkeszolgáltatás terhel már le nem számithatók, mivel az a befektetés, amely a kerek egymillió évi hasznot szolgáltatja, a koncesszió meghosszabbításakor már a mienk, — ennek kibővítése, ujabb megfelelő hasznot hoz, forgótőke a gázgyárnál alig jöhet szóba, amikor annak bevételei tudvalevőleg havonta folynak be. Hogy tehát a 25 évi koncesszió átengedésének értékét csak nagyfában és megközelítőleg megállapítsuk, az a logaritmusok segítségével megejtendő számítás szükséges, hogy 25 éven át átengedő évi egy-, millió pengő haszonnak mennyi a mai értéke. A gázgyárra bízom ezen számítás megejtését annak megállapításaként, hogy a koncesszió fejében tett hárommilliós ajánlata egyszerűen nem komoly, Illetve egyáltalában nem tárgyalható, hangsúlyozva Itt mindjárt, hogy az az ajánlat,, amely szerint a gázgyár támogatni fogja a várost három.; milliós »fűfgő«-kölcsön felvételében, amelv a bankkamatlábnál 1 és fél százalékkal drágább a mai viszonyok kőzött már értéknek alig tekinthető. Nem komoly tárgyalási alap a részesedésként ajánlott 6 és 2 százalék, mert Itt ls lénvegesen magasabb részesedések nyújtandók és legkevésbé komoly az, hogy a közönség által fizetendő 68 filléres villanyármérséklés egyáltalában nem ajánltatik, hanem csak a 85 filléres árnak 75 fillérre való leszállítása, valamint a kézműipari 48 filléres nappali áramnak 40 fillérre való leszállítása. Mindezek konklúziójaként a mai ad hoc gyűlésen azt ajánlottam, hogy jelentsük ld a gázgyárnak, miszerint ajánlata további tárgyalások alajj'ául nem szolgálhat. Sfl&VBTOREORRflS a vese, üélgag, rheuma ggóivize *XÍN^Sl^v^P'^^Í^U¡rtK Üaletv«.UWég: B.tfaps.t, lrx.4bst.Mr % MM. Képviselet Szeged és vidéke részére: SCHWARZ E. és FIA SZEGED. H io