Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-09 / 33. szám

1930 február í2. Lapu Margiioí felmenieiíéte Izgalmas, tumultuózus feleneíelc a zári afiólc előtt — /1 Törökuccal pör felmentett vádlotifa egyelöie még togva marad (A Délmagyarország munkatársátólSzombaton reggel folytatta a tőrvényszék a gyilkossággal vádolt Lapu Margit bünpőrének tárgyalását A második napon is, ugy mint az elsőn, zárt ajtók mögött folyt a bűnügy tárgyalása. Ez a délelőtt egészen az itéletkilúrdetés pillanatáig, a legnagyobb izgalmak kőzött telt el. A folyosón hullámzó tömeg az esélyeket mérlegelte: elitélik, nem itflikf Fogadásokat kötőitek, mintha valami izgalmas verseny volna. Kezdetben a fogadók között bizonyos pesszimizmus volt észlelhető, de minél jobban haladt az idő, annál nagyobb ősszegeket ajánlottak a felmeniés mellett Az egyik fanu: holírészeg Kilenc óra előtt pár perccel szállingóznak a tanuk. Azok is, akiket már kihallgatott ,a törvényszék és azok is, akik most kerülnek sorra. Élénk feltűnést keltett az egyik női tanú, aki holtrészegen jelent meg a folyosón. Társnői leültetik az egyik sarokba, ahol hamarosan elaludt Egymásután jönnek Lapu Margit barátnői, mindegyiknek kis csomag van a kezében. Feltűnik Farkas Júlia alakja is. Meglehetősen antipatikus a társaságban. Érzi, hogy a kolléganők megvetik, ezért nem is vegyül közéjük. A közönség érdeklődése szombaton megkétszereződött Bár, jól tudják, hogy nem lehet bemenni a terembe, mégis reménykednek, hogy hátha ellesnek valamit a tárgvalás részleteiből. „Ili a valódi gyilkos!...** Mielőtt a tárgyalást megkezdenék, a jelenlévő közönségnek érdekes jelenetben van része. A tanuk beszélgetnek. Mindegyiknek az a véleménve, hogy Bem Margit volt a gyilkos. — ő semmiesetre sem ölte meg Gabit! — jelenti ld valaki határozottan. Akaratlanul is arra terelődik a beszéd, hogy hát akkor ki a gyilkost Beszélnek egy borbélysegédről, aki a gyilkosság éjszakáján a Felhőnccában is meg akart gyilkolni egy nőt Most Jugoszláviában bujkál... Égy öreg néni arról beszél, hogy a gyilkosság előtt pár órával látta Gabit egy férfi társaságában. .. ügy gyűrött arcú nő furakodik a társaságba és Idegesen gesztikulálva mondja: — Fogadni mernék, hogy az igazi gyilkos itt van a folyosón... Eljött meghallgatni a tárgyalást... Biztonságban érzi magát... * 0PF.RU zongoraterem ftuda-e«t, Vl„ H*|As neca IS, Operiná). Világmárkás zongorák, pianinók ezer pengOtSI, negyven pengfis havi részletre Is. B.79 Nagy tisztviselői kedvezmények. Pillanatok alatt terjed el a hir. Mindenki valószínűnek találja, hogy a valódi gyilkos puszta kíváncsiságból feljött ide. Az egzaltált nőkön izgalom vesz erőt... Az előbb még csak valószínűnek hitték, most már biztosan tudják, hogy a gyilkos itt áll közöttük.. .. — ....Nénit Nézzen körül — kiáltja egy nő —, maga látta azt a férfit, akivel a Gabi elment, hátha felismeriI... Ezekben a pillanatokban feltűnik a folyosó végén egy-két detektív... Elég lenne egy ideges mozdulat és a sok figyelő vijjogva csapna le... „Szervusz Margit, hogy aludí&l V Alig csillapodik le a folyosó, újra mozgolódás támad. Mert hozzák a fegyőrök Lapu Margitot. Mosolyogva, jókedvűen jön, boldogan néz körül a közönség bámuló sorfalán. A társnők lelkes szemekkel nézik a mártirt, egyik meg nem állja, hogy oda ne kiáltson: — Szervusz Margit, hogy aludtál f A fegyőrök betuszkolják Lapu Margitot és a tanukat a terembe, aztán becsukják az ajtót. Pár perc múlva beszólítják az első tanút. Amig odabenn folyik a tárgyalás, künn a közönség körében tovább folyik a találgatás. Mi folyhat odabenn? Hogy viselkedik Lapu Margit? Egy idő múlva kinyilik a terem ajtaja és kitámolyog rajta egy öregasszony: — 72 esztendős vagyok — nyögi —, világhetemben virágáruslány voltam, de még ilyen dolgokat nem láttam. .. Végig megyünk a folyosón, Laou Margit ismerősei beszélnek: — Áldott jó lány, mondja az egyik — 8 nem lehetett a gyilkos. Az egész bosizu müve... — Bégen rossz Koeza Pőrének — szól egy másik —, ha kiszabadul Lapu Margit A Miska naa'jon bosszúálló nő... Mindenki fél tőle.. . „Nincsen bíró, aki engem elítéljen" Érdekes dolgokat beszélnek Lapu Margitról, aki a legbabonásabb volt az összes nők között. Egyik babonája az volt hogy mielőtt tárgyalásra ment volna (ötször volt elítélve'), keresztbe tett kést és villát szúrt az ajtófélfába. — Nincs birö, aki engem ezek után elitélhet — mondogatta ilyenkor büszkén. Most ezt nem tehette meg, ds amint a társnői beszédjéből kitűnik, visszaemlékezve Margit babonájara, ők szúrták bele a villái, meg a kést az ajtófélfába... Telnek az órák. A közönség állandóan Jőn-megy, fület érdeklődik. Amikorra a tanúkihallgatások befejeződnek, a folyosó megtellik. Most kerül sor a párbeszédekre, asszonyból lesz a sárkánykígyó. Ali papucsos főtkattyogott a várba, Pali papucsos pedig hazadőcögőtt a Latrán-uccába és kiadta az ordrét az asszonynak, hogy másnap délre meg kell sütni azt a két bus gerlicét amelyik a pitvarajtó fölött kukkuruzik. Még pedig az egyiket mazsolaszőlővel megspékelve, mert a tőröknek arra csúszik a bor, a másiktól pedig nem kiméivé a borsot mert az ugy kívánkozik a magyar gyomorba. — Már pedig neköm se így, se ugy nem kőll, — rángatta panyókára a vállát a mesterné. — Teneköd? Hát ki kérdözte azt hogy mi kőll teneköd? — U-ugy? — tette a kezét csipőre a menyecske. — Hát én tán éhőn tátogjak addig, míg kend főiéteti a házat azzal a nagybélü pogánnyal? — Te? — gerjedt főt a mesterben az ürmös. — Te nem tátogsz, hanem befogod a szádat, ugy hallgatod a kuckóbul, hogysmint tanítgatja egymást két olyan nagyeszű embőr, mint az Ali, mőg a Pali. A hüvelykujjával is nyomatékot adott a szónak és az asszony tudta már tapasztalásból, hogy ilyenkor legjobb hallgatni. Nem is szólt többet egy igét se, másnap is csak annyit mondott mikor az ember elment a vasárnapi tanácsba, beleadni az eszét a város dolgába, hogy »aztán figyeközzön ám kend haza, mert én be nem eresztőm azt a kórságos törököt még magam löszök«. Aztán pedig elbánt a két áldozati állattal, kisütötte őket nyárson szép pirosra, de se nem mazsolázta, se nem borsozta, mert ő csak a maga izében szerelte a bus oerlieét. Nem is hagyott belőlük egyebet, csak a hátukcsontját, azt Is kiadta a Bodrinak, aztán raegtőrü'gette a száját, kiült a küszöbre, ugy várta a gazdát, meg a vendéget A gazda frissebb volt és mosolygott, mint a tótrózsa, mert a tanácsban megint elismerték a nagy eszét. (Móra Balázs azt -avasolta nekt hogy drótoztassa be a fejét idejekorán, mielőtt szétvetné a bölcsesség, inkább a város kasszájából fizetik a drótot.) — No asszony, de ráérsz. Tán mögsültek már a_görhcék? — Mőg is sültek, mőg is hűltek. Fenjőn kend hamar kést, meri mingyárt itt lössz a kutyafejű barátja. A késfenés mindig az ember dolga. Ügyes ember ugy tudja csattogtatni a kést a fenőkevön, hogy a harmadik szomszédot is eszi az irigység amia't, amit m&jd azzal vágnak. Pali papucsos pedig olyan oag/on ügyes ember volt, hogy az asszony alig tudott tőle szót érteni Ali Patlidzsánnat, mikor az odasuhogott a ház elé az ünneplő kaf.ánban. — Jó asszony Itt lakik-e az én barátom, a becsületes Pali Pál István és vár-e már nagyon engem, az ő méltatlan barátját? — Vár ám, jó embőr, mert már nagyon éhős, még az idén nem ővőtt törők pecsenyét — Mi-it beszélsz, te átkozott méhnek tökéletlen gyümölcse? — Nem hallod, te bolond, hogy köszörüli a kést a kamrában? Legelőszőr >s azt a két nagy szőrös füledet vágja le, Isten bocsássa mög "a gusztusát! H.H. • seüá" <">rdioP el henneteket' - orDÉT.MA n Y A RORSZ ^(5 3 |Vigy&zzü! | & Jön a szezon f f elsS vilégfilmje. a f SMUtlüE I csütörtök Belr&rosl Mozi £ pár perc múlva eldől Lapu Margit sorsa. Tizenkét óra előtt pár perccel hirdeti ki a tőrvényszék az ítéletei. Senki sem jön még ld a teremből, de mégtl futótűzként terjed el a hír: Lapu Margitot felmentettékl A tőrvényszék nem talált semmiféle bizonyítékot bűnössége mellett.. Kinyitják az ajtókat a közönség egyrésze betódul a terembe, ahol ott áll Lapu Margit, diadalmasan és bátran mosolyogva. .. Előkerülnek a fehér csomagok. A lányok egymásután szedik ki belőlük a kolbászt, fehérkenyeret, szalonnát, amit Margitnak szántak« .. A fegyőrök alig győzik elszedni a sok finom holmit A lányok örülnek, ujjonganak, még azzal sem törődnek, hogy nem szabadul ki azonnal a Margit, csak majd akkor, ha a tábla is ítélt Az ajtóban óriási tömeg várja a lányt Amikor megpillantják, éljenzésbe tőrnek ki. Farkas Júlia a feljelentő és koronatanú is kifelé igyekszik, Ellenszenvvel fogadják, egy kistermetű férfi nem tudja türtőztetni magát és belerúg a lábába. Farkas Júliából kitör a visszafojtott düh, nekiagrik a férfinek és ott üti, ahol éri... A fegyőrök vetnek véget a botrányos jelenetnek. Pár perc alatt az egész épületben szétfut a felmentés hire: Felmentették. .. Nem 6 volt a gyilkos. .. Ki a gyilkos? Egy-kettőre kiürül a folyosó, az emberek azzal a megnyugtató érzéssel vonulnak el, hogy kiderült az igazság, nem 6 volt a gyilkos... Az azonban, hogy négy esztendővel ezelőtt, egy tavaszi estén, ki ölte meg a szép Gabit, nem derűit ki... Az éjszakai világban újra megindulnak a találgatások: — Hát mégis, ki ooltt Z$c№a ¡mim 2 pengőül Lánc, gy-ürtiforrasztás arannyal 50 f. Brilliáns ékszer alakítás és foglalás. Lelkiismeretes szakszerű munka. Kisebb javítás megvárható f* JLmu Mikszáth K. B. 12. Valéria tér sarokS^JaSPar ditotta el magát a török és esze n&la nélkül vitte ki a kontyát a Latrán-uccából. — Ne te nel — kurjantotta el magát az asszony is s erre Pali papucsos is kiugrott a kamrából, kezében a nagy görbe bicskával. — Hát tégöd tán a nyavalya tőr, te asszony? — Törje ki kendet ezzel az ördőgfajzotta barátjával együtt! Hát nem látta kend, hogy fölkapta a konyhán a két sült gőrlicét oszt elszaladt velük, mint kutya a pucorral? — Hü, a kőnyőrgője ne lőgyőn annak a Mohamed hóna alul kihullott szurokrágónakl — eredt inába a Pali az Alinak, dühösen forgatva a kezében a kard bicskát. Az ucca végén már majdnem beérte, mert a törőknek elfogyott a lélekzete. Egy kicsit hátra is billentette a. fejét, hátha csak figürázik az a kótyagor gyaur? — Csak legalább az egyiköt! — emelgette a bicskát a gyaur, amint észrevette, hogy a töröknek egyezkedő szándéka van. — Isten nekt a másikat vidd haza békességben, de az egyiköt én őszöm mög, ha addig élők isi — Egyen meg téged a fekete ábrázatú Harut é« és Marut angyal! — hörögte a török, aki most már világosan látta, hogy az ő magyar barátja emberhússal élő dzsin. Azzal rugóit egyet magán és ereje maradékával beugrott a várkapun. Ettől fogva a két papucsosmester soha többet nem cserélt eszmét egymással és mind a mai napig eldöntetlen maradt, hogy az asszony lett-e a sárkánvkigyóből, vagy az asszonybői lesz a sárkánykígyó.