Délmagyarország, 1930. február (6. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-23 / 45. szám

1930 február 23. Néniéi középvárosok nagyszert! operamllsoraí Szeretettel ajánlva adtainkat a polgármester és a színigazgató figyelmébe (A Délmaggarország munkatársától.) A hivatalosan és félhivatalosan kolportált hir, hogy. a polgármester meg akarja szüntetni a színház operaen embléját, a zenekedvelő közönség és mindazok körében is, akik tisztában vannak egy város egyetlen színházának intellektuális kötelességeivel, kellemetlen meglepetést és csalódást keltett. A városi kezeléstől fellendülést reméltek és leépítést kapnak, holott volna Szegeden sok olyan városi intézmény, amelyben a takarékossági parancs betartása fedezné állítólag az operaelőadások folytán beálló tulkiadást és van a városnak sok olyan »kulturáldozata«, amely nem éri meg, hogy a város lakossága verejtékezze ki érte az adót. A gazdasági leromlást azonban nem a kultura feladásával előzzük meg vagy tesszük jóvá, a reorganizációt sem azzal kezdik, hogy kiküszöbölnek minden művészi szépet, lelkileg felemelő!, értelmileg és érzelmileg nevelő hatásút. A párhuzam kedvéért feljegyzünk néhány német provincvárost, amelyek átmentek a válságok harcán ugvanugy, mint most Szeged, amelyeknek egyetlen színházuk van, ugyanugy, mint Szegednek és lakosaik számával, intézményeik méreteivel is hasonlítanak Szegedhez. A különbség mindössze, hogy a szellem, amely vezető férfiait áthatja, németesen alapos, meggondolt és nem áldoz fel könnyelműen kulturális fölényt. Beuthen felsősziléziai városka színháza működik operai-, drámai- és opereitszemélyzettel. Előadta kitűnő drámai bemutatókon kivül e szezonban Strauss Rózsalovagját, UAlbert Hegyek aljánt, Wagner Tristan és Isoldát, Rossz ni Sevillai borbélyt, Puccini Pillangó kisasszonyt, Humperdinck Königskindert,Verdi Traviatát és a berlini Staatsoper (nem valamelyik orfeum) vendégszereplésével Mozart Figaro házasságát. Koblcnz városi színháza előadta ezidén Gluck Orfeuszát, Donizetti Don Pasqualet, Lorlzing Operapróbát, Mussorgsky Boris Godunovot, Strauss Intermezzot, Pjitznrr Christelfleint, Schrecker Schategrábert, Verdi 'A végzet hatalmát, Wolff—Ferrari Susanna titkát, Janacek Jenufát. Az elsorolt modern és klasszikus operák mellett Ibsent, Strindberget, Moliéret, Kleislet, Calderont, Shawt, sok eredeti újdonságot és csak néhány operettet. Saarbrüchen városi színháza a kővetkező operákkal kedveskedett a szezonban. Delibes Lakmé, Goldmark Sába királynője, Kreneck Johny, Meycrbeer Próféta, Mraczek Madonna am Wiesengrund, Smétana Az eladott menyasszony, Spinelli A basso Porto, Strauss Elektra, Verdi Ernani Zandonai I Kavallieri de Ekebu. Játszották Ibsen, Hauptmann, Strindberg Shaw, Kleist, Wédekink, Dymow, Wcrfel drámáit, modern és kevés klasszikus operettet. Gotha városi színházának operaujdonságai: Weill-Bert-Brecht Mahagonny, Ernst Toch Princessin auf der Erbse, Hindcmith Oda és vissza, Milhaud Európa elrablása és néhány standard o^era, azonkívül természetcsen drámák és kevés operett. Stetlin városi színháza előadta Janacek Jenufáját, Puccinitól Gíovanni Sphiccit, D'Albert Golemját, Mehul József egvipíomban, néhány Verdi- és Strauss-operát és drámákat. Slolp im Pom. városi színházának operaelőadásai ebben a szezonban Wagner Bolygó hollandi, Weber Bűvös vadász, Verdi-, Tucciniés D'Albert-operák. Nem folytatjuk. Párhuzamok ezek és bizonyítékok annak igazolására, hogy Szeged nem nélkülözheti az állandó operatársulatot. Németországban nem nélkülözik a 80, 90.000 lakosú városok. Szegeden azonban más a város veze.őinek véleménye. Ajánlunk tanulmányutakat — a nyugat feléi. 207. pénztári engedményt nyújtunk készpénzfizetés esetén, beszerzési árra való tekintet nélku1, a raktárunkon lévő áruk után a ruházati áruház átszervezéséig. Ragadja meg ön is a kedvező bevásárlási alkalmat! Ruházati áruházunkban jtfárki vásárolhat I ü Magyar Köztisztviselők Fenyaszfási, Termelő és Értékesíti Szövetkezete SS Szenei Mérei u, 1. E3BS Alom Irta: Tonetlt Sáudor. A kővetkező sorokat ajánlom a bibliai Józsefek és a modern pszichoanalitikusok szíves figyelmébe. Az álmodás nem szokásom. Valószínűleg azért van ez igy, mert egész nap egyformát végzek és egész nap küzködnöm keil, hogy nagyon sok és nagyon különféle emberrel a saját külön szellemi tájszólásán megértessem magamat. Ha lecsavarom a lámpát, alszom. Talán még gyorsított tempóban is szoktam aludni, hogy az alvás elégséges legyen. A mult vasárnap éjszaka álmodtam. Talán mert ez nem szokott velem megesni, de talán mert az álom nagyon különös volt, a képek a felébredés utáni időre is megrögződtek az agyamban. Enyhítő körülményem, hogy báli szezonban vagyunk és azon az éjszakán a három órai harangszókor feküdtem le. Almomban egy folyó volt előttem. Szokatlanul tiszta vizű íolyó volt, fenekén tisztán lehetett látni a kavicsokat. A vizben egészen különös formájú, liláskék színű nagy halak úszkáltak Azon a parton, amelyen én áiitam és jártain, buján nőtt a fü. Helyenkint majdnem a derekamig ért. A fűben majd két arasz nagyságú smaragdzöld gyikok szaladgáltak és bután meresztették rám kék szemüket. De csak a vízpart volt ilyen füves. A part emelkedettebb részeit valami sűrűség borította. Erdé volt, de mégsem nevezhetem erdőnek. Óriási nagy, színes virágoknak volt a tömkelege; fele lefelé, fele fölfelé nyitotta szirmait. Az egész kép olyan -'olt, mint egy nagyon szép, de valószínűtlenül ható színpadi díszlet. Ha jól emlékszem, még arany?' is '.áttam a virápok között csillogni. Aranyból voltak a virágok indái. Ahogy ezt * képet láttam. Ady Endrének egy strófája csilingelt a fülemben: >Jöttem a Ganges rartiáról, Hol álmodoztam a déli verőn. A szivem etry nagy harangvirág És finom remegések: az erőm.« Nem vudom. '«etüről-betüre Helyes-e az idézet, de én igy hallottam és emlékeztem. A buja növényzetből és a vers-képzeletből következtetve, meleg lehetett azon a vidéken, ahol jártam. Ezt azért kell megemlítenem, mert v'rzoiit kissé lejjebb, tul a folyónak sással benőtt kanyarulatán, kunyhók sorát pillantottam meg és a kunyhók között állatbőrökbe öltözött emberek sürögtek. A kunyhók félig a földbe voltak sülyesztve, ke ek volt a tetejük és a folyó fett'1 volt a bejárásuk. Az emberek mind söiétbőrüek voltak, torronborz fekete hajuk és szaká'iuk ollót sohasem látott. Talán még a testüket >-« gyapjas, fekete szőr födte. Arti'.'ulált, de neKem teljesen érthetetlen nyelven kiabáltak. Az volt a oenyomásom, hogy nem beszélnek összefüggő mondatokban, hanem csak felkiál.ásókkal jelzik, amit látnak, vagy ami velük történik. Az egyik azzal foglalatoskodott, hogy egy éles követ igyekezett beleerősiteni egy husángnak k^ttére^esztett végébe. Mindenesetre ősemberek voltak. Az egész eset annyiban volt furcsa, hogy a megjelenésem nem keltett semmiféle feltűnést. Ahogy lártam-keltem az ősemberek között, rám se hederítettek. Talán szellem le! ettem, akit »meg se láttak. Különös volt az is, hogy mikor mindezt láttam, második személyben beszéltem önmagamhoz: — Ezt az álmot nem fozod elfelejteni. Ezt az álmot nem szabad elfelejtened. .. * llgy láttam a képeket, mintha ébren lettem volna és mégis tudtam, hogy álmodok. A folyó túlsó partja még különösebb volt, mint az innenső. A víznek a sodra a túlsó partot érte és az alját teljesen kimosta, ugy ho?y egy végtelenül hosszúnak tetsző, szürkés szikla függöny módjára hajolt a folyó fölé. A szikla beárnyékolta a vizet és az árnyékban különös szörnyetegek tanyáztak. Mikor mozdulatlanul "hevertek a vizben, olyanok voltak, mint egy rengetegül nagy, összezsugorodott száraz falevél. Ha kijöttek és mozogtak, pikke'yes volt a hátuk, a szemük pedig hófehér és egészen merev. Akkorák lehettek, mint egy jól megtermett fóka, de külsőleg nagy, ollótlan rákokhoz hasonlítottak. Valahányszor mozogni kezdtek, az embereim éktelen kiáltozásba törtek ki, mintha rejtekükbe akarták volna visszakergetni őket. Az álmom ideje nagyon rövid volt és mégis ugy tűnt fel, mintha nagyon hosszú időt töltöttem volna a folyó partján az ősemberek között. Ezt onnét tudom, mert egy több napig, sőt talán hetekig tartó történet is .játszódott le a szemem előtt. Egyik nap a színes, virágos bozótból egy kalandozásáról visszatérő ősember törtetett a parti kunyhók felé. Hatalmas nagy szál legény volt, övében két kőbaltát is viselt. Keiuény harca lehetett, mert tele volt sebekkel. Három sakálformára kutya ugrándozott körülötte. Az őslegény asszonyt hozott magának. A' vállán hozta az asszonyt, aki szőke volt és nem mondhatnám, hogy túlságosan fel lett volna öltöztetve. Kanrolázta és öklözte emberét. aki szilárd léptekkel haladt a part irányában. Annyit tudok, hogy ez az idegen asszony sokkal szebb és az európai Ízlésnek jobban megfelelő Üpusu nő vo't, mint a folyóparti ősasszonyok. Va'ó~zinüleg egy akkoriban fejlettebb emberfajhoz tartozhatott. A kővetkező napok hiányoztak álom-emlékeimből. Ezekről a napokról csak a szőke nő szaggatott sírásának az ^nlékel maradtak meg. De eá is csak. nagyon homályo?an és bizonytalanul. A következő határozott és világos képben a szők® rsszonyt már a folyó partján láttam ülni, amint a víztükörben nézegette magát és vi-ágkoszorut font a hajába. Otthon érezte magát és szemmellá*hatólag tetszett neki, hogy neT-rsk elrabló,a. hanem a törzs többi férfiai is kerülgetik lábai elé rakják ajándékaikat, paradicsommadár-tollakat, szines kavicsokat és kagylókat. Nefrit is volt a kavicsok közí'.tí. Ugy emlékszem, belső háborúság is tört ki az asszony miatt. A törzs fekete aszszonyai szidalmazták, a férfiak kőbaltára mentek é~te, ö pedig kacagott. Ekkor határoztam el, hogy megírom az ősember és ösasszony regényét. Különös volt, hogy álmomban viiaztam magammal. Azon top* rengtem, hogy irjak regényt arról az ősemberről, aki csak felkiáltásokban beszél és mondatai nincsenek. Regényt irni csak mondatokban lehet. Ez . v.'ta elterelte a figyelmemet arról, ami az 'nnsnső parton történt. Tovább nem emlékszem se a falura, se az ősemberekre, se aa asszr yra. Képzeletben átugrottam 3 folyó túlsó pa-tjára. A tu'só partról kopáesolás zajá hallatszott. A folyó elég széles volt, mégií mindazt, ami odaát történt, a legapróbb részt letekig .ne tudtaa figyelni.