Délmagyarország, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-15 / 62. szám

Bécsi pillanatfelvételek Ragyogó napsütéses, tavaszi időben, mely azóta •gy kicsit megromlott, nyílott meg vasárnap délelőtt a bécsi tavaszi vásár. A legjobb akarat mellett sem lehet azt állítani, hogy a közönség túlságosan tolongott volna a vásár megnyitásán, mely bémely vásár elmaradhatlan velejárója szokott I«nni. Hova tovább elmaradnak a vásárok Jellegzetes tulajdonságai: az ujabb dkkek bemutatása és uj vásárlóközönségnek toborzása és ezek helyébe lép a »mindenáron eladni« törekvés, mely a bécsi vásáron különösen az élelmiszerek vásárán vált szembetűnővé. A kiállítók egy némelyike nem tekinti másnak a vásárt, mint az eladás egy lehetőségének, melyet azután tőletelhetőleg kihasználni is Igyekszik. Délelőtt 11 órakor ugy festett az élelmiszerek vásárja, mintha már egy hete lenne nyitva a vásár. A föld tele papirostálcákkal, papiroshulladékokkal; nyoma sincs annak, hogy a vásár alig egy órával ezelőtt nyílott meg. A bécsi vásár maga egyébként három helyiségben nyert elhelyezést. A Vásárcsarnokban a műipar és Ausztriát reprezentáló ipar nyert elhelyezést. Itt nyert helyet a bőripar, a mflipamak számtalan ága, a játékipar, esernyő- és napernyőkészitfl ipar, sportcikkek és a papíripar, az ékszerész-, arany- és ezüstmíves ipar, dohányzókészletek és cikkek ipara, hangszerkészítő ipar, a parfüm- és toilettecikkek ipara. Ugyané csarnokban, több helyiségben vonult fel a bútoripar is szebbnél-szebb készítményeivel. Uj e csarnokban és egyáltalán a kiállitás sorában: >A Delailkercskedők reklámja«, mely osztály számtalan helyes útbaigazítást tartalmaz a kiskereskedő számára kirakatának világítása és árulnak elhelyezésére vonatkozóan. E felette hasznos és tanulságos csoport Ismertetése külön beszámolót érdemel. Ugyancsak e helyütt nyert elhelyezést az osztrák sajtó reprezentánsainak kiállítása is. Az uj Burgban nyert elhelyezést a bécsi kereskedelmi kamara iparfejlesztési osztályának kiállítása, mely a bécsi tavaszi és nyári divatot óhajtja bemutatni. Egyébként a kamara iparfejlesztési osztálya a Vásárcsarnokban is önálló csoportban mutatja be a bécsi kézmű- és háziipar számtalan csodás termékét. Az uj Burgban állította ki a bécsi férfi és női ruházati ipar szebbnél-szebb termékeit. Itt szerepel a szücslpar kiállítása ls. A női azahólpar nj termékeit, célra álütott pódiumokon, zeneszó mellett mutatják be fess hölgyek. Ennek a résznek sok a férfilátogatója. Nem is vásárlók. Csak hálás publikum... Ehelyütt nyert elhelyezést az osztrák kőtszővőtpar is. A bécsi vásár harmadik és egyben legnagyobb helyisége az u. n. »Rotunde«, hol a kiállítás leggazdagabb anyaga nyert elhelyezést Itt kapott helyet a technikai vásár, az autó- és motorkerékmmmKammmmmmmmmemmmaBmmm 1930 március 15. (0. M. T. K.) m.I pastőrözött tejszükségletéi naponként pontosan házhoz u№ Uflák, ha megrendeli IS—48 telefonszámon. sátorokban nagy üzleti készséggel Igyekeznek pia oot teremteni az osztrák bornak, a^dig a magyar sátor felszerelése egy fenekére fordított, üres akós hordó, rajta viaszos vásaonnal. Ez az egész. A sátorban senki. Magyar bor legkevésbé. Még Jó, hogy a hordóról hiányzik valaki, aki azt harsogná, hogy >placot kell teremteni a magyar bornak«. D«". Landesberg Jen». Llndberplt pn> mjm gr« tekener gépekben* Oftur svéd! Chamberlain golvósesapágyakkal Byrd replilték át az óceánt. Termésxe'esen ön sem ISaMndl()a( mdsíi Ttoetaf: KUCSES és M1G1Y Sreged. KWesav «. 1. Megérkeztek a CSEPEL" V®r«>"oAroW. qvári Árban 165 P-ért részletre nálam kaohatók GumfU. uirelíitek részletre lat Szántó Lajos oéprauiára Református palota. Városi gőzfürdővel szemben IJf.T.M \r, V A *("» páripar, a szállodai berendezések ipara. Nagy helyet foglal el az élelmiszerek ipara, melynek számtalan reprezentánsa jelent meg. A Rotundében nyert elhelyezést az eleknotechnikai, világítási, fűtési, vegyi, faipar, a háztartási cikkek, a vas- ás rézműves ipar terméke is. Igen nagy érdeklődést váltott Id a szállodai berendezések Ipara, mely e minőségében ily öszszeállltásban először jelent meg a bécsi vásáron. A kiállítási csarnoknak egy egész részét foglalja le ez a kiállítás, mely a modern szálloda berendezését szemlélteti. Több kiállító mutatta be a szálloda lakó és egyéb helyiségét, konyha-, mosó, stb. berendezését Ugyancsak több szállodai hall és étkezőhelyiség ís bemutatást nyert, aminthogy több fütőalkalmatosság, hangtalan jelzőkészülék is elküldötte a maga képviselőit E kiállítási csarnokhoz tartozó szabad térségen nyert elhelyezést az építőipar sok njltása, a nagyipar terméke, valamint az építőipar racionálását elősegítő eszköz. Az uj technikai találmányok Is e kiállítási csarnokban nyertek helyet. Az osztrák dohánygyártmányok elsőrangú elhelyezést nyertek saját külön épületükben, ahol a különböző dohánynemüek gyártási módja is bemutatást nyert. Az osztrák erdő- és mezőgazdaság, melyet az alsóausztriai mezőgazdasági kamara rendezett «1sőizben mutatja be a különböző művelési Agát a mezőgazdaságnak, a vízzel árasztott földek lecsapolási műveleteit valamint öntözőberendezéseit Több modern gazdasági épület is helyet nyert a kiállításon. Gondoskodott a kiállítás vezetősége arról is, hogy a bécsi, alsóausztriai és burgenlandi borok Is hivatott képviselőikkel szerepeljenek. Hivatalos helyről nyert értesülés szerint 11 külföldi állam küldötte el ezúttal képviselőit, melynek élén ismét Németország áll. Ot követi Cseh-Szlovákia, Franciaország, Olaszország, Svájc, Lengyelország, Anglia, Észak-Amerika, Görögország, Magyarország és Jugoszlávia. Megemlítést és feltétlen elismerést érdemel, hogy a kiállitás, eltérően más kiállításoktól, megnyitása órájában teljesen készen várta látogatóit. A néhol még az utolsó pillanatban is felhangzó Icopácsolások Itt, a kiállitás megnyitása órájában, egészen elmaradtak. Illetve mégsemt A »magyar királyi borpincék« is, ugylátszik, el akarja küldeni a magyar borok képviselőit. Azért irom, hogy »ugylátszik«, mivel a megnyitás pillanatában, a »magyar borpincék« osztrák képviselete csupán zöld lombokkal és nemzeti szlnü szalagokkal díszített de még teljesen üres sátorral szerepel, mely magára hagyottan, árván búslakodik a nemzetek versenyéhen. És addig, mig a szomszédos A bárány föltekintő» e Irta; Móra Ferenc. Ha már ugyís kitudódott, akkor jobb, ha magam számolok be róla. Még valaki azt hinné itthon, hogy színigazgatót keresni jártam Erdélyben. Erről Is volna mít mondanom — olyan nagy esemény ez a szegedi szinházkérdés, hogy én már odaát hallottam, ki lesz itthon a színigazgató —, de hát én nem kotyogok bele a politikába, ha csupa szinház-potitika is. (Ugyan melyik politika nem színház?) Hadd legyen legalább egy ember Szegeden, aki nem ért a sziqházhoj: s a hegyibe még 1« is vallja. Elég az hozzá, hogy nem színigazgatót kerestem Erdélyben. Amit kerestem, meg is találtam i savargásközben. Egy csőndszigetet, ahol nincs akta, nincs újság, nincs >tetszett-e már hallani?« és nincs »mit szólsz ehhez a hallatlan dologhoz?« Se az ember nem szól senkihez, se az emberhez nem szól senki. Vernek az órák és az ember nem törődik vele, hányat vernek, — futja az örökkévalóságból. Az ember nem akkor eszik, mikor muszáj, hanem mikor éhes. Az ember olyan senki, hogy itthon se lehet senkibb és mégis ugy érzi magát, mintha király volna Beotíában: lopja a napot és nem érez érte lelkiismeretiurdalást. I.e se fekszik, mégis átompipacsok teje csorog a pilláira. El van veszve és megtalálja önmagát aminek néha még örülni is tud az ember. Hát még ha arra is ráeszmél, hogy nini, nemcsak a fél keztyüjét hagyta ott a kupéban, hanem a fejfájását is, amitől már nem is látott Elég az hozzá, hogy amit kerestem, azt meg ls találtam az uton. Az csak ráadás volt, hogy az Aranyszőrű bárány-nyal is találkoztam, amiért egyharmadrészben az én lelkemet nyomta a felelősség. Mikor elindultam, nem kerestem a találkozást, de számot vetettem vei«, hoav megeshet Tudtam, hogy Kolozsvárott műsoron van s nem tartottam lehetetlennek, hogy összeakadunk De hát nem lett belőle semmi. Elkéstem egy héttel s még csak nem is beszéltem olyan kollégával Kolozsvárt, aki látta volna az aranyszőrű állatot. Mindössze egy szimpatikus borbélymestert vallattam kí óvatosan róla, de annak nem tetszett. Már tudniillik az nem tetszett neki, hogy a darab rövid volt. Nagyon megcsodáltam a türelmét de nem szóltam rá semmit mert azt hiszem, veszélyes dolog ha a szerző borotválkozás közben nyilatkozik a darabjáról. A váradi eset azonban ugy történt, ahogy Marót Sándor kollégám megírta a lapjában s ahogy ma a Délmagyarország megírta. Csak azt nem Irta meg a kolléga, mert nem mondtam meg neki, hogy a véletlenül kifogott váradi premier előtt sokkal izgatottabb voltam, mint a szegedi bemutató előtt. Sőt most már azt Is megválthatom, hogy itt éreztem életemben először lámpalázat. Mert Szeged, az más. Ott az ember mégis csak »a mi fiunk« s ha már az Isten igy rendezte, hát csak beletörődik az is, aki másképp Intézkedne, ha egy kis szava volna az Istennél. Aztán meg Szeged a Mátyás király városa, hát ott a gazdáért a Juhászát ls megbecsülik. De itt, Szent László városában nincs nekem protektorom senki. Más levegő ez, mint a mienk, nem a mi tréfáink járatosak erre s tán meg se értik szótár nélkül 2z öreg Tandari baszedjét. De hát azért nem lelt semmi baj se. Olyan jól ment minden, mintha én ott se lettem volna Külön studium volt a számomra, hogy min mosolyodik el a közönség. Várad humorérzéke nem mindenben egyezik a mienkkel Parasztkiszól ások, amelyeket ideát nyíltszíni taps nonorál, ott észre se vevődik. Ellenben néhány bolondos rím, amit minálunk senki se méltányol — pedig Itt nagyon szépen mondták a verseket — viharos tetszést aratott. En magam Is csak akkor jöttem rá. tíocv ezeken nevetni is lehet Nagyon kedvesen csinálták meg a díszleteket is, már amennyire az erdélyi magyar szegénységből telik. A második felvonás karámjához éppen ez a szegénység Illett. Nádból fonták a gulibát körűt — az itthon való Tandari ehez képest palotában lakott. Persze itt a Mátyás király főjuhásza volt, odaát csak egy névtelen királyé. A király: ennyi volt a szinlapon. Ugy látszik, mindenütt van cenzúra, hol ilyen, hol olyan. Váradon például sokkal biztosabban mert diskurálni a két király a diófa alatt mint itthon. Mikor a burkus király azt kérdi Mátyástól, hogy fólfogadná-e miniszternek, azt a választ kapja rá. — Hát annak tán még te ls Jó volnál. Attól fogva aztán Igy folyik a diskurzus. A burkus király: És a népek szeretnének» Mátyás: Hogyne, hisz ők etetnének. A burkus király: Kakastejes kenyérrel? Mátyás: No, nem éppen. Fenével. Mert az bőven terem ám IH S a nyugdíjba is beszámít. Ezt én minálunk nem hallottam s ezért Váradon idegenül is esett Pedig alighanem én írtam. Akárhogy került a darabba, bizonyos, hogy viharos tetszéssel találkozott. Az meg nekem tetszett nagyon, nogy az egyik juhász egy kis fekete csacsin vonult be a színpadra s tudott is rajta ülni. Nem a derekáról lógatta le a lábát hanem a farára ült. Láttam én Mérgesben az őszön, hogy így csinálják azt az igazi juhászok is. Később aztán ki is derült, hogy mért ment minden olyan fórsriítosan. Régi derék szegedi színész rendezte a darabot: Hetényi-Dőraény Elemér. Különben, mint öreg számadónak tapsoltam neki A többi szerepről nemcsak azért nem beszélek, mert kifogytam a helyből, hanem azért te, mert állom az egyességet amit a váradi koüé-