Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-07 / 31. szám

Dfil.M'lvnonsZtr. 1030 február 7. E3ÜE3 ffl Hz álarcos m*1 Aas olvautó rovata Te2efonIeszerelés Tekintetes Szerkesztőség! Méltóztassék a mai drá­gaság okozóihoz az alábbi mozaiklapot — mely egyúttal a szent bürokrácia ujabbi megnyilatkozása — beilleszteni. Bejelentettem a postánál, hogy telefonállomásom mellékállomását leszereltetni kérem. A kitűzött egy hőnap lejártával megjelentek a posta emberei, a leszerelést elvégzendő. A helyszínen arra kértem a munkásokat, hogy a főállomást szereljék le, a mellékállomást főállomássá előléptetve hagyják meg, mert voltaképen a mellékállomás volt mindig a főál­lomás. A munkások szó nélkül teljesítenék kívánsá­gomat Rövid időre a felvigyázó kíséretében vissza­jöttek a leszerelt készülékkel együtt. A felvigyázó felvilágosított, hogy a munkások helytelenül jártak el, ők csak mellékállomást szerelhetnek le, miután pedig a főállomást szerelték le, azt vissza keit szerelniük s Jia annak leszerelését és a mellék­állomás fentarlását kivánom, ezt csakis ujabb ,kérvény ts H pengd áthelyezési dij ellenében érhetem el. Hosszas magyarázgatás után belátták az emberek, hogy 1. a főállomás már le van szerelve, 2 a mellékállomás megvan és főállomás lett 3. a főállomás visszahelyezése felesleges, mert 4. felszerelése után azt újra le kellene szerein), 5. a mellékállomás leszerelése után azt fi. újra fel kellene szerelni slb. stb. (lehet ezt még variálni) és kijelentették, hogy — felsőbb utasításra — mindent ugy hagynak, amint azt a munkások el­végezték, de fizessem még be a leszerelt, de leszerelni neon kért főállomás 14 pengő leszere­lési, vagy áthelyezési (noha áthelyezés sem volt) diját és minden a legnagyobb rendben lesz. Ezt megtettem. Sapienli sat. Tisztelettel: Egy előfizető. n BelvfiroMban 81! UE flOVE fweo-^e a zsarnok halála <,-é,,-'-kedd Kíméletesebb elfárósí az adó­zálogolásokn&l TetiHtelps SzcrUtszlőség! B. lapjukban Fenyő Mátyás ur indítványát olvastam az adózálogolá­sok, illetve a lefoglalt tárgyak elvitele ügyében. Engedje meg, hogy ehez még a kővetkező in­dítványt fűzzem hozzá. Legtöbbször a végrehajtó akkor Jelenik meg valamely lakásban, amikor a végrehajtást szen­vedő munkában van, de ugyan ilyenkor jelenik toeg leginkább a zálogtárgyak elvitele céljából Is, vagy csak a kiskorú gyerekek, vagy a cseléd van a lakásban. Ilyenkor még addig sem akarnak várnj, aipig az illető adóalanyt a hozzátartozók értesitik. Ez ellen is kellene valamilyen meg­oldást találni esetleg olyképen, hogy az illetőt előtte való nap értesítenék a készülő eseményről. Másik hiba az, hogy olyan durván bánpak a dolgokkal, hogy azokon több kárt tesznek, mint hat hurcolkodás. Ugyanilyen kíméletlen a berak­tározós Is, úgyhogy egy elvitt butordarabot már nem érdemes visszahozatni, annyira tőnkre megy. Jó tenne tehát, ha ilyen irányban is történne va­lami megfelelő intézkedés. Kiváló tisztelettel: Egy adófizető. A iüdőkelegekérí! Mélyen Hitelt Szerkesztő Ur! Számos beteg­társam nevében tisztelettel kérem a tele. Szer­kesztőséget hogy e közérdekű soroknak b. lap­jában helyt adni szíveskedjék. Közludomásu, hogy Szegeden milyen nagy Sfám» ban szedi áldozatait a tüdijvész. A statisztika szerint Budapest után Szeged ai első város Mar gyarországon, ahol a tuberkulózisban elhaltak szá­ma a legnagyobb. A város vezetőségében eddig nem volt tneg a hajlandóság arra, hogy Itt Sze­geden egy szanatórium felállítását még csak terv­be is veltc volna. Ilyen intézménnyel Debrecen, Gyula, Kőszeg, stb., városok aiár rég rendelkez­nek, eltekintve attól, hogy Gyöngyös halárában már javában épih'k azt a nagy mátrai szanató­riumot, amely 1000—1500 szegénysorsu tüdőbeteget lesz képes falai közé befogadni. A fent emiitett városokban közel sincs annyi tüdőbeteg, mint Sze­geden. Most egy éve, Szeged egyik régi orvosa, tör­vényhatósági bizottsági tag, javaslatit terjesztetlt az illetékesek elé, amelyben a város vezotő em­bereit felhívja, hogy a tudöbetegszana tóriumok legminimálisabb követelményét, a pormentes, sza. bad (levegőjű helyen, széltől védett, f«d<?U "gy­neveiett kiirofoly»s«tat álliltason fel a varodhoz i közel, gyalog, vagy bármely közlekedési eszköz­zel könnyen megközelíthető helyre, mert tovább embertársaink pusztulását ilyen közönnyel nézni nem lehet. Mi akkor nap-nap után kíváncsian vártuk az ügy további fejleményeit, de sajnos, intézkedés a mai napig sem történt. Sok száz betegtársam érdekében írok, amikor arra hívjuk fel e sorokon kérésziül a város ve­zetőségét, hogy foglalkozzon komolyabban e nagy­fontosságú egészségügyi kérdéssel és haladékta­lanul kezdje meg, ezeknek a kurahelyeknek ki­jelölésével egyidejűleg, a kuracsarnokok, illetőleg kurafolyosók felépítését. Tisztelettel: F. I., előfizető. Beidig foffogatfa anyját, amíg 100 pengfit kapott, — aztán kirabolta a tanyát Bcszáiíiföiíák a szegedi ügyészségre (A Délmagyarország munkatársától.') A szegedi ügyészségre csütörtökön beszállították Rékási And­rás szentesi péksegédet aki pár nappal ezelőtt kirabolta szülei tanyáját. Hajdú Jánosné szentesi gazdálkodó felesége pár nappal ezelőtt feljelentést tett a rendőrségen, hogy ismeretlen tettes ki rajtolta a tanyáját. A nyomozás megállapította, hogy a tettes Rékási András, aki az asszony első házasságából született. A nyomo­zás során kiderült, hogy Rékási legutóbb Vásár­helyen volt alkalmazásban, ahol megismerkedett egy íiatal lánnyal. Rékási András pár nappal ez­előtt felkereste édesanyját és 100 pengőt kőveHt tCle, hojy megnősülhessen. Ilajduné nem volt haj­landó adni, mire Rékási torkának esett és fojto­gatni kezdte: — Itt fojtom meg, ha nem adja ide a pénzt! Hajdyné, hogy megmeneküljön, átadta a pénzt Rékási ezzel nem elégedett meg, hanem másnap éjjel, szülei távollétében felfeszítette a tangát és a Siobákban talált értékesebb holmikat elvitte. A rendőrség rövidesen elfogta Rékásit A pék­segéd beismerte, hogy ő törte fel a tanyát Az ott talált 700 pengőt és az ágyneműt elvitte A zsák­mánnyal átment menyasszonyához, akivel együtt elmulatta a pénzt. Rékási András ellen zsarolás és betörés miatt indult meg a bűnvádi eljárás. férés ¡here a vonaton ittatok. kalauzok ét rendőrök között Hatósági közeg elleni erőszak müoíl elitéltek kél utast (A Délmagyarország munkatársától.') Egy évvel ezelőtt tumultuózus jelenetek játszódtak le a kis­kundorozsmai, majd később a szatymazi vasút­állomáson. Farkas Lajos marhakereskedő, felesége és Grün­berger Kálmán marhakereskedő a szegedi vásár­ról igvekeztek hazafelé. A dorozsmai állomáson akarlak felszállni a félegyházai vonatra, amely zsúfolva volt utasokkal. A vonathoz volt csatolva négy leplombált személyvagon, amelyet a vasuta­sok nem voltak hajlandók kinyitni. Farkas emiatt összeszólalkozott Józsa Kálmán kalauzzal, aki panaszt tett a szolgálattevő hiva­talnoknál A hivatalnok nem akarta tovább en­gedni a kereskedőt, de az erővel felszállt a vonatra. A Szatymazig tartó ut alatt a kalauz és a kereskedő kőzött tovább folyt a harc. Farkas káromkodva szidta a kalauzt, amiben segítségére volt 4 felesc0c }s. SratyniazoT azu'án feljnent a vonalra ar á'lomás­eldljáró és felszólította Farkast hogy kövesse az irodába. Farkas nem volt hajlandó, mire a tiszt­viselő rendőrök és vasutasok segítségével valósá­gos harcot vivott vele. A kereskedő belekapasz­kodott az ülésbe, mire a rendőrök nekiestek és minden ujját kúiőn fejtették le a korlátról. Far­kasné sem nézte tétlenül a dolgot, nekirontott az egyik rendőrnek és hátulról lefogta karjait. Grün­h'vper amikor látta, hogy Farkast szorongatják, elállta a szakasz ajtaját és az utasokat hívta se­gítségül : — Magyarok, gyertek segftení, nem engedjük, hegy elvigyék testvérünket! Minte.í^y 150—200 ember nézte végig a botrányos Jelenete', akik közfii nem ejfy hajlandó is volt megsegíteni a marhakereskedőt A rendőrök azon­ban ártalmatlanná tették a kapálódzó embert aki­ről addifjra m;ir csurgott a vér. Füle, orra, keze, arra össze volt marcangolva. A nagy lökdösődésben betörték n vonat ablakát is, Hatósági közeg elleni erőszak és vallásellent vrlség miatt vonta a marhakereskedőt felelős­ségre a szegedi törvényszék Gömőr;/-tanácsa. Far­kas előadta, hogy amikor a kalauzt kérte, hogy nyissa ki a vagout, akkor az igy felelt vissza: ne ordítson. Ez aztán őt is felháborította és *Lből kezdődött az egész dolog. Nem akart le­szállni a vonatról Szstymazon, mert féleggháziig sfólt a jegye és különben is leigazolta ma.lát egy a vonaton utazó rendőrnél Szatymazoq feljött hoz^ ¿a öt ember, nekiestek és becipelték az állomás­épületbe. Ott az egyik rendőr ököllel arcba vágta, úgyhogy eleredi a vére. Emiatt eljárás js folyik a rendór ellen. A tanuk arról beszéltek, hogy Farkas nem akart lemenni a vonatról, azt hangoztatta, hojty Farkas István képviselő a bátyja, az majd el­látja a dolgukat A törvényszék Farkas Laj9st 80, Farkas Lajos­nét 20 pengő pénzbüntetésre ítélte, Grünberger Kálmánt ellenben a vád alól felmentette. Az íté­let jogerős. indítvány a vasúti tarifa drágítása ellen Gombos István törvényhatósági bizottsági tag a következő indítványt terjesztette a feb­ruári közgyűlés elé: »Tisztelettel indítványozom, mondja ki a közgyűlés, hogy 1. feliratot intéz a kereske­delemügyi miniszterhez, amelyben tiltakozik az ellen, hogy a Máv. 20 százalékkal felemelte a személyvonati tarifát, 2. hasonló állásfog­lalásra, feliratunkhoz való csatlakozásra fel­hívja az ország többi törvényhatóságát is. Az indítványt Gombos többek között a kővetke­zőkkel indokolja: — Antiszociális a Máv. tarifapolitikája. Azok az urak, akik a mcneldijemelést elhatározták, ugy látszik, nem tudják, hogy »az érdekkép­viseletek« ma a legválságosabb óráikat élik. Nem tudják, hogy a kisiparosok és kiskeres­kedők halaszthatatlan üzleti ügyeiket ugy bo­nyolítják le, hogy az éjszakai vonattal utaz­nak és a másnap éjszakaival jönnek vissza. Erre a megerőltető feladatra az készteti őket, hogy megakarják takarítani a gyorsvonat ¿5 a személyvonat közötti menetdijkülönbózetet. Az érdekképviseletek tagjai még a személyvonati tarifát sem tudják megfizetni és alaposan számot vetnek, mielőtt útnak indulnak. — Ez a tarifaemelés különösen mélyen érint bennünket, szegedieket és a szegedi iparosok cs kereskedők létérdekeit támadja. A Máv. igaz­gatósága keressen és ha keres, minden bizonv­nyal fog is találni más utat, ahol a bevétele­ket fokozhatja. Hogy másról ne beszéljek, mérsékelje a lehetőség szerint a szabad cs kedvezményes bérletjegyek számát. Méltóztas­sanak csak egy-egy utazás alkalmával megfi­gyelni, a gyorsvonat I. és II. osztályán há­nyan utaznak készpénzen váltott jeggyel és a hírlapírókon kívül hányan utaznak szabad és kedvezményes bérletjeggyel?

Next

/
Oldalképek
Tartalom