Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-09 / 33. szám

1030 február 9. DÉTMAGVAnORSZAO IS A DÉLMAGYAMÖRSZÁG REGÉNYE: IFJÚSÁG, SŰRŰ ERDŐ Irla: Felks Magda A. 53 — Már nem lehet, Helen. Már késő. A kemény maszk olyan fájdalmassá, olyan szomorúsággá mélyült Mária arcán, hogy Helen ijedten hallgatott el. 'A hosszú meleg nap után lassan kezdett alkonyodni. A Salute kupolája fölött egy csillag remegett az égen. Mária egyszerre megszólalt a nagy csendben: — Helen, maga háromszor volt férjnél. Magyarázza meg nekem, mi ez, hogy nyolc éve élek Francescoval s mégis ugy tűnik nekem, mintha valami fehir, jeges álomban éltem volna mostanáig... Ugy tűnik, csak most lettem asszony... Mondja, mért ébredtem én ilyen későn? — És az ilyen nő nem ir regényt...! — gon— Az élet legkülönösebb titka, Mária, hogy • nőből nem akkor lesz asszony, amikor megszűnik lány lenni, hanem akkor, mikor először lett azé, akit igazán szeret. Nálunk száz nő közül kilencven él annak, hogy megismerje a szerelmet. Maguknál száz családanya közül szüzén hal meg kilencven... Tudja miért? Mert itt egyetlen férfinél nem jár több egy nőnek, ami pedig, mint Isidora Duncan mond ja, olyan bün, mini ha egy muzsikáik ember csak egyetlen zeneszerzőt ismerne... De Mária gondolatai már megint messze kalandoztak. Már megint csupa bánat volt az arca. dolta Helen, miközben Máriát nézte. — Csak a magamfajta ir, akivel sohasem történik semmi... Mit adnék egy ilyen szerelemérti »Jó, realisztikus regény... Istenem, menynyit hozna!) Az ünnepi játékok programját most kezdték hirdetni Velencében. Mária Tamástól jött egy este, mikor először látta meg a hirdetést. Sötét volt már. Ilyen messziről nem tudta elolvasni, de a szeme ösztönszerűen megtalálta a többi név közt a Tamás nevét, amely ngv bele volt égve most már, mint ahogy az ember emlékezetébe bele van vésve hazája Alakja a mappán. A velencei opera előkészületeit egy fogta fel Tamás, mint valami súlyos megpróbáltatást. A zenekarra azt mondta, csapnivaló. Olaszokkal nem lehet dolgozni, csak németekkel. Azok komolyan veszik a dolgukat Colombattit, a tenoristát gyűlölte. — Egyéniség, — mondta rá dühösen — Ez akar egyéni lenni, ez az ökör, aki c<r.k bőgni tud. — Az egyetlen, akivel megvolt elégedve, a francia énekesnő volt: Rosamonde Gerard. Ez végtelen nyugtalansággal töltötte el Máriát. Éjjel-nappal ez a nő jírt most az eszében, ez a nő, akit még sohasem látott. — Csúnya és öreg, — mondta rá Tamás, de Mária őt sejtette most minden mögött: akár jókedvű volt Tamás, akár rosszkedvű s ha lemondott, ami gyakrabban történt, mint valaha — Mária szemében Rosamonde volt oka mindennek. Velencében a vidámság tombolt ezen a nyáron. Az idegenek csak ugy tódultak ide az ünnepi játékokra. A szállodások szemrebbenés uélkül kértek horribilis árakat. Az amerikaiak szemrebbenés nélkül fizettek. A gondolierek raboltak. A velenceiek jobban lármáztak az uccán, mint valaha. Olyanok voltak, mint az izgatott gyerekek. A Márkus téren olt ültek mindazok, akik »mindenkit-nek szokták nevezni egymást. Eliane boldogan figyelmeztette Charlotte aszszonyt a képeslapokból ismert illusztrisokra. Két vadonatúj lorgnont koptatott el Charlotte ezen a nyáron — Sajnálatos dolog, hogy az emberek olyan kevéssé érdekelnek téged, fiam, — mondta Máriának, aki itt ült San Marco asztaltengerének közepén s nem vette észre: kik ülnek jobbra, nem vette észre, kik ülnek balra. Tekintete két zászlón merec«c!t a templom előtt. Pedig ez a két zászló itt marad ugyebár egész évben, mig az elegáns nők, a hires férfiak lehet: már holnapután Deauvilleban lesznek. Hogy ez a Rosamonde Gerard soha nem jön le a Márkus térre! Pedig Mária csak azért ült itt, mert remélte: tán véletlenül meglátja. Persze, ma nem is jöhet... Ma próba van... De a próbának most lesz véce. Mi lenne, ha...? — Anyám, — mondta Mária hirlelen s félretolta a portót, amelyhez nem nyúlt még. — Megyek, bevásárolnivalöm van. Visszajövök egy óra múlva. Charlotte asszony csodálkozva nézett fel. — Veledjövök. — mondta egyszerre határozottan De Eliane megfogta a kezét. — Ne menj, Charlotte néni, — mondta és Mária karcsú, fehér alakia elíünt az asztalok kőzött. — Miért tartottál vissza? — kérdezte Charlotte haragosan. — Mert semmit nem használtál volna a zal, ha velemész. Az első sarkon lerázott voljia, megszökött volna Nem veszed észre, hogy ha mindnyájan eléfeküdnénk, akkor is keresztülgázolna rajtunk?! Charlotte néni. Te nem tudod micsoda dinamikája, micsoda ereje van az ilyen szerelemnek. Sokszor gondolom, ha ezeket a szerelmi energiákat gépekbe lehelne fogni, nem kellene itt többé se gőz, se viz, éjjel nanpal menníj forogna, rohanna minden magától. — De hát ez borzasztó, ez tűrhetetlen! — sopánkodott Charlotte asszony, aki azt sem tudta, min keseregjen jobban: azon-e, hogy ?fária ilyen végzetes szerelmi ügybe sodródott, vagy azon, hogy ezt ugy látszik mindenki észrevette. Csak Francesco meg ne tudja, hol tart már ez a dolog!-. — Borzasztó? — mondta Eliane. — Nem Charlotte néni. Mária és mindazok a romantikus nők. akik olyanok, mint ő, Csipkerózsikák pf»y!ől-eg"ig. Csak az e'r;ő csókra ébredJfe. ** rr**. y i mee»» 3. fP© FMMm pár! áron árusít! Női cipők . . 5, W- 15 P-től Női lakk cioő . Férfi ctyők, erős 16a50 P-lőI ^ Férfi lakk cipő Tekintse men klrakatunkaí! . . 18 P-IŐ5 . . 24 P-ÍŐS KOSCR№ oi as egyéni kezelési biztosítja. Estélyi ItJícéssJíés m ifuéssie sen és ac egyéniségnek megfelelően. Hajszál távolítás. Fagy kezelés. Szemölcsirtás. Helyi fogyasztás. H. Lengyel GreJe, Vár ucca 7. RÁDBÓT RÉSZLETRE KAP 3, 6, 12, IS havi részletre vásárolhatja az ország minden /obb rádiószaküzletében TclcfongQári rádiógyártmánvokot dGieMoros készüléktől a legmodernebb Öálószaíi készülékig M. 14 Minden darabért garantált Telefongyár Részvénytársaság. nek fel. Egy perccel sem előbb. Harminc évig ágyukat dörgethettél Mária mellett, nem ébredt fel. — Persze az baj, hogy nem Francesco nyújtotta át ezt az első csókot. De Charlotte néni — hidj nekem! — a ml Schell Tamásunk gondoskodik arról, hogy szegény. Máriának ne legyen könnyű az ébredése. Meglátod azután a keserves ébredés után Mária milyen szívesen fog ismét elaludni. Mária közben már a Fenríce felé Járt. Itt ezen a hátsó kapun kell az énekesnőnek kijönnie. — Most meglátom végre, — gondolta. Egy félöntudatos reménysugár mindig arra várt benne, hogy Tamás elkövet valamit, ami miatt mégis csak el kell, el muszáj szabadulni tőle, bármilyen fájdalmas is. — Rabkoszton élek, — gondolta, miközben föl és alá iárt és eszébe jutottak az utolsó hetek ritka találkozásai. — Vájjon mennyire vagyok elitélve? S kihez adjam be a kegyelmi kérvényt — magamhoz, vagy TsmAshoz? Odaát ebben a percben kinyilt az ajtó. Magas nő lépett ki rajta s amire Mária nem gondolt s ami oly váratlanul érte, hogy szinte elszédült ijedtében: a nő mellett kilépett Tamás. — Mit fegvek? — gondolta Mária. De Tamás már észrevette. — Mária, — mondta és a szeme felragyogott. — Hogy kerül idej drága? Értem jött ugye? — Igen, — mondta Mária gyengén. — No jöjjön, jöjjön, had ismertetem meg Rosamonde-al! (Folyt, köv.) t